Puskás István “Pusi” multiinstrumentalista, zeneszerző közel három évtizede aktív résztvevője a hazai zenei életnek. A számos formációban való muzsikáláson és a hangfelvételek készítésén túl gitártanárként és fogyatékosokkal foglalkozó zenepedagógusként is tevékenykedik. De volt már több rocktörténeti előadása, illetve zenei rádióműsora is.
A hatodik részben a Hungarian Pink Floyd Show, illetve HitRock Pink Floyd Tribute Band, valamint a Trottel / Trottel Stereodream Experience formációk kerültek terítékre, miközben végigvettük a zenekarok Pusival készült összes hivatalos kiadványát is.
Mikor és hogyan kerültél a HitRock együttes oldalhajtásának tekinthető Pink Floyd Tribute Band-del, mai nevén Hungarian Pink Floyd Show-val kapcsolatba?
2005 októberében hirdetést adott fel a HitRock Pink Floyd Tribute Band. Olyan embert kerestek, aki több hangszeren is játszik, énekel és Pink Floyd rajongó. Mivel ezek mind igazak rám, két különböző platformon is jelentkeztem a hirdetésre, majd gyakorlatilag szinte egyből fel is hívott a zenekarvezető Füchsel Tibor “Füxi”. A telefonos megbeszélés során az egyik ütőkártyám az volt, hogy a Floyd szeretete, és az alap hangszeres felszereltség mellett rendelkezem lap-steel gitárral is, ami a Pink Floyd hangzás egyik alapeleme. Egyből meg is beszéltük a meghallgatást november elejére. A meghallgatáson megfeleltem, majd november végén néhány dalban már fel is léptem velük a Művész Bázis klubban.
Kik alkották akkor a HitRock Floyd tribute produkcióját és milyen programmal álltatok a közönség elé?
Decemberben kezdtük a komoly munkát, az alábbi tagsággal: Birta László gitár, Gönci György “Apuka” basszusgitár, ének, Pozsonyi Tibor “Finki” dob, Füxi billentyűs hangszerek. Ehhez csatlakoztam gitáron, énekkel és lap-steel gitárral. A zenekar repertoárja gyorsan felfejlődött, körülbelül két hónap alatt egy nagyszínpados főműsorként is előadható két és fél órás műsort raktunk össze.
Konkrétan milyen dalokból, részekből állt össze a HitRock Pink Floyd Tribute Band akkori koncert programja?
A repertoár alapvetően az 1973-tól 1994-ig terjedő időszakból válogatott, azon belül is az úgymond “slágeresebb” vonalból. Konkrétan a következő lemezekről játszottunk sikerdalokat: “Dark Side Of The Moon”, “Wish You Were Here”, “The Wall”, “A Momentary Lapse Of Reason” és a “The Division Bell”. Valamint műsorba került még a “One Of These Days” a “Meddle” LP-ről.
„A zenekar minőségi fejlődése már néhány hónap alatt is érzékelhető volt, nagy ívet járt be a csapat. Aminek egyik tanúbizonysága a 2006-os Sziget fesztiválon adott sikeres koncertünk volt, nagyjából kétezer lelkesen tapsoló ember előtt.”
Arra a fellépésre – és még néhány klubkoncertre- kiegészültünk két remek vokál énekesnővel: Jakab Ildikóval és Tátrai Eszterrel.
A HitRock Pink Floyd Tribute Band számára mérföldkőnek számító 2006-os Sziget fellépés után miként folytatódott az együttes története? Merre jártatok még a “best of Pink Floyd” jellegű műsorral?
2007-ben két állandó énekesnővel gyarapodtunk, Káli Réka és Szinyéri Tünde személyében. Ez a felállás 2009-ig dolgozott együtt, elérve a zenekar addigi legnagyobb közönségsikereit.
Játszottunk Európa több országában. A 2008-as bécsi koncertünk hangban és képben is meg lett örökítve, majd “Live in Vienna” címmel DVD-n is kijött. Ugyanabban az évben, 2008 nyarán pedig Belgiumban a Spa Tribute fesztivál nagyszínpadán főműsorként adtuk elő, kétezerötszáz néző előtt a Pink Floyd műsorunkat, hatalmas sikerrel. Vélhetőleg az az est volt az addigi tevékenységünk csúcspontja.
Richard Wright halálát követően Budapesten volt az első emlékkoncert, melyen három hazai Pink Floyd cover csapat lépett fel, a Pink Floyd Klub megemlékezése mellett. Hogy sikerült ezt ilyen gyorsan összehozni, illetve milyen érzés volt az egyik legnagyobb kortárs zeneszerző emlékére színpadra állni?
Az esten a következő három formáció lépett fel: az Echoes of Pink Floyd, a HitRock Pink Floyd Tribute Band és a Marooned Guitar Duo. Az előadás a közönség nyomására jött létre ebben a három zenekaros formában. Véleményem szerint a másik két csapat műsora nagyon őszinte, becsületes és magas színvonalú volt. A miénkkel viszont nem voltam elégedett, mert nem formáltuk át az est témájához. Lényegében a megszokott programot játszottuk. Pedig illett volna a specifikusan Rick-re jellemző, az ő tollából származó darabokat, tételeket is elővenni. Nekem hiányérzetem maradt, úgy éreztem nem tiszteltük meg eléggé ezt a hatalmas alkotóművészt.
Az év végén a banda neve Hungarian Pink Floyd Show-ra változott, a könnyebb nemzetközi kommunikáció végett. Több külföldi turné is szervezés alatt volt azon a télen, melyek egy része meg is valósult a következő két évben. De már az utánam következő felállással.
Ha ennyire szaladt a szekér, miért döntöttél mégis a távozás mellett?
2009-ben úgy éreztem, a zenekar szakmai fejlődése megállt. A repertoár évek óta ugyanaz volt és az előadás minősége sem fejlődött tovább. Ekkor javaslatokat tettem a zenekar vezetésének változtatásokra, ami bizonyos posztokon a tagság megváltoztatására, illetve ambiciózusabb repertoár alakításra vonatkozott. Mivel személy szerint csak ezekben láttam a banda tovább fejlődésének a lehetőségét, azt mondtam, hogy ha ezen változtatásokat nem tesszük meg, befejezem a csapatban való működésemet. Mivel a vezetés úgy döntött, hogy nem változtat, ezért 2009 márciusában elhagytam az együttest.
Nem maradtál sokáig zenekar nélkül…
2009-ben a Pink Floyd Tribute Band kötelékeit elhagyva, kreatív feladatok nélkül maradtam.
„Abban az állapotban érkezett Rupaszov Tamás és a Trottel megkeresése. Tamást még régebbről ismertem, koncertszervező menedzserként több turnét szervezett az akkori zenekarom számára. Azon kívül régi Trottel rajongó vagyok, már akkor is rég az voltam, örömmel reagáltam a megkeresésére.”
Egy óvatos közeledés volt, ami igen bölcs és szimpatikus lépés volt a részéről. Az első beszélgetésünk még hangszer nélkül, egy kiváló falatozgatás közben valósult meg, amikor is felmértük egymást. Haha! Azután kaptam tőle egy CD-t, amin az akkoriban készülő, új Trottel Stereodream Experience album dob, basszus és elektronika alapjai voltak. Arra kellett rádolgoznom a saját ötleteim.
Mennyire volt könnyű vagy nehéz ráhangolódni a Stereodream korszak világára? Annakidején a Souldivers együttessel még egy korábbi időszak zenéjét, a hardcore punk Trottelt dolgozátok fel…
Amikor otthon elkezdtem a munkát, nem szabtam határt az elképzeléseimnek. Bekapcsoltam az akkor vásárolt Roland SH-201-es szintim, majd beüzemeltem a lap-steel gitárt és az elektromos gitárt is. Az volt az elképzelésem, hogy mindhárom hangszerrel bűvészkedek a felvételre, mindenféle formában, egyedi világot kialakítva. Miután működőképesnek bizonyult a dolog, a teljes zenei anyagra kidolgoztam az elképzeléseimet, majd azokat rögzítettem is az alapokra. Ennek a munkaanyagnak, iránymutató demófelvételnek adtuk később a “Zygote” címet. Az így elkészített demóanyag nagyon tetszett a Trottel Stereodream Experience akkori tagságának.
Abban az időszakban kikből állt a Trottel SE csapata? Mi lett a “Zygote” fantázianevű munkaanyag sorsa?
Az akkori Trottelt Rupaszov Tamás basszusgitár, ének, elektronikus zajok, Papp Dani dob, Neukum Nóra elektromos hegedű, valamint én alkottuk, négyen – jómagam az előbb sorolt hangszerekkel. A “Zygote” című demó lett az alapja a szintén 2009-ben rögzített “Embryo” című Trottel Stereodream Experience albumnak, mely a következő évben látott napvilágot, CD-n, illetve a digitális felületeken.
Az eddigiekben említett művészeken túl az “Embryo” CD-n hallható még Kardos Rita játéka is, szaxofonon, aki az eggyel korábbi Stereodream album idején volt az együttes tagja.
Tamás ezzel részben a folytonosságot erősítette, másrészt Rita ötletei kiválóak voltak, mindenképp érdemes volt a lemezre rögzíteni azokat a hangzásokat, dallamokat is, melyeket ő adott hozzá a formálódó kompozíciókhoz.
Az áprilisban megjelent CD egy speciális digipak csomagolást kapott, mely a korong mintájával együtt tovább erősíti az embrió-tematikát, miközben egészen egyedi arculatot adott az akkori formációnak. Bő tíz év elteltével mit gondolsz a kiadványról? Mennyire vagy elégedett a végeredménnyel? Egyáltalán, Rupaszov mennyire vont be titeket a grafikai koncepcióba?
Nagyon elégedett vagyok a zenei anyaggal, majdnem teljes egészében azt a zenét és hangzást adja vissza, ami bennem van. A borítótervek koncepciójának kidolgozásában semennyire sem vettem részt, nem is volt ilyen ambícióm. A CD esetében nagyon tetszik a végeredmény.
Az “Embryo” anyagát aztán alaposan megturnéztattuk, Európa több országában is jártunk. A 2010-es koncertsorozat az A38 hajón adott előadáson csúcsosodott ki, aminek felvételét később jó néhányszor leadta a közszolgálati tévé.
„A koncertfilm teljes, vágatlan verziója 2012-ben DVD-n is megjelent. Először Rockinform mellékletként, majd később önálló zenekari kiadványként is. A DVD külcsíne már kevésbé lett impozáns, függetlenül attól, hogy az én hangszerem van rajta…”
Míg a lemez-megjelenést követően a Duna Televízióban még négyen szerepeltetek, az “Embryo” turné későbbi szakaszában már csak hárman muzsikáltatok a Stereodream Experience fellépésein, így a koncertfilm is a trió felállást örökítette meg. Miben volt más a Trottel SE trió produkció, mennyire szóltak másként a dalok, mint az ötösben rögzített stúdióalbumon?
A trió változat nyersebb és pszichedelikusabb. Számomra az a legkedvesebb verzió. A hegedűvel előadott koncert verziók lágyabbak, folkosabbak voltak, helyenként klasszikus jellegűbbek lettek, ami gyengített a pszichedelikus hatáson. A CD-n hallható szaxofontémák nagyon tetszenek. Jó, hogy többféle verzióban is fennmaradtak a darabok.
A Trottel Stereodream Experience stúdió CD-je és élő DVD-je után bő tíz évvel készült egy Trottel stúdiólemez is a közreműködéseddel. Méghozzá egy olyan Stereodream szerzemény újragondolt változata került vinilre, mely a maga idejében csak a koncerteken hangzott el, majd a “Psychedelic Sound Exploration – Embryo Live At A38” címet viselő koncert DVD-n került publikálásra, az “Embryo” CD-ről viszont lemaradt.
Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy a Trottel 2021-ben megjelent “a Talayapa project” című albumának felvételére is meghívást kaptam, közreműködőként. A “Psychedelic Sound Exploration” című kompozícióhoz gitáron és lap-steel gitáron játszottam fel a részeimet. A felvételi technika már a mai kornak megfelelő volt. Haha! A játékomat itthon rögzítettem, az előzetes demóra muzsikálva, majd visszaküldtem a sávokat, azokat mixelték hozzá a többiek által feljátszott anyaghoz. Nagyon büszke vagyok erre a közreműködésre. Különösen, hogy a Trottel “a Talayapa project” albuma életem első LP formátuma, amin előadóként szerepelek.
Emlékeid szerint miért maradt le a “Psychedelic Sound Exploration” korabeli változata az “Embryo”-ról? Illetve később miért pont az lett az A38 hajón rögzített koncertfilmből készült DVD címadója?
A válasz egyszerű. A darabot már a CD megjelenése után raktuk össze, addig nem létezett. A DVD szerkesztésében és előkészítő munkálataiban semmilyen módon nem vettem részt, ezért arról semmit sem tudok nyilatkozni.
Az “Embryo” album történetéhez tartozik még, hogy a 2009 -es “Zygote” demót egy jelentős mastereléssel feljavítva 2020-ban elérhetővé tettem a YouTube csatornámon, mint egy remek kapcsolódó háttéranyagot, természetesen Tamás engedélyével.
Mikor és miért ért véget számodra az együttműködés a Trottel Stereodrem Experience “Embryo-formációjával”?
Abban a pillanatban nem éreztem több albumot a csapatban. Továbbá a külföldi turnézások fáradalmai, körülményei az akkori életvitelemmel nem voltak tovább vállalhatóak.
Pontosan mire gondolsz?
Elsősorban a gitártanításra. Nem csak maga a koncert, hanem az utazással, illetve a szállásokon eltöltött idő is kiesett. Miközben tömve volt a naptár tanítványokkal.
Viszont hamarosan ismét Finkiékkel muzsikáltál. Mi történt?
2011-ben a Hungarian Pink Floyd Show visszahívott soraiba. A zenekar új szakmai elvekre helyezte működését, melyek számomra is megfeleltek, hát úgy éreztem, adok egy esélyt, hogy ezúttal számomra is kielégítő lesz az újraformálódó csapat munkája.
Mit értsünk “új elvek” alatt? Kik alkották akkor a Hungarian Pink Floyd Show csapatát?
Mindazokat a szakmai kritériumokat, amiket addig nem állított fel a zenekar, akkorra azonban már muszáj lett. Csak úgy volt esélye a folytatásnak. Kidolgozottabb, pontosabb, korrektebb koncepciózusabb zenélést és éneklést tűztünk ki célul, majd meg is valósítottuk, amennyire csak lehetséges volt.
Az új elvek szerint megkezdett munka a következő tagsággal történt: Füchsel Tibor “Füxi” billentyűs hangszerek, Pozsonyi Tibor “Finki” dob, Nógrádi Máté basszusgitár, ének, Birta László gitár, Káli Réka ének, Földi Vera ének, valamint én: gitár, steel gitár és ének.
Az új repertoár hangszerelési, előadásbeli ötletei nagyon kedvező visszhangra leltek a közönségtől. Úgy éreztük, az akkor kialakított hangzásunkat célszerű volna stúdióban is megörökíteni, 2012-ben rögzítettünk hat legendás Pink Floyd dalt, a mi, egyedi megközelítésünkkel, vokáljainkkal és hangzásunkkal. A HPFS stúdiófelvétel akkoriban promóciós anyagként szolgált, majd lényegesen később, csak 2016-ban jelent meg hivatalos CD kiadáson, “On The Turning Away” címmel, kibónuszolva egy 2008-as bécsi koncertfelvétellel.
Itt ugye rákérdezhetnék arra, mi volt a csúszás oka… De mivel anno magam is házaltam ezzel a felvétellel, mindketten pontosan tudjuk, hogy akkoriban nem volt könnyű ilyesmihez érdemi partnert találni. 2016-ban viszont a HitRock életműkiadás farvizén befogadta a Hammer Records az anyagot, bár addigra már egy másik HPFS formáció volt aktuális.
A készítésekor még nem terveztük hivatalosan kiadni ezt a felvételt. A magam részéről művészileg talán nem is tartom indokoltnak, hogy egy tribute zenekar műsora CD-re kerüljön. Ezzel együtt jó, hogy ezt így megörökítettük, mert az “On The Turning Away” album rögzíti az akkori hangzásunkat, egyéni hangszerelési megoldásainkat, vokális szerkesztéseinket, ami így visszatekintve egy fontos állomás volt.
Visszatérve 2012 végére, az általatok készített HPFS CD-vel elkezdődött egy intenzív promóciós kampány, aminek eredményeként felpörögtek az események, miközben ismét tagcserékre került sor.
2013-ban újra változott a Hungarian Pink Floyd Show felállása, akkor alakult ki a zenekar – számomra- legerősebb szakmai felállása. A formációt akkor Füxi billentyűs hangszerek, Finki dob, theremin, Mangult Attila basszusgitár, ének, Németh György gitár, ének, vokál, Réka ének, vokál, Seidel Nóra ének, vokál és én alkottuk. Magam gitáron, steel gitáron működtem közre, valamint énekeltem és vokáloztam is.
Emlékeim szerint csodásan szóltak élőben a Floyd dalok, négyszólamú énekkel, illetve az estéről-estére változó sztárvendégek hangszeres közreműködésével. Sajnálatos, hogy abban a korszakban nem született hivatalos HPFS kiadvány!
A 2013-tól 2015-ig terjedő Hungarian Pink Floyd Show időszak komoly szakmai- és közönség sikereket ért el. Nagyon szép és eredményes időszak volt a Pecsa Cafe-ban rendezett HPFS Pink Floyd Klub sorozat, a Hungarian Pink Floyd Club-bal karöltve. Tematikus műsorokkal, egyedi hangszereléssel, a tribute zenekar legkreatívabb, legmegbecsültebb korszakát hoztuk létre.
Mondasz néhány jellemző példát a Hungarian Pink Floyd Show akkori tematikus műsoraira, vendégeire, egyéb érdekesebb fellépő helyszíneire?
„A havonta érkező műsorainkra igyekeztünk mindig valami különlegességet tálalni. Volt akusztikus hangszerelés, időszakok szerinti összeállítás, egy-egy hangszerre kihegyezett koncertblokk és a többi.”
Gyakran hívtunk vendégművészeket, ezek felsorolását azért mellőzném, mert nem emlékszem mindenkire és senkit sem szeretnék kihagyni.
Számomra a legemlékezetesebb a néhai Lugosi Laci vendégszereplése volt. A Petőfi Csarnokban tartott Pink Floyd klubesten két számban kapcsolódott be a Hungarian Pink Floyd Show előadásába, nagybetegen is komoly teljesítményt nyújtva, ami az utolsó előtti fellépése volt. De volt egy “Dark Side Of The Moon 40” műsor is a Táncsics Művelődési Házban. Arról milyen emlékeket őrzöl?
Az a megemlékezés méltó módon sikeredett. A legendás albumot egyéni, de mégis hiteles formában adtuk elő. A sajátos hangszerelési ötleteink, a darab régebbi verzióinak a megjelenítése az előadásunkban, érdekessé és emlékezetessé tette számomra és reményeim szerint a közönség számára is az estet. A műsor második felében a The Wall albumot idéztük meg, szintén egyedi formában.
Valamint fellépett vendégként Baranyi László, a P. Mobil énekese, Csányi Csaba a UC2-ból, Nagy “Liszt” Zsolt, a ZBB, Korál Forever és Zanzibar akkori billentyűse és Leposa Balázs szaxofonos.
Kár, hogy nem készült az egész estről profi felvétel. Érdekes volna újrahallgatni, visszanézni az akkori produkciónkat.
Meddig tartott ez a korszak? Az itthoni előadások számát, az akkori kreatív háttérmunkát és a műsorok változatosságát tekintve ez felért egy diadalmenettel…
2015 végére ugyanazok az elvbeli nézetkülönbségek alakultak ki, ami az első, 2009-ben véget ért időszakban. A zenekar fejlődése ismét megállt, majd a jelentős szakmai nézeteltérések az akkori felállás feloszlásához vezettek. Néhányan új utakon képzeltük el a Pink Floyd életmű előadását, hát új formáció alakításán kezdtük törni a fejünket.
Folytatjuk!
Fotók: Pusi archívuma, Faragó Zoltán, HitRock / Hungarian Pink Floyd Show Archívum, Hungarian Pink Floyd Club archívum, Jozé, Preisz Tivadar, Trottel Archívum, kiadói archívumok, TTT Nemzeti Rockarchívum
