2022. február 18-án újra kiadásra került a Pink Floyd „Pulse” című koncertfilmje. A sok-sok extrával megpakolt és felfrissített designnal érkezett dupla BD és dupla DVD változatok azonban csak akkor értékelhetők a maguk helyén és valódi teljességükben, ha korábban már kellően elmélyedtünk az előző kiadvány-verziók részleteiben.
A hetedik rész főszereplője a 2019-es új film-változat, illetve az ahhoz kapcsolódó extra tartalmak is szóba kerülnek.
2019. december 13 jelent meg a Pink Floyd történetének második legnagyobb box setje. A 18 lemezes „The Later Years: 1987–2019” címet viselő csomag a Gilmour-éra hangfelvétel- és filmterméséből szemezget, bevallottan nem törekedve a teljességre.
Az 1992-es „Shine On” vagy a 2016-os „The Early Years” boxokhoz hasonlóan ezúttal is hét fő elemre, albumra és/vagy koncertfelvételre épül a dobozka tartalma, mely szokás szerint kiegészül kislemez- és/vagy egyéb ritka felvételekkel.
A „The Later Years: 1987-2019” hét főpontja tehát a következő, melyeket időrendben és logikailag kétfelé lehet csoportosítani, de úgy, hogy azért közben részben egymással is keverednek, egymásra is reflektálnak:
I. A Momentary Lapse Of Reason
II. Delicate Sound Of Thunder
III. Venice 1989
IV. Knebworth 1990
V. The Division Bell
VI. Pulse
VII. The Endless River
A kígyó pedig ott harap a farkába és lesz egyértelmű a „The Later Years: 1987–2019” főcímben szereplő két évszám, mint időintervallum, hogy „A Momentary Lapse Of Reason” stúdióalbum, a „Delicate Sound Of Thunder”, a „Knebworth Concert 1990” és a „Pulse” újraszerkesztett verziói valóban nemrég készültek.
Mi több, a stúdiólemezhez harminc év múltán még új sávokat is rögzítettek, hogy az újrakiadás, az új változat olyan legyen, amilyennek a Momentary album végső, klasszikus rock-változatát elképzelték.
Ugyanez az akarat volt a „Pulse” koncertfilm felturbózása mögött, hiszen ha már a képagyag adott, akkor már csak az újrafényezéssel, a vágással-újravágással és a HD kiadáshoz szükséges felskálázás professzionális elvégzésével tudtak operálni, hogy valami olyasmi maradjon fenn a Pink Floyd utolsó turnéjáról, ami minőségében évtizedek múlva is vállalható. Sőt példaértékű.
Miközben tehát a „Later Years” boxból olyan fontos anyagok maradtak ki, mint „A Momentary Lapse Of Reason” demói, a „The Calhoun Tapes” videók javarésze, a „La Carrera Panamericana” film, vagy a „Live 8”; addig a monstre csomagban végre publikálásra került az 1989-es velencei tévéközvetítés felvétele, a „Knebworth Concert 1990” teljes kép- és hanganyaga, a 2007-es utolsó Pink Floyd fellépés, valamint a 2014-ben készült, de a maga idejében dobozban maradt „The Endless River” film. Utóbbiak nyilván hosszas várakozás után, a floyderek nagy-nagy örömére. A szélesebb körben is közismert és közkedvelt „Delicate Sound Of Thunder” és a „Pulse” koncertfilmek és „A Momentary Lapse Of Reason” album pedig erősen új verziókban szerepelnek a dobozban.
Ez esetben érdemes szó szerint és nagyon komolyan venni a „Later Years” box harmadik Blu-ray korongján, illetve második DVD-jén szereplő „Restored & Re-edited” alcímet, mert ez az új „Pulse” film képileg tényleg egy radikálisan újravágott, sőt újraszerkeszett, valóban új verzió.
Gyakorlatilag egy vadiúj alkotás. Egy, az eredetitől erőteljesen eltérő, másik film, ugyanarról az estről, ugyanarról a londoni koncertről.
Alapanyaguk persze bőven volt hozzá, hiszen a „Pulse” film két és fél órás műsoridejének minden egyes képkockájához tucatnyi alternatív kameraállás felvétele állt rendelkezésükre, amit úgy tűnik, a Floyd stábban ezúttal alaposan ki is használtak. Nem sajnálva az újragombolós projekt alapos készre csiszolásához szükséges munkát, időt és energiát.
Létezik tehát egy 1995-ös eredeti „Pulse” film, illetve annak 2006-ban publikált, de valójában 2005-ös alternatív változata, mely az 1994. október 20-i londoni Pink Floyd előadás videó-anyagából készült. Valamint létezik a „The Division Bell” turné 25. évfordulójára időzített másik variáció, egy második „Pulse” koncertfilm, ugyanarról a buliról, illetve annak 2022-es újrakiadása. Harmadikként meg ugye ott van még a szintén „Pulse” címet viselő koncertalbum, mely viszont nem csak egy bizonyos koncertet archivált az utókornak, hanem a „Division Bell” turné európai szakaszának több helyszínének több előadásából nyújt – koncert-antológia szerű- átfogó válogatást. Ez kapásból három eltérő tartalmú „Pulse” kiadvány, kiadványtípus. És akkor még a különböző borítóváltozatokról és eltérő extrákról nem is esett szó, pedig olyan gazdag az eddig piacra került variációk száma és tartalma, hogy a témában akár egy külön kurzust is lehetne indítani…
Mivel az új „Pulse” film csomagban érkezett, adja magát az összehasonlítás. Amin, ha csak a képminőséget vesszük, akkor a „Pulse” bizony csúnyán elvérzik. Hiszen a korábban normális filmre rögzített „Delicate Sound Of Thunder”, illetve a már HD-korszakos „The Endless River” filmek mellett a „Pulse” képminősége itt-ott még az új változatban is egyenesen gagyinak hat. És nem azért, mert 4:3-as arányú, hanem mert a videóra rögzített mozgóképanyag mint felbontását-, mint színmélységét tekintve elavult. Sőt, az a technológia már a maga idejében is ócskának számított. Csak ugye sok éven át csapta be a szemeket a VHS kazettákról nézett, ráadásul jellemzően másolt filmek és koncertfilmek nagyjából egyforma rossz képe, a katódsugárcsöves hagyományos tévékészülékek elégtelen maximális felbontásával egyetemben.
Erre jöttek még az agyontömörített kalózcédék és kalózdévédék, a hulladék minőségben letöltött gyalázatos filmfájlok, melyek ugyanúgy a rossz irányba kondicionálták a maguk közönségét, mint az mp3-as fájlokból visszakonvertált, majd olcsó adatkorongokra égetett „audió” CD-k hallgatása…
Mindenesetre, amit az idő megszépített és az öregedéssel együtt járó romló látás és hallás egyre inkább elfogadhatóvá tett, ezt csapta azonnal agyon a „The Later Years” gyűjtemény kiváló minőségű felhozatala, illetve a mellettük akaratlanul is kontrasztként működő „Venice Concert 1989” és „Pulse” koncertfilmek alacsony minősége.
Tévedés ne essék, az új „Pulse” film persze semmivel nem rosszabb, mint az eredeti verzió utolsó kiadása. Sőt, a 2006-os dupla DVD sok tekintetben még ma is etalonnak számít. De azért a hagyományos filmtekercsek és a komolyan vehető HD felvevők közötti videótechnika mégiscsak egyfajta audiovizuális Marianna-ároknak számít. Mely ugyanúgy belövi és beárazza a múlt század ’90-es éveiben született alkotásokat, mint a koncertalbum négylemezes és dupla CD-s kiadásait is. Mindez pedig üvölt, ha ugyanazon a hificuccon nézzük, illetve hallgatjuk végig a „Later Years” doboz 1987 és 2019 között készült felvételeit.
Maga az új anyag ezúttal nem került kettéosztásra, hanem egy-egy Blu-ray és DVD korongon nézhetjük-hallgathatjuk végig a „Pulse” koncertfilmen megörökített teljes előadást. A „Dark Side Of The Moon” szvit, tehát a második koncertblokk előtti szünetet csak egy röpke inzert jelzi, majd folytatódik is a londoni műsor felvétele.
Az optikai korongok mintája a múltat idézi. A DVD-n stilizált írisz és holdkorong szerepel, az eredeti kiadások fő motívumára emlékeztetve. A BD pedig szintén az első verzió különféle kiadásainak reklám-matricáinak az elrendezését imitálja, a körben lévő háromszöggel.
A kartontokos csomagolás frontborítói viszont már a 2006-os újrakiadás kompozícióit ismétlik. A Blu-ray tok elején a vízparti-, a DVD-én pedig az erdei tájba helyezett dupla szemgolyó látható. Mivel az optikai korongok méretéhez igazítva mindkét borítófotó kockaformába lett illesztve, az összkép úgymond inkább „lemezborítósabb”, mint a korábbi dupla DVD-hez szerkesztett változatok. Azzal együtt is, hogy a szemgolyók így értelemszerűen még kisebbek lettek.
Ez a design összeállítás, így együtt, egyszerre őrzi a hagyományt és hozza a szokásos megújulást.
A bónusz tartalmak szét lettek osztva a „The Later Years” csomag többi lemezére. Méghozzá nem album-, vagy koncert-specifikusan, hanem vegyesen, kvázi ömlesztve. A box set negyedik CD-jének első két trackje a „The Division Bell” turnén rögzített koncertfelvétel, melyek korábban kislemezen, maxin, illetve single CD-n jelentek meg. A hannoveri „One Of These Days” és a miami „Astronomy Domine” jól egészíti ki a koncertfilm anyagát, hiszen nem csak abból maradtak ki, de még a turnét archiváló koncertalbumon sem szerepelnek.
Az ötödik Blu-ray lemez, illetve negyedik DVD extrái között a „Pulse” koncertfilmhez tartozik egy filmblokk, melyet 1994. október 20-án, a koncert és a koncertfilm felvételei előtt rögzítettek a londoni Earls Courtban. Majd negyedszázadra jegeltek a fiúk.
https://www.youtube.com/watch?v=4gggbB_lgTE
A „The Division Bell” turné fontos dokumentuma került a „The Later Years” dobozba, hiszen a délutáni hangpróbán, illetve a filmes főpróbán rögzített képsorok önmagukban izgalmasak és érdekesek; ráadásul két olyan szerzemény került így kiadásra, melyek kimaradtak a filmből. A két verzióban is látható-hallható „A Great Day For Freedom” után a „Lost For Words” felvétele következik, mely még a „Pulse” című koncertalbumról is lemaradt.
Két másik bónusz blokk is köthető még a „Pulse” filmhez, melyek szintén exkluzívnak számítanak. Az 1987-1989 között, illetve 1994-ben használt háttérvetítések filmjei és filmecskéi ugyanis ezúttal körmaszk nélkül, az eredeti képarányukban tekinthetők meg. A 2006-os dupla DVD kiadással ellentétben ezúttal a teljességre törekedve, és az adott év/kontinens al-változatait is felvonultatva. (Igen, én is olvastam a sok sületlenséget. Ennek ellenére továbbra is szilárd tény, hogy 1990-ben csak körlámpa volt, screen-filmek és vetítés nélkül.)
Ráadásul, mivel a művészfilmnek is beillő csodás alkotások ezúttal nem a „Dark Side Of The Moon” köré lettek csoportosítva, hanem végigvonulnak egy átlagos Lapse/Division turné setlisten, sokkal kiegyensúlyozottabb végeredményt kapunk, mint bármikor korábban. Ha ezekhez a screen filmekhez hozzátesszük még a 2011-ben kiadott „Immersion” box setek mozgókép-tartalmát is, akkor a DSOTM és WYWH kompozíciókhoz készült, az 1974-es és 1975-ös turnékon használt verziókkal együtt még teljesebb képet kaphatunk a dalok, szvitek és tételek teljesebb, mélyebb üzeneteit illetően.
Már a 2006-os DVD extrái is erős arculcsapást jelentettek a korábbi próbálkozásainknak, mikor az akkor még körmaszkkal kidobott screen film variációk lettek összevetve a hivatalos koncertfilm és egyéb kalózvideók alapján összetákolt rajongói verziókkal. De az, ami a „Pulse” 2019-es, majd 2022-es Blu-ray kiadásokon szerepel, minden képzeletet felülmúl. Főleg, amely kisfilmek eredetileg is filmre forogtak, képminőségben köröket vernek rá a törzsanyagra, miként a korábbi kiadásokra is.
Az említett Later Years korongok tartalmazzák még a Gilmour-korszak összes videóklipjét, illetve az 1996-os Rock & Roll Hall Of Fame beiktatáskor, Nick Mason nélkül előadott „Wish You Were Here”-t is. De ezek inkább csak szódával mennek el Pulse-tartalomnak. Szorosan csak egy film tartozik a „Pulse” műsorhoz, mivel egyedül csak a „High Hopes” klip körmaszkos verzióját használták az 1994-es koncerteken. A többi vagy teljesen kimaradt, vagy teljesen más képi alátámasztást kapott. Lásd például a „Marooned” bálnás filmjét a 2006-os dupla DVD-kiadás „Bootlegging The Bootleggers” szekciójában! Ami viszont ezúttal nem kapott helyet a csomagban…
A „The Later Years” box második kislemezén szintén a főpróbán rögzített „Lost For Words” hallható, így a 2019-es ősbemutató egyidejűleg vinil premiert is jelentett. Az első kislemezen amúgy a 2007-es Syd Barrett Emlékkoncerten elhangzott „Arnold Layne” található. Ami bár közvetlenül nem kapcsolódik a „Pulse” filmhez, ha nagyon akarjuk, emocionálisan megtalálhatjuk a rokon vonást az utolsó turné, illetve az utolsó Pink Floyd fellépés között.
A kislemezek érdekessége, hogy a B-oldalaikra nincs hang préselve, hanem egy-egy úgynevezett „etched image” látható. Ami a gyűjtőknek és a mezei rajongóknak érdekesség, a hifistáknak inkább bosszúság; hiszen a vinilbe mart képek bár szépek és érdekesek, viszont minél jobb cuccon vannak pörgetve, annál inkább problémát jelenhet a stabilitás hiánya…
A hatodik BD és ötödik DVD kapcsoló anyagai közül a legfontosabb az 1995-ös „Pulse” tévés reklámszpot. Nem lehet elégszer felemlíteni, hogy ez a bizonyos egyperces rövidfilm mennyire kulcsa az egész projekt megértésének, általános szimbolikájának.
A további extrák közül ide tartozik még két exkluzív dokumentumfilm. Az egyik azokról a „The Division Bell” léghajókról szól – hat percben- melyek végigkísérték szinte az egész turnét, hirdetve, hogy jön a Pink Floyd. A másik pedig egy félórás alkotás, egy hagyományosabb megközelítésű „Behind The Scenes” film, mely ugyanúgy szépen kiegészíti a 2006-os kiadás „Say Goodbye To Life As We Know It” filmecskét, mint az új „Pulse” koncertfilm az eredeti változatot, változatokat.
Folytatjuk!
A szerző a Hungarian Pink Floyd Club elnöke. A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Pink Floyd könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
