Mándoki Sándor billentyűs, az EKG, a Reggel, a Mándoki együttes, a Missió, az AN-2, a Vörös István és a Prognózis, a Redless és a Gary Moore Jam Band egykori billentyűse, a hazai rock és metal élet egyik sokat látott veteránja.
Az életmű-sorozat negyedik részében a Redless együttesre és a Gary Moore Jam Band formációkra emlékeztünk vissza. Valamint megtudhatjuk, hogy Sanyi mikor és miért készített zenés irodalmi albumot a Balkay testvérekkel.
Az előző részben ott hagytad abba, hogy feloszlott a Vörös István és a Prognózis elnevezésű formáció, mert öten felálltatok és úgymond felmondtatok. Mi történt a szakítást követően?
1999-ben úgy gondoltuk, Pistánkat elhagyjuk, úgy jött létre a Redless együttes. Énekesnőnk Boros Viktória lett és Rácz Laci is azzá avanzsált a basszus mellett. Klubozgattunk, sörfesztiválokon játszogattunk, saját dalokat csináltunk, rádió-felvételeket készítettünk. Majd 2004-ben, ilyen-olyan egyéb projektek miatt, a zenekarunk sokfelé osztódott, hát úgy döntöttem, hagyjuk az egészet…
Bontsuk ki ezt a korszakot kicsit jobban, kérlek! A zenekarnév elég beszédes volt, ez azt jelentette, hogy az utolsó formáció, Pistit leszámítva, együtt maradt?
Pontosan így gondoltuk mi is! Ha már a főnökkel nem megy, próbáljuk meg nélküle. Haha!
Eleinte Majsai Gabival próbálkoztunk, de még egy valamirevaló névig sem jutottunk el. Meg ugye neki nemcsak élőzenekaros bulijai voltak, tehát túl sok értelme sem lett volna a társulásnak.
Nem beszélve arról a néhány koncertről, amit a közönség – miután felismert minket- elkezdett “nózisozni” és a régi nótákat követelték. Haha! Akkor találtam ki a Redless nevet. Nem volt éppen átütő, de működött.
Vikire hol találtatok?
Még Érden, a Rock Dokk nevű helyen játszottunk együtt egy bulin a Baby’s Crew zenekarral, melyet a Treo-ból ismert Molnár Gabi vezetett. Ott figyeltünk föl Vikire. Persze akkor még nem tudtuk, hogy valaha ő lesz az énekesnőnk, csak később…
Újra fölvettük a műsorra a legsikeresebb Prognózis dalokat, összeraktunk néhány új dalt is, megtanultunk néhány addig általunk nem játszott számot és már indultunk is. A lényeg az volt, hogy ne görcsöljünk. Elmentünk mindenhová ahova csak lehetett. Közben Radul Zolika sajnos kiszállt. Volt sörfesztiválos turnénk, rockfesztiválokon is játszottunk, valamint volt két kocsma, ahol rendszeresen felléptünk, eleinte a Kalóztanyában, majd a Kávés Katicában. Volt, hogy be sem fértek… Emellett mindenkinek megvolt a saját kis projektje. Kezdetben működött is ez a szisztéma, de aztán természetesen nem. Sokfelé nem lehet osztódni…
A Kávés Katicában mindig húzós bulik voltak. Érdemes lett volna azt a hangulatot koncertlemezen is megörökíteni. Nem jutott ilyesmi akkor az eszetekbe? Létezik abból a korszakból valamilyen bootleg, keverőpultos vagy amatőr koncertfelvétel?
Jó bulik voltak!
Nem egyszer előfordult az is, hogy annyian jöttek, hogy nem fértek be. Viszont épp ezért, egyszer úgy is jártunk, hogy mindenki azt hitte, hogy annyira sokan lesznek, hogy be sem férnek, ezért senki sem jött el… Haha!
Volt egy megrázó erejű bulink is. Úgy alakult, hogy élt egy nagyon jó barátunk, Halmosi Pisti, akit még a Prognózis időkben hívtam el egy koncertre, mert úgy gondoltam, ráfér… Azután mindig jött. Nem történhetett meg koncert, hogy ne lett volna ott. Sokszor vidékre is utánunk jött. A közönségünkből is mindenki ismerte, tényleg nagyon sokan szerették. Amikor halálhírét megtudtuk – egy hülye baleset miatt-, azonnal éreztük, hogy meg kell emlékeznünk róla. Mivel a Kávés Katicában három menetes bulikat nyomtunk – figyelembe véve a személyzet kérését – két szünettel, azon a napon a harmadik menetet kizárólag a Pista által nagyon kedvelt számokból állítottuk össze.
Tehát a harmadik menet előtt néhány szóval megemlékeztünk róla, majd nonstop eljátszottuk ezeket a dalokat. A fényeket lekapcsoltattuk, csak az asztalokon égő gyertyák maradtak. Egy pillanat alatt sikerült olyan kripta-hangulatot varázsolnunk, hogy még mi is beleborzongtunk…
És jött az utolsó dal, amit a legjobban szeretett, a “Kietlen hajnalon”, de azt csak akkor és csak egyszer játszottunk el a Progi repertoárból. A csajok zokogtak, a pasik úgyszintén. Felejthetetlen volt!
Sajnos nem került rögzítésre egyik buli sem, mert a hely adottsága miatt jóformán alapokról játszottunk…
Mi lett a saját dalok, rádiófelvételek sorsa?
Először két számot vettünk föl 2000-ben, a Magyar Rádió 8-as stúdiójában, a “Fordított világ” és az “Ébredés” szerzeményeket. A második felvétel 2002-ben ugyanott történt, az “Ébressz fel”, az “Illúziók” és a “Minden percben” címekkel. Minden esetben Huszti Zoli volt a zenei rendező, az ő révén juthattunk be a rádióba. A felvételek nekem is megvannak DAT-on, de nem hinném, hogy valaha szükségem lesz rájuk…
Miért nem? Ha másnak nem, archívumba való anyagnak, vagy nosztalgiázni kitűnően megfelelnek…
Hát, arra kétségtelen, hogy jók! Haha!
Valamint létezik egy igen hangulatos, 2001-es Redless koncert CD is. Mikor és hol készült a felvétel? Mennyire számít hivatalosnak az anyag? Koncertlemez? Official bootleg? Belső használatra szánt munkaanyag, ami mondjuk úgy, hogy “kiszivárgott”?
Ezek mind, így együtt! Haha! Úgy gondoltam, hogy kéne egy ilyen kiadvány, ami tárgyiasulhat anélkül, hogy nagyobb feneket kerítenénk neki. Ha esetleg egy rádióállomás, vagy ne adj Isten tévécsatorna megkérdezné tőlünk, hogy kik vagyunk, mit is akarunk, legyen a kezünkben valami anyagszerű cucc. Esetleg, ha valakinek megtetszik a koncertünk, majd meg tudja lemezről is hallgatni a bandát.
Azért koncertlemez lett, mert tulajdonképpen ez a legolcsóbb formája a megjelenésnek. Ezért a legtöbb koncertünket rögzítettem. Majd, mikor megvolt már az elegendő mennyiségű felvétel, csak ki kellett választanom, melyik szerzeményből melyik a legjobb verzió.
Ezért a Redless koncert CD nem egy bizonyos helyszínről készült felvétel, hanem ilyen turnés dolog. Persze a stúdió bónuszokkal kiegészítve.
Előbb rátettem a végére az első, 2000-es rádiófelvételeinket, majd a későbbiekben a 2002-es másodikat is. Mindent a kedves vendégért! Haha!
És honnét jött a poénra vett, összegyúrt dalok ötlete? Már jóval a Póka féle Mobil bohóckodásai vagy a Zorall megalakulása előtt is hülyéskedtetek a Metallica “Enter Sandman”-jéből és a KFT “Afrika” slágeréből alkotott, akkori kifejezésetekkel úgymond “gyalázattal”…
Káptalan Bandi találta ki az egyik próbán. Egyszerűen hülyéskedtünk egyet, de annyira megtetszett, hogy fölvettük a repertoárba. Akkor még nem volt divat az ilyesmi, szerintem még nem is létezett a Zorall. A közönséget is meglepte, amikor a Metallica dalból az “Afrika” kerekedett ki. De csak az az egy szám volt így “tönkretéve”… Szerencsére! Haha!
Az egyik, korábban már említett zenekar melletti projekted ugye a 2000-es, “Ki tiltja meg?” album volt. Mit kell tudni a Balkay testvérekkel készült anyagról?
Az egy csuda dolog volt. Az Alagút Söröző nevű kocsmánkba bejárt törzsvendégként, Balkay Géza. Majd egyszer csak eldöntöttük, hogy karácsony szenteste csinálnak két irodalmi estet, az egyiket délben, a másikat a mise után. Magam is kíváncsi voltam, milyen lesz. Végül olyan jól sikerült, hogy azt nem is vártam volna. Amíg Géza szavalt, addig öccse rajzolt az éppen műsoron lévő költeményről. Amíg Géza ismét felkészült, öccse gitározott és énekelt, általában valamelyik kortárs költő verséből. Hatalmas sikerük volt.
Akkor gondoltam, hogy ez olyan jó, hogy meg kéne örökíteni. Csakhogy gőzük sem volt, hogy kezdjenek egy ilyen projekthez. Laci szerzett egy stúdiót, és elmentünk hárman. Ott ismertem meg Horváth János hangmérnököt és két nap alatt végeztünk is mindennel. Még masteringeltettem is vele az anyagot, hogy szóljon úgy, mint az atom… Haha!
Mondtam neki, hogy: szóljon úgy, mint egy igazi rockzenei album! És úgy is lett! A gyártásért és a borítóért én feleltem. CD és kazetta is készült belőle. A mai napig büszke vagyok rá és arra is, hogy rá tudtam beszélni a fivéreket. Abban a műfajban nagy sikere volt!
A következő produkciód egy tribute csapat volt. Mikor alakult és meddig működött “a Gary Moore zenekar”? Kik voltak a társaid? Milyen műsorral léptetek a közönség elé? Miért ért véget olyan gyorsan a banda pályafutása?
2003-ban keresett meg Molnár Gábor basszusgitáros a Treó zenekarból. Az úgymond “új” zenekar a Gary Moore Jam Band volt. Nemcsak a mester dalait játszottuk, hanem Eric Clapton, Jeff Healey, meg tradicionális blues számokat is.
Mikor és hol készült a Gary Moore Jam Band stúdiófelvétele? Ez az anyag inkább demónak számít vagy egy promo albumnak?
Ez számomra egy teljesen furcsa történés volt. Nekem semmi dolgom volt, amíg Nagy Laci fel nem dobolta a próbahelyén egy – remélem nem mondok hülyeséget- hard disk recorderrel a dobsávot. Utána átvitték Boros Attila lakására a cuccot, a további felvételek gyakorlatilag ott készültek. Először Gabi basszusozott, Bényi Csabi gitározott és akkor jöhettem én a billentyűkkel. Gyakorlatilag nem is találkoztunk egymással. A felvételek legvégén énekelt Kiss Zoli. Nekem nagyon furcsa volt egy anyagot így készíteni. A végén Attila keverte a sávokat. De jó lett, az biztos! Hozzáteszem, a “Texas Strut” tempója valahogy “felszaladt” – így mondták. Haha!
A kezdeti felállás tehát Molnár Gábor basszusgitár, Bényi Csaba gitár, Kiss Zoli ének, Nagy Laci dob és jómagam. Ebben a felállásban koncerteztünk is sokat. Később Zolit Moldován Szabi váltotta. Nagy Lacit pedig sajnos Debreczeni Attila. Majd megtudtuk, hogy Molnár Gabi megbetegedett és nagyon hamar el is vesztettük… Így, vezér nélkül maradtunk, ami részemről a pályafutásom végét is jelentette…
Miért érezted úgy, hogy ezzel vége? Sok bandán, sok nehézségen voltál már túl.
Éppen akkoriban, húsz év munka után lett vége annak az üzletünknek, amit még a szüleimmel kezdtünk, amikor katona voltam. A már említett, a zenészek körében is közkedvelt Alagút Söröző, a vár alatt. Biztos láthattad a szlogenünket: “Az utca legjobb kocsmája, kiváló a konyhája”.
2006-ban aztán az önkormányzat olyan feltételeket támasztott, amit én nem tudtam és nem is akartam teljesíteni. Akkor egy jó fél évig még próbálkoztam egy másik bolttal, de aztán abból is kiszálltam. Sok volt ennyi nehézség Gabi halála után.
Volt egy drága jó barátom, Csernai Andris, aki 2015-ben halt meg. Ő tanácsolta nekem akkoriban, hogy próbáljam meg a taxizást. Megpróbáltam és megtetszett. Viszont sajnos a taxizással nem egészen összeegyeztethető a zenélés. Ha belegondolsz, eleve pont ellentétes a heti beosztásuk. Nem is beszélve a napszakról… Úgyhogy, mivel úgy véltem, hogy a zenélés nagyon költséges hobbi, úgy döntöttem, inkább taxizom, mert valamiből élni is kell. Ettől függetlenül a zeneszeretet olyan dolog, ami mindig is megmarad, mint ahogy a lemezgyűjteményem is. Így alakultak a dolgok, de nem panaszkodom!
Folytatjuk!
Fotók: Mándoki Sándor archívuma, kiadói archívum, TTT Nemzeti Rock Archívum
