Török Ádám és a Mini történtét sokan, sokféleképpen feldolgozták már. Azonban magukról a konkrét lemezekről, főleg a rendszerváltás után készült albumok részleteiről aránylag kevés szó esett. Lemezleltár rovatunkban ezúttal Török Ádám hivatalos hanghordozóit vesszük sorba.
A negyedik részben a múlt század kilencvenes éveibe repültünk vissza, a RABB CD-it és kazettáit vettük sorra. Továbbá előkerült még a témában mélyen érintett „Best of ADAM” válogatás, és a szintén a RABB időszakban készült „25 év rock” című jubileumi Mini koncertalbum is.
Mikor és miért ért véget a Mini RC?
A Mini RC trió korszaka 1990 decemberéig tartott. Majd utána ’91 januárjában játszottunk még Nógrádban négyes felállásban, szintén RC néven. Közben formálódott az új zenekar, így február végén már meg is volt az első hivatalos RABB buli, Miskolcon. Azon még Tarján doktor basszusozott, de hamar kiderült, hogy váltás kell. Majd jött Zsoldos Tamás „Faszi”, vele alakult ki az új blues szupergroup: Závodi Janó, Köves Pinyó, Muck Mucky, Zsoldos Faszi és Török Gyugyó felállásban.
Szálazzuk ezt kicsit jobban szét, kérlek! Honnét ered a „Gyugyó” beceneved, melyen elsősorban a barátaid szólítanak?
Van egy effektfuvolám, amin régebben sokszor játszottam a koncerteken és felvételeken is. Én szájszintinek hívtam, a többiek meg „gyugyónak”, mert amit kiad, leginkább a „gyugyu-gyu”hanghoz hasonlít.
Mi történt az RC-vel 1990-ben, elfáradt?
Igen, elfáradt. Úgy éreztem már nincs bennük elég tűz.
Miként alakult ki a RABB magja?
Akkoriban sokat fociztam Köves Pinyóval, meg már dzsemelgettünk is. Az egyik ilyen alkalommal mondta Pinyó, hogy van egy szaxofonos, Muck Feri, őt is be kéne vonni. Visszakérdeztem, hogy ki az a Muck Feri? Nem ugrott be senki a névről. Aztán 1990 végén összehoztunk egy közös kocsmázást és élőben már megismertem, hogy ő az a szaxofonos, akit korábban Pegénél láttam-hallottam. Megjegyeztem, mert nagy fazon és k.rva kól játszott. Mucky is mondta, hogy csináljuk egy közös bandát. Még szilveszter előtt ki is mentünk koncertezni Zentára, ott játszottunk. Szinte az utolsó pillanatban léptünk fel Jugóban, a háború előtt pár héttel. Akkor indult a RABB-ocska, de a nevet csak februárban kezdtük használni.
Mit jelent a rövidítés és miért pont erre az elnevezésre esett a választás?
Rhythm And Blues Branch. Mucky ötlete volt, amit nagyon találónak éreztem.
A korabeli médiában néha szerepeltetek „Rhythm and Blues Band” formában is.
Elírták vagy nem kérdeztek meg. Az elejétől a végéig Branch néven működtünk.
A RABB elnevezés 1991 februárjától, a miskolci koncerttől élt. Előtte milyen néven léptetek fel a zentai bulin?
Török Ádám és Barátai néven.
Kérlek, mutasd be néhány szóval az akkori zenésztársaidat!
Először Pinyó volt benne a csapatban, majd Mucky. Aztán szóltunk Závodi Janónak. Végezetül Tarján doktor távozása után hívtam Zsoldos Tamást.
„Így indultunk el, öten, 1991 tavaszán, egy valódi szupergroup-ot alkotva. Janó egy rocklegenda, Köves Pinyó pedig a megbízhatóság szobra, mindketten a Piramisból. Zsoldos akkor az év zenésze volt, basszusgitáron; Mucky a legjobb magyar funky-jazz szaxofonos, aki ebben a zenekarban billentyűzött is; én pedig, Török bácsi, a budai hegyekből, a tizenkét legjobb rockfuvolista egyike.”
Ez volt a RABB, mellyel a ’90-es évek első felében dolgoztam.
A Jammin’ The Blues és a Mini RC kvartett párhuzamosan futott ezzel?
A Jammin’ 1990-től volt. A négytagú Mini RC pedig ’91 januárjáig működött.
Ha már szupergroup, sokszor fuzionáltatok egy másik szupergroup-pal, a Besenyő Brass-szal, illetve a Besenyú Blues Band-del is is. Mucky révén jött az együttműködés vagy volt egyéb kapcsolat is köztetek?
Persze, Mucky csapata volt ez. Plusz Pinyó és Zsoldos révén közös volt a ritmusszekció is a RABBocskával. Sok közös bulink volt és együtt kaptunk eMeRTon-díjat 1992-ben.
Janóval korábban is zenéltél már, még az első Mini felállásokban. Akkor vajon miért nem jutottatok el vele, Czipó Tibivel és Dobos Doxával vagy Román Péterrel hangfelvételig vagy legalább szélesebb körben ismertté vált saját repertoárig?
Alapvetően egy hippy banda voltunk mi akkor. Cream, Hendrix és hasonló feldolgozásokat játszottunk. így az első időkben nem volt mit felvenni. Csak 1970 nyarára lett két-három saját téma, nótakezdemény, amikből később Papp Gyulával készültek el a végleges számok: Konkrétan a következő négy dal egyes alaptémái alakulgattak akkor a Janóval és Czipóval működő korai Mini korszakban: „Gőzhajó”, „Délelőtt”, „Sirályok” és a „Kereszteslovag”.
Závodi Janó időszakod előtt is volt egy rövid életű formáció, Kiss Zolival. Mennyire volt az létező együttes és amennyibe igen, maradt utánuk valamilyen továbbélő dal vagy téma, zenei örökség?
Valójában 1967 végén létezett ez Kiss Zoli vezetésével. Hárman-négyen próbálkoztunk, Zoli, Czipó és én, de állandó dobos problémákkal küzdöttünk… Aztán 1968 januárjában átmentem a Dogs-ba. Közben ők nagyjából három hónapig próbálkoztak egy másik énekessel, Zelényi Zoltánnal. Végül 1968 nyarán visszamentem és Závodi Janóval megalakult az első profi Mini. Onnantól számoljuk a valódi indulást.
„Tudni kell hozzá, hogy akkoriban nagyon nehéz volt felvételt készíteni. Két helyen foglalkoztak ilyesmivel, a Magyar Rádióban és az MHV-ben, miközben minimum tízezer beategyüttes működött az országban. Tehát vagy nagyon jó saját számok kellettek vagy óriási protekció…”
A korai Miniben basszusgitározó Kiss Zoli megegyezik a későbbi Karthago, Fáraó taggal vagy csak névrokonság?
Névrokonság. Ez a Kiss Zoli, aki a legősibb Mini alapítója volt, majd az újjászerveződésnél már nem tartott velünk, később az Illés együttes roadja lett.
1993-ban, az első Mini alakulásának negyedszázados évfordulóján két album is megjelent a Lézer Kft gondozásában. A Mini 25 éves koncertjének paksi főpróbája, illetve az első RABB. Miért a főpróbát adtátok ki és nem a 45/25 buli felvételét?
Azért, mert így már magán a nagy bulin is lehetett kapni a Mini „25 év rock” című kazettát és CD-t. Amúgy a próba k.rva jó volt, leszámítva, hogy holt részeg voltam. K.rvára piáztam akkoriban. De jól sikerült a felvétel és Kaktusz, vagyis Gárdai György, a paksi fesztivál főszervezője gyorsan kiadta a budapesti jubileumi koncertre.
Az 1993-es koncertfelvételen szerepel a Bartók-átdolgozás, de trükkös címen. Ki találta ki a szellemes új nevet? Improvizáltatok vagy alaposabban át volt gondolva?
Én találtam ki… De nem gondolkodtam sokat rajta, csípőből kijött, hogy „Éjféli találkozás Béla bácsival a Csíki-havasok alatt”. Az akadékoskodó örökösök miatt muszáj volt kissé becsomagolni. Szerencsére a közönség értette.
Akkoriban terjedt a Mini 25 buliból egy videókazetta is. Van annak a felvételnek valamiféle hivatalosan forgalomba került donorja is, mondjuk egy legálisan terjesztett Mini VHS?
Nem, nincs. Felvették, de nem került kiadásra.
A másik album pedig a Rhythm And Blues Branch első stúdióanyaga, CD-n és kazettán. Mikor és hol készültek a felvételek? Szándékosan lett hasonló a design, mint a Mini „25 év rock” hanghordozóké?
Igen, itt is Kaktusz segített, aki az egész eddigi pályafutásomat támogatta és ma is támogatja. Mindkét felvételt ő adta ki, ezért is hasonló a két CD. Mi több, ez volt a Lézer első két hivatalos kiadványa! A Mini Pakson készült, az Új Hullám Holstein sörözőben, a zártkörű főpróbán. A RABB felvételek pedig a rádióban készültek, stikában. Koncertszerűen játszottuk fel az anyagot a 6-os stúdióban, együtt, egyszerre, egy piás éjszakán…
Miket emelnél ki egy olyan zenebarátnak, aki még sosem hallotta az első RABB stúdióalbum dalait!
A kedvenceim a „Nessie”, a „Hideg meleg szendvics blues”, a „Hívj fel” és persze a „Török bácsi Svájcba érkezett és beindult a simli gépezet…” Janó, Mucky és én írtuk a dalokat. Nagy sikerük lett, többségüket ma is játszom.
Utána, még szintén 1993-ben következett a RABB „3”, mely viszont csak kazettán jelent meg és talán kissé el is sikkadt a maga korában.
Azt egy butik adta ki. Voltak hatalmas tervek, CD-ről is, fellépésekről is, meg ilyen reklám, olyan reklám, aztán az ígéretekből nem lett semmi. Végül csak ötszáz kazetta készült, amit hamar elkapkodtak az emberek, de a dolognak nem lett folytatása. Sajna a kiadó butik átk.rt minket. Se lé, se posztó…
Miért lett hármas a címe, ha előtte csak egy hivatalos anyag jelent meg RABB néven? Lehetséges, hogy valaki a szintén Lézer Kft gondozta „1. Blues & Rock Festival ’93 Paks – Jam Session Program” CD-t vette második RABB kiadványnak? Ugye a paksi Rock Casino színpadán, 1993. július 9-én tartott dzsemelés alapzenekara ti voltatok, a Besenyő Brass-szal és a Jammin’ The Blues együttessel karöltve.
Akár az is lehetne, de a helyzet az, hogy 1991-ben felvettünk egy koncertet a Petőfi Csarnokban. Azt Pinyó sokszorosította másolós magnón és így kazettán terjesztettük. Viszont arra a fénymásolt borítós maszek koncertkazettára én sosem tekintettem hivatalos albumként. Inkább a koncertszervezéshez való promóciós anyagként szolgált, félhivalatos bootleg koncertkazettaként. Tehát az történhetett, hogy a butikos kazetta gyártói ismerték a koncertkazettát is, a ’93-as debütalbumot is, hát adtak annak az anyagnak egy hármas sorszámot.
Magyarán azt a korai „Rhythm And Blues Brancs” néven terjedő „In Life – Petőfi Csarnok – Budapest” című koncertkazettát ti magatok csináltátok, nem pedig valamelyik bootleger a közönség soraiból, mint azt sokan gondolták. Viszont nem számítjátok a hivatalos kiadások közé, még annak ellenére sem, hogy belekavart a későbbi sorszámozásba?
Így van. Az induláskor jól jött valami a promócióhoz, hogy kik vagyunk, mit játszunk. De az igazi bemutatkozás az 1993-as RABB CD és kazetta volt, az számít az első RABB albumnak.
Tegyük helyre, kérlek az időrendet és a sorrendet!
Koncert a Pecsában, majd abból „In Life” kazetta 1991. Aztán a „Rhythm And Blues Branch” CD és kazetta, a tényleges bemutatkozás, 1993 májusában. Majd jött a RABB „3”, a butik kazi ’93 nyarán.
A RABB „3” kazettán végig új felvételek hallhatók, vagy vannak rajta régebbi szerzemények is?
Vegyesen. Korábbi dalok és csináltunk egy-két újat is. Például jól sikerült a „Kerget az őrült vágy”.
Ezeket követően, 1994-ben érkezett a következő – a köztudatban másodikként- élő RABB album, „Nekünk csak ennyi kell” címmel. Szintén CD-n és kazettán. Azon már változott a felállás és kissé a szövegvilág – talán még a zenei irány is.
Ott már Kerékgyártó Füles István basszusgitározott. Ugyanis Zsoldos kilépett, átment a Hobo Blues Band-be. Helyette jött Füles, aki rendkívül tehetséges ember volt. A nótákat Muck Feri csinálta, meg Janó, a szövegeket pedig én. Azt az anyagot már a Rózsa Records adta ki. Zeneileg kicsit könnyítettünk, hogy könnyebben előadhatóbb és eladhatóbb legyen a RABB produkció. Akkoriban ismét nagyon jött fel a blues és mi bulizós blues számokat akartunk csinálni, melyek a fesztiválok műsorán is jól működnek.
Szép emlékeket őrzök az akkori RABB bulikról. Mindenütt taroltatok, a klubokban is, a Tabánban is, valamint a különféle egyéb blues fesztiválok és dzsemborik műsorának is csúcspontja volt az akkori formáció.
Sikere is volt a váltásnak, bár a lemeznek nem… De a keverék koncertprogram nagyon működött. Persze volt néhány k.rva jó dal, melyek húzták fel a hangulatot. Ráadásul a RABB-ocska itthon és Svájcban is sikert-sikerre halmozott.
Akkoriban indultak be nálad a maszkos, sörlocsolós, őrült színpadi showk is…
Láttam, hogy egy megjelent egy új nemzedék a RABB bulikon, akiknek kellett némi performance is, hát hülyéskedtünk, marháskodtunk. Nem esett nehezünkre. Az akkori felállás tele volt mókamesterekkel…
Sok szép emléket őrzök 1995 környékéről. Néha szó szerint majd’ beh.gyoztunk a srácokkal meg a csajokkal, akkora hangulatot csináltatok.
Mi is jól éreztük magunkat. Nem esett nehezünkre mókázni.
„Kicsit bepiáltam, majd jöttek az első ritmusok, a közönség visszajelzése és ment a buli, ami a csövön kifért… Haha!”
Mucky tele volt ötletekkel, a zenével és a show-val kapcsolatban is. Nekem is ment a sörrel való fürdőzés a bulik közben. Emlékezetes korszak volt.
Viszont közben a „Nekünk csak ennyi kell” album egyes szövegeivel eléggé belecsaptál a lecsóba. Sem előtte, sem utána nem volt jellemző, hogy a színpadon ennyire közéleti, szinte már-már politikus üzeneteket fogalmaznál meg… Leszámítva persze az Orwell örökbecsűje ihlette nagytestvért, nagyfivért…
Ja! Próbáltam az élet nagy kérdéseibe belekontárkodni, de be kell látni, hogy ez nem az én asztalom volt… Akkoriban már csak bikkfa rímek és humornak szánt szövegrészek jutottak eszembe.
Ajánlj, kérlek néhányat a „Nekünk csak ennyi kell” album dalaiból!
Erről az anyagról a „Blues délben” a kedvenc dalom. Ezen a korongon ez az egyetlen melynek a zenéjét és a szövegét is én írtam. Nagyon jó benne a fuvolaszóló és jól sikerült a videóklip is. Konkrétan az utolsó harminc évem legjobb dalának tartom. Mucky „Az eltűnt álmok folyója” című dallal brillírozott, Janó pedig „A múltban élsz”-szel. Hozzá kell tenni, hogy Kaszás Peti, az album hangmérnöke is top formában volt. Nagyon jól szól a CD.
Miért kapott az anyag alcímet?
Az lett az „Igaz mesék, füllentések”, mert úgy éreztük, gondoltuk, hogy lemegyünk egy kicsit a nép közé… Haha!
1995-ben készült egy közönség előtt rögzített élő album is, Török Ádám & Branch néven, eredetileg magánkiadásban, CD-n és kazettán. Az „Unplugged” albumra ismét változott a felállás, kissé a zenei irány is. Kezdjük talán a személyi részével!
Janót zavarta a klubozás, amit többször is értésünkre adott, mert akkor még mindig a Piramis BS koncertjeinek lázában élt. Miután távozott, akkor került előtérbe a zseniális szólógitáros, Mohai Tamás.
Miért pont unplugged? Akár csinálhattatok volna ismét egy sima koncertfelvételt, ezúttal professzionális kiadványként…
A Globe Royal klub megnyitójára készültünk. Akkoriban nagy divat volt az unplugged, engem is megfogott. Majd Mucky is azt mondta, hogy csináljuk. Ezért aztán Szekeres Tibor, a Globe Royal tulaja, aki egy Amerikában élő üzletember, vett egy nagy énekcuccot, egy tizenhat csatornás keverőt és egy szuper magnót, majd az egész előadást felvette egy akkoriban k.rva menő digitális magnetofonnal.
A borítóról nem egyértelmű, hogy melyik formáció vagy formációk tagjai muzsikálnak. Nem derül ki, hogy akkor a felvételen a RABB játszik, részben Mini dalokat is, vagy konkrétan hallható a Mini együttes is.
Nem volt Mini… Csak a RABB játszik, vendégekkel. Persze a műsorba tettünk RABB-ot, régi Minit, mindent, amit addig csináltam. De egyértelműen egy RABB koncert volt ez.
A borító tanulsága szerint Tátrai Tibusz volt a sztárvendég, de a RABB alapvetően kvintett felállásához képest bővebb tagsággal álltatok színpadra.
Tibin és az akkori RABB formáción kívül ketten zenéltek még velünk: Czomba Imre billentyűzött és Kaszás Péter perkázott. Ők nem lettek tagok, csak az „Unplugged” CD felvételére és a lemezbemutató turnéra kértem fel őket.
„A korszak legtehetségesebb fiatal zenészei voltak. Később is bizonyították, hogy milyen nagy királyai a hangszerüknek. Kaszás Al Di Meola dobosa lett, illetve a Djabe zenekarral az egykori Genesis gitáros, Steve Hackett zenésztársa is. Czomba pedig Los Angelesben fut be fényes karriert.”
Ezért változott Török Ádám és a Branch formára a zenekarnév?
Igen. Jelezni kívántam, hogy ez egy kissé más jellegű produkció, mint az előző három kiadványunk.
Ez utóbbi anyag elég hamar, már 1997-ben kapott egy újrakiadást. A „Mini balladák, örökzöldek, R.A.B.B. dalok” című album második CD-kiadása már a Periferic Records gondozásában látott napvilágot. Volt valami apropója a gyors repetának?
Az történt, hogy Böszme, azaz Böszörményi Gergő megvette és kiadta újra, így lett másodjára Periferic kiadvány. Az újrakiadást pedig az igény szülte. Nagyon szaladt akkor a szekér: Tátrai, Mohai, Svájc és Felvidék, fesztiválok mindenfelé, évi százötven buli. Elkapkodták az első kiadást.
Közben 1996-ban elkészült az ötödik album, ha a PeCsa koncertet nem számítjuk. A negyedik stúdiólemez ezúttal Török Ádám & RABB néven jött ki, ismét magánkiadásban, kazettán és CD-n. Miként alakult ki az „Üres a ház nélküled baby” album műsora?
Az egy k.rva jó konceptlemez lett. Mohaival írtunk pár olyan új nótát, ami nagyon erős lett. Lementünk együtt a Balatonra és ott raktuk össze, régebbi dalok bevonásával, felfrissítésével.
Mi volt a szerkesztési elv?
Alapvetően az volt a koncepció, hogy azokat a számokat gyűjtöttük össze, amik k.rva jól szóltak élőben a Mohai fémjelezte RABB felállással. Ezek közé illesztettük az új dalokat, amiket akkor írunk: például a „Maroktelefon” vagy a „Sziget ’96 Blues”, ami egy k.rva jó Mohai szám. De például a „Titkos kert” is ragyogó. Az egészet együtt, egyszerre, gyakorlatilag élőben rögzítettük, Kaszás Peti stúdiójában. Attól is van olyan élő hangulata, mint egy korabeli RABB koncertnek.
Miért módosult újra a formáció elnevezése?
Elfáradt a RABB név. Sokan nem azonosították velem, így közös megegyezéssel elé tettük Török bá’t is.
Miket tartasz kiemelésre méltónak az „Üres a ház nélküled baby” CD dalai közül?
Sok jó Mohai szerzemény van rajta és két régebbi Mini nóta felújítása. Számomra a CD csúcspontjai a „Körbezárt a dzsungel” új változata, a „Királyi éji vad” Janóval és a „Sziget ’96 Blues”.
1995-ben az A3 televízió is rögzített egy RABB koncertet a Nyugatinál. Van olyan együttes, amelyik kiadta az ugyanott készült hasonló felvételét. Részetekről nem került szóba ilyesmi?
Nem. A jelenlegi helyzet az, hogy ami kikerült az internetre, azt már nem érdemes DVD-n kiadni. Ugyanis rengeteg pénzbe kerül, miközben alig megy el belőle párszáz darab.
Nem tartasz attól, hogy egyszer csak valamiért eltűnnek a világhálóról és akkor semmi sem marad ezekről az előadásokról?
Nagyrészt nem, de tudni kell, hogy ezek általában nem a mi hivatalos felvételeink és rendszerint a színvonaluk is sok kívánni valót hagy, hagyott maga után. Értem én persze a nagy gyűjtők kívánalmait is, de sajnos ők körülbelül ötvenen vannak, vagy hatvanan.
A dolog másik fele, hogy most is eltűnt a YouTube-ról pár felvételünk. Például valaki felrakta, majd utána megint valakik levették vagy letörölték az „Úton a Föld felé” 1979-es koncertfelvételét. Azt például sajnálom. Profi anyag volt, nekem sincs meg az eredetije. Most, hogy eltűnt, sok helyről hiányozni fog, ahol meg lett osztva, be lett linkelve, be volt ágyazva.
Magam is sokszor tapasztalom, hogy elkészítek egy interjút vagy cikket, majd néhány év múlva csak üres, élettelen dobozkák az illusztrációként linkelt, beágyazott zenés videók. Sok más mellett ezért is küzdünk már sok-sok éve, hogy álljon már fel végre egy állami garanciákkal rendelkező Rocktörténeti Intézet; valamint, hogy mindenki számára legyen elérhető az a közgyűjtemény, ami az általunk, hivatásszerűen gyűjtők által felhalmozott ritkaságok, bootlegek, demók összeadásából és összefésüléséből állt össze.
Igen, ezt én is erősen támogatom, a kezdetektől fogva, mikor négy-öt éve Benkő Laci összehívta a kezdőcsapatot…
„Mert kell, hogy legyen egy intézet, ahol tárolják és gondozzák a magyar beat és rockzene összes fennmaradt felvételét, valamint a hazai rockélet relikviáit. Majd ezt kutathatóvá kell tenni! De csak az érintett banda zenekarvezetőjének beleegyezésével. Valamint nyilvánosságra is kell hozni! A sz@r minőségű, rosszul szóló, vagy félrevezető kiadványokat viszont egyáltalán nem szabad közzétenni, mert azok többet ártanak, mint használnak.”
Sajna, tudom, hogy jelenleg is van nagyjából száz körüli bootleg-gyártó kisiparos, akik bár hivatásként tekintenek a tevékenységükre, de én ezt bizony nem pártolom. Mi több, engedélyhez kötném a tevékenységüket. Jól tudom, hogy sokan úgy gondolják, hogy meg kell menteni a régi koncertek hangulatát. De csak akkor szabadna, ha az adott előadó tud róla és belemegy. A léről már nem is beszélve! Vannak, akik fű alatt, pénzért árulják a maszek felvételeket, egymást hülyítve a nagy-nagy ritkaságokkal… Miközben ők jól járnak, addig a rendes CD-ket alig lehet eladni. A hivatalos kiadványokból jó, ha annyi fogy, hogy kitermeli a stúdióköltséget és a grafikust. Sajnos az egész világ perben áll a nagy videó-megosztókkal és nincs eredmény. Ma már sok millió dal van a világhálón, de a pénz nem a szerzőket és az előadókat gazdagítja, hanem pár cég trezorját.
Visszatérve az alap problémára, a dolog kétélű. Sokan azt mondják, hogy örüljön a zenész, hogy ingyé’ kap egy fórumot, ahol reklámozhatja a fellépéseit. A másik nézőpont, hogy meg kell menteni a beat- és rock-történelmet. De nem mindenáron! Benkő Laci, miután maga is zenész, meg nagyon jólelkű is volt, pontosan tudta, és amíg élt, a zenészekért dolgozott, az ő érdeküket tartotta szem előtt. Most, hogy elment, nem tudni, átveszi-e majd valaki az örökségét, vagyis ezt a munkát, amit ő elkezdett… Úgy tűnik, a megoldás messze van még.
Te magad is sok éve benne vagy a munkaanyagok előkészítésében. Sokszor lett volna már lehetőség arra, hogy az eddig összefésült, úgymond „magángyűjteményeinket” eladjuk az „állam bácsinak”. Csak sok felvétel van, ami attól, hogy mi őriztük meg az illetékesek helyett, jogilag még nem lett automatikusan a miénk. Ráadásul az átkosban készült hanglemezgyári vagy rádiós anyagoknak jelenleg áldatlan státuszuk van. Magyarán, ül rajtuk „valaki” és a jelentős részükhöz pénzért sem lehet hozzáférni! Vagy horror pénzt kérnek vagy simán letagadják. Így a gyakorlatban se hozzáférni, se bedigizni, se feljavítani, se kivásárolni, le licencelni nem lehet.
Borzasztó egy helyzet, hogy még kinyomozni is nehéz, hol lehet pár örökbecsű felvételünk… Vagy a másik, hogy ami előkerül, amit nem loptak szét és nem tagadnak le az 1990 előtti szalagokból, csak vagyonokért lehetne hozzájutni. Ezt marha igazságtalannak tartom, miközben a Kádár-korban csak gombok jutottak nekünk. Ugyanúgy az illetékesek vitték a lét, mint most, meg azok az ügyesek, akik jókor voltak jó helyen…
Ehhez bizony új törvény kell. Ezt a helyzetet csak magasabb döntéshozó szinten lehet és kell is megoldani, jó lenne már rendet csinálni ebben a zavarosban!
Évek óta megy az iszapbirkózás, de a bootlegek esetében további probléma, hogy hiába vette fel egy magnóval Pistike, attól még az a felvétel nem az övé, sem nem a miénk, akik megmentették az enyészettől a szalagokat… De még csak nem is az adott előadóé, aki azon hallható! Az előadók jóváhagyása nélkül nem lehet hivatalos kiadványt vagy letöltést csinálni. De sok esetben még ez is kevés, hiszen a vörös idők alatt betiltott, letiltott, kiadatlan anyagok nem kerültek műbejelentésre, így a szerzőket is be kell azonosítani, fel kell kutatni és nyilatkozása kell bírni. No, utóbbi az igazi mutatvány, mondjuk harminc-negyven év haragosdi után, egy kormánypárti énekest és ellenzéki szövegírót egy asztalhoz leültetni…
Igen, ez egy rendkívül nehéz és kényes dolog. A rendezés pénz nélkül biztosan nem fog menni. Ha viszont valaki szeretné hivatalosan kiadni és legálisan feltenni a világhálóra a hanganyagokat, ahhoz marhára sok egyetértő aláírás kellene. Így viszont maradnak a kalóz és félkalóz kiadások, arra játszva, hogy mi öregek úgysem fogunk perelni, mert elkényelmesedtünk, meg van olyan, aki bele is sz@rik már az egészbe. Pedig előbb-utóbb valaki fel fogja borítani az asztalt és akkor sok-sok minden más is borulni fog, amiről ma még azt hiszik, hogy jól van ez így…
Persze megint más, ha valaki kutatni akarja és ért is hozzá, írhasson a felvételekről és hozzáférjen. Erre nagy szükség volna, mondjuk a levéltárak mintájára. Szerintem mi, az öregek benne lennénk. Főleg azok, a ma már nyugdíjas korú zenészek, akik a cipőjük mellett járkálnak, akár még egy jelképes összeért is engedélyt adnának a felvételeik korrekt kezeléséhez, egy ilyen rendszerben.
Visszatérve még a RABB időkre, a korszakhatáron készült egy „Best of ADAM” című gyűjteményes CD és kazetta, nagyjából az „50/30”-ra időzítve, melyen egyaránt hallhatók Tátrai-Török Tandem, Mini RC és RABB dalok is. Ezek újra felvett változatok vagy archív felvételek?
A „Best of ADAM” a NarRator Records első kiadványa, 1998-ban készült. Tóth Csaba, a Roland hazai főnöke és a NarRator tulaja nagyon jó barát és ragyogó vezető. Még szereztünk a kiadványra szponzort is és azokat a számokat tettem rá, amik már készen voltak. Tehát csupa archív felvétel, gyakorlatilag az azt megelőző tíz évemnek a számai. Alapvetően az eddig átbeszélt korszak, a kilencvenes évek RABB felvételei, míg a Tandem és a Mini RC számok pedig 1987-esek. Plusz a „Badacsony 69/97”darab, ami akkor a legfrissebb volt és szólóban adtam elő egy Roland szekvenszer segítségével.
Így utólag, hogy értékeled, mi lehetett az oka, hogy a rendszerváltást követő időszakban szinte minden hanghordozódat más és más kiadó jelentette meg?
„A legtöbb kiadóval hamar elkezdődött az alkudozás, majd az alamizsna-osztozkodás. Aminek a vége rendszerint az lett, hogy csak a stúdiót fizették ki és kaptunk ötven CD-t ingyé’. Vagy még annyit sem…”
Viszont Tóth Csaba mindig nagyon korrekt volt velem. Ezért van, hogy a „Best of ADAM”-ot követő húsz évben a NarRator-ral jelent meg a legtöbb CD-m.
Folytatjuk!
Fotók: Török Ádám, Muck Ferenc, RABB Archívum, kiadói archívumok, TTT Nemzeti Rockarchívum
