Sabaton, Dynazty, Avatar – Barba Negra, augusztus 20.
Kicsit sem túlzás az enyhén pátoszosra sikerült cím, több szempontból sem. Egyrészt, mivel magasabb szinteken nem merték vállalni a felelősséget, és inkább elhalasztották az ünnepi tűzijátékot, addig a covid miatt évek óta tologatott Sabaton koncert szervezői előrelátóbbak voltak, és milyen jól tették! A délelőtti eső után, délután már tökéletes koncertidőjárás várta az irgalmatlan tömeget. Másrészt egy Sabaton koncert mindig népünnepély már hosszú évek óta, gyakorlatilag garantált a siker és a teltház.
Kicsit sem túlzás, ha azt mondom, a Barba Negra még sosem látott ennyi embert egyetlen koncerten sem. Az eredetileg még az Arénába tervezett koncert Front Of Stage jeggyel rendelkező látogatóit eleve leválasztották egy kordonnal és a korábban VIP teraszként üzemelő hely is az ő rendelkezésükre lett bocsájtva, majd amikor megtörtént a FOS jegyesek beléptetése további területeket szabadítottak fel. Jó ötlet volt a merch pult betelepítése is a sátorba, így nem alakult ki tülekedés ott sem. Mire a Sabaton színre lépett már tényleg fullon volt minden.
Persze a vonzerőt nemcsak a Sabaton fellépése jelentette, előzenekari fronton is erősre sikerült a line up. A Dynazty már idén áprilisban járt nálunk, ugyanitt, csak a sátorban és főzenekarként. Láthatóan sokan jöttek Nils Molin csapata miatt is, aki túlzás nélkül korosztálya egyik legtehetségesebb énekese. Kilépve Amaranth-os kolleginája Elize Ryd árnyékából, méltán bontogatja szárnyait a Dynazty hangjaként. Lássuk be, azon a színpadon, ahol Elize is jelen van, nem sok babér terem neki… De maga a Dynazty is a jövő egyik sikercsapata lehet, ha tudják tartani az eddigi tempót, vagy akár fokozni is azt. Tele vannak jó dalokkal, jó kiállású csapat, van bennük drive, Nils hangja pedig aranyat ér. Viszont ez az este nem az övék volt, láthatóan nem tudtak úgy kibontakozni a Sabaton és az Avatar díszletei miatt megmaradt zsebkendőnyi színpadon – úgy ahogy szerették volna. Nils monitor fülese is rendre felmondta a szolgálatot, így összességében azt kell mondanom, hogy a tavaszi saját bulijuk fényévekkel élvezhetőbb volt. Persze a végére rendesen begyűjtötték a közönség elismerését, így összességében pozitívan értékelhető a koncertjük. Én csak azt nem értem, miért kell egy eleve rövidített programba dobszólót rakni meg közönségénekeltetést. De ez legyen az én problémám, a Van Halen klasszikus Hot For Teacher megidézéséért meg amúgy is jár a piros pont.
Mondhatjuk, hogy a buli kakukktojása az utánuk következő Avatar volt, akik sem zeneileg, sem fazonilag nem illettek a képbe, de azt hiszem, sokunk nevében beszélek, ha azt mondom, kiváló húzás volt őket berakni ebbe a számukra is idegen közegbe. Én magam is nagyon vártam a koncertjüket, sajnos kimaradt a 2019-es hajós bemutatkozásuk. Csak reméltem, hogy a zenéből és a klipekből kirajzolódott őrült világot sikerül élőben is megeleveníteniük, de amit végül kaptunk arra nem voltam felkészülve. Végtelenül kreatívan kitalált, megjelenést és műsort kaptunk, megfelelve az elvárásoknak. A prímet természetesen a teljesen őrült frontember, Johannes Eckerström vitte, aki zseniálisan és maradéktalanul hitelesen alakítja a Hollóból ismert Brendon Lee és Joker egyvelegéből létrehozott karaktert. Nem lehetett nem rá figyelni pedig társai sem mindennapi fazonok. A dobos különösen beteg karakter a bandában azzal a semmibe néző, szinte maszk pofával, a robotszerű mozgásával, óhatatlanul is a Ghost frontembere jutott róla eszembe. A gitárosok is jó fazonok, még Tim bajuszos fizimiskája is beleillik a képbe, amit pedig a brutál hosszú hajakkal művelnek propellerezés címen, az több mint látványos. egyedül talán a basszeros lóg ki egy kicsit a csapatból, semmi extrém dolog nem párosul hozzá, bár a propellerezésből ő is rendesen kivette a részét. Ehhez társul az a semmihez sem hasonlító, eklektikus zene, amiben bármikor bármi megtörténhet és meg is történik. Végtelenül előremutató az, amit csinálnak, azt hiszem jó sok hívet szereztek ezen a koncerten is… Én biztosan várom a következő találkozást.
Ezen a ponton akár be is fejeződhetne a beszámoló, hiszen a Sabatonról teljesen felesleges bármit írni, sokadik fellépésük volt ez kis hazánkban, stabil rajongóbázisuk megingathatatlan és maga a zenekar is stabilan hozza az elvárt szintet – minden alkalommal. Gyakorlatilag nincs rajtuk fogás, aki szereti, az tuti megkapja, amit akar, aki meg nem szereti őket az ne is akarja, mert sosem fognak kilépni a komfort zónájukból. Miért is tennék, nagyon is jól el vannak benne. Na de persze, ne menjünk el ennyivel a buli mellett, mert azért a Sabaton fellépése is tartogatott meglepetéseket és maga a zenekar fejlődéstörténete is tanulságos ennek a koncertnek a tükrében is.
Ha jól számoltam, akkor a 2007-es Pecsás bemutatkozásukkal együtt ez volt a tizennyolcadik Sabaton koncert Magyarországon, ami ennyi idő alatt nagyon sok. Személy szerint meggyőződésem, hogy a zenekar sikere, az hogy 10-15 év alatt felküzdötték magukat a csúcsra, hogy ennyi ember kíváncsi rájuk, az többek között annak is köszönhető, hogy egy időben borzalmasan sokat turnéztak. Konkrétan épp, hogy megálltak egy-egy lemez készítés erejéig és már koncerteztek is tovább. Voltak olyan évek, amikor az aktívabb, nemzetközi fesztiválokra is járó rock rajongók nem tudtak úgy elmenni egy fesztiválra, hogy ne futottak volna bele Joakim bandájába. Én magam is emlékszem olyan évekre, amikor 4-5-ször is láttam őket – pedig alapvetően egyszer sem akartam. Kikerülhetetlenek voltak, és azt hiszem, ez példa értékű lehet minden pályakezdő zenekarnak. Nagyon sok banda azért nem jut el A-ból B-be a népszerűségi ranglétrán, mert nem turnéznak eleget, nem tudják mindenhova eljuttatni a zenéjüket, pedig ennek még a mai netes közegben is elengedhetetlen szerepe van. A Sabaton (és a Powerwolf) erre az élő példa. Tapintható volt a fejlődés, a lelkesedés, amivel évről-évre küzdötték fel magukat a fesztiválok délutáni sávjából a főzenekari pozícióba, miközben sok kortárs banda maradt ott, ahol volt. Akik ott voltak a kezdeteknél, azok pontosan tudják, miről beszélek, egyértelmű a népszerűségi pályaív, amit a Sabaton bejárt, miközben zeneileg egy pillanatra sem tértek le az útról.
Ami változott az a koncertshow, ami évről évre egyre grandiózusabb. Most, hogy a siker mellé már a pénz is megérkezett, egyre látványosabb körítésbe tudják csomagolni a csata metáljukat, egyre erőteljesebben tudják megeleveníteni azokat a csatákat, amikről a dalok szólnak. Ennek egyik alappillére az a többfunkciós élethű tank, amit már jó pár éve hurcolnak magukkal, de még mindig brutálisan jól néz ki, megunhatatlan kellék. A látványvilág a legutóbbi arénás Sabaton bulit idézte. Persze jóval visszafogottabb verzióban, a töredéke sem fért fel a színpadra annak, amit összehordta svéd barátaink legutóbb.
A törődést persze a magyar rajongók is meghálálták, egy bizonyos ponton, megakasztva a koncert menetét a banda átvehette a The Great War albumért járó hazai aranylemezeket. Innentől már tényleg népünnepélybe csapott át a buli, láthatóan a zenekar is meghatódott, majd le is lazult egy kicsit és félig-meddig eltolták a Highway To Hell-t, majd a megasláger To Hell and Back nótával fel is rakták a koronát az estére.
Tökéletes nyárzáró nemzetközi koncert volt ez, egy ünnepi nap egy legendás helyszín méltó búcsúztatásának egyik fontos pillanata, hiszen meggyőződésem, hogy látjuk még ezeket a bandákat magyar színpadon, akár a Barbában is, de az már egy új helyszínen lesz…
Fotók: Polgár Péter
