Open Air Blues Festival – Brezoi, Vălcea

2020-ban figyeltünk fel bluestársaimmal egy nagyszabású bluesfesztiválra, amelyet Romániában rendeznek, számunkra ismeretlen helyen. Aztán alaposabban megnézve a térképet, a kezdeti lelkesedésünk kezdett alábbhagyni. Pedig a névsor nagyszerű, mi több elképzelhetetlennek tűnt. Az is érdekesnek volt, hogy az amerikai és brit bluesegyüttesek között ott szerepelt a Halper Hendrix Experiment neve. Aztán a pandémia megoldotta a kérdést: a fesztivál elmaradt. És láss csodát! Idén ugyanazzal a névsorral megrendezték. Megyünk! – adtuk ki magunknak a jelszót.

Folytatás az első résztől – 2. nap!

Második nap, július 20.

A bolgár, plovdivi The River Of Blues kezdett ugyancsak feldolgozásokkal: Before You Accuse Me, Sunshine Of Your Love, Spoonful, Boom Boom, egy lassabb, átritmizáltabb Hoochie Coochie Man, és Mojo Working, amibe beszállt a Hobo Blues Band háza tájáról ismert Vasko Krpkata szájharmonikás. (Ő több csapathoz is csatlakozott a fesztivál során.)

A román Rareș Totu’s Midnight Sun feat. Aminda formáció vette át a színpadot, amikor a nap még mindig hétágra sütött. Az éltető égitest nyilván a Midnight Sun kedvére tette dolgát, bár éjfélig még négy óra volt hátra. A csapat 2008-ban alakult Rares Totu Blues X-perience néven. 2019-ben a kolozsvári énekesnő Aminda társaságában Románia képviseletében léptek fel az European Blues Challenge elnevezésű veresenyen és negyedik helyezést értek el 28 zenekar között. A fesztivál honlapját idézve Rareș Totuaz egyetlenromán gitáros, aki két országban is elnyerte az év gitárosa címet: hazájában 1987-ben és Magyarországon 1992-ben.Ez utóbbiközlésmeglepett, erről nem is hallottam. Lapunk nyomtatott formában épp abban az évben indult. Később, mikor Ferenczi Gyurival beszélgettem a fesztiválról, annyit kérdezett, mondott: „Rareș ott volt? Csuda jó fej!” Ők is zömében feldolgozásokat játszottak Hammond orgonával, plusz egy billentyűs hölggyel, valamint hozzájuk is beszállt Vasko The Patch, azaz a bolgár szájharmonikás Krpkata. Műsoruk elején egy Danielle Nicole Band darabbal húzósan indítottak, a végén az egykori The Band „The Weight” című számát adták elő.

a szerző John Montanával

 Gaëlle Buswell (FR)

Korábban birtokomba került francia válogatás CD-ken nem találkoztam ezzel a névvel. A hölgy jó két héttel korábban a finnországi Puistoblues fellépője volt. Itteni műsora kellemes volt, de nem hagyott mély nyomot bennem.  

Ben Poole (UK)

Az angol blues-rock gitárost már láttam a hollandiai Kwadendamme bluesfesztiválon, majd 2018-ban az A38-on Henrik Freischlader „bemelegítőjeként”. Azóta tán még zordabb lett a külseje, több tetkóval és morcos tekintetével. Inkább a keményebb rock dominált műsorában. (Csak így zárójelben: műsora közben üvegből hajtotta fel a fesztivál szponzor whiskyjét.) Egy Freddy King klasszikust, Have You Ever Loved A Womant adott elő saját szerzeményei mellett erősen széttöredezve. Mint utólag megtudtam, két nappal később a Veszprémi Utcazene Fesztivál nagyszínpadán, majd egy nappal később ugyanott egy kisebb színpadon lépett fel.

Larkin Poe

A georgiai testvérpár a tradicionális, déli gyökerű muzsika megszállottjai, akik már 2019. márciusban a budapesti Dürer Kertben elbűvöltek. A két nővér, Megan és Rebacca Lovell lenyűgöző énekhanggal és gitárjátékával a román hegyek között is hozta a zsigeri, amerikai bluest. A ritmusszekcióban két fiú szerepelt. A lányok saját dalai között a John The Revelator és a Come On In My Kitchen is műsorukba került. Méltán kerültek a nap végére, jó emlékeket hagyva bennünk.

Egy részlet műsorukból:

Fotók: Kecskés Miklós