Open Air Blues Festival – Brezoi, Vălcea
2020-ban figyeltünk fel bluestársaimmal egy nagyszabású bluesfesztiválra, amelyet Romániában rendeznek, számunkra ismeretlen helyen. Aztán alaposabban megnézve a térképet, a kezdeti lelkesedésünk kezdett alábbhagyni. Pedig a névsor nagyszerű, mi több elképzelhetetlennek tűnt. Az is érdekesnek volt, hogy az amerikai és brit bluesegyüttesek között ott szerepelt a Halper Hendrix Experiment neve. Aztán a pandémia megoldotta a kérdést: a fesztivál elmaradt. És láss csodát! Idén ugyanazzal a névsorral megrendezték. Megyünk! – adtuk ki magunknak a jelszót.
Folytatás a 2. rész után – 3., 4., 5., 6. nap.
Harmadik nap, július 21.
John Montana manchesteri énekes, gitáros, dalszerző, producer – akit Telecaster Junkie néven is emlegetnek- volt az első fellépő. Ő is ismeretlen volt számomra, sőt nem találtam érdemi információt róla a fesztivál honlapján kívül. Az némileg jelzésértékű volt, hogy elsőként osztották be. A színpadon beszélt új lemezéről, de azt nem láttam a szomszédos sátorban a kínálatban. Érdekesnek tűnt a két Beatles szám eljátszása (Across The Universe, I Want You) és a Stones You Can’t Get Always What You Want interpretálása.
A román Hi-Tone Combo vérbelirockabillyt játszott két gitár, zongora, bőgő, dob felállásban. A Whole Lotta Shakin’ Goin’ On (Jerry Lee Lewis klasszikusa) előadásakor a már említett Vasko is csatlakozott hozzájuk szájharmonikájával. Az ő műsoruk volt a legrövidebb, alig több mint félóra hosszúságban.
Deep Waters (Transsylvania)
Magukat földrajzilag így határozták meg, ennek ellenére a két gitár, Hammond, basszus és dob felállású csapat tagjai nevének elhangzásakor egyetlen magyar nevet sem hallottam. Némileg metálba hajló rockot nyomtak, a hazai közönség örömére.
Eric Gales
Három héttel korábban már láttama paksi Gastroblues Fesztiválon a gitárost ésazt kell írnom, hogy ez a műsora jobban tetszett, bár közel hasonló volt, mint a paksi. Ami talán hiányzott, hogy az Olt völgyében nem énekeltette meg az ütőhangszereken játszó feleségét. Viszont a Voodoo Chile gitárszólójába beleszőtte a Für Elise dallamát.
Itt látható koncertje a műsorközlő felvezetésével:
Beth Hart
Ha már mindenképpen megemlítem egyes fellépők magyarországi szereplését, ezt kell tennem Beth Hart esetében is, aki 2015-ben adott felejthetetlen koncertet a Gastroblues Fesztiválon. Programja három részre tagolódott: előbb csak énekelt, majd zongorához ült (ekkor Tom Waits Chocolate Jesus dalát is előadta), majd egy akusztikus blokk következett, benne a Zep Babe, I’m Gonna Leave You-val. És a ráadásba bejött az addig a színpad szélén kukucskáló Eric Gales is a gitárjával. Az I’d Rather Go Blind következett. Nem találok szavakat arra a katarzisra, ami abban a közel negyedórában jött.
Inkább klikkeljetek ide:
Negyedik nap, július 22.
Guts n Grace feat. Nutu Olteanu (SWE)
A gitáros, Nuțu Olteanu vezette csapat műsora elég jellegtelen Uriah Heep utánérzéssel indult. Egy Stevie Ray feldolgozás pörgette fel a műsort, majd a Voodoo Chile román nyelven előadva következett és Hendrix Freedom-ja zárta a sort.
Hetty & the Jazzato Band (UK)
Az anglo-italaian jazz band, ahogy a beharangozóban hirdették, már a megjelenésével is feltűnést keltett. A klarinétot és szaxofont színpadra hozó hölgy mintha a Hungária együttes tánckarából került volna ide. Ő új tag lehet, mert a YouTube-ra felkerült felvételeken nem ő játszik. A zenekar a dolce vita életérzést hozta a színpadra, megtörve az eddig hallott blues és rock hangzást. Megszólalt a L’Americano, a Mambo Italiano, a Bouna Sera Signorita és több más romantikus nápolyi ballada. A színpad előtt táncra perdültek néhányan a jól ismert slágerek hallatán. Itt is egy jópont jár!
Marius Dobra Band (A)
A román gitáros már egy ideje Ausztriában él, így az osztrák színeket képviselte. SRV típusú blues-rockot játszott saját szerzeményeiből, amelyek a műfaj paneljaiból építkeztek. Zenekarában svéd dobos volt.
Alex Calancea Band
A Moldovát képviselő zenekar az egyik legnagyobb meglepetés volt számomra. A vezetőjük Alex Calancea komponista és basszusgitáros. Ki merem jelenteni, hogy ez az ember Marcus Miller vagy Richard Bona szintű muzsikus! A kisinyovi konzervatórium elvégzése után basszerosként fúziós jazz projektben turnézott Európában és Ázsiában. De megfordult Los Angelesben is Jack Jaseph Puig pop rock társulatában. Hazatérve megalakította saját zenekarát, amelyben a népies motívumok jazzes előadásban szerepelnek. Minden további szócséplés helyett itt az előadott műsoruk (az első hat és fél percet nyugodtan tekerjétek át, mert a szponzorok fényezése történik):
Elles Bailey (UK)
Róla nem hallottam korábban, nyilván nem véletlenül került a szervezők által a kiemelt előadók helyére. A dedikáló sátorban már a fellépése előtt kaphatóak voltak lemezei, az őt ábrázoló pólók. Összekötő szövegei a szegregáció ellen és az Egyesült Királyság kormányának bírálatáról (Cheats And Liars) szóltak. Műsora nyomán feliratkozott saját listámra, ahol a több figyelmet érdemélő előadók vannak. Programja második része itt található:
Ötödik nap, július 23.
The Southern Cockroaches (RO)
Jó funky volt indításképpen a Papa Was A Rolling Stone. Megalapozták a hangulatot a kánikulai időben lassan gyülekező közönség előtt. Majd jöttek a bluesok is. A set list az alábbi felvétel alatt található:
Halper Hendrix Experiment feat. AG Weinberger (HU-USA)
Már 21 koncerttel a hátunk mögött kíváncsian vártuk Halper Laciék fellépését, és ugyanilyen kíváncsian a közönség reagálását a Hendrix feldolgozások hallatán. No, és arra is kíváncsiak voltunk, miként illeszkedik a csapatba AG Weinberger. Bár még mindig hétágra tűzött a nap, a nehezebb, nagyobb odafigyelést igénylő zene megfogta a közönséget. Bravó!
Bad Day Blues Band (UK)
Újabb számomra ismeretlen csapat lépett a színpadra. Nine Below Zero-féle felállásban hasonló, némileg keményebb, rockosabb bluest nyomtak a basszusgitáros énekével.
Dana Fuchs
Az új Janis Joplinként emlegetett énekesnő egy Off Broadway musicalben, a Love, Janis-ben szerepelt. A szerephez nyolc nap alatt húsz Janis Joplin-dalt és egy 52 oldalas szövegkönyvet tanult meg! 2013-ban fellépett a paksi Gastroblues Fesztiválon. 62 perces koncertje itt is hibátlan volt. Nekem az tetszett nagyon, amikor leült akusztikus gitárral és elmondta, mennyire tiszteli Johnny Casht, majd előadta a Ring Of Fire-t. A YouTube-on tőle sem található Brezoi 2022-es felvétel.
Blues Pills (SWE)
A zenekar kedvelői ne olvassák ezt a részt! Eddig nem győztük dicsérni a hangosítást, a technikai személyzet munkáját. De ahogy ez a svéd csapat, főleg a két gitáros töketlenkedett a beállással, az felháborító volt. A csapat 2015-ben és ’16-ban már koncertezett Budapesten. Itt a nehezen sikerült beállásuk után iszonyú hangerővel csaptak a húrokba. Nem voltunk egyedül, akik pánikszerűen hagytuk el a helyszínt. De nyilván kellett valamit a fiataloknak is nyújtani ezzel a csapattal a szervezőknek. Mindenesetre szavaimat nem tudja a YouTube megcáfolni, nem lévén ott Brezoi 2022-es felvétel a Blues Piruláktól.
Hatodik nap, július 24.
A helyszínre érkezve egy plakát fogadott, amely szeptember 1-3. között a következő fellépőket hirdette: Albert Castiglia, Mike Zito Big Band, Curtis Salgado. Mindez Romániában: Dichis’n’Blues Festival – Tulcea. No comment.
Groove Garden feat. Sorin Zlat (RO)
A zongorista Sorin Zlat vezetett csapat műsorában a funky, az r&b, a soul elemei domináltak többek között olyan előadóktól játszottak, mint az Earth, Wind & Fire vagy Stevie Wonder.
AXIS (RO-RS)
A román-szerb trió a Duna szerbiai partján fekvő Kladovo kisvárosból érkezett. A fesztivál honapján azt írták róluk, az AXIS új perspektívát ad a blues értelmének. Legyen úgy! – gondoltam és a kemény sound után néha még népzenei futamok is jöttek a hangszerekből, amelyek között előkerült a kétnyakú Gibson is.
Rick Estrin & The Nightcats (USA)
Lelkem mélyén legjobban a független chicagói lemezkiadó, az Alligator szájharmonikás, dalszerző kiválóságát vártam. Estrin a korábban Little Charlie vezette Nightcats tagja volt és a vezető részbeni nyugállományba vonulása után vette át a csapat vezetését. A norvég Kid Anderson személyében új gitáros került a csapatba, a mély hangokat bőgőn és basszusgitáron Lorenzo Farrell hozta, de időközben billentyűs hangszerekre váltott és azon játszotta az alapokat. A dob mögött Derrick D’Mar Martin ült Brezoi-ban, aki korábban saját neve alatt szerzett hírnevet. De minden további szó helyett klikk ide!
King King (UK)
Gondolom diplomáciai okokból nem skót zenekarként említették a Glasgow-i zenészeket, akiket a Blues Rock Review a világ legjobb blues-rock bandájaként említ. A csapat 2008-ban alakult az énekes-gitáros Alan Nimmo vezetésével. A zenekar fennállása alatt több díjat söpört be. Az ő koncertjüket már nem néztük végig, lévén korán kellett hazaindulnunk és még egy éjszaka várt ránk a szállásig, hogy a pihenés után biztosan érjünk magyar földre.
Kaz Hawkins (IRL)
Az előbbi ok miatt hagytuk ki az ír énekesnő koncertjét is.
Egy amatőr felvétel:
Általános tapasztalataink:
- Az óriási színpad a két nagy kivetítővel minden igényt kielégített. A technikai személyzet munkája pontos és gyors volt.
- A fesztivál területén mindvégig tisztaság volt. Eldobált szemét, műanyag pohár vagy üveg rendre a sok helyen található szeméttárolóban landolt.
Fotók: Kecskés Miklós
