Barba Negra Blue Stage-2024. április 10.
Másfél évvel ezelőtt járt utoljára nálunk a Beyond The Black, az Amaranthe-al közös Co-Headliner turnéval. Akkor, a profi kiállásukkal csont nélkül vitték a bulit Elize és csapata elől, nem volt kérdés, hogy az önálló bulira is vevő vagyok, és nem is kellett csalódnom, sőt, még egy lapáttal rá is tudtak rakni a turnényitányra hiszen még mindig az utolsó, kifejezetten erősre sikerült albumukkal turnéznak.
Nemrég egy másik koncert kapcsán elmélkedtem azon, hogy az utóbbi évek Co-Headliner turnéjainak résztvevői sajnos nem minden esetben vannak felkészülve a nagyobb helyszínek adta lehetőségekre. A Beyond The Black pont az ellenkezőjére a tökéletes példa. Már legutóbb is tökéletesen belakták a nagyszínpadot, mind zenekarilag, mind technikailag. Érett, minden ízében jól kitalált műsort adtak. Mondtam is akkoriban, hogy nekik aztán nincs szükségük erre a közösködésre, egyedül is megállják a helyüket. Most eljött ennek is az ideje és szomorúan konstatáltam, hogy hiába a felkészültség, egyedül még kevesek a hazai piacon, így a produkció visszaszorult a Blues Stage-re, azt viszont rendesen telerakták, láthatóan a határán vannak, hogy legközelebb már ismét a Red Stage lesz az otthonuk. Így viszont, hogy önálló koncertet adtak nem kellett megnyesni a set listát, az amúgy is átvariált műsor 6 nótával volt hosszabb, mint legutóbb…
Előttük viszont még bemelegítésnek egy fiatal banda, az Ankor lépett a színpadra. Előzetesen semmit sem tudtam róluk, belenézve pár klipbe valami modernkedő frontcsajos zúzásra számítottam ehhez képest egy erőtlen, tucat produkciót láttam. Sehol a karizma, az egyedi megjelenés, valami, amibe bele lehet kapaszkodni, csak a csontig lerágott sablon megoldások. Lehet, hogy velem van a baj, hiszem a közönség nagy része kifejezetten jól fogadta őket, de számomra nem voltak több egy tucatbandánál, ezer ilyen van a szintérten, jelen állapotában komolytalan a formáció. Egy doboscsere mindenképpen indolkolt és a fronton is jóval több kellene annál, mint amit Jessie bemutatott. Kinézetre és habitusra is kicsit a fiatal Sandrára akar hajazni a Guano Apes-ből, de Sandra ilyen fiatalon felszántotta a színpadot kétszer, itt ennek még a nyomát sem láttam… Amúgy lelkesek voltak, hogy jót is írjak róluk, láthatóan készültek is a turnéra, hoztak magukkal saját fotóst, videóst is, hogy kellően informálják/kiszolgálják a rajongókat a közösségi felületeken, de ez most még kevés a komolyabb kitörésre. A végén előadott táncikálás meg már súrolta a kínos szitu szintjét, ilyet, ha lehet kérni, ne csináljunk…
A Beyond The Black színpadra lépésével vált igazán kevésnek az Ankor színpadi jelenléte, nagy volt a kontraszt a két banda között minden tekintetben. A BTB esetében egyértelműen Jennifer Haben az adu ász, rá és köré épül minden, és láthatóan ezzel ő is tisztában van, profi előadóművészként viselkedik. A legutóbbi találkozásunk óta a basszerost is sikerült lecserélni, az akkori bajuszos anti rocksztár helyett végre egy zenésznek kinéző fazon lett szerződtetve a turné záró szakaszára. Látványban is sikerült szintet lépni a legutóbbi kör óta, ledfal díszlet, egyedi fények mindenütt a színpadon, és még egy spéci kihelyezett, úgynevezett B-színpad is helyet kapott a keverő előtt. Már a buli kezdése is arra a színpadra irányította a tekinteteket, hiszen Haben kisasszony ott kezdte a bulit, a már korábbról ismerős dobos mutatványával a Dancing In The Dark nóta alatt. Legközelebb a koncert közepefelé került ismét reflektorfénybe a B-színpad, akkor már egy komolyabb 4 nótás akusztikus blokk kedvéért. Sajnos ebbe a részbe került az egyik kedvencem, a Human is. Jó pofa volt így akusztikusan, de az eredeti verzióban az igazi, így elveszett az éle a nótának. A folytatásban már szinte csak slágerparádét láthatott/hallhatott a nagyérdemű, amire a záró In The Shadows tette fel a koronát.
Örülök, hogy a Beyond The Black ennyire komolyan veszi magát és a produkciót, amit a rajongóinak szán. Nagyon ritka az ennyire okosan és a helyzetnek, és a körülményeknek megfelelő produkció az amúgy frontcsajos bandákkal túlterhelt piacon. Tapintható a profizmus minden téren, az akarás, a tudatos építkezés, már csak egy kiváló hangmérnökre lenne szükségük, azon a téren még vannak hiányosságok. Ezzel együtt is példaértékű kell, hogy legyen a Beyond menetelése a többi hasonló bandának is, így kell ezt csinálni. Remélem legközelebb már ismét a nagy színpadon láthatjuk őket, megérdemlik!
Fotók: Polgár Péter
