Rockinform 30 buli – 2. rész
Szeptember 3-án ünnepélyes keretek között lezavartunk egy Rockinform 30 bulit, ahol több mint 20 kolléga volt jelen. Mivel legtöbben már nagyon régen találkoztunk, így mindenkinek volt miről mesélnie. Fergeteges hangulat közepette vetítettük le a Rockinform 5. születésnapján készült videó-felvétel vágatlan anyagát, miközben fortyogott a kondérban a babgulyás. Aztán a „vízparti” fotózást is megejtettük – amíg vállalható volt a társaság ázottsági szintje. Logikusan szűrt almaleveket szürcsölgettünk! Jozé beleélte magát Bástya elvtár szerepébe és ő betestelt a medencébe. Aztán jött a torta is, Paya szeme bekötve a tálalásig…
Örök emlék lesz ez mindenkinek…
Néhány kolléga eszmefuttatása a buli kapcsán:
Amikor 2005-ben csatlakoztam hozzájuk, megéreztem azt, amit most ténylegesen meg is tapasztaltam; a Rockinform egy igazi összetartó közösség, tele jófej rockfanatikussal. Bár az elmúlt közel húsz évben leginkább csak neten „találkoztunk”, ennek ellenére ez a 30 éves találkozó szinte családias volt, nagy ölelésekkel, sztorikkal. – Túri Csaba
A Rockinform volt az első sajtóorgánum, ahol nagyobb nyilvánosság előtt először publikálhattam 1992-ben (igaz, azóta volt két kisebb kitérőm, a Vida Feri által létrehozott Dzsungel magazin, illetve a Hammer oldalról a Demonstráció kettő válogatás recenzálása, amire Lénárd Laci kért fel külsősként). Meg persze voltak más orgánumok is, de zenei cikkek terén a Rockinform volt a prioritás. Kb 2000 cikk (most csak saccolok) a miskolci székhelyű működés alatt, és mindezt minimális honorárium mellett. Cserébe persze elviselték azt, hogy állandóan az utolsó voltam lapzártakor. A minimális honoráriumot szándékosan hozom fel, mert cserébe annyit kaptam, ami honorban amúgy is felbecsülhetetlen lenne. Belekerülhettem egy körforgásba, tanultam rengeteget a szakmáról, és munkatársként „milliónyi” jó emberrel találkoztam az évek alatt itthon és külföldön egyaránt, akiknek a zene a vallása. Ebből a „milliónyi” jó emberből szeptember 3-án megjelent vagy 30, a közvetlen/közvetett munkatársaim közül jó néhány. Néhányukkal csak most találkoztam először, de mintha ezeréves jóbarátok lennénk. Szóval ismeritek az érzést.
Egy szó, mint száz, csak köszönettel tartozhatok a lapnak meg Payának, na meg Székely Szabolcsnak, aki a vállára vette az amúgy virtuális formában is büszkén hordozható keresztet. Jól éreztem magam! Elvileg a parti hagyományteremtő lesz, szóval tal jövőre!!! – Simkó Péter
Csodás délután/este volt. Jó volt együtt lenni veled, Payával, Lacával, Bigfottal, Dávid Zs-vel és még sorolhatnám. Volt olyan, akinek a nevét ismertem ugyan, de most találkoztam vele életemben először; és miképpen írod, úgy éreztem, mintha mindig is a szerkesztőségi szobában ültünk volna együtt. Jó volt feleleveníteni a régi történeteket, emlékeket, egy kicsit mindannyian megfiatalodtunk. A Rockinform egy kis család volt. Tiszteltük és becsültük, segítettük egymást, korra és világnézetre való tekintet nélkül. A Rockinform iskola volt. Újságíróiskola, ahol nem csupán a szűkebb értelemben vett szakmát, de emberséget is lehetett tanulni (vagy inkább gyakorolni, hiszen azt nehéz lenne oktatás keretében elsajátítani), ahol barátságok szövődtek, ahol nem halt ki a segíteni, a tenni akarás és a szolidarítás. Nekem örök emlék marad. Óriási köszönet érte Payának, a szerkesztőségnek a csodás múltért (és a jelenért), legújabban pedig Szabinak, hogy felkarolta ezt családi csapatot. Remélem, jövőre ismét találkozunk! Long Live Rock’N’Roll! – Hegedűs István
