A napokban, a spanyol RockFM-nek adott interjújában a Deep Purple énekese, Ian Gillan kifejtette, miért nem hajlandó többé élőben előadni a banda 1970-ben kiadott klasszikus, Child in time című dalát.

„Nem, ez nem lehetséges. El tudnám énekelni, de már nem szólna ugyanúgy. Mindig ezt a hasonlatot szoktam felhozni: fiatal koromban atletizáltam, rúdugró voltam. Amikor 25 éves lettem, már nem ment úgy, aztán 26 évesen pedig… Áhh, felejtsd el! Nem tudtam már megcsinálni, amit korábban. A Child in time-ra soha nem egy egyszerű dalként gondoltam, hanem úgy, mintha egy olimpiai versenyszám lenne – mert körülbelül akkora kihívás volt azt előadni. Persze, fiatalon könnyedén ment. De aztán eljutottunk arra a pontra, amikor úgy 38 éves lehettem, hogy egyszerűen nem hangzott már jól tőlem. Szóval úgy gondoltam, ha nem tudom olyan jól csinálni, akkor inkább nem csinálom sehogy.”

Amikor közel a negyvenhez meghozta ezt a döntést, rájött, hogy majdnem az élete felénél jár, ez pedig alaposan elgondolkodtatta a jövőről.

„Vajon egész életemben énekes akarok lenni? Hát persze! Muszáj. Egészen kisgyerek korom óta éneklek, egy templomi kórusban kezdtem, és az egész családom muzikális volt, mind énekesek, zenészek. És akkor mit tegyek? Nem akarom, hogy csak erről a „sikolyról” legyek ismert! Nem akarok 70 vagy 80 évesen is sikoltozni. Ez méltatlan, nem akarok nevetséges lenni. Most itt vagyok 77 évesen, és még mindig sikoltozom, egy bizonyos pontig. De az a hangmagasság, hogy őszinte legyek, már meghaladja a képességeimet.”

A Child in time eredetileg a Deep Purple 1970-es Deep Purple In Rock című albumán szerepelt, és utoljára a 2002-es európai turnéján adta elő a zenekar.

A Deep Purple basszusgitárosa, Roger Glover 2020 augusztusában adott interjút a Noise11.com-nak, melyben ő is beszélt erről a témáról. Akkor így nyilatkozott: „Azt a dalt 24 évesen írtuk, és 24 évesen minden sokkal másabb, mint 74 évesen. Emlékszem, Ian Gillan egy este azt mondta, hogy megfázott, és nem tudja eljátszani a Child in time-ot. Erre Ritchie Blackmore felment a színpadra, és elkezdte játszani a kezdő akkordokat. Természetesen a közönség megőrült, és Ian kénytelen volt elénekelni. Szóval ez egy eléggé emlékezetes eset volt. Aztán, ahogy Ian idősebb lett, folyton próbálta az eredeti fekvésben énekelni – nem akartunk csalni, hogy a felső harmóniát egy sampler vagy bármi más játssza. Így egy idő után Ian azt mondta, ennyi volt, soha többé nem énekli el ezt a dalt. Nem mintha nem lenne rá büszke, csak nem akarja elénekelni. És ez már legalább tizenöt évvel ezelőtt volt.”