Csodálatos koncertet adott a TEMI Fővárosi Művelődési Házában Szekeres Tamás gitárművész. A Johann Sebastian Bach, Tomaso Albinoni, Antonio Vivaldi és az Omega együttes válogatott remekműveiből szemezgető crossover előadásban hála Istennek helyet kapott Tamás egy saját szerzeménye is. Barokk kompozíciók és elektromos gitár, Omega slágerek és vegyeskórus, mindezt perkásokkal és mesteri gitárjátékkal tálalva élvezhette a közönség. Egy szavakkal szinte leírhatatlan, felejthetetlen este emlékei, melyek még sokáig el fognak kísérni bennünket, a szerencsés jelenlévőket.
Mikor az Omega megszűnése után Szekeres Tamás 2023-ban újraindította a szólókarrierjét, adta magát, hogy templomokban és imaházakban lépjen fel, hiszen a Benned szól a dal produkció nagyban hasonlít az egykori Omega Oratórium előadásokra. Csak ez esetben a vegyeskórus mellett végig a szólógitáré a főszerep. Vélhetőleg idővel akkor is megvalósult volna valami hasonló, ha az Omega túléli a 2020-as éveket, mert Kóbor János Mecky már régóta tervezett valami hasonlót, Omega Concerto címmel, ahol a szimfonikusok és a kórus egészítették volna ki Tamás akusztikus gitáros játékát.
Már azóta motoszkál bennem a kérdés, mióta beindult Szekeres 25 év az Omegában turnésorozata, hogy vajon ezek a klasszikus kompozíciók, illetve Omega klasszikusok csak úgymond szakrális terekben hatnak úgy, ahogy, vagy egy hagyományos koncertteremben is képesek ugyanúgy megemelni, a Szentet és a szentséget megidézni, megjeleníteni, mint az eleve imádati helyeken adott koncerteken? A válasz pedig az, hogy semmilyen különbség nincs. Ugyanis magukban a dalokban, azok tartalmában vannak azok a magok, melyek ihletett előadás és fogadóképes közönség esetén ki tudnak kelni az előadók és hallgatók szívében, lelkében, majd akár még virágozni is.
Johann Sebastian Bachot például az ötödik evangélistának is szokták aposztrofálni. Nem véletlenül, hiszen a dallamaiban, kompozícióiban olyan magas szinten van jelen az élet, az életigenlés, az életöröm és a harmónia, ami akár szavak nélkül is képes Istenhez vezetni a hallgatóit. Ugyanígy az Omega dalok jelentős részében is jelen van a transzcendens, az istenkeresés, az istenélmény, a keskeny út kutatása, a békére törekvés, illetve a mennyei kárpit mögötti égi dolgok és egyben az öröklét utáni vágy. Melyek nem csak a bibliai képekben és biblikus nyelvezetben nyilvánulnak meg, hanem bizony Mecky rendkívüli műveltsége, intelligenciája és művészi érzékenysége úgy általában is kitűnő szűrőként működött, mi méltó az Omega névhez és mi nem. Ráadásul semmit sem tukmált. Okosan csomagolt és csomagoltatott a szövegírókkal. Sokszor csak körülírva, vagy félszavakból éreztetve a felfelé tekintést, a láthatatlan világ kifejezésére törekvő művészi orientációt, mint direktben kinyilatkoztatva. Egy eleve finom úriember művészi kifinomultsága volt a garancia, hogy az Omega produkciója a templomokban, imaházakban sem fog szégyent vallani.
A három éve organikusan változó Szekeres Tamás koncertprogramok pedig méltó módon viszik tovább ezt a komoly örökséget. Válogatott klasszikus alapművek, folyamatosan cserélődő Omega örökzöldek, mesteri módon elgitározva. Mely darabokat igen jól egészítenek ki az ízlésesen elkészített, felvételről bejátszott alapok, Herbály Péter és Pleskó Béla ütősök és az éppen aktuális kórus. Ezúttal, 2026. április 30-án a tizenegy tagból álló Mini Cantare vegyeskórus közreműködését élvezhettük az FMH színpadán, Dézsi László vezetésével. Akik tényleg sokat adtak hozzá a gitárjáték nyújtottal élményhez és a jól ismert Omega slágerekhez is.
Az est egyetlen negatívuma, hogy meglepő módon ezúttal kivételesen nem volt teltház. Szerencsére azért nem kellett csalódni a kemény magban. Voltak közismert Illés Klubosok, omegások, utóbbiak még Németországból is érkeztek Szekeres Tamás és az Omega együttes tiszteletére, illetve nyilván a közelben lakó zenebarátok, érdeklődők is helyet foglaltak a széksorokban.
Az este háromnegyed nyolckor kezdődő műsort Tamás bevezetője indította, majd a főhős a húrok közé csapott és kezdetét vette a dupla időutazás. Utazhattunk térben és időben, hiszen részben barokk zeneszerzők, Albinoni, Bach és Vivaldi válogatott mesterművei kerültek terítékre, ihletett előadásban, ráadásul néhol kifejezetten bártor, például blues alapú átdolgozásban.
Szekeres Tamás valóban gitárművész és a szó legszorosabb értelmében véve tanár, ennek megfelelően mind a patinás kompozíciók megszólaltatása, mint a hozzájuk adott egyszerű, érthető, de precíz és pontos ismertetők iskolapéldái annak, miként is kell mérhetetlen nagy tudás birtokában is szelíden, szerényen a színpadra vagy a katedrára állni.
Nem is értem – persze dehogynem-, miként kerülhetnek félanalfabéta kretének a tehetségtelenség-kutatók harsány zsűrijébe, meg a hasonló duplanulla nímandok a celebvilág ünnepelt sztárjaiként címlapokra. Mikor ilyen tanult, felkészült, szolid zsenik is élnek köztünk, akiktől valóban lehet és kellene is tanulni.
Ugyanez a mélyigényesség mondható el az aznap este műsorra kerülő Omega klasszikusok, a második időutazás esetében is. Tamás nemcsak simán eljátszotta a zsigereinkbe égett örökzöldeket, de át is adta azt az érzést, azt a lelkületet, amit annakidején Benkő Laciék közölni akartak, azokat a szavakkal nehezen kimondható tiszta igazságokat, melyekben Mecky egész életében gyönyörködött. Még olyankor is, mikor hozzánk hasonlóan néha maga is meg-megbotlott. A szolidan adagolt színes fények is az Omega templomi előadásait idézték. Miközben a Megszentelt világ, a Gammapolis, a Fekete pillangó vagy az Én elmegyek jól ismert refrénjeit pedig nyilván nagy örömmel énekelte együtt a publikum a kórussal.
Ezúttal is üde színfoltja volt az előadásnak az egykori Volt egyszer egy Vadkelet műsor Immigrant Identity-je, illetve Tamás csodás, békepárti Hope Song-ja. Bár csak néhány héttel voltunk túl minden idők legalávalóbb, legfertelmesebb hazai kampányán és sokan sajnos még mindig nem higgadtak le, Szekeres mégis olyan nyitottan és józan szelídséggel beszélt a felkonfjában a jelenlegi politika dedós jellegéről, illetve a viták erőszakos megoldásának elutasításáról, hogy ezt a fajta mértéktartó és mértékadó kommunikációt ugyanúgy tanítani kéne, mint a mély zeneiségét.
A vastapsot követő ráadás az elmaradhatatlan Gyöngyhajú lánnyal és a Régi csibészekkel köszönt el a közönségtől. Majd némi fotózkodás, dedikálás, barátkozás után ez az este is elmúlt.
Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy nézze, hallgassa meg valahol ezt a turnét és élje át a különleges élményt! Ennyi szenny és mocsok után bőven ránk fér némi töltődés, emelkedettség, istendicsőítés, együtténeklés, békés együttlét, pozitív energia. Márpedig egy ilyen régi vágású, békés úriember vezényletével garantált a minőségi kikapcsolódás. Minden elismerésem! Folytassa, Szekeres!
Videók: Jozé / TTT Nemzeti Rockarchívum
Fotók: Tokai Judit / Illés KluBOSCHok Baráti Köre
