Teatro Lirico Giorgio Gaber – 2022. november 16.
A „Genesis Revisited: Seconds Out + More” és a szintén rendkívül jól sikerült „The Journey Continues Tour” után 2022 szeptemberében 9-én indult Steve Hackett „Genesis Revisited: Foxtrot at Fifty + Hackett Highlights” elnevezésű legújabb világturnéja. Mely a címben is szereplő, idén ötven éves Genesis alapmű, a „Foxtrot” album mellett egyéb Genesis klasszikusokat is bemutat, illetve Steve gazdag szólómunkásságából is bőségesen szemezget.
A 2022-ben indult és a tervek szerint még 2023-ban is tartó „Genesis Revisited: Foxtrot at Fifty + Hackett Highlights” világturné része volt egy novemberi, hat állomásos olasz koncertkörút is; melynek milánói állomását látogattuk meg, Égerházi Attila Djabe-főnökkel. Steve-ék kedves meghívásának eleget téve.
Olaszország mindig is egyet jelent a minőségi és finom konyhával, a kedves és figyelmes emberekkel, valamint a mélyen beágyazott kultúrával. Utóbbi nyilván az élet minden területén tetten érhető, de leginkább a lépésről-lépésre lenyűgöző páratlan építészeti örökség, illetve a bármilyen stílusú zenére adott azonnali, zsigeri mélységekből előtörő reakciók a leglátványosabbak.
Mindezekből bőven volt részünk november 16-án. Előbb az ilyenkor kötelező városnézés, kávézás és pasztázás során. Majd a gyönyörű helyszínen, a milánói Teatro Lirico Giorgio Gaber színpadán este megrendezett koncert előtt, közben és után.
Az előadás előtt ugyanis alkalmunk nyílt találkozni Steve-vel és Jo-val, valamint a főhős zenekarának és stábjának néhány tagjával is. Mivel Attila már ezerrel dolgozik a jövő évi újabb közös turné szervezésén, illetve hamarosan megjelenik a Djabe & Steve Hackett produkció legfrissebb „Live in Győr” című koncertalbuma és koncertfilmje, volt miről beszélgetni az érintettekkel és az olasz rockszakma szintén jelenlévő érdeklődőivel. Majd a csodás belső térben ámuldozva és persze kortyolgatva, koktélozgatva vártuk ki, hogy Steve új műsorát is megismerhessük.
Bár eddig is Steve Hackett volt, aki a hőskorszakbeli Genesis nagyszerű repertoárjának dalait leginkább műsoron tartotta, a Genesis visszavonulása után egyértelműen ő az, aki a klasszikussá érett dalokat továbbviszi és életben tartja. Ennek ellenére, ezzel együtt, kifejezetten jót tett az új előadásnak, hogy az első blokkban kizárólag csak Steve lemezeiről válogat a setlist, mert így a szólópályafutás legjobb darabjaiból is kaphat egy erős kollekciót a koncertekre jegyet váltó nagyérdemű. Ugyanis az idő múlásával úgy tűnik, hogy a Genesis Revisited projekt egyre inkább elhalványítja Steve szóló-munkásságát. Ami viszont nagyon nem jó, mert Hackett menetrendszerűen érkező albumai manapság is stabilan tartják a magas színvonalat.
Az első blokkban tehát elhangzott hét fontos kompozíció (Ace Of Wands. The Devil’s Cathedral, Spectral Mornings, Every Day, A Tower Struck Down, Camino Royale, Shadow Of The Hierophant), négy Hackett albumról. Melyet tételről-tételre egyre nagyobb tombolással ünnepelt a talján rajongótábor, majd a szünet előtt már konkrétan standing ovation-re került sor. Vastapssal és bekiabálásokkal mutatta ki tetszését a teltházas közönség. Nem utoljára az est folyamán.
A második blokkban a komplett „Foxtrot” LP-t vezették elő a muzsikusok, Steve Hackett gitáros, énekes, Roger King billentyűs, Jonas Reingold basszusgitáros, gitáros, vokalista, Nad Sylvan énekes, Rob Townsend fúvós, billentyűs, perkás, vokalista és Craig Blundell dobos. Az albumsorrendben felhangzó klasszikusok alatt pedig szinte felrobbant a terem. A Genesis-fanatikusok és egyéb zenebarátok hangról-hangra énekelték Nad-del a még ötven év múltán is örökérvényűnek tűnő sorokat, ami közös örömünnep természetesen a „Supper’s Ready” alatt vált katartikussá.
A ráadás blokk a kihagyhatatlan „Firth Of Fifth”-tel kezdődött, majd egy ambiciózus dobszóló után belevágtak a „Slogans”-szel felturbózott „Los Endos”-ba, ami aztán végképp feltette az i-re a pontot. Jó néhányszor láttam már Steve-et, de ilyen hangulatos előadást, ilyen kifinomult szépségű helyszínen, ilyen lelkes közönséggel még sosem élhettem át korábban.
Pedig, ha csak zeneileg nézzük, ez sem volt egy tökéletes koncert. Steve néhányszor annyira svungban maradt, hogy az elvileg lassabb részeknél sem váltott mindig vissza az eredeti tempóra. Ráadásul úgy tűnt, hogy fülmonitor problémák is adódtak, legalábbis Jonas esetében valószínűleg teljesen elszállt a technika, így néha látványosan a klasszikus szemkontaktussal figyelt Craig tempóira. Mindenesetre bármi is volt a probléma, vérprofin oldották meg, mert leállás vagy komolyabb hiba nélkül ment le a hosszú és a zenészek részéről nyilván erős koncentrációt igénylő, fárasztó előadás.
De mivel a rock and roll nem csak egy tánc és még kevésbé a sznobok szalonjaiba szánt, bemerevedett pódiumművészet, ennyi esetlegesség simán belefér egy koncertbe. Főleg, mert a csapat és az olasz közönség egyaránt jelesre vizsgázott – olyan szuper hangulat kerekedett a zseniális dalok élő elhangzásakor. Ötven év emlékei törtek elő, miközben a prog rock szépen idősödő közönsége nem csak a Steve-et és a Genesis-t, de egyben önmagát és egy letűnőfélben lévő korszakot, az art rock aranykorát is lelkesen ünnepelte.
Fotók: Jozé, TTT Nemzeti Rockarchívum
