Nightwish - Színes szélesvásznú opera metal...

Papp László Aréna, 2022. december 20.

Sokszorosan elátkozottan indult ez a régen várt koncert. A COVID miatt kétszer is halasztásra került, majd idén október 26-án jött a megrázó hír, hogy daganatot találtak Floor Jansen énekesnő mellében. Szerencsére mindezen baljós előjelek ellenére olyan emlékezetes műsort kaptunk, amilyet legtöbben vártunk.

A második előzenekarra értünk be a csarnokba, a Beast in Black tökéletesen betöltötte bemelegítő banda szerepét. A nyolcvanas évek német disco műhelyek (neveket had ne írjak..) billentyűs témáival beoltott metaljuk jól láthatóan megmozgatta az addigra már szép számmal gyülekező nagyérdeműt. A végén jött a csattanó, a meglehetősen balkáni akcentussal konferáló görög énekesük bemutatta a zenekar basszusgitárosát, egyben magyar tagját, Molnár Mátét és át is adta neki a mikrofont. Ez önmagában nagy üdvrivalgást váltott ki és természetesen tovább emelte a hangulatot Máté üdvözlete és invitálása a márciusi önálló Barba Negra koncertre.

A szimfonikus metal térnyerése idején én is nagyon ráindultam, az akkor még színtiszta finn zenekarra. Ráadásul egyre növekvő népszerűségükön kívül mindig történt velük valami, amin jóízűen csámcsogott a nemzetközi rocksajtó. A sokak által máig legjobbnak tartott, mindenesetre a csapatot világszinten sportcsarnok ligás zenekarrá tévő Once lemez után kirakták a férje hatása alatt „beprimadonnásodott” Tarja Turunent a zenekarból. Jött helyére Anette Olzon, akit sokan – egész ottléte alatt- nem tudtak igazán elfogadni, pedig két nagyon sikeres albumnak volt részese – a második, az Imaginarium több listán is „A” legjobb Nightwish lemezként szerepel. Aztán egy kis betegség az amerikai turnén, Anette-et az előzenekat Kamelot vokalistái helyettesítik, megsértődik, erre kiteszik őt is…

Felkérik az After Foreverből ismert holland Floor Jansent – aki épp kiégéssel otthon pihen-, hogy: ugyan pattanna már repülőre, hogy két nap múlva segítse ki őket a Seattle-i koncerten. Ja, és mellékesen a gépen tanulja már meg a műsort…. Kemény csaj a hollandus, megteszi és beválik!

A Nightwish szappanopera eddig utolsó fejezete Marko Hietala basszugitáros, a régi harcostárs zenekarból kiválása volt. Ez (is) megroppantotta a csapatot, különösen vezetőjét Tumoas Holopainent.

A mostanit is beleszámítva, mindhárom énekessel volt szerencsém Nightwish koncertet látni. Pozitív várakozásaimban nem is kellett csalatkoznom. Ha csak alibi szinten lehozzák a meccset, már akkor is nagyon jól járunk.

Az általuk is képviselt/fejlesztett szimfonikus metal kiválóan alkalmas mindenféle látvány elemek természetes megjelentetésére minden koncerten. Ezeket a ziccereket a Nightwish nem is hagyja ki, filmes háttérben, effektekben és pirotechnikában a rockzenei színpadokon utóbbi évtizedben kötelező sztenderdet is meghaladták. Nagyon jól támogatja a dalok és zene mondanivalóját a képi világ, segíti a csapat gyakran sejtelmes zenéjének érvényesülését és élménnyé válását. Mert azt hiszem, ebben rejlik a siker egyik kulcsa, hogy jó értelemben vett metal cirkuszként minden előadásuk célba érjen, és ezen nagyon sokat kell dolgozni ám, hogy teljes élményként élhessük ezt meg. Majd elfelejtettem azt az apróságot, hogy ehhez tonnányi jó daluk van – a hosszas atmoszférikustól, a nyílegyenes folk -metal slágerekeig. Van miből válogatni!

A csapat agya, lelke és így főnöke is a billentyűs Tumoas Holopainen, akivel tizenegynehány éve volt alkalmam a Rockinform számára interjút készíteni. A nagy filmzene rajongó (Honnan is ered ez a szélesvásznú zene?) zenészről kiderült, hogy – mint ez oly gyakran megesik- nagyon érzékeny lelkületű művész, akinek minden új album zenéjének megalkotása nagy teher, erős stressz. Ezen vélhetőleg nem segít perfekcionizmusa sem, aminek mi természetesen már csak a következményeit élvezhetjük a másodpercre tökéletes produkcióban. Zeneszerzői babérjai egyre nagyratörőbbek, amit az utóbbi évek lemezei, különösen az utolsó is igazoltak. Meg is osztják ilyetén próbálkozásai a rajongókat.

Szerencsénkre, bár ez nem véletlen, ezen a koncerten nagyon szép arányban szerepeltek a táncra csábító (valóban!) slágerek és a melankolikusabb és progosabb, komplex tételek. A kb. egy és háromnegyed órás műsor felépítése dinamikailag kifogástalan volt. Annyi észrevételünk lehetett volna, hogy nem volt ráadás, de egy koncert, amit a Ghost Love Score és a Greatest Show On Earth zenei orgiája fejez be, ott inkább csak megszokásból lehet hiányérzetünk. (És, ha kicsit is megértőek vagyunk a nem egészen két hónapja rákosként diagnosztizált, majd megműtött énekesnővel, akkor inkább legyünk hálásak intenzív színpadi jelenlétéért!)

Egy pillanatra visszatérve a Ghost Love Score-ra, a Tarja-éra ezen dalában sikerült igazán összefoglalni először miről is szól a Nightwish. Ez az ő Bohemian Rhapsody-juk vagy Child in Time-juk, ha úgy tetszik…

Mai napig hátborzongatóak a dal hangulati hatásai és zenei váltásai, itt végképp nem takarékoskodik (koncerten pláne nem) Tuomas a hatásvadász petárdákkkal. Mi meg élvezzük, köszönjük szépen, az érzelmi hullámvasutat!

Aki elöl állva, táncolva, énekelve viszi a hátán a showt és tartja a kapcsolatot a közönséggel – a hallgatag finnekkel a háta mögött-, az Floor Jansen. Nagyon szuggesztíven, látványos gesztikulálással és nagyon széles hangi adottságokkal ragadja magával a közönséget. Teátrális zenéhez teátrális énekesnő illik. Nagyon jó a kisugárzása, a személyes háttér némi ismeretében meg pláne csodálja az ember az energiáját és jelenlétének erejét.

Azért természetesen a háttérben amúgy csendesen, finnesen meghúzódó zenészeknek is komoly hozzáadott értékük van a produkcióhoz. A tíz éve bekerült polipkarú dobos, Kai Hahto nagyban hozzájárul a zene monumentalitásához. A szintén nem eredeti tag, Troy Donockley pedig különböző kelta hangszereivel (és néha vokáljával) a folkos íz végérvényes beépüléséhez vezette a Nightwish soundját.

A szimfonikus metal műfajteremtői könnyen meghaladták a stílus esetleges korlátként megjelenő zenei kereteit és nagyon sokat dolgozva lettek az egyik leglátványosabb és élménydúsabb koncertzenekarrá. Slágerestől, karizmatikus énekesnőstől, kreatív fény- és filmtechnikástól. Köszönjük! Kiitos paljon!