Barba Negra Blue Stage – március 7.
A tavalyi évben csúcsra járatott co-headline turnék idén is folytatódnak. Ezúttal a németek dallam rockban utazó üdvöskéje, a Kissin Dynamite és az utóbbi évek igazi sikertörténetét felvonultató svéd Dynazty egyesítette erőit egy masszív turné kedvéért. Tökéletes párosítás jött így össze, mindkét banda karrierje szinte egy időben indult be, igaz más-más intenzitással és tervekkel. A Kissin Dynamite a stadion rock felől közelített a zene felé és ma is abban próbálnak meg érvényesülni, bár a stadionokig azóta sem sikerült eljutniuk… A Dynazty már jóval modernebb felfogásban próbálkozott, ám Nils Molin Amaranthe-os csatlakozása egy időben lassította a bandát és inkább egy mellékprojektként működött a csapat. Pár éve megint gőzerővel tolják a szekeret és ez meg is látszik a banda népszerűségén. A két csapat között a kapocs a dallamosság, mely mindkét bandában fontos szerepet kap.
A koncertnek (turnénak) volt egy kvázi előzenekara is, a szintén német Formosa, akik a Kissin farvizén kerültek a turnéba, de mivel sikerült lekésnem őket, így sajna nem tudok nyilatkozni róluk. Hétköznap/munkanap lévén nem sikerült időben érkeznem…
A Dynazty-hez viszont az utóbbi egy évben háromszor is volt szerencsém, de nem csak nekem, hiszen mindhárom buli itt volt nálunk. Még tavaly tavasszal adtak egy főzenekaros koncertet ugyanebben a sátorban, csak még a régi helyén, majd jött az ünnepi Sabaton buli előtt egy szerintem méltatlan fellépés, majd ez a mostani. Nils Molin ráadásul még az Amaranthe soraiban is ellátogatott hozzánk tavaly októberben. A felsorolt bulik közül messze a mostani volt a legjobb, érződik a produkción, hogy nagyon pörgetik a dolgot, remélem van még szufla a bandában és nem lassítanak mert megérdemelnének már egy komolyabb szintlépést, mondjuk, hogy legközelebb már a Red Stage ad majd otthont a saját bulijuknak. Tele vannak jó nótákkal a srácok, Nils messze a szintér egyik legjobb énekese és még a megjelenése is megvan a tökéletes frontember posztjára. Láthatóan nagy sikert arat a hölgyek körében, hogy finoman fogalmazzak…
Úgy is simán hozták a bulit, hogy az elhangzott dalok szinte ugyanazok voltak, mint tavaly tavasszal. A műsor 13 nótájából 11-et tavaly is játszottak, így csak pár szám volt az eltérés, ráadásul akkor 2 dallal többet is kaptunk. Az idei rövidebb műsor a Co-headline struktúra hozadéka: mindenki ugyanannyit játszik, így viszont mindenki rövidebb műsort tol. Talán pont emiatt idén még inkább megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy el kellene engedniük a dobszólót, azt hiszen senki sem panaszkodott volna, ha helyette elővesznek inkább egy saját nótát. Semmi sem indokolja a dobszólókat a mai rock koncerteken. Sokan sokszor leírták már, hogy felesleges időhúzás, nagyon kevés olyan dobos van, akinél van ennek létjogosultsága. Bármennyire jó húzásnak tartom a Van Halen klasszikus Hot For Teacher megidézését, vagy a szintén klasszikus Deep Purple nóta, a Highway Star kiváló előadását, lassan el kell őket is engedni és a következő lemez bemutatóján már az új sikernótáknak kell átvenniük a helyüket. Produkció szempontjából is szintet kellene lépni, pár éve pl. új fellépő cuccokat varrattak a népszerű Kim Dylla varrónő által megálmodott Kylla Custom égisze alatt, ám azóta is ugyanazokat a göncöket hordják, és még lehetne sorolni. Ha legközelebb nem változtatnak érdemben a produkció minden elemén, akkor jó eséllyel megrekednek azon a szinten, ahol most vannak, ami alapvetően nem rossz, de ezek a dalok többre hivatottak szerintem, de ha nem sikerül a szintlépés az sem baj, maradunk a Blues Stage adta keretek között. Rám számíthatnak, én ott leszek.
A Kissin Dynamite-al a kapcsolatom jóval régebbi, mint a Dynazty-vel. Valamikor 2012-ben láttam őket egy külföldi fesztiválon a kora délutáni sávban és akkor még korántsem voltak ennyire összeszedett állapotban, mint most. Hannes Braun, a banda arca már akkor is pillanatok alatt magára vonta a figyelmet, de a produkció akkor inkább volt egy vicces Glam Metal próbálkozás, mintsem egy igazi profi party koncert. El is könyveltem magamban pár nóta után, hogy ezzel a nyilvánvaló nyúlásokkal teli magamutogató műsorral nem jutnak messzire és indultam sörért. Az idő nem engem igazolt, a produkciójuk beérett, láthatóan visszavettek a külsőségekből is, bár Hannes szinte semmit sem változott… Pár éve amikor utoljára itt voltak, akkor már konstatáltam, hogy bizony időközben felnőttek a feladathoz és ezt a mostani buli is megerősítette. A lemezeik is egyre erősebbek, tele vannak jóféle stadion rock dalokkal, bár ennek a műfajnak közel sincs már akkora tábora, mint régen. Hiába turnézott stadionokban nagy sikerrel a Mötley/Leppard/Poison hármas, oda is a nosztalgia vitte a rajongókat, az újabb generációk nem hallgatnak és nem játszanak ilyen zenét. A Kissin az egyik kivétel, épp ezért érdemes megbecsülni őket, mert, ha leteszik a lantot a nagyok, ők viszik majd tovább a zászlót…
Az év eddigi egyik leghangulatosabb buliját hozta össze a két főzenekar, biztos vagyok benne, hogy még látjuk őket és akkor is jól elszórakoztatnak majd mindenkit. Soha rosszabbat…
Fotók: Polgár Péter
