(Tom-Tom Records)

Ha a jazzben is érvényes lenne a supergroup fogalma és léte, én most alighanem koptatnám vele a klaviatúrámat! Mert, aligha képezi vita tárgyát, hogy a zenekart alkotó urak művészete külön-külön, más formációkban is lenyűgöző. De mit szóljunk hozzájuk, amikor együtt játszanak?

Csukjuk be hát az ámulattól nyitva feledett szánkat, hogy aztán beszélhessünk is. Tehát, elöljáróban. A négy művész (vaskos általánosítással) a muzsika háromféle stílusirányzata felől érkezett. Dés Lászlóra (szaxofon) a mainstream jazz a legjellemzőbb. András fiára (ütőhangszerek) és Fenyvesi Mártonra (gitár) a XXI. századi jazz-stílusok hatottak elsősorban. A cimbalom nagymestere, Lukács Miklós főként a kortárs muzsikát preferálja. A zenei kalandozás azonban egyiküktől sem áll távol, és a kísérletező kedvük is megvan hozzá. Olyannyira, hogy korábban készítettek is közösen egy lemezt. Az a címe: Capricci.

A jelen alkalom – a CD belső oldalán olvasva – 2021. decemberében jött el először a számukra, az Opus Jazz Klubban. A koncertfelvételt a BMC kiváló hangmérnöke, Szabó Viktor rögzítette és Fenyvesi Marci keverte, aki ugye ehhez is ért. Egyet viszont én nem értek, de azt nagyon. Nevezetesen, hogy a kiadással is foglalkozó társaság (a BMC) miért engedte át a publikálás jogát? Bizonyára egyszerű a magyarázat, amit nem ismerek. A muzsika osztályon felüli minősége például nem indokolja azt.

Ez a zene – koncepcionálisan – nem kevesebb, mint színtiszta improvizáció. A CD hét, nem rövid számot tartalmaz. Az elsőnek a címe sem az, amelyhez képest a Mini cifrázata sehol sincs, mármint amivel a paksi lemezén az akkor illegális Bartók-feldolgozását próbálta elfedni is, meg nem is. (Érthető voltam?) Az intró Lukács Mikié. A belőle való lassú kibontakozás, az egymásra való hangolódás bámulatos. Körömrágós mind a tíz perce. Benne, ahogyan Dés László felveszi a fonalat – kb. félidőben.

Övé a sejtelmesen gyönyörűséges A holnap meséje főtémája is. Aztán pedig Varázslatos kezek ütnek. De még hogy! Ezúttal Miki és Marci közös pillanataira a legérdemesebb odafigyelnünk. De van olyan, amelyik elhanyagolható? Ugyan! Itt csakis fontos momentumok vannak!

A lemezcím-adó darab középre került a sorban. Fenyvesi Marci a másik fegyverét, az elektronikát is beveti, hogy még váratlanabbak és különlegesebbek legyenek azok a bizonyos kilengések. Csak győzzük lekövetni a cikázásokat! Ígérem, menni fog, hiszen Dés Andris könnyedén egyensúlyoz ki minden olyan elmozgást, amely egyébként talán eltévedt volna.

A Nagyvárosi keserves a lemezanyag egyik feltűnősége, hiszen az idézőjeles „zajok” szerepe legalább annyira fajsúlyos benne, mint a zenéé.

A Maradj! Velem! című darab szinte ugyanezt a szemléletet viszi tovább, ám kissé távolabbi síkban. A mindent lezáró hetedik, nyerő szám, a Hosszú álom pedig egy csipetnyi pszichedeliát adagol a nagyszerű muzsikához.

A koncert végéhez érve, a zenekar bemutatását követően Dés László kiszólt a közönséghez: „Nagyon jólesett, köszönjük!” Közhelyszerű a mondat, ha azt az egyébként jól megérdemelt tapsokra értette. Én úgy hiszem, hogy nem csak: legalább akkora valószínűséggel gondolhatott a kis csapat nagyszerű együtt-játékára. Mert a játék öröme, hát az nagyon átjött! És bizony, ez lenne a csillag a kitűnő érdemjegy mellett.

Mi pedig jó szívvel és felemelő érzésekkel rakhatjuk oda a CD-t az előző Free Sounds-kiadvány mellé.