• Budapest Sportaréna, 2023. május 16.

„…csak annyit akarunk mondani egész Európának és az egész világnak, hogy a Rock And Roll soha nem hal meg!!!” – kiáltotta a rock frissen felkent hőseként a 2021 évi Eurovíziós (!) dalfesztivál díjátadóján a három évtized utáni új olasz győztes, mellesleg korábbi Xfaktor befutó Måneskin énekese. Az aktus egyszerre volt ikonikus, végtelenül komikus, ugyanakkor lelkesítően fennkölt, és ha lehet ünnepélyes, emelkedett is. Eklektikus, mint maga ez a jelenleg forduló, ingaszerű korszak. Meghökkentő maga az egész Måneskin zenekar is és a mögötte álló jelentés egésze – a jelen elektronikus pop trendjeit végleg érvénytelenítő legfiatalabb Z generáció jelensége. Az első pesti koncertjük beigazolta a várakozásokat, amit a korábbi koncertfelvételeik ígértek, a csapat megtöltötte az arénát egy új és lendületes rockzenei ízzel, amire már sokan vártak.

A Måneskin 2016-ban, római középiskolás csapatként alakult elég sokszínű friss kulturális háttérrel, amit jelezhetett már a nevük is, ami dánul Holdfényt jelent, és amit első komoly versenyre való nevezésük előtt talált ki a dán-olasz basszusgitáros lány, Victoria De Angelis. Kezdő tini utcazenészként Róma régi történelmi belvárosában és Colli Portuensi negyedében kalapoztak, majd egy Pulse Contest tehetségkutató után saját olasznyelvű számokat kezdtek írni. Rendszeres koncerteztek a Filc Zenei Iskola Klubban és egy független lemezkiadók találkozóján, az olasz Faeznában már több tízezres közönség előtt léptek fel…

A 2017-es olasz X Factor tízedik évadjának második helyezettje lettek és a befutó daluk, a The Four Seasons Beggin’ feldolgozása mellett előadták válogatott rock, alt rockzenei kedvenceiket, mint Franz Ferdinand Take Me Out és a The Killers Somebody Told Me dalait is. 2018-ban első olasz kis- és nagylemezük után már vezették az olasz slágerlistákat és 2019-ben első angol kislemezeik és első nyugat-európai turnéik során kezdetek nemzetközi hírűvé válni. 2020 elején nagyot fordult velük a világ, Londonban, később Los Angelesben éltek, történelmi stúdiókban új zenei producerekkel dolgoztak, új dalokon ügyködve elindultak a világhírnév felé…

2021-ben a tradicionális pop fesztiválok történetében ritka pillanatként, rock zenekarként (!) megnyerték a San Remói Fesztivált, majd ezután az összeurópai Eurovíziós Dalfesztivált is. Ott hangozhattak el a díjátvételkor a bevezetőben idézett rockzenét feltámasztó Måneskin szólamok   – az olaszok is örülhettek, az 1964-es Gigliola Cinquetti, az 1990-es Toto Cutugno siker után 30 év elteltével ismét első helyezést értek el. A Måneskin dalaival az Egyesült Királyságban, a kislemez lista Top 20-as körébe megint bekerülhetett egy olasz előadó – sőt a rockzene angol nyelvű hegemóniáit megtörve olasz nyelvű dalaik is nagy nemzetközi sikert értek el…

Fesztiválnyerések után idénre meghirdették a Loud Kids On Tour / Loud Kids Gets Louder turnét – ami április végi, május eleji Bécs, Luxemburg, Koppenhága, London és Warsó, majd Prága állomása után Budapestre ért. A májusi esős idő ellenére az aréna teljesen megtelt. Negyedórás késéssel, kissé szokatlanul, de magabiztosan, egyedül, felvezető csapat, előzenekar nélkül kezdett a Måneskin rövid retro intróval, színpadi függönyre fényekkel vílágítva a zenekari tagok óriás sziluettjeit, majd belecsaptak a rockba… Jóestét! Buonasera signore e signori.

A Måneskin első magyarországi nagykoncertjén az arénában ugyanezzel a lendületes Rock And Roll Ars Poeticá-val folytatta és hasonló, politikus, számok közötti szónoklatokkal színesíttette a jelen popzenei trendjét lebontó és saját magukat rock nagykövetként felkenő kompetenciáikat. Neofita, frissen beavatott ifjú rockzenész zombik módjára zenéltek és táncoltak, tomboltak a színpadon, megtöltve a több mint tízezres nagycsarnokot – főleg saját korosztályukkal.

A két nyitódal a DON’T WANNA SLEEP és GOSSIP egy gyors, lendületes kezdést hozott: 

„Üdvözöljük a hazugságok városában / …ez a hely egy cirkusz, csak a felszínt látod / …a szőnyeg alá söprik a sz…t / Nem látod, hogy színlelnek…, soha nem lesznek meztelenek / 

Csak töltsd meg a poharad gintonikkal, ez az amerikai álom / Kortyolgasd a pletykát, igyál, amíg meg nem fulladsz…” A két angol nyelvű dalt egy saját olasz anyanyelvű követte. 

ZITTI E BUONI, (KUSS, ÉS JÓ?) „…buonasera signore e signori jó estét hölgyeim és uraim

Túl sok éjszakán át voltam kizárva / Most berúgom ezeket az ajtókat / Sajnálom anya, hogy mindig kint vagyok, de / Elment az eszem, de más vagyok, mint ők / Őrültek vagyunk, de különbözünk tőlük…” Mint ahogy a dalszöveg gyorsfordítások és képviselt zene is nyersen, gyors fogyasztású felütésekkel, kissé elnagyoltan a fő tizenéves topikokat, toposzokat hozta: 

OWN MY MIND „…Akarod, birtokolni akarod az elmémet, birtokolni az elmémet? …. …Hosszú éjszakát akarsz? / Az enyém akarsz lenni? …szeretnél egy hosszú éjszakát?”

SUPERMODEL „Ő a ’90-es évek szupermodellje…Mert a barátja a rock ‘n’ roll…” (hm)…

Az angol nyelvű dalaik között feltűntek az olasz nyelvű slágereik is, amiket a közönségük ugyanolyan nagy lelkesedéssel énekelt, láthatóan az olasz nyelvi fordulatokat is betanulva, mint a CORALINE című dalban, amit az új BLA BLA és IN NOME DEL PADRE sláger követett, és az X Faktor befutó, a BEGGIN’, amit mindenki The Four Seasons cover dalként ismert.

A fő multikulturális pop rock vonatkozási pontok itt is adottak voltak szöveges szinteken: „Megharagítottál, és most már szeretem a punkot…Egyedül hallgatom a The Smiths-t sírva” A „F.ck” és hasonló díszítő citátumok a dalokban és konferanszokban többször előfordultak. Mint amikor az énekes védekezett, hogy biztos sokan unhatják a fő slágerüket, de azok jobban teszik, ha elmennek a… – az üzenet egyértelmű paradigmaváltása nem volt túlbonyolítva.

Nagyon vicces öniróniával itt egy zenekar, aki nem akarja túl komolyan venni magát, de azért miközben játszik ezekkel a jelentésekkel, bevállalja, hogy megmenti a Rock And Roll világát.

„…Azt mondtad, csúnya vagyok, és a bandám szívás / De most kaptam egymillió stream dalt …Szóval csókold, csókold meg a bu-bu- butom…” Briliáns tizenéves sorok ezek az újsütetűektől.

A TIMEZONE és a FOR YOUR LOVE után a GASOLINE egyfajta köztes csúcspontként a puszta rockzenei arénakoncert design-on túlmutatva még egy lépést tett a mainstream popcult látványvilága felé, tűzcsóvákkal és elhúzott gitárszólamok ismétléseivel tűzdelve. A rock szimbólumaként ismert gitár, basszusgitár hangszer fő szerepe és főszerepbe való újra visszaemelése és a kezdő tizenévesként is haladó virtuóz hangszeres póz kifejezetten jól állt a csapatnak. Bár kissé hatásvadász módon erőltetve, túlhangsúlyozták a Rock N Roll életérzést, a szex, a drog, rock témái mellé becsempészve az önpusztítás képeit „…Benzinnel táncolunk.”

Az energikus Ethan Torchio dobos és a most visszafogott, sexi dekoltázsú Victoria De Angelis basszusgitáros ritmusszekciója számára is felüdülést hozó szünetként egy új blokk következett a koncert vége előtt, amikor a két androgén kinézetű tag, Damiano David énekes és Thomas Raggi gitáros két dalig tartó, egy akusztikus duó programot adott elő…

Acoustic/B-Stage műsorrészre egy, az aréna kellős közepén felállított színpadon került sor.

A VENT’ANNI és az IF NOT FOR YOU daloknak az előadása egy mindenkihez közelebbi és bensőségesebb akusztikus gitárokkal előadott rész volt, tizenéves olasz popdalok hangulatát idézve meg, olykor túlhangsúlyozva a popkultúra mediterrán olasz cukorszirupos határvidékét.

Az akusztikus blokk lezárásától a koncert a fő színpadon folytatódott, egy erőteljes dob, meg basszus felvezetés után egy újabb masszív slágerblokk következett – I WANNA BE YOUR SLAVE, LA FINE, FEEL, MARK CHAPMAN, MAMMAMIA – amit betetőzött az ismert live klisé. Klipekből, koncertfelvételekből ismert forgatókönyv szerinti KOOL KIDS -with fans on stage – részében, a koncert lezárásban konceptual spontaneitással rajongók lepték el a színpadot, hogy együtt tomboljanak a zenekarral – aminek a vége egy rockgitáros ima csoportfoglalkozás lett. 

A ráadás egy gitárszólóval és két ráadás dallal jött el – THE LONELIEST –, egy stadion himnusszal és a másodszor is előadott friss slágerrel – ami érdekesen egy a saját repertoárból kifogyó zenekar ismérve, de itt elsősorban a slágert ismétlő, berögzítő funkció – 

I WANNA BE YOUR SLAVE / Szolgád akarok lenni – lehetett az elsődleges (oralitás) célja.

Az összkép nagyon furcsa volt: a Måneskin fiatal, tizenéves-huszonéves hangszeres zenész zsenik módjára – ugyanakkor néhol erős zenei, ritmus és hangszeres pontatlanságaik, keverésük egyenetlenségei ellenére- olyan koncertet adott, ami nem igazán törődött az egész megkövült, intézményesül tradicionális elvárásokkal, a jelen pop- rockzenei történelemi konvenciókkal. Többek között Iggy Pop, vagy Madonna új kedvenceiként, gyermeki élvezettel, műfaji határok, kötöttségek, gátlások és megszokások nélkül szabadon dúskálva válogattak az 1960-70-es és 1980-90-es évek zenei mintáiban és a glam, a punk-rock, pop, grunge kollázs technikájukat valószínűleg a nagy elődök között még maga David Bowie is kedvelte és elismerte volna …

Olyan pop-rock zenei, egyben társadalmi tabudöntő határsértéseket követtek el, sorra egymás után, hogy az a legnagyobb trendsértőket idézhette meg; mindezt egy első bálozó módjára.

Úgy, mint aki csak próbálgatja első lépéseit, de máris úgy is tesz, hogy maga ezzel is mintát teremt saját kortársainak, mint a rockzene kezdeti korszakaiban, olyan laza előadással, hogy élvezetes show kerekedik ki az eklektikus, kezdő, még csak igazán most beinduló elegyből. Közönségük – akik körében újra divatba jöhetett a neofita rock rajongás – még a lelátókon is felállva, táncolva élvezte végig a koncertjüket, újraélve az 1990-es évek retro videoklipjeit.

Ahogy több médium is idézte, a zenekar és sikere meglepte a szakmát, az viszont – mint a közönsége már eleve – meg is vette a műsort, egy olyan csapat új jelenségeként, ami nem akar nagy világmegváltó terveket felállítani, csak újra akarja éleszteni a rock and rollt.    

Mindenesetre a vonatkozó dalszövegek itt is szerények: „I’m a scum, real scum, but I’m good at his (I’m good) We’re not punk, we’re not pop, we’re just music freaks…” Vagyis, közelítő gyors fordításban: „Én egy söpredék vagyok, igazi söpredék, de jó vagyok ebben a műfajban  (jó vagyok) /Nem vagyunk punkok vagy ’popzenészek’, csakis zenei őrültek vagyunk…

Hát ezekhez a sorokhoz sincs igazán mit hozzátenni… Éljen, éljen a Rock and Roll!!!