Nagyszabású jubileumi koncertre készül a Mandoki Soulmates zenekar, melyre a budapesti Szent István téren kerül sor, augusztus 18-án, neves külföldi- és hazai művészek részvételével. A programban elhangzanak majd a legújabb Mandoki Soulmates album, a Magyar képek dalai is. Az utóbbiért járó aranylemezeket 2023. július 12-én, a nagykoncert sajtótájékoztatóján, az Akvárium Klubban vehették át a jelenlévő művészek: Leslie, Ákos, Caramel és Takáts Tamás.
A sajtótájékoztatón Leslie Mandoki elmondta, hogy már huszonkét évesen is az volt az elképzelése, hogy összehozza az angol progresszív rockot és az amerikai funk jazzt. Ezért azóta is ez a Mandoki Soulmates eredeti elhivatottsága művészileg, ami társadalompolitikailag releváns szövegekkel egészül ki. Az angol szövegű munkásságáért sok dicséretet és díjat elismerést kapott, amit annak tulajdonít, hogy magyarul gondolkodik, magyar az anyanyelve, hogy a csodálatos magyar irodalmon nőtt föl és magyar szövegírókon nevelkedett. Példaként említette Sztevanovity Dusánt, Demjén Ferencet, Bródy Jánost és Horváth Attilát, mint akik, ahogy fogalmazott „világszint fölött” írnak.
A zenekar megalapításával kapcsolatban Leslie úgy nyilatkozott, hogy már a menekülttáborban, tehát már 1975-ben megszületett benne a gondolat, hogy Ian Anderson (Jethro Tull), Jack Bruce (Cream) és Al Di Meola (Return To Forever) részvételével szeretne szupergroupot alapítani, amit aztán később, idén harminc évvel ezelőtt meg is valósított. Azóta pedig már jó párszor végigjárták a világot.
Leslie régi barátja, Márkus József hatására kezdett magyarul is alkotni. Nélküle sosem jött volna össze az 1997-es Találkozások album Horváth Charlie-val, Demjén Rózsival, Cserháti Zsuzsával, Somló Tamással és Zoránnal. Ezután viszont nem tervezett újabb magyar nyelvű albumot. De aztán úgy alakult, hogy mikor Leslie Phil Collins dalaihoz keresett magyar szövegírót és előadót, akkor Frenreisz Károly Kovács Ákost javasolta, akivel aztán össze is barátkoztak. Sok évvel később, miután megtekintették a Magunk maradtunk film egy korai munkaverzióját, Ákos azzal búcsúzott tőle, hogy a sok siker ellenére sajnálja, hogy „soha nem alkottál a saját gyönyörű anyanyelvünkön”. Ez az ákosi mondat dolgozott Mándokiban, akiben fel is ébresztette a vágyat, hogy ismét magyar nyelvű dalokat készítsen.
Nem sokkal később Ákos meg is írta az Ez már az élet magyar szövegét, ami a Welcome To Real Life magyar változata lett, de nem pusztán fordítás, hanem áttette a magyar lelkivilágra. Az új magyar nyelvű Soulmates album egyéb magyar szereplőit, például Takáts Tamást, Mező Misit vagy Molnár Ferenc Caramelt is többségében Márkus József és Frenreisz Karesz ajánlották Leslie figyelmébe.
Szakcsi Lakatos Béla elvesztése kapcsán Leslie elmesélte, hogy annakidején ő vette fel Béla amerikai lemezeit, mert Szakcsit a magyar cigány kultúra etalonjának tartja, akinek csodálatos volt a művészete. Majd ezt követően Mándoki azt is kifejtette, hogy „a Soulmates egy olyan zenekar, amelyiknek a dalai arról szólnak, ami összeköt és nem arról, ami elválaszt”. Ezért van az, hogy az egész világ ott a színpadon: a legkülönbözőbb etnikai, kulturális, vallási, generációs különbségekkel és mindenki ugyanazt akarja. „Mert a mi zenénk az emberségről szól, és mi akkor is hidakat építünk, ha a pillérek már nincsenek is ott.” – összegezte végül a Mandoki Soulmates munkásságát átható szellemiséget a világhírű magyar producer.
Leslie Mandoki 2023. július 12-én elhangzott teljes beszéde megtekinthető az alábbi linken:
A Magyar képek album kereskedelmi eredményeiért járó aranylemezek átadása pedig ezen a linken látható-hallható:
A hivatalos program végeztével Leslie Mandoki interjút adott a Rockinformnak. A Jozé kollégánkkal folytatott beszélgetés leirata az alábbiakban olvasható:
Kérlek, kezdjük onnét, hogy mikor és miért érezted úgy, hogy el kell hagyni ezt az országot?
Erdős Péter azt mondta, hogy stúdiót belülről nem fogok látni és a Syrius együttest szét fogják törni. Mert a progresszív rocknak itt nincs helye. Aztán később azt mondták a Belügyminisztériumban, hogy soha nem kapok útlevelet. Akkor lett világos…
Milyen zenét játszott a Jam együttes? Milyen zenét játszottatok, hogy nem volt rátok szükség?
Ugyanazt, mint most. A Jam együttesnek a zenéje, ugyanaz volt, mint amit most játszunk.
Kik voltak az akkori zenésztársaid?
Most vesztettük el a gitárosunkat, Lovasi Gyurit. Antal Sándor volt a keyboardos és Csipesz Csaba a basszusgitáros. Ez volt az alapfelállás. Később Bajkai Imre vette át a basszusgitározást és Orszáczky Jackie is beszállt néha. Valamint Palánkai is benne volt a bandában néha.
Gondolom Palánkai Ferenc. Ő is billentyűzött?
Igen, ő is billentyűzött. Aztán még Kántor Péterrel is dolgoztunk együtt. Egy jazz rock galeri volt az egész. Egyébként mindenkivel tartom mai napig a kapcsolatot.
Tehát az akkori kultúrpolitikai döntés miatt semmiféle stúdiófelvételt nem tudtatok készíteni. De biztos próbálkoztatok, hogy valahogy csak visszahallgatható legyen a műsorotok. Akár amatőr koncertfelvételeket vagy ilyen házi demót?
Azokat persze.
Megvannak még?
Persze.
Esetleg van valamilyen terved velük?
Nincs.
Miért nem? Nem elég jó minőségűek? Vagy esetleg a múltbéli rossz emlékek miatt?
Nem, igazából nem is gondoltam idáig rá. Én nem vagyok egy ilyen nosztalgikus alkat. Nem nézek soha visszafelé, zeneileg sem, Viszont, a cégemet Red Rocknak hívják, a Syrius miatt. (nevet)
Mondd már el, kérlek az olvasóink kedvéért, hogy hol van az összefüggés, mikor és hol hívták őket Red Rocknak?
Ausztráliában. Syrius Red Rock.
Igen, magam is láttam már ilyen plakátot. Az Omega meg Red Star volt Angliában. Miért kötődsz ennyire a Syrius-hoz?
Mert ők voltak a zenei nevelő atyáim.
Később aztán a Syrius tagok közül is játszottál együtt néhányakkal…
Pataki Lacival, Ráduly Misivel és az Orcáczky Jackie-vel.
Tátrai Tibusszal?
Nem, Tátraival nem.
Tehát miután besokalltál a kommunista kultúrpolitikától, akkor fogtátok magatokat és leléptetek nyugatra, Csupó Gábor rajzfilmessel és Szűcs Lászlóval, a Mándoki Trió billentyűsével, akit aztán Laszlo Bencker-ként ismert meg a világ. Mikor Nyugat-Németországban megcsináltátok a Dschinghis Khan együttest, abban volt valami fricska visszafelé? Mondjuk a Moskau dal, klip és úgy alapvetően az egész performansz, az elnyomó szovjet rendszer irányába?
Az egész egy fricska volt. Önmagában is. Képzeld el, egy rockzenésznek ilyet előadni… Ezért bár tizennégymillió album elkelt és bejártuk vele a világot, nagy siker volt Brazíliától Ausztráliáig, de aztán két év után feloszlattam. Mert ezt ott kellett hagyni, ahol volt.
Erre hogy tekintettél akkoriban? Mondjuk, mint egy tőkefelhalmozás a visszatéréshez, a jazz rockhoz vagy a progresszív rockhoz?
Ez egy természetes velejárója volt. Közben rengeteget tanultam a szakmáról is. A stúdiózásról, a lemezkiadásról és minden ehhez kapcsolódó dologról rengeteget tudtam tanulni.
Az előbb, a Magyar képek és az augusztusi koncert közös sajtótájékoztatóján sokszor kiemelted hogy, harminc éves az első Soulmates album. De neked már korábban is jelentek meg szólólemezeid.
Igen, így igaz.
Arra szeretnék kifutni, ami dátum szempontjából mindegy is, hogy mi történt az újrakezdéskor? Magyarán, amikor először felkérted az első néhány olyan világsztárt, aki a jazz rockban vagy a prog rockban, tehát a te zenédben is névnek számít, akkor könnyen elfogadták a meghívást?
Ez nem így volt.
Hanem?
Amikor bekerültem a müncheni stúdiókörökbe, már ismert voltam. Mert a Bertelsmann zenei igazgatója, aki Carlos Santana-t, aki Whitney Houston-t is felfedezte, akkor átvitt engem New Yorkba és bemutatott mindenkinek. Ott aztán végig játszottam a stúdiókban és fölverekedtem magam abba a pozícióba, hogy ezeket a srácokat meg tudjam kérdezni.
Ettől függetlenül azért gondolom megremegett a lábad, amikor először találkoztál Greg Lake-kel. Volt benned valamilyen drukk, vagy valamilyen rajongói attitűd? Vagy addigra már másként néztél ezekre a korszakos zsenikre?
Megvolt bennem a rajongói attitűd akkor is, amikor együtt dolgoztunk. Csak bennem mindig az dolgozott, hogy mindenkinek valami speciálisat kell nyújtanom. Első az alkotás.
Mennyire volt más egy amerikai vagy egy angol művésszel dolgozni? Mondjuk, amikor producerként állsz hozzájuk, mennyire más a mentalitásuk, vagy a pontosságuk, a fegyelmezettségük?
Kihez képest?
Egymáshoz is, meg a magyarokhoz is. Kezdjük az utóbbival.
Odakinn nagyobb a fegyelem és a hierarchiának az akceptálása.
Az angol és az amerikai művészek munkához való hozzáállásában éreztél valamilyen különbséget, producerként?
Inkább a keleti- és a nyugati part között. New Yorkban a 10 óra az 10 óra. Akkor beszámolás. (nevet)
És a túloldalt?
LA-ben meg „estimate the right time” a tíz óra, azaz majd meglátjuk, hogy mikor jövünk… (nevet) Tehát, ott más a mentalitás.
1997-ben, amikor a Soulmates elkészítette az első magyar nyelvű lemezét, részben azokkal a művészekkel dolgoztál együtt, akiket korábban személyesen is ismertél, akiknek a koncertjeit magad is látogattad. Gondolok itt például egyebek között Zoránra, Demjénre vagy Charlie-ra. Találkoztatok időközben? Figyelted a munkásságukat? Vagy voltál valamelyik másik magyar zenésszel személyes kapcsolatban?
Hozzám az omegások jártak ki nagyon sokat: Elefánt, Ciki és Mecky. Aztán Frenreisz Karesz. Szakcsinak pedig felvettem két amerikai lemezt.
Akkor itt szaladjunk még egy kicsit vissza! Úgy tudom, ti játszottatok már együtt a Syrius, Rákfogó időkben is, valamelyik jam session keretében.
Igen, igen, ő a tanárom volt. Ezért még inkább a Rákfogóval, tehát Babos Gyuszival, Bögöly-jel (Lakatos Béla, a Rákfogó néhai dobosa – a szerkesztő) és Szakcsival jammeltünk közösen, hiszen a konzervatóriumból ismertük egymást. Majd sok évvel később a lányomat is elküldtem hozzá, legyen ő is Szakcsi tanítvány.
Szóval, kijártak az omegások, Frenreisz és Szakcsi. Az ő munkásságukat követted leginkább? Vagy voltak, vannak más hazai művészek is a látókörödben?
Igen, velük szorosabb volt a kapcsolatom. Aztán a szólólemezei óta nagyon megnyerte még a tetszésemet Zorán. De én egy duónak érzem őket a Dusánnal, aki egy csodálatos szövegíró. Továbbá Szörényivel és Bródyval, mindkettőjükkel tartottam a kapcsolatot. Tini is volt többször nálam és Leventével is tartom a kapcsolatot.
Arra nem gondoltál, hogy valamelyik omegást beveszed az egyik Soulmates produkcióba? Annak idején Benkő Laci például sokat mesélt rólad, vagy akármelyiküket?
Benkő Lacival is tartottam a kapcsolatot, ő egy nagyon aranyos srác volt. De ők egy zárt közösség.
Laci mesélt neked arról a nemzeti rock archívumról, amit elkezdett, elkezdtünk összerakni Török Ádámmal, meg a többiekkel? Felkeresett téged azzal az ötlettel, hogy a régi bootlegeket egy archívumba kell rakni, majd a hivatalos felvételekkel összefésülve egy közgyűjteményben kezelve nemzeti közkinccsé tenni? Sok zenésznél járt, de azt nem tudom, hogy hozzád is eljutott-e, amíg bírta erővel…
Igen. Mondta nekem és kérte is, hogy adjak neki dolgokat. De aztán jött a covid és átrendezte a terveket…
…aztán sokan elmentek: Benkő Laci, Balázs Fecó, Csiga Sanyi, majd nemrég szegény Török Ádi is.
Sajnos túl sok mindenkit vitt el az élet vihara…
Rátérve a mostani, magyar nyelvű Bartók Béla ihlette lemezre. Van egy gondolat, ami különösen tetszett, mikor a sajtótájékoztatón bemutattad a projektet. Nagyon szimpatikus, hogy arra koncentrálsz, ami összeköt és nem arra, ami elválaszt. Itt vannak például ezek a csodás művészek, a világ minden tájáról. Aztán a népies dallamok és a többi hasonló. Miként próbálsz a helyi viszonyokhoz alkalmazkodni? Vagy a konferálásokba beleszőni valami helyi kulturális értéket, vers részletet, dallamot? Ezeket te magad találod ki, vagy vannak körötted ötletemberek, akiknek az a dolguk, hogy ismerjék a terepet?
Igen, én.
Tervezed már a Bartók lemezek valamilyen folytatását?
Most írok éppen egy új albumot és a felvétel közepette, arra kell figyelnem, hogy leállítsuk az egészet, mert most át kell állnom teljesen, a turné megépítésére.
Lehet tudni valamit az új koncepciódról, vagy még kiforratlan?
Hát ez nem kiforratlan, mert már felvétel alatt van. De erről majd beszéljünk, amikor kész van! (nevet)
Szavadon foglak! De visszatérve a kérdés lényegére, elsősorban olyasmikre gondoltam, hogy mondjuk további Bartók művek, vagy Kodály népdalgyűjtések, vagy Liszt feldolgozások, egy új albumon, Mándoki szupergroupjával. Tehát vinni tovább a világba a magyarság kultúrájának jó hírét. Hogy véled, van még ebben muníció?
Van, de ezzel csínján kell bánni. Bizonyára van muníció abban is, hogy a Szörényi-Bródy munkásságot át kell nézni, mert az nagyon egyedi. A magyaros részét kielemezni, hogy abból mit lehet csinálni. Mert ők zseniálisak, egyediek.
És esetleg még az előző rendszer veszteseinek szerzeményeit? Elsősorban azt a korosztályt, akiket meséltél, hogy a kommunisták nem engedték őket a nagy korszakukban stúdióhoz és nagylemezhez. Úgy a Syrius, mint a Kex, vagy a Taurus, a V’73, a Theatrum és így tovább. Majd egy kicsivel később a HitRock, a Kugli, a Sirokkó, a Rockwell, a Fáraó és a többi partvonalra állított együttes művészeinek kompozíciói… Vajon lehet még a 2020-as években az ő munkásságából is kiemelni és felemelni valamit, hogy akkor a te tekintélyed és nemzetközi ismertséged által egy kicsit bepótolni abból, amit anno elvettek tőlük az elvtársak?
A második generáció, akiket említesz, őket nem ismerem.
Valószínűleg azért, mert a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején indultak. Akkor, amikor te már kinn éltél.
’75-ben én már nem voltam itthon. A Theatrum vezetője, Laca pedig velem jött ki. Mindenesetre Az ördög álarcosbáljából lehetne valamit csinálni. Ott vannak olyan részek, amiket bizonyára át lehetne úgy dolgozni, hogy érdekes legyen.
Tehát akkor Szörényi-Bródy és Syrius. Jól hangzik. Befejezésül egy kis kedvcsináló a Rockinform olvasóinak. Miben lesz más az augusztusi koncert, mint amilyenek az előzőek voltak?
Még több amerikai és angol lesz itt, mint tavaly és tavalyelőtt voltak. (nevet) Nem lesz show, nincs látványterv, minden belemegy a zenébe.
Betekintők a korábbi koncertekbe:
Fotók: Dávid Zsolt és Jozé
