LP / CD / BD – Warner / Parlophone 2023
2023-ban, Richard Wright születésének 80., első szólólemezének pedig 45. évfordulóján újra kiadták a Wet Dream albumot. Az új borítót és mélyreható alapos átkeverést, sőt átszerkesztést kapott hanganyag sok szempontból erősen hiánypótló, hiszen már évek óta nem kapható egyik korábbi kiadása sem. Másrészt viszont az új verzió erősen megosztóra sikeredett, hiszen a keményvonalas Floyd rajongók pont azt az eredeti hangulatot és mondanivalót keresik, ami hiányzik az új dizájnból és keverésből. A hifisták pedig méltán elégedetlenek a csodaszép, de az előző verzióknál sokkal gyengébben muzsikáló kék vinillel.
1978-ban, mikor a Wet Dream felvételeit rögzítették, Ricknek már erősen kiállt a rúdja az anyazenekarából. Szerzőként is háttérbe szorult, előadóként sem buzgólkodott, melyet talán a drogok, talán a romló depressziója, talán a széteső félben lévő magánélete számlájára lehet írni. Így hát fogott egy csokornyit az időközben felhalmozódott ötleteiből és dalaiból, majd a Pink Floyd stáb egy részének közreműködésével szólólemezt készített. Ez utóbbit viszont David Gilmour szintén ’78-as szólóalbumra szorította ki a hírekből. Ezért a csodás anyag elsikkadt és néhány kisebb kiadó, kispéldányszámú újrakiadását leszámítva egészen mostanáig nem került komoly kampánnyal megtámogatott újrakiadásra és világszintű terjesztésre.
A dupla évforduló persze adta magát. Miként az újrakeveréseket dömpingszerűen a nyakunkba zúdító Steven Wilson közreműködése is. Persze itthon is van olyan hangmérnök, amelyik ontja magából az újrakiadásokhoz „szükséges” új masztereket. De hát azért az időtényező egy egzakt dolog. Van egy konkrét határvonal, hogy mi/mennyi fér bele, mondjuk egy évnyi munkálkodásba és mi nem…
Szerencsére ez esetben szó sincs lélektelen rohammunkáról. A 2023-as kiadványokon nem egy túlvezérelt, torz borzalmat kapunk, erősen megkérdőjelezhető bónuszokkal tovább rontva a dolgot, hanem érdemi újrakeverést. Viszont mégsem felhőtlen az öröm, mert a változtatások valószínűleg már túlmentek azon, amit az anyag és az eredeti koncepció még veszteség nélkül elbír.
A tíz nóta esetében hasonlóan jártak el, mint az első két Gilmour album 2006-os újrakiadásánál.
Tehát ahol volt plusz, ott annyi anyagot használtak fel, amennyit a szalagokon találtak. Jellemzően arról van szó, hogy az LP formátum határai vagy az egyéb okok miatt egykor lehalkított trackeket az újrakevert változatokon már hagyták végigfutni. Így az e módon bővíthető dalok értelemszerűen hosszabbak lettek az eredetieknél. Más esetben pedig az első kiadásról levágott bevezetőt, leszerkesztett dal-intrót helyezték vissza a keverésbe. Így váltak a 2023-as kiadás különféle hanghordozóin jól érzékelhetően hosszabbakká a Cat Cruise, a Funky Deux vagy a Waves felvételei.
Az új keverés alapvetően egy üde és friss élményt nyújt: minden hangszer tisztábban hallatszik és sokkal jobban kivehető egyénenként is, mint korábban. Wilson mixe semmit sem fed el, amit megszoktunk és eddig is szerettük. Viszont a végeredmény, együttesen hallgatva, hangulatilag talán kevésbé borongós, mint korábban. Legközelebb talán Tommy Bolin szintén posztumusz Teaser Deluxe CD-je áll az új Wet Dream kiadáshoz, az készült hasonló felfogásban. Hosszabbra vágott verziók, melyek ráadásul annyira eltérő keverésben hallhatók, hogy szinte úgy érezhetjük, hogy teljesen új felvételek születtek a meglévő alapanyagból.
További markáns változás, hogy visszakerültek az albumra az annakidején fel nem használt, illetve alulkevert vokális, illetve fuvolarészek is. A Holiday vagy a Pink’s Song új verziója például egészen más élményt jelent így, a friss mixeket hallgatva. Bár a borító nem jegyzi, hogy vajon Mel Collins, Rick Wright, Juliett Wright vagy esetleg valaki más játékát hallhatjuk. Szintén nem tiszta, hogy egy újabb maszatolás, vagy épp ellenkezőleg, végre tiszta víz kerül a pohárba, hogy ismét változott Juliett szövegírói kreditje. Ugyanis az eddig általánosan jelzett Against The Odds esetében már nem szerepel társszerzőként, míg az évtizedek óta vitatott Pink’s Song szövegírójaként viszont ismét őt tüntették föl.
Az új borítóért és úgy általában az egész dizájnért Rick gyermekei, Gala és Jamie Wright feleltek. Ami megint csak erősen megosztó lett. A korabeli fonttípust kukázták, valamint a teljes front- és hátsó-borítót is lecserélték, a korábbi fényképpárost pedig belülre száműzték. Azokból is azt a páros verziót felhasználva, amelyik a lehető legkevesebbet mutat a csaj bájaiból. Ami így már az eredetileg megcélzott előtte-utána érzetet sem képes olyan intenzitással hozni, mint azt a Hipgnosis csapatában dolgozó művészek annakidején megvalósították.
Pedig a „nedves álom” lényege pont az, hogy hosszúcombú csöcsös csajokról álmodik az emberfia, majd álmában kielégülve kissé benedvesíti az ágyneműt. Ehhez képest: férfias álom nuku. Se csaj, se jacht, se koktél. Maradt a Földközi tenger, magányosan úszkálva, illetve a víz fölé repülve. Persze az is egy hangulat, csak talán kevésbé álomszerű, még kevésbé erotikus.
Nyilván embere válogatja, kinek mi a fontos, kinél mi a határ. De ez a verzió már túlságosan eltávolodott Rick Wright víziójától és designer team vezetőjének, Storm Thorgerson-nak eredeti elképzelésétől.
Ami viszont tényleg klassz, hogy a belső illusztrációkat a családi archívumból előkerült nyaralós fényképekkel egészítették ki az utódok. Melyek bár nem hozzák annak szimbolikáját és többrétű eszmei mondanivalóját, de mégis passzolnak a Wish You Were Here korszak ikonikus fotóihoz és a Shine On gyűjtemény arculatához, főként a vizes és levegős részek esztétikájához.
1978-ban a Wet Dream LP-n, magnókazettán és 8 track cartridge formátumban jelent meg. Ehhez zárkózott fel a 15. évfordulóra a One Way Records csodás CD verziója, mely mind kivitelében, mind hangzásában azóta is etalonja a hasonló CD újrakiadásoknak. Ez teljesen jó is lett volna így, öt-tízévente újragyártva, szigorúan változatlan tartalommal. Mivel utóbbit viszont elmulasztották, tényleg keletkezett egy hatalmas űr, amit most az új verziókkal kívánnak betölteni. De azért ez az újrakevert, újracsomagolt cucc már nagyon más élményt nyújt.
A 2023-as kiadványcsokor egy szimpla CD-vel indított, digisleeve borítóban, egy kis fotós leporellóval, extrák nélkül. Másodikként az LP érkezett, melynek gyenge hangzását még a limitált kiadás csodaszép, márványozott kék vinilje sem képes kompenzálni. A lecserélt eredeti borító képeit pedig kétoldalas poszter-mellékletként tartalmazza a megújult gatefold borító.
A gyűjtemény végén elfér. Mutogatni is lehet, főleg botfülű komáknak, hogy lám-lám, ilyen gyönyörű lemezek is vannak a vitrinben. De hallgatni továbbra is a korábbi verzió különféle kiadásait fogja az ember, ha LP élményre vágynak a fülei.
A harmadikként piacra dobott Blu-ray már egy fokkal érdekesebb. Azon kívül, hogy messze a legjobban szól, négyféle hangsávból is választhatunk. A kétféle sztereó közül az egyik szerencsére az eredeti, 1978-as változat. A kétféle surround pedig a legkomolyabb hifiket vagy high-end rendszereket is képes kiszolgálni. Különösen meggyőző a 96 kHz / 24 bit DTS HD Master Audio verzió. Pedig manapság már szinte minden cég a -korongon szintén megtalálható- Dolby Atmos-t favorizálja.
Az új arculat és dizájn ezen a kiadványon éri el leginkább az alkotók által kívánt hatást. Révén, hogy a könyvszerű csomagolást kapott optikai lemez, az ötpaneles inzert és a négy képeslap végre eléri a célját. Kellően megalapoz a korongon látható privát videók kedves hangulatának, mely által bepillantást nyerhetünk Richard és szerettei akkori életébe és személyes tereibe. Nedves álom, de már sokkal inkább a Mediterrán térség paradicsomi jellegére, Rick-ék akkori álomszerű életmódjára utalva, mint csak egy szép környezetben megélt jó szexre.
Steven Wilson új mixe gyakorlatilag csak az atmos és surround változatokon kel életre, de ott viszont nagyon. Végre van benne kraft. Wilson valószínűleg eleve a Blu-rayben és térhatású hangban gondolkodott, mikor az új keverést és masztert csinálta. A sztereó változatok esetében pedig nemcsak, hogy simán győz az 1978-as változat, de egyben komoly hiánypótló is. Révén, hogy harminc éve nem jelent meg az eredeti keverés értelmezhető, normális, hivatalos kiadványon.
Az audió rész kvázi bónuszai az album énekes dalainak instrumentális verziói. Ezek viszont annyira jók, hogy akár a CD-re felfértek volna, érdekes extraként.
A videó blokk két, home videókból és amatőr filmekből készült összeállítással nyit, majd egy slide-show szerű fotóbemutatóval ér véget. A trackek alatt a Waves, a Cat Cruise és a Mediterranean C dallamai szólnak. A szintén Waves című vitorlázós kisfilm nagyjából időben is passzol a Wet Dream anyagához, míg a nyolcvanas évek közepén forgatott Lindos Sailing Regatta erősen kakukktojás, de egyben örömteli extra tartalom.
A floyderek nyilván jól tudják, de a többi zenebarát számára is érdekes lehet, hogy Richard Wright és David Gilmour egy időben egyaránt a Rodosz szigetén található Lindosz településen, egy, a művészek által felkapott halászfaluban lakott. Ahol mindkettőjüknek volt saját ingatlanja, a legjobb fekvésű negyedben, a brit-, a francia- és az olasz elit kedvelt üdülőhelyén. Viszont az 1981-es The Wall turnét követően már nem voltak beszélő viszonyban, úgy összevesztek.
A békét Franka Wright, Rick második felesége eszközölte ki köztük, aki egyben a Pink Floyd újjáalakulásának ötletgazdája és legfőbb forszírozója is volt. David Gilmour konkrétan neki ígérte meg a folytatást: „Ok, ok Franka. Stop pushing, stop pushing. We will do it.” Ami hevenyészett fordításban úgy adható vissza, hogy: „Oké, Franka! Fejezd be a nyomásgyakorlást! Megcsináljuk.”
Szóval, miután Franka összebékítette a két Pink Floyd veteránt, közösen folytatták a mediterrán álom megélését, a görög szigetek gazdag lakosainak úgymond magas életvitelét. Benne a vitorlázással, búvárkodással és egyéb vízi sportokkal járó közös mókázást. A Lindos Sailing Regatta című kisfilm abban az időben született, mikor a két Floyd szólista már ismét jóban volt.
Külön érdekesség, hogy David Gilmour, aki nem játszott Richard Wright Wet Dream című albumán, e módon mégis szerepel a 2023-as újrakiadás videó extrái között. Mi több, a kamera mindkét oldalán, ugyanis Dave-et nemcsak a lazítás időszakában láthatjuk, hanem egy Sony kamerával a kezében, felvétel közben is. Így még az is könnyen lehet, hogy azoknak a snitteket egy részét, melyen Rick látható, konkrétan ő készítette.
Világszenzáció, mégsem verték nagydobra. Bölcs mértéktartással, szolid visszafogottsággal jártak el, meghagyva a felfedezés örömét a rajongók millióinak. A kiadvány arculata mellett a promóció tekintetében is mindenben megtartották Ricknek a főszerepet. Ami komolyan megsüvegelendő, tudván mit ér a mai egyre inkább elbulvárosodó világban egy David Gilmourral kapcsolatos közlés. Amit ráadásul kivételesen gyártásban, előkészítésben résztvevő összes partner is komolyan vett, hiszen még mindig nem szivárgott ki a videó az internet publikus részeire.
Magam is azért vártam eddig a recenzió közlésével, mert nem akartam idő előtt lelőni a poént. Most viszont, hogy a kemény magot illetően gyakorlatilag már minden komolyan vehető Pink Floyd gyűjtő polcán ott díszeleg egy Wet Dream Blu-ray, nincs miért tovább halogatni. Már mindenki rácsodálkozhatott a karosszékében ülve a történelmi kibékülést követő boldog időszak képsoraira.
Összességében egy erősen kétarcú eredményt mutató projekten vannak túl a 2023-as változat alkotói. Nem baj, hogy az eredeti Wet Dream mellett van egy ilyen is. De csak a Blu-ray hordoz valódi értéket. Az új CD és LP kiadás vélhetően senkinek sem hiányzott különösebben. Aki szereti, már rég begyűjtötte ezeket az alapműveket. Aki meg nem, azt nem fogják zavarni a változások.
Steven tehetsége tagadhatatlan, a befektetett munka és gondolatiság is jelen van, de – a surround keverést leszámítva- összességében mégsem ad annyit a zseniális albumhoz, hogy érdemes legyen egy új sztereó verzióval bolygatni az önmagában is teljesen kész, kerek egész eredetit. A biznisz pedig megállíthatatlanul zakatol tovább, hiszen a komolyan vehető szakmai pletykák szerint Wilson már az első Gilmour szólólemez anyagát is kezelésbe vette.
Wet Dream (2023 Steven Wilson Remaster/Remix) LP:
Side A:
1. Mediterranean C (2023 stereo mix)
2. Against the Odds (2023 stereo mix)
3. Cat Cruise (2023 stereo mix)
4. Summer Elegy (2023 stereo mix)
5. Waves (2023 stereo mix)
Side B:
6. Holiday (2023 stereo mix)
7. Mad Yannis Dance (2023 stereo mix)
8. Drop In From The Top (2023 stereo mix)
9. Pink’s Song (2023 stereo mix)
10. Funky Deux (2023 stereo mix)
Wet Dream (2023 Steven Wilson Remaster/Remix) CD:
1. Mediterranean C (2023 stereo mix)
2. Against the Odds (2023 stereo mix)
3. Cat Cruise (2023 stereo mix)
4. Summer Elegy (2023 stereo mix)
5. Waves (2023 stereo mix)
6. Holiday (2023 stereo mix)
7. Mad Yannis Dance (2023 stereo mix)
8. Drop In From The Top (2023 stereo mix)
9. Pink’s Song (2023 stereo mix)
10. Funky Deux (2023 stereo mix)
Wet Dream (2023 Steven Wilson Remaster/Remix) BD:
audio:
1. Mediterranean C (2023 atmos mix)
2. Against the Odds (2023 atmos mix)
3. Cat Cruise (2023 atmos mix)
4. Summer Elegy (2023 atmos mix)
5. Waves (2023 atmos mix)
6. Holiday (2023 atmos mix)
7. Mad Yannis Dance (2023 atmos mix)
8. Drop In From The Top (2023 atmos mix)
9. Pink’s Song (2023 atmos mix)
10. Funky Deux (2023 atmos mix)
11. Mediterranean C (2023 surround mix)
12. Against the Odds (2023 surround mix)
13. Cat Cruise (2023 surround mix)
14. Summer Elegy (2023 surround mix)
15. Waves (2023 surround mix)
16. Holiday (2023 surround mix)
17. Mad Yannis Dance (2023 surround mix)
18. Drop In From The Top (2023 surround mix)
19. Pink’s Song (2023 surround mix)
20. Funky Deux (2023 surround mix)
21. Mediterranean C (2023 stereo mix)
22. Against the Odds (2023 stereo mix)
23. Cat Cruise (2023 stereo mix)
24. Summer Elegy (2023 stereo mix)
25. Waves (2023 stereo mix)
26. Holiday (2023 stereo mix)
27. Mad Yannis Dance (2023 stereo mix)
28. Drop In From The Top (2023 stereo mix)
29. Pink’s Song (2023 stereo mix)
30. Funky Deux (2023 stereo mix)
31. Mediterranean C (1978 stereo mix)
32. Against the Odds (1978 stereo mix)
33. Cat Cruise (1978 stereo mix)
34. Summer Elegy (1978 stereo mix)
35. Waves (1978 stereo mix)
36. Holiday (1978 stereo mix)
37. Mad Yannis Dance (1978 stereo mix)
38. Drop In From The Top (1978 stereo mix)
39. Pink’s Song (1978 stereo mix)
40. Funky Deux (1978 stereo mix)
41. Against the Odds (instrumental version)
42. Summer Elegy (instrumental version)
43. Holiday (instrumental version)
44. Pink’s Song (instrumental version)
video:
45. Waves (zene: Waves)
46. Lindos Sailing Regatta (zene: Cat Cruise)
47. Photo Gallery (zene: Mediterranean C)
A szerző a Hungarian Pink Floyd Club elnöke. A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Pink Floyd könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges.
