/Moiras Records – LP, 2023/


Fenti címmel látott napvilágot a Metropol Grop legújabb vinil lemeze. Az egyik oldal a Nagyváradi Színházban bemutatott Az ifjú W. újabb szenvedései című zenés játék betétdalait tartalmazza, míg a másikon a zenekar újabb kori koncertjeiből hallhatunk néhány opuszt a Moiras Records kiadó válogatásában. Mint a kiadvány címe is jelzi, a Nagyváradról 1968-ban indult beat-rock zenekar, amely többnyire ma is aktív, fél évszázadon túli jubileumát ünnepeli.
„A hetedik te magad légy!” Hogy miért éppen egy József Attila idézettel indul a sokat megélt erdélyi beat-rock banda lemezének kritikája? Roppant egyszerű: egyfelől a Nagyváradon zászlót bontott, sokat megélt Metropol együttes hetedik albumát tartja kezében a lemezvásárló (négyet a romániai Electrecord, hármat a magyar Moiras Records bocsátott immár kevésbé kalandos útjára, de hát előbb-utóbb a Metropolnak is kijár a későn jött nyugalom). Másfelől a ma már éltesnek mondható fiúk akár magukra is vehetik a költő megszívlelendő üzenetét, mi több felszólítását, nevezetesen, hogy önmagukat adják. Nem mintha a maguk mögött hagyott ötvenöt (!) esztendő során nem így tettek volna, ám azért biztos, ami biztos… Hányattatásaikról különböző interjúkban több szót is ejtett az alapító, zenekarvezető, basszusgitáros Virányi Attila, aki egyben a folytonosságot is jelenti a zenekar életében.
„Egy alkalommal [az állandó igénybevételtől, terheléstől] kitört a kézikocsink kereke, ennek ellenére célba értünk vele. A történetet megírtuk egyik dalunkban, amely kislemezen megjelent: hiába törik ki kocsink kerekét, mi akkor is tolni fogjuk! Aki akarta, megértette az üzenetét…” – összegezte a zenekarvezető azokat a boldog-szomorú hetvenes éveket, amelyet Ceaușescu Romániájában, Nagyváradon testközelből élt meg zenekarával, valamint sok más, a határ túloldalára szakadt hazánkfiával egyetemben. Az említett dal, az egykori kislemez, Kocsidefekt címmel ki is érdemelte a frissen megjelent 55 Years of rock album lemezindító pozícióját. Nem csupán áthallásos, kétértelmű szövege, de a hard rock, a progresszív muzsika és a dzsessz elemeit jó érzékkel ötvöző dallamvezetése valamint remek hangszerelése okán is. Hogy a Metropolt még véletlenül se próbálja senki valamely szigorú műfaji skatulyába beszuszakolni, gyors egymásutánban vonultatják fel a blues jegyében készült Rövid mondat opuszát, hogy aztán (valamely) lányról szóló dalukban átcsapjanak a klasszikus rockba oltott beatzenébe, amelyet a korábbi erős billentyűs jelenlét helyett jól jellemez a domináns, torzított gitár. A stílusnál maradva még érdemes megemlíteni a Ne nevesd ki az embereket címmel előadott szerzeményt, amelyben viszont a dob és a basszus dominál. A hetvenes évek egyik kedvelt megoldása az adott nótán belüli tempóváltás, amelynek katartikus, jó értelemben vett sokkoló hatásához még egészségügyi laborvizsgálat eredmény kimutatása sem szükséges. Igazi szöveglelemény, ha úgy tetszik, szellemes szójáték az Üres tenyerek vagyona, és ehhez – figyelembe véve a korszak társadalmi-politikai ismérveit, azt gondoljuk – nem is szükséges különösebb magyarázat.

A felsorolt tételek, az Álljatok fel! cíművel egyetemben a vinil teljes A oldalát – a Nagyváradi Színházban 1973. november 21-én debütált Ulrich Plenzdorf darab – Az ifjú W. újabb szenvedései című zenés játék betétdalai töltik ki. Az 1971 és ’74 között készült szerzemények kiváló lenyomatai a hard rock kibontakozásának, amelynek korántsem elhanyagolható szereplője a színpadon akkori felállásában jelenlévő – Virányi Attila (illetve némely felvételen Nagy Gábor) basszusgitáros, Ráduly Béla dobos, Sárosy Endre billentyűs, továbbá Elekes Csaba gitáros, énekes alkotta – Metropol zenekar. Hogy az alkotók mennyire fontosnak tartották a darab prózai-zenei egységét, erről Győrffy László Magyar Hírlapban megjelent kritikája árulkodik: „A rendező nemcsak az előadást végigkísérő állandó, érzelmileg is indokolt zeneszámokkal hangsúlyozza a cselekmény példabeszéd jellegét, hanem a különböző idősíkokban játszódó, lazán összefüggő eseménysort is az eredetinél logikusabb sorrendbe szerkesztette, hangsúlyozva oknyomozó töprengését a mai tizenévesek szókimondó, a társadalomban zaklatott lélekkel önmaguk helyét kereső magatartásán. Pontos rajzolatát adva a szétszakadt generációknak.”
Valamikor 1968-ban „Három fiú” indult hódító útjára, hogy ifjú (nem politikai, hanem korosztályi-társadalmi értelemben vett) lázadóként beatzenéjével megváltsa a világot. Ha azt nem is, de az 1970-ben útjára indított székelyudvarhelyi Siculus fesztivált sikerült meghódítani, amelyre egy évvel későbbi újsághirdetésre jelentkeztek. A tizenkilences átlagéletkorú srácok elmondhatják, hogy jöttek, zenéltek és győztek, hiszen még abban az esztendőben Ifjúsági Díjat nyertek, a későbbiekben beat kategóriában elhozhatták a nagydíjat és a közönségdíjat, emellett két számuk is (Három fiú, Szeretem az életet) megjelent a ’72-es fesztivál válogatás LP-jén. A ’73-as év ugyanott egy nagydíjat eredményezett, valamint a gálaműsorban való részvételt tartogatta az akkor már meglehetős ismertséget szerzett Metropol-fiúk számára.

Közben a trió kvintetté bővült, a hangzás teltebb és markánsabb lett, majd valamiféle bordal helyett inkább egy vidám, dallamos, együtt énekelhető Rum blues született, amely az idő múlásával Egy korty sörré szelídült. Virányi jellegzetes, erdélyi hanghordozásával elmondott, humort sem nélkülöző felkonferálásában jelzi is, hogy a klasszikus matrózitalt legjobb egy nyelet folyékony kenyérrel leöblíteni. Mondjuk, a keverék „jótékony” hatásáról nem tett említést… Boros Zoltán régi barát és segítőtárs pregnáns billentyűjátéka erősen kihallatszik a Lépteim nem számolom tételéből, hogy aztán a már eltávozott zenésztársakra emlékezve egy gyönyörű, himnikus dallal (Égig érhetne az ének) zárják a koncertet és a lemezt egyaránt. A B oldalt kitöltő négy dal összefoglalva akár a Best of Metropol Group címet is viselhetné, hiszen koncertprogramjuk legsikeresebb darabjait örökítették meg, és némi hangzás korrekciót követően préselték barázdákba. Méghozzá valamely újabb kori összeröffenés eredményeképpen. Ennek megfelelően a korábbiakhoz képest a zenekar összetétele is változott: Virányi mellett Dobos József (ének), Szász Ferenc (gitár), Orbán András (gitár, ének) és Trendler József (dob) jelenti a 21. század Metropol Groupját.

Virányi Attilának és formációjának elévülhetetlen érdeme, hogy határainkon túl, komoly ellenszélben, Ceaușescu akkoriban még „félkemény” diktatúrájában is sikerült megőrizni magyarságát, ápolni és terjeszteni a magyar kultúrát.

„Kevés rockzenekarnak adatik meg, hogy pályafutása több mint fél évszázadon ívelhessen át” – olvasható a borítón, Kovács László lemezismertetőjében. A Metropol Groupnak megadatott. Miként az is, hogy a Moiras Records kiadó jóvoltából újabb ízelítő, zenei dokumentum lásson napvilágot egy határon túli beat-rock zenekar munkásságának legjavából.