Idén 55 éve, 1969-ben alkották meg és adták elő a Pink Floyd tagjai a The Man & The Journey című dupla szvitjüket. Azt a zenetörténeti mérföldkőnek bizonyult extravagáns előadás-sorozatot, mely nem csak a későbbi gigasiker Dark Side Of The Moon egyik előképének, egyben briliáns előtanulmányának bizonyult, hanem az egész art rock és prog rock színtér megtermékenyítésében is jelentős szerepet játszott.
Ugyanis miközben a fiúk asztalt vagy teát készítettek a különböző színpadokon, a hétköznapok mókuskereke és a kisembert maga alá temető őrület sajátos viszonyrendszerét jelenítették meg. Az úgynevezett szabad világot alulnézetből. Egy olyan élő, művészi és intellektuális társadalomkritikát, mely leginkább a nyugati kapitalizmus akkoriban is tapasztalható visszásságait ostorozta. A kulturális utalásokat gazdagon tartalmazó dalok és az azokat alátámasztó performanszok együttes hatása azonban nem csak a maga idejében ütött nagyot, hanem bizony még napjainkban érezteti hatását. Még ha sok esetben csak áttételesen is.
A sorozat második részében a dupla art rock szvit tételeit ismertetjük.
Azt, hogy a Dark Side Of The Moon olyan remekbe szabott darab lett, amilyen, több tényező is elősegítette. De legelsősorban az, hogy a fiúk már korábban is nekigyürkőztek a témának. Például az 1969-es koncerteken előadott The Man & The Journey című dupla art rock szvittel. Mely alapvetően egy nyugati ember, egy átlag melós egy átlagos hétköznapját mutatja be. Majd az utazás című rész már a pszichedelikus megközelítésé, mely egyaránt lehet egy súlyos parázással járó drogos utazás, vagy a napi mókuskereket követő rémálom, vagy akár ezek ötvözete is, ami a képregényhősök szédítő világába és egyben rémisztően csodás kaladjaiba vonja be, majd izzasztja meg alaposan az álmodót. Mivel mindegyik megközelítés egyaránt érvényes lehet, a fő dalszerző, Roger Waters ezúttal is dúskálhatott az őt eleve nagyon érdeklő témákban.
Nem sokkal korábban a Pink Floyd már duplán, sőt triplán is történelmet írt, mikor 1967. május 12-én nem elég, hogy bevitték a pszichedelikus rockot a Queen Elizabeth Hall ódon falai közé, de a Games For May című előadáson ráadásul a világon elsőként valódi kvadrofon hangosítással hangzott el a program. Mindezt bőséges színpadi performance egészítette ki, díszletekkel, kosztümökkel, látványosságokkal. Egyebek mellett fát aprítottak, hogy annak hanghatásait vezessék körbe a teremben. Vagy buborékokat fújtak a közönség közé.
Mindezt az úttörő munkát új szintre emelték, mikor 1969-ben egy dupla szvit keretében már komoly mondanivalót, társadalomkritikát és művészi módon bemutatott frusztrációt vittek a színpadokra, hasonló megközelítéssel, de dupla adagban. Hasonlóan elmés közjátékokkal, például az asztalosmunkát, majd a délutáni teafőzést bemutató jelenetekkel.
Sokan csodálkoztak, mikor az 1999 és 2002 között zajló In The Flesh turnén Roger Waters és csatának egy része leült kártyázni és iszogatni a Dogs előadásának közepe táján. Pedig kevés floydosabb dolog zajlott akkoriban a világ koncertszínpadain. Roger pontosan azt csinálta, mint harminc évvel korábban is. Színpadi performance egészítette ki a zenét és a szövegben kifejtett mondanivalót.
Az utólag már a Dark Side Of The Moon egyik fontos előtanulmányának is felfogható The Man szvit szinte egy az egyben megfeleltethető az 1973-as nagylemez A-oldalának tartalmával. Még az olyan, apróságoknak tűnő, valójában nagyon is fontos elemek is megjelentek, mint mondjuk az idő múlását jelző óraketyegés vagy a kompozíció közben felvételről elhangzó narráció.
Fontos megjegyezni, hogy az álom és a rémálom a dupla szvit első, The Man részének a végén is megjelenik. Ugyanis a More filmzenét megidéző záró blokkban (Sleeping, Nightmare, Labyrinth) már lezajlott az napot záró alvás és rémálom. Mi több, már Doctor Strange neve is elhangzik az első szvitben, a Cymbaline e műhöz használt változatában. Így a The Journey nem közvetlen folytatás, hanem inkább lehet a záró blokk kiterjesztése vagy egy áltagos munkanapnak és estének metaforikus megjelenítése. Egyben esetleg az őrület művészi bemutatása is, amibe a robotolással nem igazán változtatható kilátástalan élethelyzet kergeti a tartósan nagy nyomás alatt sínylődő kisembereket. Vagy a nagy nyugati menetelés allegóriája. Ahol a mezőgazdasági termelésen alapuló, ősi természetes életmódot váltja fel a gépesítés, majd az iparosodással automatikusan együtt járó futószalaglét. Az egyre inkább elembertelenedő, kapzsi és kivagyi pszichopatákat termelő, rohanó, beteg életmód.
A More film fényében különös lehet, hogy míg az egyértelműen a rémálomhoz kötődő Nightmare / Cymbaline az első szvit végén hallható, addig az ébrenlét nagyon is valóságos féltékenységét megéneklő The Beginning / Green Is The Colour már a második szvit része. Pedig a látszólagos ellentmondást nem is olyan nehéz feloldani. Hiszen igen sokan vannak, különösen az úgynevezett jóléti társadalmakban, akik rémálomként élik meg a mindennapi mókuskereket. Hát szeretnének egy szebb holnapra és szebb jövőre ébredni. Jobb hajlékban, jobb munkával, jobb fizetéssel, jobb anyagi helyzettel, jobb közbiztonsággal, jobb közszolgáltatásokkal, jobb egészséggel, boldogabban, fiatalabban és lehetőleg az örök élet reménységével folytatni az útjukat, mint továbbra is a gondok súlya alatt őrlődni és az elmúlás rémét újból és újból maguk előtt hessegetni.
Ugyanígy a féltékenység ördöge és az általános emberi gyarlóságból adódó bűnök és vétkek sora, a fel-felébredő lelkiismeret furdalás is könnyen lehet az estéket megrontó rémálmok kiváltó oka. Ki mit vet, azt aratja elven. Amolyan széleskörben elterjedt civilizációs ártalomként.
A The Man & The Journey tételei és felépítése
A legtöbb értékelhető minőségű tanulmány szerint a dupla szvit tizenhat tételes. Mely két, nagyjából egyenlő, harminc és negyven perc közti egyforma részre oszlik. 8+8 tétel, dal, blokk, illetve performance elnevezésével. Mely címek nem egyeznek a korábbi vagy későbbi lemezváltozatok titulusaival, mi több, még a későbbi kiadásokéval sem feltétlen, hanem a két szvit tartalmához igazodnak, a következőképpen:
The Man szvit:
1. Daybreak (part 1) (Grantchester Meadows)
2. Work
3. Teatime
4. Afternoon (Biding My Time)
5. Doing It
6. Sleeping
7. Nightmare parts 1-2 (Cymbaline)
8. Labyrinth / Daybreak part 2 (Grantchester Meadows)
The Journey szvit:
1. The Beginning (Green Is The Colour)
2. Beset By Creatures Of The Deep (Careful With That Axe, Eugene / Come In Number 51, You’re Time Is Up)
3. The Narrow Way (The Narrow Way part 3)
4. The Pink Jungle (Pow R. Toc H.)
5. The Labyrinths Of Auximines
6. Footsteps & Doors
7. Behold The Temple Of Light
8. The End Of The Beginning (A Saucerful Of Secrets parts 3–4)
A zárójelben jelzett dalcímek az egyértelműen beazonosítható szerzemények albumcímeit jelzik. De a többi esetében is sok-sok hasonlóság fedezhető fel a More, az Ummagumma, az Atom Heart Mother és a Dark Side Of The Moon stúdiólemezek bizonyos részeivel. Miközben a Zabriskie Point filmzenealbum Heart Beat, Pig Meat tételére is tekinthetünk úgy, hogy zeneileg egy ügyes összegzése vagy kivonata a The Man szvitnek. A Crumbling Land pedig szövegével erősít rá a floydok addig is elég egyértelmű ítéletére a fogyasztói társadalommal és a futószalagléttel kapcsolatban.
Ezért a másik logika szerint a következőképpen is csoportosíthatóak a The Man & The Journey kompozíciói:
Piper At The Gates Of Dawn LP, 1967:
Pow R. Toc H. = The Pink Jungle
Interstellar Overdrive -> The Labyrinths Of Auximines
A Saucerful Of Secrets LP, 1968:
Let There Be More Light -> The Labyrinths Of Auximines
A Saucerful Of Secrets parts 1 – Something Else -> Sleeping
A Saucerful Of Secrets parts 2 – Syncopated Pandemoniumnal -> Doing It
A Saucerful Of Secrets parts 3 – Storm Signal -> The End Of The Beginning
A Saucerful Of Secrets parts 4 – Celestial Voices = The End Of The Beginning
Point Me At The Sky SP, 1968:
Careful With That Axe, Eugene = Beset By Creatures Of The Deep
More LP, 1969:
Up The Khyber -> Doing It
Green Is The Colour = The Beginning
Cymbaline = Nightmare
Quicksilver -> Sleeping
Ummagumma 2LP, 1969:
Careful With That Axe, Eugene = Beset By Creatures Of The Deep
Sysyphus part 3 <- Work
Grantchester Meadows = Daybreak
The Narrow Way part 2 <- Behold The Temple Of Light
The Narrow Way part 3 = The Narrow Way
The Grand Vizier’s Garden Party part 2 – Entertainment <- Doing It
Zabriskie Point LP, 1970:
Come In Number 51, You’re Time Is Up = Beset By Creatures Of The Deep
Atom Heart Mother LP, 1970:
Atom Heart Mother part 3 – Mother Fore <- The End Of The Beginning
Atom Heart Mother part 5 – Mind Your Throats Please <- The Labyrinths Of Auximines
Atom Heart Mother part 6 – Remergence <- The End Of The Beginning
Alan’s Psychedelic Breakfast part 1 – Rise And Shine <- Teatime
Relics LP, 1971:
Interstellar Overdrive -> The Labyrinths Of Auximines
Careful With That Axe, Eugene = Beset By Creatures Of The Deep
Biding My Time = Afternoon
Dark Side Of The Moon LP, 1973:
Speak To Me <- Doing It
On The Run <- Doing It
Time <- Sleeping
Time <- Labyrinth
The Grat Gig In The Sky <- Doing It
Money <- Doing It
Us And Them <- Doing It
Brain Damage <- Doing It
Ennél persze több párhuzam is fellelhető az életműben, de arra még egy ilyen rövid kis kivonat is elég, hogy az érdeklődőbb lelkeket elindítsa a felfedezés örömeit rejtő úton.
Folytatjuk!
A szerző a Hungarian Pink Floyd Club elnöke. A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Pink Floyd könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
