Phil X január végén elárult néhány részletet a Bon Jovi közelgő albumával kapcsolatban:„Most készítettünk egy új felvételt Nashville-ben. Öt héten át voltunk ott. Nagyon izgatott vagyok miatta.” -vallotta be Phil a Kenny Aronoff Sessions podcastben. A gitáros, aki 2011-ben csatlakozott Bon Jovihoz, elmagyarázta, miért volt más a legújabb LP megalkotása, mint bármi egyéb, amit a zenekarban eddig csinált.
„Volt néhány alkalom, amikor mindannyian együtt dolgoztunk. Eszembe jutott, ahogy anno néztem egy Eagles dokumentumfilmet, amikor a stúdióban melóztak a Hotel California létrehozásán. Ezt a hangulatot éreztem most nálunk, és libabőrös lettem.”
Több mint egy évtized után Phil jobban érzi a helyét a zenekarban, mint valaha. Alig várta, hogy együtt dolgozhasson Jon Bon Jovival az új dalokon, de bevallotta, hogy voltak olyan pillanatok, amik túl jók voltak ahhoz, hogy elhiggye, hogy igazak.
,,Volt egy dal, amelyiknél azt mondtam: ‘Szerintem ez a refrén így kellene kezdődjön.’ És Jon azt mondta: ‘Jó ötlet, X.’ És aztán nekiálltunk.” -idézte fel a gitáros a történteket. ,,‘Gondoltam, szép munka?’ Felállt a szőr a karomon. ‘Mi történt itt!?
Mire számíthatnak a rajongók az új album kapcsán?
Részletek az új albumról – a címét és megjelenését is beleértve – még nem igazán derültek ki. Phil X is hallgatott erről ebben a podcast-ben, de lelkesedését nem tudta elrejteni a lemezzel kapcsolatban.
,,Jon is és az egész banda nagyon izgatott az új anyag miatt. A gitárok nem voltak elég hangosak/erőteljesek a legutóbbi Bon Jovi albumokon. Ha most a gitárok megfelelőek lesznek, akkor nagyon büszke leszek. Azt akarom, hogy aki hallgatja, érezze a gitárokat – a helyén, olyan mértékben, ahogy kell! Hisz ez egy Bon Jovi lemez, nem? Ez egy rock album.”
Bon Jovi albumok a legrosszabbtól a legjobbig
16. ‘What About Now’ (2013)
A banda 2013-as lemezén érezhető Richie Sambora hiánya. Állítólag a 3. szólóalbumán dolgozott már akkor és a ‘What About Now’-ra csak 5 dal megírásában segédkezett a gitáros. Az a hír is elterjedt, hogy Sambora helyett John Shanks producer gitározik fel egy nagyobb részt az albumon. A 12 dalból, egyedül a „Pictures of You” jellegzetes. Másfelől a ‘What About Now’ teljesen ötlettelen, és egyszerűen egy rossz produkciót és dalokat mutat fel.
15. ‘This House is Not For Sale’ (2016)
A srácok első albuma Richie Sambora nélkül abban a reményben készült, hogy a Bon Jovi valami újat mondjon, mutasson, zenei fordulatot vegyen, vagy legalábbis lerázza magáról azokat a túlkomplikált rétegeket, amelyek sokat rontottak a 2002 utáni munkáikon. Sajnos, a ‘This House is Not for Sale’ csupán egy másik verziót kínál ugyanabból az alulteljesítő csoportból.
14. ‘Lost Highway’ (2007)
A ‘Lost Highway’ egy módszeresen megtervezett lemez, melyet a 2007-ben még tömegesen CD-ket vásárló country zene rajongói számára készítettek. Bon Jovi ismét a tehetségével próbálja meg elérni az üzleti sikert bármilyen áron – egy szakadékba zuhanva, amelyből még nem sikerült kijönniük. Az „Any Other Day” és a „(You Want to) Make a Memory” a zenekar legjobb, viszonylag friss repertoárjába tartozó dalok. Ezeket azonban elnyomják azok az ártalmatlan és gyengébb szerzemények („I Love This Town,” „We Got It Going On”), melyeket a modern country előadók is a kukába dobtak volna.
13. ‘Bounce’ (2002)
Mindössze hét szám volt a Bon Jovi első hét albumáról, amely négy percnél rövidebb volt. Az egyik a 2000-es „It’s My Life” sláger, ami feltámasztotta a zenekar sikeres időszakát az Egyesült Államokban. Talán ennek az eredményeként a 2002-es ‘Bounce’ album 7 dala is ilyen rövid. Sajnos, a rövidségre helyezett hangsúly megingatta a csapat kreativitását, és aláásta a lemez 9/11 témájú anyagának komolyságát. Azonban a nagyobb probléma az volt, hogy a banda feladta a zenei identitását a kereskedelmi trendek hajhászása érdekében.
12. ‘The Circle’ (2009)
A 2008-as pénzügyi válság inspirálta „The Circle” zenei ereje egy iskolai időszak utáni különkiadás a koffeintabletták veszélyeiről. Miközben a „Work for the Working Man” című dalban a kékgalléros Amerika zászlaját próbálják lobogtatni, a zenekar ehelyett az önismeret hiányát tükrözi leginkább. Az anyagnak vannak erősségei, nevezetesen a merész „When We Were Beautiful”. A koncerten a „Love’s the Only Rule” később kilencperces izmos mesterművé nőtte ki magát. Ám részben a túlzottan erőltetett produkció miatt, a lemezen nehezen megkülönböztethető a többi vállalhatatlan daltól.
11. ‘Burning Bridges’ (2015)
A 2015-ben szerződéses kötelezettség okán kiadott, találóan elnevezett „Burning Bridges” 2005-ig, a Bon Jovi leggyengébb alkotói időszakáig visszanyúló felvételekből áll. Erősebb, mint gondolnánk, igyekszik elkerülni a legutóbbi albumaik buktatóit. „A Teardrop to the Sea” a leginnovatívabb dal, amelyet a csapat több mint egy évtizede kiadott, míg a „Saturday Night Gave Me Sunday Morning” megragadja fiatalos pompájukat.
10. ‘2020’ (2020)
A „2020” című albumnál a Bon Jovi visszatér azokhoz az érett témákhoz, amelyeket a 90-es években a „Keep the Faith” és a „These Days” tártak fel. Míg az egykori gitáros, Richie Sambora szelleme továbbra is kísért a hangzásukban, a zenekarnak sikerül összehoznia az elmúlt több mint egy évtized legkoherensebb anyagát. A „Do What You Can” baklövésétől eltekintve az album tartalmaz néhány merészebb szerzeményt is. A fiúk nem félnek szembenézni Amerika jelenlegi állapotával és az olyan égető kérdésekkel, mint a fegyvertartás ellenőrzése („Lower the Flag”), az igazság keresése az álhírek tengerében („Blood in the Water”) és George Floyd tragikus halála („American Reckoning”). Lehet, hogy a „2020” nem éri el a Bon Jovi csúcsidőszakának (1986-2000) magasságait, de emlékeztet arra, hogy soha nem szabad alábecsülni őket.
9. ‘7800 Fahrenheit’ (1985)
A kevesebb mint öt hónap alatt megírt és felvett Bon Jovi második albuma gyenge dalszerzést és szedett-vetett produkciót mutat. De ami a Bon Joviból 1985 körül hiányzott az ügyességben, azt a kimagasló és magával ragadó előadásmóddal pótolták. Nincs egyetlen 2007 utáni dala sem a csapatnak, amely az ”Always Run to You” vadságát vagy a „Silent Night” ballada burjánzó komolyságát tartalmazná.
8. ‘Have a Nice Day’ (2005)
Lehet, hogy a „Have A Nice Day” nem rendelkezik a Bon Jovi többi klasszikus lemezének ismérveivel vagy a legjobb teljesítményük rettenthetetlenségével, de ez egy lendületes gitárközpontú dalok gyűjteménye. Van valami nyers nagyszerűsége a címadó dalnak, és a Beach Boys ihlette „Last Cigarette” és az „I Am” “visszaemlékező” gyöngyszemek.
7. ‘Bon Jovi’ (1984)
A Bon Jovi debütálása leginkább a Top 40-es slágertől, a „Runaway”-től eredeztethető, de összességében ez egy pimasz, dacos és hencegő album. Abban az időben vették fel, amikor a zenekar magja még csak néhány hónapja volt együtt; az olyan dalok, mint a „Breakout”, a „Get Ready” és a „Shot Through the Heart” ragyogó villanásokat mutatnak. Ennél is fontosabb, hogy egy ilyen fiatal zenekartól figyelemre méltó az itt látható magabiztosság és meggyőző erő.
6. ‘100,000,000 Bon Jovi Fans Can’t Be Wrong’ (2004)
Az ötven dalt tartalmazó box a Bon Jovi kreatív csúcspontját jelképezheti. A korábban kiadatlan anyagok gyűjteményének nyolcvan százaléka a 90-es évekből, a zenekar legtermékenyebb időszakából származik. A nosztalgikus „Miss Fourth of July” a „Keep the Faith” albumra készült volna, és a „Slippery When Wet” B-oldalas „Edge of a Broken Heart” talán az együttes öt legjobb rögzített pillanatának egyike.
5. ‘Crush’ (2000)
A „Crush”-t akkor írták és vették fel, amikor a Bon Jovi kereskedelmi jövője komoly kétségek között forgott. A kolosszális kislemez, az „It’s My Life” újra szupersztárrá tette őket, de itt a mélyebb részek ragyognak a legjobban. A filozofikus „Just Older”, a terjedelmes eposz „Next 100 Years” és a „Mystery Train” ragyogó bájossága egy folyamatosan fejlődő zenekart mutat be, amely még mindig tele van kreativitással.
4. ‘Slippery When Wet’ (1986)
Egy háromnapos hétvége tökéletes felvétele, a „Slippery When Wet” egy zenei mesterségének kiterjesztésére éhes zenekart mutat be. A kereskedelmi áttörés keresése közben a Bon Jovi felkérte Desmond Childot társszerzőnek, Bruce Fairburnt producernek, Bob Rockot hangmérnöknek és keverőnek, valamint Wayne Ishamet a videók rendezőjének. Az eredmény egy kirobbanó és időtlen dalok (és videók) gyűjteménye lett, amelyet örökké játszani fognak a karaoke bárokban és stadionokban -szerte a világon. A „Let It Rock” nyitó orgona-dübörgésétől a „Wild in the Streets” konfettikész fináléjáig a „Slippery When Wet” a csapat legmaradandóbb lemeze.
3. ‘Keep the Faith’ (1992)
Míg kortársaik megpróbálták lemásolni többszörös platinalemezes hangzásukat, a Bon Jovi a kevésbé járt utat választotta, és újra feltalálta magát egy magabiztos és tekintélyt parancsoló dalgyűjteménnyel. A címadó dal egy kezeket a magasba parancsoló refrént tartalmaz, a „Dry County” a gyűjteményük legambiciózusabb száma, a „Bed of Roses” újradefiniálja az erőteljes balladát, az „I Believe” pedig egy nagy energiával teli himnusz.
2. ‘New Jersey’ (1988)
A „Slippery When Wet” talán a Bon Jovi legsikeresebb lemeze, de a soron következő 1988-as „New Jersey” a legdinamikusabb. A „Lay Your Hands on Me” törzsi dobveréses nyitányától a „Love for Sale” akusztikus gitárjáig a zenekar kibővítette zenei fegyvertárát, és megszilárdította pozícióját pop-metal színtéren. A Bon Jovi még soha nem szólalt meg olyan egységesen és lendületesen, mint ebben a 12 szerzeményben – amelyek közül öt bekerült a Top 10-be az Egyesült Államokban!
1. ‘These Days’ (1995) A „These Days” nagy ellentétben áll a Bon Jovi gyűjteményének többi részével; ez egy egységes, kétértelmű és elmélkedő album, amelynek szereplői kétségbeesve szembesülnek a társadalmi és családi problémákkal, amelyeket nem tudnak kontrollálni. Számos dal („Hey God”, „Something to Believe In”, „Lie to Me” és a címadó is) olyan intimitást biztosít, amely lehetővé teszi a hallgató számára, hogy érezze a karakterek szívverését. Ha ezt az anyagot bármely más előadó készítette volna, a ‘These Days’ a 90-es évek egyik legjobb albuma lett volna.
