Idén 25 éve készült el a King Crimson talán legkülönlegesebb The ProjeKcts elnevezésű projekt-sorozatának első összegző díszdoboza, melynek utolsó felvételeit 1999 márciusában rögzítették. Majd a négy CD-ből álló csomag október 26-án került a boltok polcaira és alapjaiban változtatta meg mindazt, amit a rock együttesről, mint általában vett kulturális szerveződésről addig tudni véltünk.
I. Az előzmények – a dupla trió King Crimson 1994-1997
A King Crimson tíz évvel a második feloszlás után, 1994-ben aktivizálta magát újra. Az akkori, úgynevezett „dupla trió” felállást részint a ’80-as évek újhullámos rock gamelán formációjának tagjai: Robert Fripp, Bill Bruford, Adrian Belew és Tony Levin, plusz a négy veterán mellé felsorakozó Trey Gunn és Pat Mastelotto, azaz a Sylvian/Fripp produkció 1993-as The Road To Graceland turnéjának Chapman Stick játékosa és dobosa alkották.
Adva volt tehát hat virtuóz, akik külön-külön is zseniálisak a hangszereiken, mellette pedig többségében kiváló szerzők is. A dupla trió ráadásul nem csak úgy valósult meg, hogy három fix poszthoz hozzárendeltek két-két személyt és kész, hanem elég sokféleképpen tudtak osztódni, révén szinte mindannyian kitűnő multi-instumentalisták és többségében jó énekesek, illetve vokalisták is.
King Crimson – VROOOM / THRAK (1994) 1994 / 1995
A gépezet gyorsan felpörgött, mert miután az áprilisi és májusi dalszerző sessionök után májusban felvették a VROOOM EP anyagát, szeptemberben és októberben már turnéztak is az új koncertprogrammal. Október végén rendben meg is jelent a minialbum, majd nekifogtak a tizenegyedik KC album elkészítésének.
Decemberre elkészült az újabb mestermű, a rendhagyó fúziós zenével támadó THRAK. A CD 1995 áprilisában jelent meg, melynek sajátos prog rock, prog metal, new wave, funk és industrial elemekből építkező darabjai olyanok lettek, mint a Wetton-korabeli King Crimson emlőin nevelkedett művészek aktuális felvételei, az akár még csak áttételesen is a Red riffeléséből ihletet nyerő crossover hardcore metal zenekarok legfrissebb és legmodernebb anyagai.
A májustól már ismét úton lévő Crimson tehát továbbra is haladt a korral és semmivel sem maradt le a kortársak csúcsalkotásaihoz képest. Sőt, a kétcsatornás keverésben szónikusan is megvalósuló dupla trió koncepciója, illetve a koncertjeiken hallható magas minőségű improvizációs kompozíciók miatt ismét, sokadszorra is a progresszív műfaj úttörőjévé váltak.
King Crimson – B’BOOM – Official Bootleg – Live in Argentina (1994) 1995
Időközben azonban megjelent egy borzalmas hangminőségű bootleg, melyet egy olasz kalózkiadó terjesztett, borsos áron.
A zenekar és a DGM kiadó rugalmasan reagált. Így a tervekkel ellentétben nem várták ki a turné végét, hogy majd akkor bocsássák ki az alaposan kiválogatott anyagokból professzionálisan szerkesztett hivatalos koncertalbumokat, hanem inkább ők maguk is gyorsan kiadtak egy keverőpultos koncertlemezt, hogy legalább jó minőségben terjedjenek a dupla trió élő felvételei.
Ráadásul így végre a művészekhez jutott a bevétel, nem pedig a rockzene vámszedőihez. A B’BOOM – Live in Argentina című official bootleg mindenesetre ugyanúgy letarolta a piacot, miként a rendkívül lelkes fogadtatást elnyerő THRAK. A King Crimson minden szinten győzedelmeskedett.
King Crimson – THRaKaTTaK / Live in Japan / deja VROOOM (1995) 1996 / 1999
Majd a menetrendet követve, maguk is munkához láttak és alaposan áthallgatták, majd átfésülték és összeválogatták a turné során összegyűjt élő felvételeket a koncertkiadványokhoz. A ’95-ös körút amerikai és japán állomásain rögzített koncertfelvételek jelentették az alapját annak, az újabb forradalmi újítást jelentő THRaKaTTaK albumnak, melyet a legjobb improvizációk kiválogatásával és újraszerkesztésével hoztak létre.
Ez esetben maga a vágás is az improvizációval egyenértékű kompozíciós értékkel bír, hiszen a ’96 májusában megjelent CD trackjeinek többségét két-három-négy különböző koncert részleteiből rakták össze. De olyan is van, melyhez hat különböző forrást használtak fel, míg a darab olyanná nem vált, amilyenné a művészek szánták.
A turné műsorát archiváló koncertfilm is 1996-ban jelent meg. Előbb LaserDisc és VHS formátumban, Live in Japan címmel. Majd a ’95-ös tokiói előadás felvétele ’99-ben újra kiadásra került, ezúttal már kétoldalas DVD formátumban és deja VROOOM-ra keresztelve.
King Crimson – VROOOM VROOOM (1995-1996) 2001
A normál koncertalbumot viszont csak csúszva, 2001-ben bocsátották ki. A VROOOM VROOOM című dupla CD első felét 1996 augusztusában rögzítették, Mexico Cityben, míg a második CD-n szereplő dalok a ’95-ös turnén hangzottak el New York-ban és Los Angeles-ben. Tartalmilag valami hasonló lehetett volna az eredeti koncertalbum is, ha nem kavarnak be a kalózok és nem kellett volna a ’94-es anyagokat idejekorán elhasználni.
King Crimson – Nashville Rehearsals (1997) 2000
A hatosfogat közös kreatív energiái azonban úgy tűnik ezzel végleg ki is apadtak. Így a THRaKaTTaK Tour végeztével, 1996 augusztusában lezárult egy korszak. Ugyan 1997 májusában még összegyűltek Nashville-ben, de az ott improvizált, illetve komponált szerzeményekkel és a demófelvételekkel Robert egy cseppet sem volt elégedett. Így a társaságot szélnek eresztette, egy jó darabig vélhetően még ő maga sem tudta, hogyan tovább.
II. King Crimson fraKctalisations 1997-1999
Bár a problémák leginkább a Fripp és Bruford közti koncepcionális nézeteltérésekben gyökereztek, melynek a vége ráadásul az lett, hogy Bill huszonöt év után úgy döntött, hogy végleg elhagyja King Crimsont, mégis tőle érkezett a kiutat jelentő megoldás, mellyel a szétesett zenekar újra erőre kapott. Ugyanis a balul sikerült nashville-i sessionök után Bruford azzal a javaslattal kereste meg Fripp-et, hogy készítsenek egy teljesen improvizációs élő műsort. Míg ő maga Tony Levin bevonását kérte, addig Robert Trey Gunn-t érezte ideális partnernek, így aztán egy kompromisszumos megoldással egy négytagú side-projekt lett a King Crimson úgynevezett fraKctalisations korszakának első fecskéje.
A ’90-es években működő King Crimson ProjeKct-ekről általánosságban elmondható, hogy mindegyiknek tagja volt Robert Fripp és Trey Gunn. Míg az ötletgazda Bill Bruford viszont csak az elsőben játszott. Másrészt a ProjeKct-eket úgy is lehet csoportosítani, hogy a nagy hatosból kivont triók és kvartettek, melyek aktivitásukat tekintve egymást váltották. Mígnem a folyamat beérett és szinte magától kialakult a KC kétezres évekbeli dupla duó formációja, melynek kompozícióit ráadásul részben pont a ProjeKct-ekben érlelték ki a művészek.
ProjeKct Two – Space Groove / Vector Patrol (1997) 1998
Tehát, bár a Bruford által javasolt volt az első King Crimson ProjeKct, mégis megelőzte őket a második. Ugyanis Adrian Belew időközben vásárolt egy Roland V-Drum Pro készletet és annyira megtetszett neki az azzal való ismerkedés, hogy áthívta Fripp-et, aki ismét bevonta Gunn-t. Majd 1997. november 19–21. között addig kísérleteztek Belew házi stúdiójában, mire való az a gomb jelszóval, hogy úgy döntöttek, hogy kiadják az akkor készült anyagokat.
A dupla anyag első CD-jét betöltő Space Groove pontosan az, amit a címe is sugall, egy nagy teret betöltő dögös, pörgős anyag. Ami simán alkalmas utazós zeneként vagy a fotelben történő utazás, elszállós zenei alátámasztásához. Három zseni három improvizációja, melyet persze némi szerkesztés után bocsátottak piacra. Tehát miközben Adrian a digitális dobokkal állított elő ütemeket és basszuskíséreteket, addig Rob és Trey szabadon gitározhattak, ezerféle effekttel, touch gitárral és gitárszintetizátorral dobva fel a harmóniák hangzását. Végül a legjobb pillanatokat a közönség elé tárták.
A második lemezen szereplő Vector Patrol ellenben már egy szigorúbb anyag. Ami rövidebb, jóval digitálisabb és futurisztikusabb darabokból áll. Amit a trackek és tételek sci-fi ihlette címei pedig egy laza koncept-albummá fognak össze. Gyakorlatilag két hétszámos szvitről van szó, melyek témái összefolynak. Az egészet végighallgatva az embernek elsőre olyan érzete lehet, hogy a srácok szép sorban végigpróbálták a V Drum menüjét, illetve lehetőségeit, majd az így nyert hangokból, hangzásokból, ritmusokból gyorsan össze is hoztak valamit. Amivel vélhetően nem is járunk túl messze az igazságtól. Mindenesetre érdekes, egyedi végeredmény született, amit kellő empátiával és a sci-fire fogékony élénk fantáziával jóra lehet hallgatni.
Összességében amolyan, „a banda két arca” jellegű album az első ProjeKct stúdióanyag. A már eleve négyfelé amőbázódott főzenekar tagsága időről-időre újabb és újabb színekkel lepte meg a közönségét. Mindenesetre a ProjeKct Two még évtizedes távolságból is nagy királyság. Egyedi, egyben zseniális színfoltja a zenetörténelemnek. Saját jogon, a kreativitásukat tekintve is. De azért is, mert igen kevés teljes hosszúságú és értékelhető stúdió-lemezanyag készült teljes egészében az időközben rendkívül gyorsan elavult V Drums valamelyikével.
ProjeKct One – Live at the Jazz Café / Jazz Café Suite (1997) 1998 / 2003
A Bruford-Fripp-Gunn-Levin kvartett két héttel később, 1997. december 1-4. között mutatkozott be a londoni Jazz Café-ban. A ProjeKct One négy fellépése volt a nyitánya a ProjeKcts korszaknak, egyben Bruford hattyúdala is. A kivétel nélkül improvizációkból álló műsoraik minden nap erősen eltérő irányt vettek, de alapvetően mégiscsak egy irányba futottak, mert stabilan a két őstag, Bill és Rob dominálta a játékot. A két basszusgitáros pedig Warr gitáron, Chapman Stick-en és szintetizátoron szállt be a mókába, így aztán a szólisztikus részekben és az együtt harmonizálásban, diszharmonizálásban sem volt hiány. A hangulatában a hetvenes évek Crimsonját idéző improvizációk mégsem tűntek avíttnak, Frippék ezúttal sem ragadtak a múltban.
Érdekesség, hogy a ProjeKct One annyira elkötelezettje volt az improvizatív koncertezésnek, hogy a négy művész még a maga hangbeállását is külön-külön tartotta meg, így a ténylegesen együtt lejátszott első hangok az első koncert első másodperceiben hangzottak el, élesben. Miközben forogtak a felvevők. A teljes spontaneitás pedig csodákat indított be, mikor időről-időre egymásra találtak.
A címadással sem vacakoltak sokat. A négy este szép sorban elhangzó imprói egy háromtagú számsorral lettek jelölve. Ahol az első arab szám a napot, a középső római szám az első vagy második szettet jelöli, míg a harmadikként szereplő második arab szám pedig az impró-felvétel az adott szetten belüli sorszámát. Mára már stabilan beállt az a nagyjából mindenhol uralkodónak számító vélemény, hogy a negyedik este volt a legjobb. Azon belül is a 4 i 1 és a 4 ii 4 számítanak a zenekar és a közönség közös favoritjainak. Persze a többit is szeretik, akik kedvelik az ilyesfajta, erősen avantgárd és improvizatív, élő zenei tájképfestészetet, de a végére ért be a dolog.
A négy este anyagából kiválogatott legjobb darabok a következő évben jelentek meg, akárcsak a ProjeKct Two Space Groove című dupla stúdióalbuma és egyaránt meglepően jó kritikát kaptak. Pedig a Live At The Jazz Café még a THRaKaTTaK-nál is nehezebb hallgatnivaló. A négy este legjobb pillanataiból összevágott, majd összeállított Jazz Café Suite pedig talán még túl is szárnyalja a THRaKaTTaK művészi minőségét.
Csak a legnagyobbak képesek ennyire komplexen gondolkodni, ha vágóasztalon fekvő anyagokból kell hosszabb, teljes értékű műveket komponálni. Az azóta eltelt időben talán a Djabe & Steve Hackett formáció Life Is A Journey – The Sardinia Tapes album a legérdekesebb. Mely nem csak ihletett és könnyen hallgatható dallamokat tartalmaz, de a szardíniai improvizációk szerkesztése és az utómunka is zseniális.
A 2003-ban érkezett Jazz Café Suite nem csak a King Crimson életmű egyik csúcspontja, hanem az egész rocktörténet egyik legjelentősebb albuma. Pedig a ProjeKct One tagjai viszonylag sokszor rugaszkodtak el a rock sablonoktól és úgy általában a rockzenétől is. Mégis, egyben ugyanúgy ütőképes, mint mondjuk a Pink Floyd Ummagumma stúdiólemeze. Nem könnyű hallgatnivaló, nem adja könnyen magát, de annál nagyobb élmény, ha végre beüt és nem ereszt.
ProjeKct Two – Live Groove (1998) 1999
1998 februárja és júliusa között a ProjeKct Two egy teljes értékű, három kontinenst érintő, harmincnégy állomásos turnét bonyolított le. Ezáltal gyakorlatilag kiváltva a King Crimson soron következő koncertkörútját. Miként a dupla Space Groove album is kvázi új KC stúdióalbumként nyert pozitív fogadtatást.
Az élő előadásokon bár szintén nagy szerepet kapott az improvizáció, azért közben jól hallhatóan előadásról-előadásra fejlesztették is azokat a témákat, melyek megtetszettek nekik. A visszatérő motívumok legkülönfélébb variációinak élőben, élesben való kipróbálása pedig a lehető legjobb gyógyírnek bizonyult a korábbi alkotói válságra – gyakorlatilag az 1998-as koncerteken komponálták a King Crimson következő korszakának kulcsfontosságú darabjait. Miközben a múltról, így a Crimson múltbéli dalairól, a használhatónak tűnő nasville-i dalkezdeményekről és a Space Groove tételeiről sem feledkeztek meg. A turné anyagából összeállított Live Groove album jól archiválja, hogy miként is szólaltak meg későbbi emblematikus darabok, frissen kialakulva, néhol szinte még embrionális formában.
A Live Groove egy jóval keményebb anyag, mint a dupla stúdiólemez. Amolyan, „a banda harmadik arca” érzetet ad. A masszív elektronika néhol talán túlzásba is kerül, főleg ha a V Drum ütközik az egyéb felhasznált digitális mintákkal. Gunn talkboxa viszont kifejezetten feldobja a dalokat, melyek ezúttal már a saját neveiken futnak, illetve az újabb témák is kaptak fix elnevezéseket. Ezek egy része idővel be is épült a King Crimson, illetve a ProjeKct-ek repertoárjába. Például a Sus-tayn-Z, a The Deception Of The Thrush, a többféle Super Slow, az X-chayn-Jiz, a Heavy (és egyéb ilyen-olyan) ConstruKction.
Mindezek együttesen jó alapját képezték Robert és társai jövőbeli tevékenységének. Továbbgondolva és áthangszerelve mindegyik masszív koncertfavorittá vált. Ezért így utólag már nyugodtan elmondható, hogy bár nem maradt a Crimson tagja, de maximálisan bejött Bill Bruford számítása. A KC kikecmergett a kreatív bénultságból.
Érdekesség, hogy bár sokáig nem került kiadásra, de a ProjeKct Two turné során Adrian Belew gitározott is. Méghozzá akusztikus gitárral adott elő egy önálló blokkot a szólóalbumairól és régi King Crimson sikerekből, a közönség zajos tetszésnyilvánítása, sőt együtténeklése közepette. Egyfajta KC unplugged jelleggel, ami a P2 negyedik arcát jelentette. Ez utóbbi kunszt is bekerült a későbbi dupla duó Crimson koncertrepertoárjába, tehát e szempontból sem volt hiábavaló a második ProjeKct létrehozása.
ProjeKct Four – West Coast Live / Live in San Francisco – The Roar of P4 (1998) 1999
A Fripp-Gunn-Levin-Mastelotto felállású ProjeKct Four nagyjából ott folytatta, ahol a ProjeKct Two abbahagyta. Vagyis átvették a P2 formálódó ötleteinek javát, majd egy jóval dögösebb, keményebb, már-már metalos keménységgel adták elő azokat. Nyilván a továbbra is masszív alapként használt elektronika és Fripp effekt-hurkai mellett, azokkal egyfajta különös szimbiózisban együtt létezve. Az elektromos dobok és a talker már az új érát jelentik, de a nagyon is megdörrenő elektromos gitár, touch gitár, basszusgitár és Chapman Stick hangzások közben nagyon is a THRAK világát idézik, egyben megelőlegezik a későbbi dupla duó élő megszólalását is.
Az olyan témák, mint a ProjeKction, a Heavy / Light ConstruKction, vagy a Ghost tételei egyértelműen megjelennek a későbbi dupla duó műsorában, csak már szövegesen és új címekkel: Into The Frying Pan, The ConstruKction Of Light, Larks’ Tongues In Aspic part IV, satöbbi. Ráadásul már a későbbi King Crimson verziókhoz nagyon hasonlító formában.
Az 1998. október 23. és november 2. között lezajlott miniturné anyagából összeállított West Coast Live, illetve a november 1-i előadást archiváló Live in San Francisco – The Roar of P4 CD-k csúcsai egyaránt a Ghost címet viselő szvitek, melyek egyben a P4 korszak legjobb pillanatainak megörökítői is.
Crimson rajongóként vagy prog rocker füllel közelítve a P4 felvételei jelentik a legkönnyebben befogadható ProjeKct koncertanyagokat, bármelyik esti előadásról vagy utólag összeállított, szerkesztett anyagról legyen is szó. Bár a kortárs rock improvizációk gyakran próbára teszik az embert, a kilencvenes évek elektronikus hangzásairól nem is beszélve, de ezúttal valahogy mégiscsak több a rockzenéből ismerős ritmus és hangzás, mint a többi ProjeKct-ben, miként az előadásmód is feszesebb. A fiúk a legjobb úton haladtak egy életképes KC műsor kialakítása felé.
Az akkor született Seizure például egyértelmű előképe a 2001-ben debütáló Dangerous Curves-nak. Miközben mintaképe is a dupla duó korszakos King Crimson kompozícióinak.
ProjeKct Three – Masque / Live In Austin (1999) 1999 / 2004
Az első és negyedik KC projekthez hasonlóan a kérészéletű ProjeKct Three is egy rövidke felvillanás volt, mely a maga idejében csak rövid ideig, 1999. március 21-25. között koncertezett. Állítólag azért volt szükség a négyes projekttel való helycserére, mert Tony Levin, aki a P3-nak nem volt tagja, egyéb elfoglaltságai miatt inkább abban az időszakban ért rá. A Fripp-Gunn-Mastelotto trió viszont 1999-ben is készen állt a közös munkára, így aktívan folytatták a King Crimson következő inkarnációja számára az ötletelést. Mi több, az év végére kialakuló dupla duó számos kompozíciójának éppen akkor vetették el a magvait, mikor hárman maradtak. Mindeközben persze a P2, P4 ötleteket is tovább öntözték, metszegették, ápolgatták. Például az X-Chayn-Jiz őrülete is beépült a végül háromtételes szvitté duzzadó Larks’ Tongues In Aspic negyedik részébe. Vagy a Super Slow / Deception Of The Thrush is egyre inkább összeállt azzá, amivé a The Power Of Believe albumra érett.
A ProjeKct Three hangszerelése és a hangzásvilága azonban elsőre mégis megdöbbentő lehet. Ugyanis ez nem egy Cream, Taste, Motörhead jellegű dob-gitár-basszusgitár trió. Hanem egy elektronikus dobra és szinte már-már house jellegű elektronikára épülő, hangmintákból dolgozó vonós kíséretre épülő hangszobrászat. Improvizatív zenei költészet, mely még a fix és kötött daraboknak is képes új színeket, rétegeket és meglepő aspektusokat adni. Akár estéről-estére is más és másféleképpen.
A ProjeKct Three Masque című albuma egy gondosan szerkesztett, mi több stúdiófelvételekkel feldúsított hosszú szvit. Még pontosabban szvitek sorozata. Melyet a stúdiós géniusz, Bill Munyon állított össze az öt koncert anyagából. A stúdiót a hangszerekkel egyenrangú kompozíciós és hangkeltő eszközként kezelve.
Azonban a Masque cím és annak tizenhárom tétele senkit se tévesszen meg! Jó néhány darabot még a másik, eredeti címükön adták elő a ProjeKct Three koncerteken, csak a maszk-koncepció kedvéért viselnek maszkot maguk a dalok is a Masque albumon. Melyek némelyike könnyen beazonosítható a korábbi, későbbi kiadványokról. Miként a rajongói klub tagjai számára kiadott, limitált koncert CD-ken, illetve a későbbi King Crimson kiadványokon is jól hallható, hogy melyik tétel melyik kompozíciónak felel meg. Főleg, mert utóbbi esetben már a korabeli élő előadások setlistái alapján készült a borítókon olvasható tracklista, nem pedig a Masque album alapján.
Bill Rieflin / Robert Fripp / Trey Gunn – The Repercussions Of Angelic Behavior 1999
Bár ezzel gyakorlatilag vége az első ProjeKct korszaknak, de megjelent még egy album 1999-ben, amelyik készítése ugyan mindegyiket megelőzte, de az 1997-es Rieflin, Fripp & Gunn felvételeket összegző The Repercussions Of Angelic Behavior CD utólag már jól beilleszthető a King Crimson ProjeKctjei közé.
Részint azért, mert a Fripp-Gunn alaphoz csatlakozó Bill Rieflin dobos később, a 2010-es években King Crimson tag lett. De a Ministry, a KMFDM és egyéb hasonló formációk zseniális muzsikusa jól illeszkedett a későbbi ProjeKcts sorozatok improvizációra épülő, néhol elvetemülten disszonáns durvulásához, másutt szinte mennyei harmóniáihoz is. Az elektronikus, ambient, metal, jazz és prog rock elemeket is tartalmazó őrült ötvözet jól mutatja, hol is tartott zeneileg a későbbi „fraKctals” King Crimson magját képező Fripp-Gunn duó.
Így a The Repercussions Of Angelic Behavior album a ProjeKct X Heaven and Earth-jéhez hasonlóan vezeti át a ProjeKcts korszakot a dupla duó munkásságába.
King Crimson – The ProjeKcts / The Deception Of The Thrush – A Beginner’s Guide To ProjeKcts (1997-1999) 1999
A korszakot összegző The ProjeKcts doboz és az annak javát sűrítő The Deception Of The Thrush – A Beginner’s Guide To ProjeKcts válogatás a következő albumokat, illetve azok részleteit mutatja be, immáron ismét a King Crimson brand alatt: ProjeKct One: Live at the Jazz Café, ProjeKct Two: Live Groove, ProjeKct Three: Masque, ProjeKct Four: West Coast Live. Mindegyikhez részletes ismertető jár a felállásokkal, turnédátumokkal és az adott ProjeKct történetének és ars poétikájának bemutatásával.
Majd a gyűjtemény októberi megjelenését követően a dupla trió King Crimson hivatalosan is feloszlott. Bill Bruford végleg távozott, Tony Levin pedig folytatta a saját projektjeit, illetve session munkáit. Egyebek mellett készített két-két kitűnő albumot a Bruford Levin Upper Extremities, a Bozzio Levin Stevens és a Liquid Tension Experiment formációkkal, hármat Peter Gabriellel és még egyet, több Crimson tag társaságában, a BPM&M-mel. Majd 2003-ban visszatért a szabadságáról. De addig a többiek már újabb projekteken törték a fejüket.
A maradék tagokból álló dupla duó 1999. novemberi megalakulása után Roberték szinte azonnal stúdióba vonultak, hogy felvegyék az újjáalakult King Crimson következő albumát, illetve párhuzamosan már a következő ProjeKct lemez, a Heaven and Earth is munkaasztalon feküdt.
Folytatjuk!
Fotók: kiadói archívum
