Majdnem napra pontosan a Dinamit 40 után 5 évvel egy még jobban felturbózott koncertnek lehettünk szemtanúi. Ha minden igaz, az eredeti tagokkal most utoljára láthattunk Dinamit koncertet. Pedig a látottak/hallottak alapján van még ebben cufla! Ha nem is 5 év múlva, de talán még 1-2 év után érdemes volna egy hasonló bulit összehozni… Pláne, hogy telt háznyi tömeget vonzott az esemény.
A bemelegítő Telegram műsorát sajnos nem vettem szemügyre, mivel gyarló módon „elbarátkoztam” az öltözőben az időt. Hiába, nagy volt a csábítás, az 1 négyzetméterre eső legendák száma magas értékeket mutatott. /Ettől durvább csak az a miskolci Dinamit koncert volt néhány éve, mikor buli után beállított Szörényi Levente az öltözőbe – mivel a közelben dedikált, gondolta meglátogatja a barátokat – mindezt egy üveg pálinkával./
A menetrend pontos betartásával Vikidál Gyula felkonferálta a csapat egykori tagságát egyenként és még ez lett megfejelve Rudán Joe, Kálmán Gyuri és a jelenlegi énekes, Scholtz Attila színpadra „rendelésével”. El is indult a négy énekessel a Dinamit a vérem. Első gondolatom a helyzet láttán: más zenekarok örülnek, ha egyetlen épkézláb énekest ki tudnak állítani, itt meg „pofátlanul” négyet is színpadra hoztak. A szerepek szépen le lettek osztva a koncert alatt – az énekesek tekintetében. A Senki se szóljon hozzám már Atkától érkezett, majd Gyula visszatérve hozta a Külvárosban születtem klasszikust, aztán Joe adta nekünk a világot. Jó érzékkel szétosztva Vikidál inkább maradt a biztonságos terepen – amit még kiválóan tud hozni-, a fiatalabbaknak meghagyva a „kukorékolós” részeket/dalokat. Na, itt sem lehetett okunk panaszra, hiszen Joe, Gyuri és Atka lubickoltak ezekben a szerepekben. A kiváló hangszeres részlegről is csak magas fokon lehet nyilatkozni. Nekem a műsor során az tűnt föl, hogy a Dinamit repertoárjában relatíve sok a középtempós nóta – persze ez nem zavaró, ha ilyen klasszikussá nemesedett szerzeményekről van szó!
Gyula Igazsága és Atka Ott van a hídja után jött egy erős blokk a 2010-es, Játszd, ahogy akarod lemezről. Hat szám erről az albumról szerintem túlzás a műsor szerkesztése tekintetében – főleg, hogy a 2 kislemez és a 2 korabeli nagylemez képezi az életmű „legendary” részét. Ez az etap logikusan Atka és Gyuri főszereplésével futott, mivel Kálmán Gyuri volt a lemezfelvétel idején az énekes, illetve Scholtz is énekli a korszak bizonyos dalait a mai Dinamittal. /Mondjuk Rudánnal, 2015-ben, újraénekelve megjelent ez az album./ Ennél a résznél került a színpadra Zselencz László Zsöci is, aki ugye ebben a korszakban lett a csapat bőgőse.
Az utolsó harmadban még előkerült a Miért hiszed azt 7. tételként erről a lemezről. Addig még persze volt Te Mond meg, Pók, Néma kőszobor, Engem ne sajnáljatok, Csontváz is a műsorban, hogy az arányok helyre álljanak.
A Tűz van-tól értünk célegyenesbe és kanyarodtunk rá az utolsó etapra, amiben már az abszolút sikerdalok sorjáztak – Tépd el az időt, Dzsungelharc, Mi ez az érzés és a fináléban a ’79-es kislemezről a Tinédzser dal –amit megint négyen toltak a mikrofonnál.
Megérdemelt siker, folytatásra várva…
Fotók: Polgár Péter
