2023. március 15. Barba Negra
A külföldi turnék nem válogatnak a napokat nézve, menetrend szerint jönnek-mennek. Így történhetett,
hogy a Gothic metal kultikus bandája, a The 69 Eyes pont a nemzeti ünnepen látogatott el hozzánk. A
helsinki vámpírok még a covid előtt, 2019-ben jártak nálunk utoljára és új lemezük is akkor jelent meg,
így pont itt volt az ideje már egy kis éjfekete zenei dózisnak a hazai rajongók legnagyobb örömére. Bár
nem lehet panaszunk, Jyrki és csapata rendszeresen látogatók errefelé, a mostani már a 11. koncertjük volt hazánkban.
Az előzenekar szerepét egy viszonylag friss banda, a 2018-ban alakult svéd Mister Misery töltötte be. Horror metaljuk zeneileg némileg eltért a finn vámpírok glambe ágyazott gothic metaljától, de mégis tökéletesen simultak bele az esti műsorba. Egy kicsit peches bandának számítanak, hiszen eddigi két albumukat egy coviddal terhelt világban próbálták meg népszerűsíteni. Pont, amikor ezerrel turnéztatni kellett volna a bandát, otthon csücsültek, mint mindenki más. Igazából az utóbbi egy-két évben tudták csak igazán beindítani a zenekar karrierjét. Ennek ellenére, vagy azért, mert az ünnep miatt mindenki jobban rá tudott készülni a koncertre, szép számú közönség gyűlt össze a műsorukra. Én magam is időben érkeztem, nem volt kifogás, és jól tettem, hogy bizalmat szavaztam nekik.
Már előzetesen kiderült számomra, hogy nagyon kitalálták a bandát – minden szempontból. Nagyon jó fazonok, koncepció szerint megcsinált klipek, zenekari képek. Ehhez egy kifejezetten energikus és látványos színpadi jelenlét párosult, ötletesen kitalált gegekkel. Mind a négy tag egy-egy külön karaktert talált ki magának, és belebújva a szerepbe tökéletesen hozták a showt, magukra vonva a tekinteteket. A legőrültebb fazon a dobos volt, aki már a horror elemekkel felcicomázott szerkójával is felkeltette a figyelmet, de a többiek is kivették a részüket a műsorból. Érdekes módon igazi zenekarként működtek, nem voltak erősebb, vagy gyengébb szerepek, mint például a The 69 Eyes-nál, mindenki egyszerre, egyforma intenzitással tolta a zenekar szekerét. Az a közeg, amiben mozognak és alkotnak még sok lehetőséget rejt magában, meggyőződésem, hogy még hallunk róluk, még nem írták meg a saját Lost Boys nótájukat. Ők az élő példa rá, hogy előzenekarként is lehet sikerre vinni a produkciót, bár a hangzás nem volt mellettük, de engem így is megvettek kilóra, figyelemmel kísérem a további tevékenységüket.
A The 69 Eyes-t viszont már régi ismerősként fogadtam, sokszor álltunk már egymással szemben, tudtam mire számíthatok, és pontosan azt is kaptam. Jyrki és csapata már jó ideje eljutottak egy szintre, ahol megrekedve, menetrend szerint szállítják a lemezeket, amiket aztán rendre meg is turnéztatnak. Láthatóan elvannak azon a szinten, ahol a banda most létezik, pedig valamikor a Devils idején szerintem megvolt a lehetőségük arra, hogy magasabb szintre lépjenek. Fazonilag, zeneileg megvan bennük a potenciál, intenzívebb kiadói, menedzsmenti melóval ez össze is jöhetett volna. Sebaj, ez már úgy tűnik így marad, láthatóan ebből a pozícióból próbálják meg kihozni a legtöbbet.
A meglévő potenciált az is bizonyítja, hogy nulla látványelemmel, pőrén kiállva is maximálisan fenn tudják tartani a figyelmet. A srácok tele vannak jó dalokkal, Jerky és Jussi viszi a hátán a showt, Bazie jelenléte garancia a jó nótákra és a többiek is hozzák az elvárhatót. Bevált recept szerint haladnak előre, mondhatni kiszámíthatóan, de inkább a megbízhatóan a megfelelő szó. Ezúttal már az áprilisban érkező
új album, a Death Of Darkness megjelenése előtt útra keltek, de a Gotta Rock kivételével már a Drive és a pont a buli előtt nemsokkal debütált címadó nótát is ismerte már a nagyérdemű. Vélhetően később további dalok is felbukkannak majd a műsorban.
Az ismét hosszú hajjal nyomuló Jyrki és csapata nem bízták a véletlenre a dolgot, a buli indító Devils/Feel Berlin/Perfect Skin hármas egyből magas hőfokra tette a hangulatot, ezek után már nem lehetett hibázni, zsebben volt a buli. Később is rendre jöttek a sikerdalok egy-két új nóta kíséretében. Ahogy említettem korábban, olyan sok a jó nótájuk, hogy komplett lemezek maradtak ki a műsorból. A legutóbbi album, a West End még megidézésre került, de pl. a szerintem gyengébb Universal Monsters valamint a kiváló X és a Back In Blood is hanyagolva lett. Az X különösen fájt, tele van jó szerzeményekkel az az album, de ettől eltekintve nem volt hiányérzetem, a hosszú évek óta koncertzáró Framed In Blood/Dance D’Amour/Lost Boys zárás pedig fel is tette a koronát a koncertre.
Az egyik legjobb hangulatú 69 Eyes koncert volt a mostani, amin részt vettem, remélem még sokáig velünk maradnak és elszórakoztatnak minket…
Fotók: Polgár Péter
