(Fonó Budai Zeneház)

Az ezt megelőző, minden tekintetben remekbe szabott Besh o droM 20 CD kiadása óta az országban és a világban lezajlott történések sok okot nem adnak az optimizmusra. Zavaros időket élünk. Számos olyan kérdés adódik, amelyeket nincs kinek feltennünk. Nincs más esély, mint körülnézni, figyelemmel lenni, és olyan egyéniségektől várni a válaszokat, akikre felnézünk. A Besh o droM meghatározó tagjai például ilyenek. A „hová leszünk, mi végre” pedig a jelen sorskérdéseink egyike. (A lemezborítón látható „szerv” bunkó kérdése felejtős.)

Hogy hová tehát? El. Valakik az országból léptek, mások „csak” a zenekarból. Mégis. Mindezek ellenére nem kicsi a kohézió a mindenkori bandán belül, hiszen azon túl, hogy ritkábban, de koncerteznek (a tavalyi csúcs-szuper Kobucis buli hatására ma is futkározik a hideg a hátamon), ezt a lemezt is összehozták, átnyúlva, átdolgozva számos országhatáron.

Hogy milyen lett? Nos, viszonylag rövid, kicsit eklektikus, de esszenciális. Akarom mondani, ízig-vérig Besh o droM! Ezzel együtt a lemezre került műsor kicsit a fenti bekezdésben taglalt érzésvilághoz és tematikához igazodik. Így tesz a Hidegen fújnak a szelek, az Elment a madárka, vagy az 1911. Ami az utóbbit, a Fonográf-nótát illeti, manapság hátborzongató belegondolni „az utolsó előtti, előtti, előtti békeév” sorába. (A személyes véleményem kifejtése erről, a kortünetként diagnosztizált öncenzúra áldozatává vált.) De ne szaladjunk ennyire előre, ugorjunk csak a lemezanyag elejére!

Az ott figyelő Piros tipikus Besh o droM-nóta. Magyar népdal, Kaszai Lili el- és magával ragadó előadásában. Azt macedón fúvós-körítéssel tálalják, mintegy a zenekar tradícióinak megfelelve. És máris a kaval kavar, vele drum and bass nyomul. Ez lenne a Dupla pita, nagyjából-egészében. Egy valamire való Besh o droM-lemezen csángó dallamnak is következnie kell. Van most is, ezúttal bolgár köntösbe öltöztetve. Ez a lendületes Sandansko, nem akármiképp: 22/16-os ritmusképlettel szól. Lehet utána számolni, a csillagos ötösért!

És, amiről már ejtettem szót, az a Hidegen fújnak a szelek, a szabadságvágy, kontra korszellem jegyében. Sokféle előadásban hallottuk már ezt a magyar népdalt, de ennyire erőteljes verziójára nem emlékszem! „Pihentetésül” itt van Amerika – helyett Afrika instrumentálisan, számtalan zenei elemből összegyúrva. Alsó hangon négy-öt nótát lehetett volna kihozni belőle, de nem a Besh o droM műhelyéből! Majd a már említett, hátszőr-tupírozó Fonográf-dal következik. Anno csak lestem, minek íródott ez meg egyáltalán, de úgy fest, idővel bizonyos szavak más értelmet nyernek. Az Elment a madárka szintén a korunkat jól jellemző darab. Észrevetétek, hogy ska-ritmusban feszül a balkáni muzsika? Meg hogy a zeneileg változatos tájakon suhanó Verda stelo nyelve, a magyar rock-betétet (Zöld csillag) leszámítva: eszperantó? Jól sejtitek: nem csak ezért érdemes ráfigyelni!

Még egy ravasz instrumentális darab jön, a kifejező címet kapott Agrár DnB. A záró számban sem szól ének. A Peckes cím-magyarázat pedig Pettik Ádám Peckdrum nevű hangszerének egyenes következménye.

Bátor kiállás, „korhű” dal-választások, parádés hangszerelések, nagyszerű egyéni zenei teljesítmények. Mert a Besh o droM 25 éves lett immár. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy méltóképp ünnepelték meg azt az életkorukat, amely közben a legtöbb zenekar kisebb-nagyobb hullámvölgyet is megél. Náluk azonban ez ismeretlen fogalom, hiszen a friss lemezük tartalma sem más, mint örömteli pillanatok sokasága.