- Június 28., Budapest, Műegyetem rakpart
Drága belépővel mért városnap, visszafogott érdeklődéssel, vagy csak simán helyi értéknek megfelelő nézőszám jellemezte a Harley Davidson Open Road Days péntek estéjét. A matek pedig mást kellene, hogy mutasson, hiszen a godfater. önállóban is simán nagyobb létszámú bulikkal operál Budapesten. A hozzáadott értéket jelentő Ugly Kid Joe értéke már más kérdés, hiszen önálló Barba Negrás bulijukon sem lógtak ki az emberek a kerítésen.
De akkor hol vérzett el a hétvége első napja? Talán ott, hogy a rendezvény kommunikációjából csak vékonybetűsen szűrődött át, hogy kik lépnek fel. És bár az egy évvel korábbi HD ünnepnek ez a hétvége nem alanyi folytatása, mégis a név miatt összemosódik a kettő. És legyünk őszinték, 2023-ban sem a városlakók miatt volt releváns a nézőszám, mint inkább a bő 10.000 import Harleystől.
Az amúgy is sűrű aréna, stadion, Barba, Park és még sorolhatnánk nemzetközi áradat, és a már dübörgő fesztiválszezon, ahol bőven van nemzetközi felhozatal, nos ennek az olvasztónak a szélére hozták be ezt a rendezvényt. Tibuszék, vagy az UKJ nem tűnt olyan erős line up-nak, hogy a tízes fölötti napijegy imponáló legyen. És ahogy korábban jeleztem, a kommunikáció inkább volt a nagymúltu márkára építve, mint a fellépőkre. És rághatjuk ezt a megállapítást körbe-körbe, nem annyira vonzó az amúgy kultikus motor iránti rajongás, mint egy jól csengő fellépő neve.
Péntek este az éppen új dallal jelentkező godfater. 7 óra körül lépett színpadra, és se negatív, se pozitív értelemben nem okoztak meglepetés. Egyszerűen kifogástalan hangszeres tudás, iszonyatosan magas szinten zenélés, már-már földön túli energiák jellemzik Tibuszékat. Néha már soknak is tűnik az a tekerés, amit művelnek. Nem nagyon van pihenésre lehetősége a fülnek, és bizony egy idő után hiányzik, hogy kicsit csend legyen. A másik kérdés, hogy olyan szinten magas a mérce zeneileg, hogy utánuk akár a hangszeresek istene is színpadra léphetne, az is kevés lenne. Delegáltan a godfater. nem a Boom Boom utódzenekara, a műsorban sincs átfedés, de kétségtelenül jó érzékkel mozdultak rá Borlai Gergőék a csodacsapat hiányára. Személy szerint még mindig picit értetlenül állok az átütő siker előtt /Magyarországon ilyen zenével?/, de az mindenképpen nagy öröm, hogy ilyen komplex, virtuóz rockzenére nagy az igény, már csak legyenek színpadok, ahol a hangerő miatt engedik őket fellépni.
Az Ugly Kid Joe-t vagy ismered a 90-es évekből – vagy legalább azt a három igazi slágert-, vagy sose fogsz belebotlani. Ez sajnos igaz, tényszerű és egyben szomorú is. Sok évtizedes pályafutásuk alatt nem kényeztették el a magyar rajongókat, jó sokat kellett várni, hogy ellátogassanak hozzánk. Akkor a Barba Negra színpadán léptek fel, és bár egy iszonyatosan szerethető, halál profi bandát láthattunk akkor is, az érdeklődés, nem volt kiemelkedő. Kicsit megmutatkozott, vagy talán választ kaptunk arra, hogy a fénykorban miért is nem jártak felénk.
Mivel az imént említett koncert sem volt tigris, így, bár örömmel konstatáltam, hogy újra jönnek, azért a csodára nem számítottam. Mondjuk, ha ugyan ezzen érzéstől vezérelve lottószelvényt veszek, már lehet…! Szóval nem lett tele a rakpart, és az az igazi őrület sem érkezet meg. Amolyan kellemes, városnapos feeling lengte be a patinás épületek parkolóit, de a katartikus eszméletvesztés, na, az elmaradt. Pedig a zenekarral semmi, de semmi probléma nem volt. Lazák, fantasztikusan önazonosak a mai napig a magas szárú sportszárakban, rövidgatyában, meg VANS-cipőkben. Jól öregszenek, ők valószínűleg 80 évesen is lapos talpú tornacipőben fognak sétálni. A közönség nyelvét is értik, működik is minden, csak épp minden fékezett habzásúan. Hogy ez a helyszínnek, vagy épp a közönség összetételének köszönhető? A rajongótáborban kétségtelen nincs utánpótlás, így az átlagéletkor sem indokolja a csapatást, inkább a második sörrel a kezünkben arra összpontosítottunk, hogy holnap is lesz nap. Ennek tükrében persze hatalmas flash volt a koncertzáró Everithing, valaki még a felfújt guminőt is kereste. Korrekt kirándulás volt ez székes fővárosunkban, egy real klub bulira újra vevő lennék, ahol csak az Ugly Kid Joeról szól az este.
És egy gyors summa a rendezvényről: kifejezetten szimpatikus vendéglátó árakkal vártak, amiért nagy piros pont jár. A helyszín adottságai miatt egy rohadt hosszú csőben sétáltam a kézműves sörért, se jobbra, se balra, minden csak előre és vissza, a színpad irányába. Talán ez az elrendezés sem emlékeztetett a fesztiválok életérzésére. Ja, és a motorok: azok megint voltak, szépek, drágák, luxus, amolyan amerikás ízzel. Nem a 2023-as felhozatal, de ezt nem is prognosztizáltuk.
Lesz jövő, hagyományteremtés? Legyen, mert az alapvetően jó dolgokra szükség van, és ez a rendezvény alapvetően jó, csak a kapcsolódást kell megtalálni a széles közönséggel. Drukkolok.
Fotók: Dávid Zsolt
