Michael Schenker Group, Győr – 2024.07.08.
Michael Schenker személyében minden túlzás nélkül egy igazi élő legenda, az egyik utolsó klasszikus értelemben vett gitárhős látogatott el hozzánk a minap. A rendhagyó módon Győrben koncertező gitár fenomén fellépése igazi rocktörténeti időutazást vetített előre, és azt hiszem ezt maradéktalanul meg is kapta a meglepően lelkes közönség.
Persze a közönség lelkesedése teljesen érthető annak fényében, hogy a 69 éves Schenker nem egy hazajáró fellépő hazánkban (először és utoljára) 38 éve, az akkori első hazai Scorpions koncert előzenekaraként láthatták a rajongók. Nem tudom a most jelenlévők közül kik voltak ott anno az MTK pályán, kik emlékeznek még arra a fellépésre, de ennyi év után, megannyi tagcsere után szinte az akkori tagság lépett fel most újra. Persze a húzónév Misi mellett Robin McAuley-é, akivel talán a legsikeresebb korszakot tudhatja maga mögött Schenker a szólópályáján.
A két koncert között eltelt közel 40 év alatt nagyot fordult Schenker élete/karrierje, generációk nőttek fel úgy, hogy szerintem azt sem tudják, hogy ki ő, vagy ha hallottak is róla, nem nagyon értik miért is olyan fontos gitáros ő a rocktörténelemben. Épp ezért pár mondatban idézzük fel a munkásságát mielőtt rátérnénk a koncertre!
A Scorpions-os Rudolf Schenker öccseként kódolva volt, hogy Michael is gitáros lesz. Viszont ő a gitárhős ranglétrát pont fordítva járta végig, hiszen mindössze 17 évesen, mondhatni a csúcson kezdte a pályafutását, amikor bekerült a Scorpions-ba és játszott is a banda Lonesome Crow albumán (majd ’79-ben a Lovedrive-on is). Az album turnéján az UFO-val is játszottak együtt, aminek az lett a vége, hogy Pete Way elcsábította a fiatal tehetséget és a ’74-es korszakalkotó UFO albumon, a Phenomenonon már ő pengetett zseniálisan. A következő öt évben az UFO és vele Michael is szupersztár lett, olyan albumokkal a tarsolyban, mint pl. a Force It, a Lights Out vagy a híres Strangers In The Night koncertlemez. Sajnos a rocksztár életmód véget vetett az UFO korszaknak – Pete Way is komolyan tolta az ismert életformát…
Innen logikus út vezetett a szólókarrier felé, 1980-ban meg is alakult a Michael Schenker Group. Évekig ment is szépen a szekér, olyan nagy formátumú énekesek és zenészek alkották ekkor a bandát, mint Gary Barden, Simon Philips, Don Airey, Cozy Powell és Graham Bonnet. Aztán jött a könnyedebb, slágeresebb McAuley korszak, ami nagyot ment a médiában, de elvitte az élét a bandának és Schenker neve szép lassan kikopott a szakmából. Kétszer is próbálták meglovagolni az egykori UFO sikert az egykori tagok összeboronálásával, de mindkét próbálkozás rövid életű lett és Michael újra és újra visszatért a szólókarrier egyengetéséhez folyamatosan változó felállással…
Ezen a ponton már ízlés kérdése, hogy ki, mit tart fontosnak az életműben, szerintem tök jó albumokat hozott össze az elmúlt években, ám ezekre kevesebb figyelem terelődik a múlt nagy slágereinek árnyékában. Valószínűleg érzi ezt Michael is, mert jó ideje megint szinte csak a régi dolgait hajlandó játszani, így volt ez Győrben is. A teljes MSG életműből csak az első négy album sikerdalai kerültek terítékre, egyedül a Ronnie Romero fémjelezte Universal album nyitódala, az Emergency volt a kivétel. Mindez alapvetően jól hangzik, ám pont McAuley jelenléte miatt szinte érthetetlen, hogy miért nincs a műsorban egy Save Yourself vagy egy Anytime, de én nagyon vártam a Warriort-is, igaz abban a korábbi énekesek is jelen vannak, nemcsak McAuley…
A koncert első részét a korai slágerekkel tömték ki, amit a blues-os Rock You to the Ground zárt le. A győri koncert volt Schenker harmadik koncertje idén, és nem is lesz több (micsoda mázlista aki ott volt…) és nem kis aggodalomra adott okot a tény, hogy az első két koncerten egyetlen egy UFO nóta sem hangzott el, csakis a már említett első négy album dalai. Persze a rutinosabbak tudták, hogy mivel azok fesztiválfellépések voltak, a győri pedig egy teljes értékű koncert (előzenekar nélkül), így nem lesz hiány UFO nótából sem. Így is lett, az ős nóták blokkja után jött is az egyik (még ősibb) UFO klasszikus, a Doctor Doctor. Maiden fanatikusként ezen a ponton el kell időznöm egy kicsit, hiszen nagyon sok éve már annak, hogy ha egy Maiden koncerten felcsendül ez a dal, akkor tudni lehet, hogy utána már a Maiden jön. Maga a Vasszűz is feldolgozta a nótát még a Blaze Bayley korszakban, így számomra ez volt az egyik legjobban várt tétel. Emlékszem pont tíz éve, első találkozásunkkor Misi pont ezzel a dallal indított egy fesztiválon és pillanatok alatt megvett kilóra. Most egy kicsit kapkodósra sikerült a dolog, a bevezető részt kihagyva egyből a közepébe csaptak, de így is jól esett.
Innentől kisebb blokkok után, mindig jött egy klasszikus UFO nóta, hol egy Shoot Shoot, vagy egy Natural Thing, majd a végén, lezárásként egy masszív UFO dalcsokor, aminek egyértelműen az elnyújtott gitárszólóval megspékelt Rock Bottom volt a csúcspontja. Ezen a ponton már egyértelműen nyert helyzetben volt a banda, de a műsor egészét nézve sem volt egy pillanatig sem hakni szaga a bulinak, mindenki hozta, amit kell, egyben volt a csapat, Schenker hiába húzódott a színpad rendezői jobb oldalára, játéka folyamatosan odavonzotta a tekinteteket, McAuley frontemberként pedig uralta a színpadot és még azt is elnézte neki mindenki, hogy azt hitte Bulgáriában van… A barátnője a telefonjába beírva a Hungary szót próbálta neki jelezni, hogy tévúton jár, de nem járt sikerrel…
Fantasztikus időutazás volt ez, csak én morfondíroztam azon hazafelé menet, hogy milyen lehet megélni Schenkernek 69 évesen azt, hogy olyan dalokkal éri el még mindig a legnagyobb közönségsikert, amiket konkrétan siheder kölyökként írt.
Fotók: Polgár Péter
