Deströyer 666, Türböwitch, Beneath The Void, Cryptic Remains /08.24./
Időről-időre szeretek alászállni az underground rejtélyes bugyraiba több okból is. Egyrészt sok esetben olyan energiák mozognak és szabadulnak fel egy-egy ilyen klub szeánsz kapcsán, amit nagy színpadon már sajnos nagyon ritkán lehet tapasztalni, másrészt a jövő nagy reménységei is jó eséllyel ebből a közegből (is) érkezhetnek, és nem utolsó sorban sok mindent elárul kedvenc zenei stílusunkról, hogy honnan hova tart, vagy hova tarthat a szakma… Jó példa volt erre az undergroundot régóta terelgető, pátyolgató Insane Hellride szervezésében összehozott IHE Crew Party, amit a Deströyer 666 bulija köré szerveztek.
Nem véletlen a rendezvény nevében olvasható Crew Party megnevezés, hiszen az idén 40 éve zajongó legendás Ausztráliából származó, de jó ideje Hollandiában működő black/thrash banda elé három olyan csapat is került a műsorban, melyekben az Insane egyes tagjai is érintettek. A K.K. Warslut énekes/gitáros (néha basszeros) vezette formáció eddig egyszer járt nálunk, 14 éve egy fagyos októberi napon gyalulták le a rajongóik agyát a Kék Yukban előzenekarként, így épp itt volt az ideje egy update-nek gyalulás szinten, meg is kapta a magáét a nagyérdemű, na de ne rohanjunk ennyire előre!
Cryptic Remains
A nyár esti mészárlást a Cryptic Remains alapozta meg egy igazi kripta szagú old school Death Metal performansz képében. A szokásos pusztító szeánsz fényét egy érdekes momentum is tovább fokozta, hiszen ezen az estén kisegítőként a főként a Junkies és a Svoid soraiból (és egy csomó más formációból) ismert Czakó Dani dobolta le a bulit teljes magabiztossággal, ami ebben a stílusban már magában is jelentős teljesítmény. Dani már évek óta az egyik legérdekesebb figurája a hazai metal közegnek, sokat halljuk még a nevét ebben biztos vagyok…
Beneath The Void
A folytatásban a hazai Death Metal scéna egy másik sarokpontja ontotta magából a velős gondolatokat. A Beneath The Void brigádot azt hiszen senkinek sem kell bemutatni, a korábban Kill With Hate néven garázdálkodó banda már közel 20 éve pusztítja a gyanútlan hallgatók agysejtjeit, ráadásul ők a Death Metal technikásabb vonulatát képviselik, így a kriptaszag után a stílus egy másik szegmense is megmutatta, milyen az igazi pusztítás.
Türböwitch
Az előzenekarok sorát az utóbbi évek egyik meglepetés bandája a Türböwitch zárta. Mára megkerülhetetlen tényező lettek az undergroundban pedig pont azt a prosztó metal hozzáállást hozzák, ami ennek az ellenkezőjét kellene, hogy eredményezze, de olyan vehemenciával vezetik elő a punkba oltott tharsh/black nótáikat, ami ritka a hazai palettán. Náluk volt a legnagyobb bemozdulás is a közönség oldaláról, amivel rendesen feladták a leckét a főbanda számára is. A dobok mögött itt is kisegítő arc nyüstölte a cájgot, a Needless és a Skog soraiból ismerős Kasper Botond személyében. Az idén Wackent is megjárt banda számomra még egy igazi kérdőjel, kíváncsian várom, hogy hova jutnak el ezzel a kicsit csapkodós, Tankardosan prosztó hozzáállással és zenével, de az idő és a sikerek eddig őket igazolják…
Deströyer 666
A Deströyer 666 legénységét viszont rutinos arcok alkotják, nem ijedtek meg a Türbö zabolálatlan színpadfeltúrásától, hozták a kívánt magas szintet, rutinosan lakták be a zsebkendőnyi színpadot és csuklóból hozták az összes ismert pózt és geget talpig bőrben és szegecsben. Természetesen KK vitte a hátán a produkciót, de a többiek is hozták a kívánt szintet, hergelték a közönséget, ha kellett, összeálltak, ha a zene azt kívánta, űzték hajtották egymást a színpadon. Ezen a ponton be kell vallanom őszintén, hogy a rockzene széles spektrumán nálam nem a death/black bandák vannak a top helyeken, de a Deströyer és az előzenekarok bulijain is kellően jól szórakoztam, ami azt jelenti, hogy mindenki jól teljesített, viszont két fontos dologról is említést kell tennem. Az egyik fontos tanulsága a bulinak, ami kérdőjeleket rajzolt a homlokomra, hogy egy ilyen, stílusában magas szintű esemény miért egy ilyen tenyérnyi helyen kap színpadot, mint a Dürer kisterme? A Deströyer koncertjére már egészen megtelt a tér, kiváló volt a hangulat, de ennek a bulinak egy jóval nagyobb helyen, sokkal több fizető vendéggel kellett volna lemennie… Tudom, hogy demagóg a dumám, hiszen a metal zenén belül is egy zárt rendszerről beszélünk, ahol behatárolt a közönségréteg, de voltam már úgymond éllovas extrém metal koncerteken és tudom, hogy ennek a műfajnak is sok rajongója van kis hazánkban, és azt is tudom, hogy aki a black/death vonalra esküszik, az nem nagyon megy más bulikra, így viszonylag behatárolt az a réteg, akiket pl. ez a koncert is megszólított. Mégis, ameddig egy Cannibal Corpse koncert simán Barba Red Stage, addig ez, a műfajában teljesen azonos, magas szintű buli közel veszteséget termelt a szervezőinek… Azt is tudom, hogy sokak számára ez egy anyagi kérdés, de az idei év – azt hiszem- nem volt annyira erős extrém metal vonalon. Ez a buli kötelező lett volna minden black/death rajongónak. Mentségként, pont az előbb említett behatárolt közönség miatt nem lehet magyarázat a távolmaradásra, hogy pont ezen a napon zajongott a Parkban a Tankcsapda is. Biztosan voltak olyanok, akik a tankereket választották a vérhányás helyett, de a számuk elenyésző. A baj az, hogy ha ez a tendencia folytatódik, akkor belátható időn belül ezek a tényleg elhivatottságból, és az értékes undergroundból szerveződő események eltűnnek, mert nem jön ki a matek. Szóval kérek mindenkit, aki ezt a stílust szereti, gondolja végig és támogassa az ehhez hasonló eseményeket, amig még van mit támogatni…
A másik sarkalatos pont, amit meg kell említenem, szintén régi agymenésem, és mivel semmi elmozdulást nem érzek a témában újra és újra fel kell hoznom. Meggyőződésem, hogy aki zenészként felmegy a színpadra, annak úgy is kell megjelennie, mint egy zenész, akire az egyszerű rajongó felnézhet minden szempontból. Sajnos a hazai zenészek nagy része még mindig úgy néz ki, mint jó esetben a saját rajongói, ami alapvetően nem baj, csak ha már előadó művészetről beszélünk, ráadásul egy elég markáns külsőségekkel rendelkező zenei stílus esetében, akkor azt hiszem elvárható, hogy a színpadi jelenlét is tükrözze a zenész és a közönsége közötti különbséget, ha másnem legalább a színpadon. Tudom, hogy ez megint sokak szemében demagóg, felesleges duma, hiszen a zene a lényeg, és amúgy is lejárt a rock sztárok ideje, és kapásból tud mindenki tucatnyi külhoni bandát felhozni példának, akik szintén nem nagyon adnak erre, de ha jobban belegondol mindenki, akkor egy rakás jó példa is beugrik egyből a múltból és a jelenből is. Ez a buli is nagyon kontrasztos volt ebből a szempontból, hiszen ameddig a hazai bandák tagjainak nagyrésze, a már említett rajongó stílusban tolta, addig K.K. és csapata tetőtől talpig hozták az ezen a szinten elvárt külsőségeket. Nincs bevált, bejáratott recept a sikerre, de meggyőződésem, hogy a megfelelő megjelenés is segíti valahol az óhajtott elismerést, és az a demagóg duma sem igaz, hogy ez pénzkérdés, nem, saját magamból kiindulva tudom, hogy ez simán csak hozzáállás kérdése…
Na, de ha hagyom a külsőségeket és csak a puszta tényeket nézem, akkor bizony azt kell mondanom, hogy kifejezetten erősre sikeredett ez a nyár este a mostanra kifejezetten stílusosan belakott Dürer komplexumban. Láthatóan a régi arcok is elégedetten konstatálták, hogy kedvenc zenei stílusuk erőtől duzzadóan él és virul, a friss, fiatal metalisták pedig egy újabb meghatározó klubélménnyel gazdagodtak, ami tovább erősíti bennük a hitet, hogy jól választottak, ez az ő útjuk… Stay True
Fotók: Polgár Péter
