2CD, Solaris Music Productions 2024
Ritkán jelentkezik a Solaris együttes új stúdióanyaggal, de akkor mindig nagyot hasítanak. Most sem történt másként. Bejött a papírforma, csodálatos az új anyag. Ami már az első néhány hallgatás alapján is képes lazán az „év lemeze” érzeteket kelteni a hallgatóiban. Persze nyilván csalódottak is lennénk, ha ezúttal kivételesen másként történt volna, mert a Solaris évtizedek óta megbízható magabiztossággal hozza a világszínvonalat.
Mégsem lehet ilyen egyszerűen letudni az új albumot, mert a Marsbéli Krónikák III. önálló arculattal, sőt egyéniséggel, egyéniségekkel bíró, összetett, felnőtt, komoly alkotás. Egyfajta multimédiás művészi közlés, hogy talán ideje volna, mint emberiség, alaposan átgondolnunk a közös dolgainkat. Az új anyag ugyanis három prog rock szvitből, illetve a hozzájuk tartozó sci-fi novellákból áll, melyek feltartott mutatóujjként külön-külön és együttesen is egyaránt igénylik az odaszánt figyelmet. Zeneileg is kifejezetten érdekesek az új album összetett, hosszú szvitjei, miközben tartalmilag, üzenetüket tekintve is messzemenően figyelemreméltóak. Fel kell hát kötni a gatyát, mert a Marsbéli III. tételei az első harminc-ötven hallgatásig biztosan nem működnek majd háttérzeneként. De aztán sem könnyen távoznak az embertől a nyugtalanító gondolatok…
Negyven évvel az első, és tízzel a második rész után megérkezett a Marsbéli Krónikák harmadik része. Míg az első Marsbéli Krónikák lemezen egy szvit hallható, valamint további szerzemények; a második részen két szvit és egyéb kompozíciók; addig a harmadik album viszont már három hosszú szvitből áll. De így sem maradunk kapcsolódó felvételek nélkül, mert a két évvel korábban megjelent előzetes EP-n azért találhatunk a korszakhoz tartozó csemegéket.
Maga a dupla CD kétféle verzióban, angol- és magyar borítóval és dalcímekkel kerül a boltok polcaira, azonos zenei tartalommal. A magyar verzió alcíme Mi vagy M.I., míg az angolé I or A.I. A négypaneles digipak kiadáshoz kiegészítő csomag is rendelhető, melyben 8 oldalas booklet, a duplatálcás műanyag tok és a hozzá tartozó kétoldalas hátlap található. Szintén kiegészíti az új anyagot három, LP-formátumú novellás-füzet, melyek ismerete erősen ajánlott a zenei szvitek részeinek és egészének értelmezéséhez.
Míg az 1984-es első Solaris LP letagadhatatlanul a Kádár-kor életmódjáról, illetve az akkori alattvalók elvágyódásáról árulkodik, addig a Marsbéli Krónikák III. viszont már egyértelműen a digitális kor szülötte. Míg annakidején a prog rock lemezeket hallgatva és a sci-fi regényeket bújva repültünk messze-messze, a lehető legtávolabb a diktatúra hétköznapi valóságától, miközben a gulliveriádák segítségével a gondolkodás szabadságát is fenntartottuk magunknak, addig a harmadik etap esetében már magukat a történeteket is az A.I. ihlette, a borítókat is a Mesterséges Intelligencia generálta, miként a felhasznált népi- és vallási- zenei stílusgyakorlatokat is A.I. segítségével egészítették ki rituális szövegrészletekkel. Mi több, a végén még maga a Mesterséges Intelligencia is megszólal benne, bár ezúttal még csak megszemélyesítve, de erős jelzés értékkel.
Persze a Marsbéli Krónikák III. abban az értelemben is a digitális korszakhoz tartozik, hogy a monitorokon tervezett és szerkesztett tipográfia olyan betűméretekkel és fonttípusokkal rendelkezik, ami nyomtatásban gyakorlatilag olvashatatlan. Még a hátoldalon szereplő dalcímek esetében is. Ami egy normál zenei albumnál is öreg hiba volna, hát még három, tartalmas szvit tételei esetében. Ez a fajta monitorszemlélet és gépfüggőség feltűnően hasonló ahhoz a jelenséghez, mikor a javarészt digitális maszterekről készülő „bakelit” verziókat automata gépek vágják lakklemezre, vagy rosszabb esetben direktben a nyers vinilre. Mivel pedig a jelenkor analóg lemezei hírből sem ismerik a megfelelő szaktudással és sok éves-évtizedes tapasztalattal bíró vágó-hangmérnököket, hát ez a fajta elembertelenedés futtatja biztos buktára a már eleve hendikepből induló projekteket. Ahol még a sokszor bántott CD verziók is megalázzák a hipszterboldogító bakeliteket, hát még a hozzáértéssel készült analóg szalagok és nagylemezek. Miközben viszont elvileg minden elérhető két kattintással a digitális mocsárban, amit a Nagy Testvér jelenleg még enged megosztani és megtalálni…
(Félreértés ne essék, még nem volt alkalmam a Marsbéli Krónikák III. részének nagylemezeit tesztelni, miként egyikünknek sem. Lévén, hogy eleddig csak a dupla CD készült el. Inkább csak a korszellem változását jelzi minden ilyen kiszólás. Meg a tapasztalat, hogy az első két Solaris album mindenfajta rendszeren megeszi a 2000-es években készült újkori vinil kiadványokat. Persze az átkosban sem azért csináltak a mai dömpingtermékeknél sokkal jobban szóló lemezeket az elvtársak, mert annyira a szívügyük lett volna a magyar progresszív rock. Hanem inkább csak azért, mert a módszerváltás előtt még nem állt a hanglemezgyári vezetők rendelkezésére olyan lehetőség, amivel bátran az igénytelen ócsítás és az ipari gagyi irányába terelhették volna a hazai hanglemezgyártást, néminemű hazafias népfrontos hozsannázás mellett…)
Mindenesetre a hanganyag valami csoda. Jó zene, kitűnő, sőt tanári szinten feljátszva, érzékletesen, mély átéléssel előadva. A Solaris jelenlegi felállása nem tud hibázni. Erdész Róbert billentyűs, Kollár Attila fuvolista, Bogdán Csaba gitáros, Pócs Tamás Tompox, Kisszabó Gábor és Seres Attila Jata basszusgitárosok, Gömör László és Raus Ferenc ütősök szinte súrolják a halandó emberi lények számára elérhetetlen tökéletességet. Miként vendégeik, Szirtes Edina Mókus hegedűs, Sturcz András csellista és az Ullmann Zsuzsa, Demeter György, Gerdesits Ferenc alkotta vokálcsapat munkája is csodálatos.
A két CD-n hallható három szvit közül a két rövidebb -5, illetve 4 tételes- az első korongon helyezkedik el, míg a hosszabb, 8 részes, a másodikon. Zeneileg pedig talán úgy csoportosíthatók, hogy a két húsz perc körüli inkább a régebbi Solaris világot idézi, míg az utolsó, negyvenperces, a Marsbéli Krónikák II. és a Nostradamus 2.0 fémjelezte legújabb korszak, vokálisabb, világzenésebb felfogásával rokonítható inkább. Valamint Erdész Róbert Meeting Point című szólóalbumával és a Napoleon Boulevard Világfalu CD-jének egyes tételeivel is.
Bár a műfaj egyértelműen és hangsúlyosan prog rock, szerencsére ezúttal sem ragadtak le a nyilvánvaló közönség kedvenc albumok és előadók munkásságánál. A Solaris önálló zenei világgal, illetve világlátással rendelkező alkotók közössége, akiknek sem igénye, sem szüksége nincs az epigonkodásra. Hallhatunk hát egy jó adagot a zeneszerzőkre, Bogdán Csabára, Kollár Attilára és Erdész Róbertre jellemző dallamokból. Valamint egy rakás váratlan, meglepő, még tőlük is szokatlan megoldást, dalszerkezetet és kultúraidéző dallamot. Mert a Solaris 44 évvel a megalakulása után is stabilan megmaradt progresszív rockzenekarnak, így a fiúk napjainkban is keresik a kihívásokat, az új utakat, illetve a tartalmas novellákhoz lehető legjobban illeszkedő zenei kifejezésmódokat.
A lemezoldalnyi vagy még annál is hosszabb szvitek és a zenei sokszínűség okán nyilván azonnal felmerülhetnek Mike Oldfield vonatkozó albumai. Miként a monotonabb, szintetikusabb részeknél pedig akár még a Tangerine Dream munkássága is jó párhuzam lehet. De a Marsbéli Krónikák III. nem utánzat, hanem sokkal inkább egy, a világklasszisokhoz mérhető új etalon. Egy ékkő, mely ugyanúgy kiviláglik a maga környezetéből, mint a korábbi korok időtlen klasszikusai. És persze miközben, ha nagyon akarjuk ezúttal is megvannak az ELP, a King Crimson, a Pink Floyd, vagy akár a korai Genesis párhuzamok is, de az új Solaris nyugodtan körülírható, ajánlható másfajta veretes példákkal is.
Mert bizony megfelelő zenei műveltség birtokában ugyanolyan érvényes lehet rá a Wishbone Ash, a Renaissance, a Camel, az Anyone’s Daughter, a Beckett, a Kraan, a Gentle Giant, a Fruupp, a Kansas, a Focus, a Supertramp vagy a Lindisfarne kifinomultsága. Miként az Android East Of Eden-jének hangulatai, vagy az utolsó szvitben a kései Happy The Man baljóssága és a Hawkwind Warrior On The Edge Of Time-jának elkerülhetetlen végzetet sugalló könyörtelensége is érvényes párhuzam lehet itt-ott. Tehát egy nagyon átgondolt zenei szerkezetben módszeresen adagolva jönnek a gondosan kidolgozott zseniális ötletek, melyek a dalfolyam előre haladtával többféle zenei és kulturális utalást is tartalmaznak. Garantált sokszori újrahallgatásra invitálva a közönséget.
Számomra néhol be-beugrott még a sokak által alulértékelt Focus Con Proby album is. Nem is annyira a fuvola miatt, hanem mert a Marsbéli III. esetében is olyan jól illeszkednek egymáshoz a látszólag össze nem illő stílusok, mint mikor a disco és a punk előretörésével mit sem törődő Thijs van Leer csapata a széllel szemben haladva inkább soul- és popénekes PJ Proby-val társult, mint hogy behódolt volna az akkori korszellemnek.
Míg a népi dallamok és vallásos rigmusok a hallgató műveltségének, illetve benyomásainak függvényében itt-ott akár még fel is ismerhetők, a szándékosan felismerhetetlen, kvázi halandzsás részek a kultúrák összeolvadását hivatottak megjeleníteni. Az Ullmann Zsuzsa által énekelt részek elsőre a Skandináv Lottó egykori reklámzenéjére, a Taya Geyzirrah című remekmű kamu skandináv soraira emlékeztettek. Ami nem is csoda, hiszen Zsuzsa hangja és Robi dallamvilága ezer közül is felismerhető. A Cabaret összkiadás pedig megkerülhetetlen alapmű, ha valaki a Magyarországon megjelent zenékkel foglalkozik. De azért kellett hozzá még vagy harminc további hallgatás, míg a Marsbéli Krónikák III-ban hallható betétek elkezdtek számomra önállóan is működni és felfedni sajátságos arcukat, főleg a harmadik szvit világában elfoglalt szerepüket illetően.
Mert a második lemezen hallható harmadik opus esetében már az első hangoktól egyértelműen azonosítható Erdész Robi sajátos világa. Mégis időt kell hagyni neki, míg megmutatja magát, az Álomvölgy novellához erősen köthető egyéniségét, sajátos arculatát. Bár a hosszú és összetett szvit sok tekintetben rokon Mike Oldfield korai anyagaival, mégsem a brit szigetek zeneisége dominál, hanem egy sajátos közép-európai dallamvilág. Melyet ki-ki egészítenek a világ többi részéről származó stílusjegyek, amolyan szándékos világfalu érzetet adva az internet és a mesterséges intelligencia által katalizált kulturális összeolvadás művészi kifejezéséhez. Mindezen világjelenség újra és újra, így e CD-t hallgatva is egyfajta modernkori Bábel tornya érzetet kelt bennem. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy ez az üdvös út az emberiség számára. De tény, hogy jelenleg szinte minden fontosabb történés olyasmi irányba mutat és halad, érzéketlenül, rendületlen következetességgel és könyörtelenséggel. Mire vársz? Új Babylon épül…
A Marsbéli Krónikák harmadik része egy rendkívül gazdagon hangszerelt dupla album. Melyben ráadásul nem csak a szólamok színesek, hanem a felhasznált hangszínek is komoly produceri munkáról árulkodnak, Erdész Tamás, Erdész Róbert és Szabó Viktor hozzáértéséről tanúskodnak. Különösen a billentyűs- és gitárhangszínek esetében szokatlan idehaza ez a fajta igényesség.
A prog rock, synth rock és progresszív elektronika stílusú részek mellett időről-időre feltűnnek még hard rock és prog metal elemek is. A kifejezetten zúzós riffelést pedig remekül ellensúlyozzák a sokféle nép zenéjét és kultúráját megidéző folk rock részek, klasszikus, etno és vallási zenei érzetű rétegek. Mégsem válik az új albumot alkotó három mű kaotikussá vagy öncélúvá. Mert a felhasznált zenei stílusoknak és hangszereléseknek helyük és konkrét céljuk van az adott művekben, melyek igen jól illeszkednek a javarészt instrumentálisan elmesélt társadalomkritikus sci-fi történetekhez. Amik eredeti novella-verziót a már említett LP-méretű füzetecskékben lehet a zenemenü mellé beszerezni. Majd akár a zenehallgatással párhuzamosan elolvasni, majd párszor újraolvasni.
Erdész Róbert zenekarvezető nemcsak a zene, hanem a sci-fi szerelmese is. Aki a billentyűzés és zeneszerzés mellett egy kiváló sci-fi író is. Multitalentum. Őt tényleg nem csak azért érdemes olvasni, mert a Solaris tagja és a vonatkozó három írása kapcsolódik az új lemezhez, hanem saját jogon is kimagasló sci-fi szerző. Eleve nagyon érdekesek a témái. Ráadásul képes a figyelmet mindvégig fenntartó módon előrehaladni a történeteiben, miközben mégis olvasmányos marad, közérthető módon fogalmaz. Jól tömörít, miközben a fordulatai mégis jó ütemben, kidolgozottan és megalapozottan érkeznek. De a legfontosabb, hogy minden egyes Erdész mű erősen gondolatébresztő, társadalomkritikus alkotás, így az ilyesmire fogékony közönséget hosszabb időre, hetekre, hónapokra is képes lekötni. Mert önző, beteg, bolond világunkban valóban van min gondolkodni. Főleg, ha utódaink sorsa, tehát egy cseppet sem közömbös dolog a tét.
Robi a Marsbéli Krónikák III. hivatalos sajtóanyagában a következőképen fogalmazta meg a kapcsolódó novellákkal kapcsolatos alapvető tudnivalókat:
„A Marsbéli Krónikák 40 éves évfordulójára íródott concept-album 3 nagy zenei részből (szvitből) áll: ZOO Galaktika, A Bárka és Álomvölgy.
Mindegyiknek külön története van.
Mi vagy M.I. – A.I. történetek.
Ezek a történetek, akárcsak a zene, mind egyfajta mesterséges intelligenciáról szólnak.
Mindhárman ugyanarról, de mindhárman másképp.
A ZOO Galaktika egy nem rossz- és nem jóindulatú M.I.-ről szól. Egy olyan programról, ami a nagyon messzi múltban, valahol a Galaktika távoli csücskében született, és már az Alkotóit is rég elnyelte a múlt. Ő azonban azóta is teszi, amire programozták. Részvétlen és kíméletlen alapossággal. Nem ellenünk. Nem is konkrétan értünk.
Magáért az Értelemért.
Hogy aztán ez nekünk jó vagy sem, az nem szempont a programjában.
A BÁRKA középpontjában egy gondoskodó M.I. áll.
Ez az ember által létrehozott értelem egy világméretű háború kirobbanásának előestéjén ébred öntudatra. De korántsem úgy, mint a Terminátor szörnyetege, a SkyNet.
Ismer bennünket, hiszen mi alkottuk, és arra lett programozva, hogy tanuljon belőlünk.
És Ő tanul.
Hogy megvédjen minket.
És Ő megvéd.
De egészen másképp, mint ahogy azt a tervezői szerették volna.
Az Álomvölgy megintcsak a Galaxisból távoli szegletéből érkező, idegen TERVEZŐ alkotta M.I.-ről szól. Egy kezdetleges, egyszerű programocskáról, ami sok ezer éven át építi föl magát, és temérdek sikertelen próbálkozás során, velünk együtt igyekszik megtanulni, miként lehetne elkerülni a Nagy Kataklizmát.
Azt a pusztító fordulatot, ami törvényszerűen leselkedik minden civilizációra.” – Erdész Róbert
Elsőre meglepett a három Marsbéli III. történet tartalma. Fel is tettem magamnak a kérdést, hogy vajon mennyiben kapcsolódik mindez Ray Bradbury novella-sorozatához? Aztán persze gyorsan leesett, hogy ugyanaz a társadalomkritikus szemlélet, ugyanaz a -közeli önpusztítás lehetősége és egyéb társadalmi anomáliák miatt aggódó- humanista lelkület vetette papírra ezeket, mint a múlt században született klasszikusokat. Mert Bradbury is hamar eljutott a Föld igencsak lehetséges nukleáris kataklizmájához; miként a kevés túlélő, illetve marsbéli, földönkívüli értelem ahhoz való viszonyához is. Mindez pedig felerősödve jelenik meg a friss erdészi gondolatokban. Hiszen az emberiség, szinte genetikus önpusztító hajlamait csak a vak nem veszi észre. A hívő ember persze nyilván az öröklött bűnnel azonosítja. De mindenféle világlátású személynek szembe kell néznie az emberi gőg, önzés, hiúság, irigység, mértéktelenség, kevélység, fösvénység, hatalomvágy, nagyravágyás, önimádat és hasonló jellemhibák erőszakos következményeivel. Amivel kapcsolatban viszont megint csak ugyanoda jutnak a gondolkodó fejek, hogy ha magunktól nem megy, hát külső segítség kell a pusztulás elkerüléséhez. Blood rack, barbed wire / Polititians’ funeral pyre / Innocents raped with napalm fire / 21st century schizoid man…
Egy másfajta összefüggés, hogy a Marsbéli Krónikák II. albumhoz is tartozik egy Erdész novella, mely időben az eredeti Bradbury történetek után játszódik. A Hol vagyok? című írásban szintén az A.I. a főszereplő, csak még nincs néven nevezve, mert akkoriban még nem volt ennyire elterjedve a M.I. kifejezés. Így aztán ez az extra irodalmi kapcsolódás még inkább segíthet a frissebb novellák és az új zeneanyag befogadásában. Egyébiránt e tekintetben a Marsbéli Krónikák III. akár a Nostradamus 2.0 Returnity: Unborn Visions része is lehetne. Mert a francia asztrológus és pestisdoktor som egyéb mellett bizony az A.I. tekintetében sem közölt látnoki jóslatokat…
A három új füzetet lapozgatva nem kell sokáig olvasni, hamar felismerhető az összefüggés az apokrif irodalom őrzői vagy a világ különféle vízözönlegendái és az első lemezen található szvitekhez tartozó Erdész-novellák között. A harmadik szvit külső hatása, kvázi isteni beavatkozása pedig ateista vallás messiáskeresését jeleníti meg. Az emberi önpusztítást viszont bármilyen világnézetből kitekintve is egyaránt jó volna elkerülni. Ha máshogy nem megy, külső beavatkozásra vágyunk. Ami ez esetben is erősen emlékeztet a kinyilatkoztatásra, Noé szivárványára, Mózes kőtábláira vagy a pünkösdi eseményekre. De a Marsbéli Krónikák III. kapcsán szintén érvényes párhuzam lehet Zsoldos Péter A feladat című regénye, illetve az abból készült, Pink Floyd zenékkel gazdagon aláfestett filmsorozat. Ez esetben sincs meglepetés. Zsoldos, Várkonyi Gábor rendező vagy Roger Watersék ugyanúgy zseniális dolgokat alkottak, mint a Solaris művészei.
A második, Az Özönvíz balladája című szvit, illetve A Bárka novella kérdésfelvetése különösen izgalmas. Hiszen, ha akár csak egy gondolatkísérlet erejéig is feltételezzük, hogy nincs külső segítség, sem Isten, se marslakók, se egyéb földönkívüliek, akkor vajon elvárható-e egy olyan mesterséges intelligenciától, amelyik csak tőlünk tanult, hogy megvédjen minket önmagunktól, a bennünk lévő önsorsrontó, önpusztító hajlamoktól? Vagy csak egy beletörődő melankólia marad a művészeknek, József Attila után szabadon, hogy Ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág?
A Solaris Marsbéli Krónikák III. című albuma nálam jelenleg az év hazai lemeze. Ami nagy valószínűséggel a 2024. esztendő év végi összesítéskor is az marad. Mert jó zenét sokan csinálnak. Értelmes üzeneteket is közvetítenek néhányan. De ilyen átgondolt, alapos és komplex művet szökőévenként kapunk, vagy még akkor se mindig. Ilyen, amikor egy vonalba kerül a tudás, a kreativitás és a mondanivaló, majd minden szinten szárba szökken a tehetség.
Az üzenet pedig aktuálisabb, mint valaha. Bármilyen világlátásúak is vagyunk, bármilyen meggyőződéseket is vallunk, elég egy tetszőleges esti híradó, hogy nyilvánvaló legyen, közösen vagyunk a slamasztikában, sok-sok évtizede nem volt ekkora bajban a világ.
Solaris: Marsbéli Krónikák III.
2CD, 2024
CD 1:
ZOO Galaktika:
1. Zoo Galaktika
2. Az ALKOTÓK árnyai
3. Az ŐRZŐK
4. Mi vagy M.I.
5. Átbillenési pont
Az Özönvíz balladája:
6. Prológ
7. Túlélők szigete
8. A BÁRKA
9. Az Özönvíz balladája
CD 2:
Álomvölgy:
1. Isten hozott az Összeomlásban
2. Rémálmok
3. A Jövő Emlékei
4. Aranyholló
5. Álomvölgy
6. Paradoxon
7. Emlékmű
8. Az Utolsó Vers
Kollár Attila – fuvola, csörgődob, recorder, vokál
Erdész Róbert – billentyűk
Bogdán Csaba – gitár
Pócs Tamás Tompox – basszusgitár
Kisszabó Gábor – basszusgitár
Seres Attila Jata – basszusgitár
Gömör László – dob, darbuka
Raus Ferenc – dob
Sturcz András – cselló
Szirtes Edina Mókus – hegedű
Demeter György – vokál
Gerdesits Ferenc – vokál
Ullmann Zsuzsa – vokál
