1994. szeptember 3-án egy, a Népstadionban megrendezett nagykoncerttel tért vissza a közönség elé az Omega, amely koncert mind a zenekar, mind a rajongók számára emlékezetes maradt, hiszen hatalmas esőben zajlott. A zenetörténeti pillanat után az Omega új lemezzel jelentkezett, amely megjelenés akkoriban nem lett maradéktalanul teljes. Most azonban egy teljeskörű kiadványként jelenteti meg újra GrundRecords.

Közel harminc év telt el azóta, hogy a visszatérést követően, 1995-ben hozzákezdett az Omega az új album elkészítéséhez. Szenzációt jelentett akkoriban, hogy szerzőként és előadóként is ismét közreműködött a zenekarban Presser Gábor, valamint Molnár György mellett egyenrangú társként hallható az albumon Szekeres Tamás gitárjátéka is. Zeneileg ez a lemez egyfajta átmenetet képez a korábbi Omega hangzás és a ’90-es évekre jellemző úgynevezett „stadion rock” között. Érdekesség, hogy hosszú idő után a dalokat immár nem kollektíven az Omega együttes jegyezte szerzőként erre az albumra, hanem a szerzői kreditek feltűntetése már sokkal valósabb alapokon nyugodott. Szövegíróként Ambrózy István, Trunkos András, Sülyi Péter és Várszegi Gábor mellé becsatlakozott Sztevanovity Dusán is. Külön említésre méltó a Viszt György által készített rendkívül színvonalas borítókép.
Az album egy szintetizátorokra, zongorára és gitárra épülő, éteri Nyitánnyal indul, melynek szerzője Mihály Tamás. A Nyitányba olvad bele az Égi harangok című dal, melynek zeneszerzője ismét csak ő. A kompozíció Mihályra jellemzően csak lassan bomlik ki, a dal mértéktartóan és biztos kézzel formált alkotás. Az Álmodozó című felvétel egy jellegzetesen szerkesztett Presser Gábor – Sztevanovity Dusán kompozíció. A hangszerelés is nagyon finom: tipikus Presser az elszórt zongorahangokkal, akusztikus gitárral és ütőhangszer-arzenállal. Dusán dalszövege is nagyon szép, kiérlelt munka. Bár Kóbor János számára a zeneszerző énekdallama egy kicsit szokatlan lehetett, kiemelt dicséret illeti őt a feladat hibátlan megoldásáért: előadása rendkívül élvezetes és ízléses, életművének legérdekesebb pillanatai közé tartozik. Hasonlóan kiérlelt dal a Minden könnycseppért kár című, ugyancsak Presser – Dusán kompozíció. Kóbor János ehelyütt is képes hozzátenni eddig elért énekesi érdemeihez, a megvalósítás tökéletes lett. A dal legfelemelőbb pillanata Szekeres Tamás gitárszólója, melyet helyenként unisonóban ad elő Presser Gábor zongorájával.
Kóbor János és Sülyi Péter közös szerzeménye a Levél – Poste Restante című szám. A markáns hard rock – ami tulajdonképpen már-már heavy metal – erős és hatásos kontrasztot képez Presser Gábor dús szövetű balladáival. A számot Szekeres Tamás kiválóan rögzített gitársávjai uralják, de ismét külön figyelmet érdemel Kóbor János nagyszerű szólóéneke is. A Yeshiva éneke Benkő László dala. A melódia rá jellemző módon egyszerű és szépen formált, a hangzás lebegős és nagy térben megszólaló. Különlegesség a hangszerelésben felbukkanó bund nélküli basszusgitár. Kereken ívelt ballada a Csillaglány című szám is, gyönyörű dalszöveggel és Kóbor János finom éneklésével. Akusztikus gitárok és szintetizátor teremtik meg a dal alapját, fontos a zongoraszólam is, ám a szólógitár ezúttal nem kap nagy szerepet. A balladák sorát gyarapítja a Bíbor hajnal című dal is, amelynek zeneszerzője Molnár György. Hangulatában kicsit az Arc című nagylemezig tekint vissza, középpontjában azonban Szekeres Tamás ízléses, ám technikás gitározása áll.
A Rock and roll nem hagy el Mihály Tamás száma, megszólalásán kicsit a Free All Right Now című dalának hatása érezhető. A gitárszóló ezúttal is Szekeres Tamás munkája. Az Égi szerelem újabb példa arra, hogy Mihály Tamás mennyire csodásan szerkeszti, formálja balladáit. Nagy erejű aréna rock a Miss World című szám – hatásos hangulat-fokozás a lemezt lezáró A Kereszt-út vége című Mihály Tamás ballada előtt. A dal tökéletes befejezése az albumnak, a kompozíció végén felhangzó gitárszóló és az azt megerősítő kórus dallamvilága kicsit az időben is visszarepíti a hallgatót: az Éjféli koncert basszusgitár-szólóját visszhangozva.
A Trans And Dance című CD végül 1995-ben került a boltok polcaira és – kereskedelmi szempontból legalábbis – nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Megjelenését nem övezte szinte semmilyen reklám-, vagy hirdetéskampány, az album csendesen várta vásárlóit a lemezboltokban.
Épp ezért nagyon időszerű volt már, hogy a Trans And Dance újra a nagyközönség elé kerüljön a lehető legtöbb platformon. Az anyag dupla vinylen, CD-n és az összes ismert digitális felületen is elérhetővé válik. A hanganyagot Rozgonyi Péter hangmérnök a DAT-ra rögzített eredeti mesterszalagról újította fel. A hanglemezgyűjtők örömére az album először jelenik meg ebben a formátumban. A kiváló hangminőségű, márványozott bordó színű korongokkal rendelkező kiadványt 12 oldalas, ritka fotókkal ellátott füzet teszi teljessé. CD-n a hanganyag négy ritka bónuszdallal kiegészítve, a sorozattól már megszokott, információgazdag füzettel jelenik meg. A digitális zeneáruházakba a bónuszfelvételekkel ellátott anyag kerül.