2024. szeptember 6-án, Roger Waters születésnapján, új szólóalbummal jelentkezett David Gilmour, a Pink Floyd énekes gitárosa. A Luck and Strange címet viselő ötödik önálló Gilmour nagylemez egy zeneileg rendkívül összetett, tőle mindenképpen újszerűnek ható, újító szándékú alkotás lett. A Floyd hagyományokkal több szempontból is szakító anyag értékelése kapcsán érdemes feleleveníteni az előzményeket. Legfőképpen David szólóprodukcióit, illetve az azokhoz vezető utat.
Sorozatunk ötödik részében a Yes, I Have Ghosts EP, valamint a húszas évek korai felvételei kerülnek bemutatásra.
Az Endless River utáni időszak számos vitát eredményezett a Pink Floyd egykori tagjai között. Melynek részint az utólag felturbózott, félkész stúdiós anyagból összeállított utolsó album felemás fogadtatása volt az oka. Részint a művészek ismét fellángoló politikai véleménykülönbsége. Részint pedig, mert mindhárman gyökeresen eltérően ítélték meg, hogy miként is kéne feldolgozni az archívumot. Mert szép lassan az összes demót, kiadatlan stúdiófelvételt és koncertanyagot utolér azok ötvenéves jubileuma és minden szabad prédává válik, amit nem jogosítanak valamiképpen.
A súlyos vitákat követő kompromisszumok eredményként végül előbb 2015-2017 között jelentek meg a korai korszak demói, tévé- és rádiófelvételei. Elsősorban Nick Mason elképzelései alapján, a The Early Years 1965-1972 díszdoboz és kiadványsorozat részeként. Melyek a gyakorlatban a The Tea Set / The Pink Floyd Sound 1964-es, ’65-ös demóival indítottak és számos ritkaság felvonultatása mellett a „szaxofonos Echoes” 1974-es BBC felvételével zárulnak.
Mindezt 2019-ben követte a The Later Years 1987–2019 gyűjtemény, majd 2020-ban és ’21-ben annak fontosabb elemeinek önálló kiadványokként történő kibocsátása is, immáron David Gilmour vezetésével. Mivel a Later Years sorozat nemcsak az addig dobozban pihenő The Endless River filmet szabadította fel, hanem A Momentary Lapse Of Reason egy teljesen új, részben újrajátszott, részben radikálisan újrakevert verzióját is közrebocsátotta, ismét rengeteg rajongó kezdett reménykedni a Pink Floyd valamiféle újjáalakulásában és a régi-új anyag élő bemutatásában. Csalatkozniuk kellett, mert David Gilmour sokadszorra is határozottan elzárkózott a folytatástól.
A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a szintén alaposan átdolgozott Animals újrakiadásának bónuszaiban sehogy sem tudtak megegyezni a felek. Miközben a dalszövegeket jegyző Roger Waters lemezismertetője pedig semmilyen formában sem jutott át David Gilmour szűrőjén. Így a már 2018-ban is teljesen kész kiadvány további négy évig maradt talonban, míg végül Gilmour akarata érvényesült és csak önmagában, mindenfajta extra vagy ismertető nélkül jelenhetett meg az új Animals változat.
Mivel ilyen paprikás hangulatban szóba se jöhetett egy újabb Pink Floyd reunion, az öregfiúk ismét szólóban folytatták a karrierjüket. Ezúttal viszont nem csak Waters és Gilmour indultak újra külön utakra, de Nick Mason-nek is elfogyott a türelme, így a veterán dobos 2018-ban új együttest alapított Nick Mason’s Saucerful of Secrets néven. Mely formációval még az évben elkezdett turnézni a korai évek dalaival. Közte olyan szerzeményekkel is, melyeket a Pink Floyd évtizedek óta vagy egyenesen sosem játszott még élőben. Míg David Gilmour eleddig nem tette tiszteletét a Saucerful Of Secrets koncertjein, addig Roger Waters viszont már a következő évben, 2019-ben vendégeskedett Mason-ék színpadán.
2020 áprilisában jelent meg Polly Samson A Theatre For Dreamers című regénye, melynek cselekménye 1960-ban játszódik a görögországi Hydra szigetén. Az írás angolszász és skandináv aranyifjak, írók, festők, zenészek mediterrán kolóniáját mutatja be, egy tizennyolc éves lány, Erica szemszögéből. Egyebek mellett a fiatal, még befutás előtt álló Leonard Cohen fikciós történetével. A tervek szerint a könyvhöz zenés promóciós rendezvények is kapcsolódtak volna, David Gilmour részvételével, de azokat a covid miatti lezárások okán törölni kellett.
Helyette a Gilmour család Von Trapped Family címen közvetített online adássorozatot heti rendszerességgel az otthonukból. Melyekben felolvasások, rajongói kérdezz-felelek és élőzene egyaránt szerepeltek. A Von Trapped sorozatban debütált David Gilmour A Theatre For Dreamers kötethez írt új dala, a Yes, I Have Ghosts, melyben a lánya, Romany Gilmour hárfázik és vokálozik, és amelynek a szövegét természetesen Polly írta. A Yes, I Have Ghosts kétféle verziója még az évben megjelent kislemezen.
A következő évben a Yes, I Have Ghosts eltérő borítóval ismét kiadásra került, a könyvhöz mellékelt EP CD formában, további három új felvétellel, mely szerzemények szintén a regényhez kapcsolódnak. Az anyag így egyfajta soundtrack-ként funkcionál, csak most épp nem egy filmhez, hanem egy prózai műhöz kapcsolódnak a csodás Gilmour kompozíciók.
Normál esetben a Yes, I Have Ghosts EP ismét alaposan megosztotta volna a rajongótábort. Mivel David Gilmour eléggé eltávolodva a Floydtól és a rockzenétől, amolyan alkalmazott folkzenét komponált. Népzenére emlékeztető dallamokkal és görögös hangszereléssel. Ráadásul a hangszerek javarészét is ő maga játszotta fel a felvételek során. Csak a lánya, Romany és John McCusker népi hegedűs hallható még rajta kívül az EP-n. Azonban a kétezerhúszas évekre sajnos eljutottunk odáig, hogy az emberek többsége oly annyira függ a digitális mocsártól, hogy ami nincs ott, az szinte nem is létezik.
Így aztán, mivel az EP dalai nem kerültek fel a streaming szolgáltatókhoz és az online zeneáruházakba, szinte csak azok hallgatják, akik annakidején megrendelték a CD-mellékletes könyvet. Ezért hát a Yes, I Have Ghosts EP máig a legkevésbé ismert Gilmour anyagnak számít, hiszen a végletekig elkényelmesedett rajongók túlnyomórészt már letölteni vagy átmásolni is lusták a hangfelvételeket.
2022-ben, mikor sok helyen még mindig javában tartottak a lezárások és egyéb korlátozások, kitört az orosz-ukrán háború. Melyre reakcióul David Gilmour, aki addig mereven elzárkózott a Pink Floyd bármiféle újbóli aktivitásától, egy új felvételt készített Andrij Khlyvnyuk ukrán zenész és katona énekének felhasználásával. Mivel a lehető legnagyobb hatás érdekében Pink Floyd néven kívánta a zenét és a klipet forgalomba bocsátani, Nick Mason-höz fordult az ügyben, aki rábólintott David kérésére. Így hát egy rendhagyó formációban, Guy Pratt basszusgitárossal és Nitin Sawhney billentyűssel kiegészülve, négyesben vonultak Gilmour házi stúdiójába.
A Hey Hey Rise Up című dal végül 2022. július 15-én jelent meg CD- és vinil single formában, melynek B-oldalán A Great Day For Freedom egy újrakevert, új verziója kapott helyet. A lépés sokakat meglepett, majd sokadszorra is megosztotta a közönséget. Részint a projekt jellegéből adódóan politikai, világnézeti törésvonalak mentén. Részint pedig zeneileg is sok kritika érte az új dalt, hiszen a különféle online felületeken számos floyder adott hangot abbéli csalódottságának, hogy szerintük a Hey Hey Rise Up nem ugorja meg a Pink Floyd által korábban felállított igencsak magas lécet. Így aztán egyesek egyenesen úgy vélekedtek, hogy talán mégiscsak szerencsésebb lett volna Gilmour szólóanyagként kihozni a kislemezt.
David Gilmour azonban nem sokat törődött a kritikusaival, inkább módszeresen haladt előre a projektjeivel. 2023 májusában két frissen felújított, korábban kiadatlan Jokers Wild dalt tett közzé az online felületeken. Majd augusztustól novemberig a Metallic Spheres In Colour és a hozzá tartozó klipek és digitális kislemezek kibocsátása következett.
2024. június 7-én jelent meg Michael Berkeley, Neil Tennant és David Gilmour Zero Hour című digitális kislemeze, mely szintén Ukrajna támogatásának céljával készült.
Szintén 2024-ben került a boltok polcaira, de még 2022-ben és ’23-ban rögzítették a Body Count Merciless című albumát, melyen a Comfortably Numb új verziója is szerepel, David Gilmour közreműködésével. Hosszú idő után ez az átdolgozás volt az első dolog, amiben Waters és Gilmour egyetértett, mert mindkettejüknek tetszett Ice-T új szövege. Így aztán nemcsak a hozzájárulást adták meg a feldolgozáshoz, de David ráadásul felajánlotta, hogy szívesen részt venne a felvételekben is.
„A Body Count Comfortably Numb változata meglehetősen radikális, de a szövege nagyon betalált. Megdöbbentő, hogy egy majdnem ötven évvel ezelőtt írt dallam visszatér ezzel a nagyszerű új megközelítéssel. Újra aktuálissá tették. Az első kapcsolatfelvételkor Ice-T csak a dal felhasználásának engedélyezését kérte, de arra gondoltam, hogy felajánlhatnám, hogy én is játszom a felvételen, mert tetszik az új szöveg. Arról a világról beszél, amiben most élünk és ami elég ijesztővé vált.” – David Gilmour
Folytatjuk!
A szerző a Hungarian Pink Floyd Club elnöke. A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Pink Floyd könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
