– Interjú és koncertbeszámoló az Akváriumból
Január 17-én Budapesten, az Akváriumban volt szerencsénk élőben is átélni az egy5egy színpadi lendületét – alkotói szünetükre való tekintettel egy ideig utoljára. Szerencsére nem csak a koncertélményt vihettük magunkkal, hanem egy jókedélyű és tartalmas beszélgetést is, amelyen keresztül egy kis betekintést nyertünk a srácok világába. Meg nem játszott, őszinte pillanatok következnek.
Kicsit korán érkezvén a helyszínre, pont elkaptunk pár hangfoszlányt a Kishallból, az egy5egy, majd vendégzenekaruk, a Domingo színpadi beállásából, nem sokkal később pedig már személyesen is lepacsizhattunk a srácokkal: Oláh Levente énekes-gitárossal, Pálocska Viktor énekes-basszerrel, Varga Ádám billentyűssel és Bárány Barnabás dobossal.
– A random dolgokról való pofázás nekünk nagyon jól megy – bocsátotta előre Viktor –, ha feltesznek egy kérdést, akkor fél órán keresztül képesek vagyunk arról beszélni.
– Volt egyszer egy ilyen interjúnk, emlékeztek? – tette fel a kérdést Barni. – A próbateremben csináltuk, mindannyian ott voltunk, ott ült velünk szemben az interjúztató, feltett egy kérdést, és nem viccelek: 16 perc telt el a válaszadással. A kérdésre ugyan nem válaszoltunk. Ráadásul az egész ki lett vágva.
Bár hasonló eset most nem fordult elő (vagy én is kivágtam, haha – a szerző), beszélgetnünk bőven volt miről, és a nagy megfejtések sem maradtak el. Rövid sztorizgatást követően – melyből Viktor középsulis élményei mellett az is kiderült, hogy a Google Levi nevére rákeresve csupán egy ökölvívót ad ki – végül még egy interjúra egészen hasonlító eseményre is sor került.
Számok bűvöletében
A 151-es busz sztorija igaz? Tényleg innen van a név?
Viktor: Ennek nagyon sok verziója van, de hogy pontosan honnan van a név, már elfelejtettük… Na jó, ez így nem igaz, ennek van egy igaz megoldása, és mindig elmondunk egy tök újat is. Nekem a kedvencem amúgy a zenei megfejtése: első, ötödik és első fok. Mindig van egy tőhang, alaphang, aztán van, ami a leginkább feszíti és van, ami a leginkább vissza akar térni az alaphangra. Nyugalom-feszültség-nyugalom.
Azért így „civilként” a busz is nagyon aranyos. Mintha párhuzam lenne a 30Y-nal.
Levi: Én szeretem, amikor emberek odajönnek, hogy: „ezért AZ a név?” Például volt egy srác, aki megkérdezte, hogy azért lett ez, mert az 1-5-1 volt a kapukód vége…
Barni: És ők lettek utána a Kétszázkulcs!
A másik verzió, amit én hallottam – aztán ígérem, értelmes kérdéseket is felteszek -, az a mottótokból/hitvallásotokból ered: egyedül bárkik, együtt egyek. A név volt előbb, vagy ez a krédó?
Barni: A név sokkal előbb volt. (többiek helyeselnek) Ez is egy ilyen megfejtés volt, az együtt egyek – egyötegyek áthallás, ami annyira megtetszett, hogy aztán ez a mondat kiforrta magát, hisz tök jól keretbe foglalta az egészet. És jó az üzenete is.
Viktor: Volt, hogy megkérdezték azt is, hogy mi ilyen matektanárok vagyunk-e.
Akartam is kérdezni: a Spotify-on van egy listátok a saját kedvenc dalaitokkal másoktól – melyikőtök hallgat Tool-t? És mikor jelenik meg a matekmetalos él a dalaitokban?
Ádám: (jelentkezik) A dobos nem elég képzett hozzá. Igazából egyikünk sem elég képzett hozzá.
Barni: Én csak ülök itt a sarokban, erre „nem vagyok elég képzett…” Köszönöm! Egy-két hasonló dalunk van egyébként, például a Semmi szép, bár az sem kimondottan matekos. De szerintem sem tudnánk matekrockot játszani, belezavarodnánk.
Ahogy hallom, a zene elméleti részét elég komolyan veszitek. Ha most azt mondanám, hogy szerintem minden 4/4-ben van, ha nem számolgatjuk, mint valami kocka, akkor ki lennék dobva a szobából?
Ádám: Nem, akkor azt mondanánk, hogy igazad van!
Viktor: Bármit meg lehet oldani úgy, hogy az ember utána ne azt érezze, hogy az durván utánaszámolós lenne, hanem a ritmika befogadható legyen a hallgató számára. De mivel nem vagyunk képzett zenészek, nem is nagyon szoktunk utánaszámolni mi sem.
Levi: Én egyébként egyáltalán nem értek ehhez, nekem a zeneelmélet teljesen kimaradt. Talán még a 3/4-et sem tudnám megmondani.
Viktor: Hallgasd! (dúdolja a ritmust) Um-tatta, um-tatta… Figyelj, még az is előfordulhat, hogy beleírjuk egyszer egy szövegbe is! Ha már van pa-pa-paramm (Viktor itt a Rovátkák című dalra utal), akkor legyen már um-tatta, um-tatta is!
A halál szoknyát húz és hintalóra ül
Valóban volt pa-pa-paramm, nem is akármilyen, de ennyire ne szaladjunk előre – sok minden más is történt még addig.
Az estét a szegedi Domingo nyitotta, akik már nem először léptek fel együtt az egy5egy-gyel, ráadásul 2024 őszén mutatták be Tejfogak című első nagylemezüket is. A cím némileg beszédes, hiszen, bár elvitathatatlan, hogy ügyesek a srácok, és óriási bulit nyomtak, még az útjuk elején állnak. Dél-Magyarország alternatív zene tekintetében inkább Baranya, Pécs és Orfű vármegyéje felé „fejnehéz” a köztudatban, ám Rodolfó tanítványainak nem titkolt szándéka „Tisza-parti szörfriffjeivel” felhelyezni városukat a jövő generációinak rocktérképeire. Én már azt várom, hogy mikor fogja a kereső a spanyol-mexikói tenor operaénekes helyett a jelen bekezdés tárgyát alkotó együttest elsőként behozni a találatok közt.
Meg kell hagyni, a Domingo feladta a leckét az este második fellépőjének. Bár a tömeg nagy része csak később, a főattrakcióra érkezett meg, már ekkor is szép számmal sorakoztak a színpad előtt. Az utolsó számukat követő meghajlásuk közepette a nézőseregben épp Viktor sodródott mellém, meg is kérdeztem tőle:
– Nincs benned most egy kicsit az, hogy „hú, basszus, ezt a performanszot kéne lenyomni”?
– Tudod mit? De, nagyon is! – felelte, majd miután sokadszorra is kéz- és lábtörést kívántam neki, már sietett is a többiekhez, felkészülni a saját koncertjükre. Akkor és ott ennél bővebb válaszra nem jutott idő, de fél órával korábban, az interjúszobában ennél izgalmasabb dolgok is történtek…
A lefóliázott interjú
Beszéljünk kicsit az előttünk lévő koncertről is! Dolgozik bennetek ilyenkor valamilyen drukk, vagy van bennetek valami hasonló?
Viktor: …Na, srácok, ez k*rva jó volt, nem? Jól Játszottunk! (nevetünk) Amúgy van. Mindig van.
Barni: Most épp pont nincs. Tudod, ez általában olyan szinuszosan megy. Otthon – mi együtt lakunk a Viktorral…
Viktor: Élettársak vagyunk! (nevetünk)
Ádám: Ráadásul Magyarországon!
Barni: Hoppá, lebukó… Mi leszünk a lefóliázott zenekar!
Levi: Amúgy egyszer komolyan csinálhatnánk egy ilyen koncertet, így lefóliázva, vagy csak a színpad lenne fólia mögött…
Barni: Fúúú, de leizzadnék! (nevetünk) Szóval délután, mikor készülgettünk, ott volt bennem ilyesmi, meg talán Viktorban is, egy kicsi drukk. Aztán idejöttünk, elkezdtük a napot, történik a beállás, és utána mindig kis béke honol rajtam, illetve mindenkin. Aztán, ahogy közeledik a koncert időpontja, azért már úgy látszik rajtam…
Levi: Barni elkezd köhögni…
Barni: …elkezdek köhögni, azt imádom! Aztán megint visszajön az izgalom.
Levi: Én felkeltem 11-kor, és amíg el nem indultam otthonról, addig nagyon rossz volt. Ahogy egyedül voltam így a csendben, azon gondolkodtam, hogy mennyire fogok majd izgulni.
Mondható bármilyen okból, hogy különleges volna számotokra ez a koncert?
Viktor: Szerintem Budapesten minden koncert különleges számunkra, mivel budapesti zenekar vagyunk…
Barni: …meg pécsi.
Viktor: Nem is tudom, hogy mondják ezt, talán kétlakiak vagyunk? Nem erre gondoltam, de legyen kétlaki!
Azért ne feledjük, hogy a „pécsi zenekar” az egy jelző is egyben…
Viktor: Persze, de azért a zenekar Budapesten alakult, ezért minden itteni koncert valamilyen szinten kiemelkedő, hiszen hazai pálya. Igaz, hogy nincs különösebb apropója, hiszen nem lemezbemutató, vagy ilyesmi, de szerintem így is kiemelt helyet foglal el a szívünkben.
Levi: Nekem új gitárom van.
Remélem, már a saját signature gitárodat mutatod be!
Levi: Nem, az sajnos még nincs, de ami késik, nem múlik.
Barni: Egy kicsit azért is különleges ez, mert ezután sokáig nem lépünk fel Budapesten, hiszen megint alkotó fázisba értünk. Ugye tavaly kijött az El nem álló (El nem álló nagy vihar, az együttes második nagylemeze), azóta szusszantunk kicsit, és alaposan megjátszottuk ennek a dalait.
Levi: Én nem játszottam meg semmit! Őszinte volt minden pillanat. (nevetünk)
Barni: Tavaly október óta megint visszatértünk az alkotó fázisba, és ez a koncert egy kicsit a végpontja is ennek. Ezután kezdjük el az új anyag felvételeit, a következő lemezanyag véglegesítését. Innentől kezdve egy újabb érába szeretnénk úgymond belépni, az pedig mostantól lesz, hogy ebbe komolyabban bele tudunk állni. Szóval ezért különleges ez a koncert, meg azért is, mert szerintem a setlist tök érdekes lett.
Viktor: Egyfajta fejlődést, irányváltást fémjelez ez az akvás koncert nekünk, és azt érzem, hogy kicsit bizonyítani is akarunk vele.
Négy szerelmes ember
Barni nem tévedett, a setlist valóban baromi változatosra, a zenekar rajongói számára pedig igazán különlegesre sikeredett – de hát úgy könnyű fan-service koncertet adni, ha a közönséged az összes dalodat imádja. Többnyire a színpad közeléből figyeltük a bulit, néha körbenézve, körbejárva (véletlenül sem az italpult irányába, azért mégis csak dolgozni jöttem, nem szórakozni), a tömeg pedig érezhetően nagyobbra duzzadt minden egyes dallal. A Kishall körülbelül 6-700 fő befogadására van tervezve, és bár annyian szerintem nem voltunk, a nézősereg így is a színpadtól egészen a keverőkig húzódott.
A Háztetőn-nel indítottak a srácok, majd a Felkelni éjjel-lel folytatták, mindkettő az egy5egy korai munkásságának terméke, szép meglepetés és nem utolsósorban hatásos kezdés. Szinte a teljes El nem állót végignyomták, de a „kötelezők”, a 2022-es első nagylemezről, a Szépek voltak egyszer-ről sem hiányoztak szerzemények. Szintén előkerült a tavalyi két kislemezdal, az interjúban is tárgyalt Semmi szép és Hirtelen is. Lenyűgöző, hogy mennyire különbözik egymástól a két szám, ha meghallgatod egyiket a másik után, és mégis mennyire könnyedén beolvadnak a kétórás koncertprogramba, amelyben a finom, érzelmes részek (Lila pulóver, Minden olyan hangos, vagy a Szaffival közös Bordal) is ugyanannyira megmozgatták a közönséget, mint az együtténeklős Rovátkák, vagy a záró, a színpadon össznépi vadulást, a nézőtéren rövid, ám intenzív pogót kiváltó Szépek voltak egyszer. Irigylésre méltó, ahogyan a szörfözős, Scooby-Doo-s funky témákat, a technos reszeléseket és a már-már metalba hajló, borongósabb témákat (a NIN-rokon Semmi szép-en kívül lásd még Szerelmes Ember vagy Körkörös) akár egy dalon belül, akár egy egész repertoárban összeillesztik egy koherens egésszé. Ebben nagy érdeme van Ádámnak, a parkett fehér zoknis ördögének is, kifejezetten ajánlom, hogy aki legközelebb elkapja őket élőben, fordítson nagyobb figyelmet a billentyűs játékára!
Levi új gitárja jelesre vizsgázott, és a sound is rendben volt. Viktorral zseniális párost alkotnak, a köztük lévő színpadi kémia az egy5egy egyik legnagyobb fegyvere. Eljátszották a hivatalosan még meg sem jelent Amerikánó-t is, ami a szerelem-szorongás-szex szövegvilágból némileg kilóg (egy lyukas csomag kávéról szól), de pont ettől érdekes.
Az interjúból nem csak az derült ki, hogy sok hasonló ötlet van még a srácok tarsolyában, hanem arról is beszélgettünk, hogy az eddigiek hogyan készültek, születtek.
Egy dal lenyomatai
Tehát az új album idénre várható? És nem nulláról álltok neki, hanem a java az albumnak már kész is van?
Levi: Nulláról kezdtük el igazából az egészet – máshonnan nehéz is –, már nyáron megbeszéltük azt, hogy kezdjünk el új dalokat írni.
Barni: A munka ősszel kezdődött el, miután lement a nyári fesztiválszezon. Aztán szeptember, október szuszó, picit pihentünk, és asszem októberben kezdtünk el először összejárni, próba helyett tudatosan dalt írni.
Levi: Most direkt kevés koncertet is szerveztünk az őszi szezonra, és majd a tavaszira is. Inkább arra szeretnénk most több időt fordítani, hogy minél több dalt felvegyünk, és nehogy az legyen, hogy egy dal első verziójára rögtön azt mondjuk, hogy na, ez kész, hanem adjunk időt magunknak, hogy legyen miből válogatni.
Viktor: Így tud a saját medrében folyni a projekt. Azt vettük észre, hogy egy lemez általában kialakítja saját magát. Ha már megvannak az „egykaptafás”, vagy sokkal inkább egy ernyő alá tartozó dalok, akkor sokkal könnyebben ír ahhoz a hangulathoz még további dalokat az ember.
Barni: Az El nem állót is így csináltuk egyébként. Mikor már volt egy kupac dal, volt egy feeling, ami tetszett mindenkinek, és akkor elindultunk afelé, próbáltuk a többi dalt is abba az irányba terelni, hogy legyen egy összkép. Hogy ne csak egy dalválogatás legyen, hanem valamennyire átjöjjön egy koncepció, vagy legalábbis egységesség.
Az új lemezen is az El nem álló koncepcióját folytatjátok, vagy pedig belevágtok valami újba?
Barni: Régi-új? Talán ez jól kifejezi, nem?
Levi: Annyira új talán nem lesz. Újdonságokkal most a két single-nél próbálkoztunk inkább (Semmi szép, Hirtelen). Egyébként lehet, sőt valószínű, hogy az idén egy EP fog majd megjelenni.
Viktor: Ebből a hangulatból, mentalitásból szerintem majd tetten érhető lesz az új lemezen is valami, mármint a két single hangulatából.
Pedig két nagyon különböző számról beszélünk.
Barni: Abszolút. És meglepő módon mind a kettő egy nap készült, a nap elején csináltuk meg a Hirtelent, a végén pedig a Semmi szépet. Az egy ilyen alkotós nap volt nálunk.
Viktor: Most inkább kicsit vissza akartunk térni ahhoz az örömforráshoz, amiért szeretünk egymással alkotni, megmutatni azt az okot, amiért pont ilyen dalokat akartunk és tudtunk írni, amilyeneket eddig. Ha most új anyagot adunk ki, abban biztosan több lelki megfejtés lesz – számunkra legalábbis biztosan –, mint az előzőekben. És ugyanilyen fontos a rockhoz való visszatérés.
Levi: Minden szerzeményünk akkor éri el a végleges formáját, amikor felvesszük… de még ez sem igaz, mert a Sohamár-nak is a harmadik verzióját játsszuk koncerteken, és van már negyedik is, ebből Spotify-on kettő is fenn van. Én szeretek is ilyen apróságokat bele-belerakni a dalokba, amit a hallgatók lehet, nem is vesznek észre.
Viktor: De egy dal sosincs kész. Egy számnak lenyomatai vannak!
Barni: Fú, de bölcs, öregem! Ezt egy könyv borítójára írnám! Meglátszik az a három év a bölcsészkar.
Amikor kijött az El nem álló, akkor egy interjúban azt nyilatkoztátok róla, hogy maradt még a fiókban néhány ötletetek, dalotok, amik akkor nem illettek a képbe. Ezekből van még? Ha igen, van még velük tervetek?
Levi: Vannak, és az a tervünk, hogy azok mellé, amiket most, az utóbbi pár hónapban írtunk, ezeket a régi ötleteket is elővesszük. Az, hogy valami fiókban van, nem jelenti azt, hogy abból feltétlenül kuka lesz.
Viktor: Sokszor volt ilyen nálunk, hogy egy dalt, amit megírtunk 18-19 évesen, éreztük, hogy tök jó, de egyszerűen nem tudtuk eljátszani, mert nem tartottunk még ott. Még nem tudtuk volna úgy megcsinálni az adott számot, ahogyan az illett volna hozzá, vagy amire méltó lett volna. Sok ilyen volt már, amikor egyszer csak rájöttünk, hogy most már megy, mert most ért el a lelkünkig. Például, ami lemezre is rákerült, az a Reggel mondhatnád, azt viszont nem annyira játsszuk, mert az inkább lemezen szól jól, élőben, ezzel a sounddal nem annyira. Vagy legalábbis lehet, hogy most ezt gondoljuk, egyszer meg majd megint visszatérünk hozzá, és azt mondjuk, hogy ennek most jött el az ideje.
Barni: A legutolsó lemezről egy másik példa a Minden olyan hangos, Ádám és Levi duettje, ami sokat ült a fiókban. Talán még Covid előtt írhattuk, és csak tavaly vettük fel, pedig azt mindannyian nagyon szerettük. Ilyenek a mostani dalok között is akadnak, úgyhogy egyet-kettőt majd kiszemezünk biztosan.
A szöveget írjátok a dalra általában, vagy a zenét a szövegre?
Viktor: Sokáig alkottunk úgy, hogy csak szöveg volt, dallam nem, de az általános az volt, hogy Levi vagy én írtunk egy gitártémát – Levi egy témát, én max egy alapot, mert nem tudok olyan jól gitározni, mint ő – , a lényeg az volt, hogy egy hangulat meglegyen, amivel lehet dolgozni. Mostanában inkább arra megyünk rá, hogy legyen egy kész instrumental, és arra írjunk szöveget és énekdallamot, mert sokkal jobban el lehet helyezni magadat egy világban akkor, ha már hallod azt a közeget, amibe éppen tartoznod kell.
Olyan nem szokott lenni, hogy valaki ír egy szöveget, ami mondjuk egy traumából jön, a többieknek pedig meg kell kérdeznie, hogy: „haver, jól vagy?”
Barni: Minket egyáltalán nem szokott érdekelni, hogy van a másik, csak a szöveg legyen jó! (nevetünk)
Viktor: Szövegeknél nem nagyon szokott ilyen előfordulni, de más élethelyzetekben igen, hiszen lassan 9 éve vagyunk együtt, és ez csak az, amennyit együtt zenéltünk. Ismerjük egymást annyira, hogy előbb beszéljünk egymásnak a gondjainkról, bajainkról, mint csak a szövegben. Előbb tudjuk azt egymásról, ha valami nem jó.
Levi: Én nem is tudok akkor írni, amikor éppen benne vagyok az ilyenben. Sokat írok szorongásról, de nem tudok írni róla akkor, amikor éppen rossz. Pontosabban tudok, de csak olyanokat, hogy „k*rva sz*r, nagyon szomorú vagyok…”
Barni: Van, aki ezt is kiadja…
Levi: Ez sokáig csak így kavarog bennem, és kell egy kis idő, amíg ez lecsendesedik bennem. Ezt a srácok is tudják.
Arra esetleg még nem gondoltatok, hogy egyszer egy albumot annak szenteltek, hogy elejétől a végéig elmeséltek egy történetet?
Viktor: De, csak ez nagyon nehéz. A dalok nagyon máshogy működnek, mint egy regény. A dalban az a király dolog, hogy pont eleget tudsz benne megmutatni valakiből – akár magadból, akár egy másik emberből –, vagy egy élethelyzetből, amire rávilágítasz. Viszont egy konceptlemezen ennél sokkal többet kell megmutatni. Hiányzik hozzá egy tételmondat, ami elárulja, hogy ez a lemez erről szól. Olyan elhatározás, hogy írjunk egy konceptlemezt, konkrétan még nem volt.
Barni: Idővel majd biztosan lesz ilyen egyébként, mert mindannyiunkat érdekel ez a téma, és zeneileg is biztosan nagy kihívás, de szerintem ez majd akkor fog eljönni, amikor már ilyen 33-35 évesek leszünk. Tehát úgy 5-8 év múlva… amikor fejben még érettebbé válunk.
Viktor: Majd 5-8 év múlva elővesszük újra ezt az interjút, és megnézzük, hogy mennyit tudtunk ebből megcsinálni.
Barni: Ez csak szöveges interjú lesz amúgy? B*szki, nem tudok olvasni…
Fotók: Festy Anita
A cikk az NKA és a Hangfoglaló Program támogatásával készült.
