2025.01.17. – BARBA NEGRA BLUE STAGE

  • A cseh „újhullám”

Hogy is kezdjek a húrok pengetésihez…. Sohasem voltam valami nagy grind core fan. De ez a buli a Barbában tetszett. Nem kicsit, nagyon. Pláne, hogy a legújabb „felfedezettem” munkásságát már nagyjából ismertem ezért nagyon készültem rá, hogy élőben is megismerhessem. Ez pedig a Gutalax, akik 15. éves jubileumi koncertsorozatuk során ellátogattak (újra) hozzánk is. De ne szaladjunk előre, mert volt a křemže-i (Csehország) csapat előtt jó pár hazai és egy grind körökben jól ismert svéd fellépő is.

Az első csapat a budapesti illetőségű Din Addict volt, akik hosszabb szünet után újra aktivizálták magukat. A magyar Anal Cunt hasonló provokatív, viccesnek szánt szövegekkel, számcímekkel manipulált– pl. Pop Music Will Never Die, Economy is Gay stb. – de ezen kívül nem volt sok izgalom. Legalább is számomra nem, mert kevés jött át a színpadi produkcióból. Igaz rövid volt a fellépésük. Mindezt az érdeklődők csekély száma is alátámasztotta, de mentségére legyen szólva a bandának, nyitó zenekarnak 18:30-kor nem a legjobb lenni. Pláne, hogy a fő attrakció 22:00-től indult. A srácok saját bevallásuk szerint sem érezték jól magukat ebben a felállásban, ahogy ezt a Facebook oldalukon meg is írták. Minden esetre jó, hogy tevékenységükkel újra színesítik a hazai grind palettát.

A következő csapat szintén egy hazai brigád volt, név szerint a számomra kimondhatatlan nevű (nem elég a felismerhetetlen zenekari logó) Paediatrician. A stílusukat nem hazudtolták meg, egy igazi tömény brutal slamming/goregrind produkciót kaptunk az arcunkba. A maszkos, néhol gutalaxos dizájnra hajazó formációra többen is elkezdték ropni a talpalávalót már az elején felcsendülő Lethal Injection örökbecsűre. És előkerült néhány kósza vécékefe is, fokozandó a hangulatot. De erről a kellékről később.

Fenti csapatok után következett a Crippled Fox. Hááát… Hogy is mondjam. Némiképp kilógtak a sorból. Az általuk képviselt fastcore/thrashcore stílus erősen kontrasztos volt a többi csapathoz képest. Azonban nekem nagyon átjött ez a produkció. A stílusra jellemző, gyors, feszes és dühödt hangzás mindig is nagy kedvencem volt. A közönség helyenként mozgásba lendült velem együtt, de azért spórolni kellett az energiával. A srácok láthatóan jól érezték magukat a színpadon, mozgatták a közönségek, de a kötelező „Akela, Akela, Akela” skandálásra azért megrogytak egy cseppet.

És akkor az importról se feledkezzünk meg! Az 1992 óta létező svéd Birdflash jó húzónévnek ígérkezett. Nekem kicsit úgy tűnt, hogy mintha csak egy jó kis haknira jöttek volna, némi gázsiért. Nem pörgették a hangulatot, nem éreztem a nagy lelkesedést a srácoktól. A közönséghez való kiszólást meg egyenesen bénának éreztem. A „Búúúdapest, Búúdapest” skandálása elég gagyi volt, végül is csak tudom már, hogy hol vagyok. A „láángos, láángos” hívószavakra meg szemmel láthatóan a svédek nagyon büszkék voltak. Végül is megértem az örömet abban, hogy indogermán létükre ki tudják mondani egy autentikus magyar kaja nevét. Na, ez is persze átcsapott egy laza „akelázásba”, amit végül az öregembermaszkos gitáros egy „Gúútalax, Gúútalax” kántálással zárt rövidre. A zenei produkció viszont hibátlan volt. Nem hiába az évek és a rutin. És a jó kis skandináv vibe.

A Birdflash zúzása után gyülekezni kezdtek a Gutalax védjegynek számító takarító-vegyvédelmi ruhába öltözött arcok, WC-papír tekercsekkel a kezükben. Jó páran WC kefékkel is készültek a bulira (szerencsére nem használtakkal). Majd színpadra lépett az est fénypontja a cseh Gutalax. Tipikusan az a banda, akiket vagy utálsz, vagy szeretsz, középút nincs. A zenei kategórai goregrind/pornogrind/grindcore stílus, amiből a központi elem a fekália és mindenféle testnedv, végtermék, annak különböző humán felhasználói megközelítése. Szöveg nincs, a békabrekegés és a malacvisítás random váltakozása adja az úgynevezett „éneket”. Na, sokakat ezt tart vissza a banda iránti rajongástól. Pedig a hangulat az valami frenetikus volt. Rég nem ugrándoztam össze ennyit, pedig azért már kóstolgatom ama bizonyos ötvenet. És itt térnék ki a közönség összetételére. Nagyon, de nagyon jó látni, hogy ennyi fiatal (értsd: 30 alatti) bulizott erre az extrém muzsikára. Fiúk-lányok vegyesen. Megnyugodtam, nem csak a fociban van utánpótlás…

És, hogy miért is gondolom egy kicsit túl az egész Gutalax jelenséget? Számomra nagyon pozitív üzenete van annak, hogy közép-európai (!) csapat ezzel a hangzással és főleg egy ilyen témával komoly hírnevet szerzett. Tény, hogy nem valami emelkedett téma a fosról, szarról, fingról, meg ezen biológiai folyamatoknak a pornóban betöltött szerepéről a zene nyelvén értekezni, de a fiúknak bejött. Még ha nem is elsőnek, valahogy nekik mégis sikerült kicsit „mainstreemebbé” válniuk, kitörniük a mi régiónkból, mint ami a Fostartály nevű csapatnak, vagy a Rektális Szerzetes Rendnek nem sikerült, hogy hirtelen párhuzamot vonjak. Megindultak a világhírnév felé grind körökben (is). És nem is rosszul. Ezt alátámasztandó a Barba Negra után a Gutalax egyenesen franciahonba ment fellépni, majd tavasszal egy brazil körútra indulnak. (Na jó, a Sepultura őshazájába azért nem annyira nehéz betörni új idők, új dalaival). A Gutalax megkerülhetetlen lett a grind szférában. 15 év szorgos munkája meghozta gyümölcseit. És mi ez, ha nem a „cseh (zenei) újhullám”? Bár azért mozifilm csak nem készül róluk, mint Amy Winehouseról, de ki tudja.

A Gutalax tipikus mókabanda, akik nem akarnak semmi komolyat, hanem a legfontosabb céljuk: a közönség szórakoztatása. És ez most sikerült. Kicsik-nagyok, fiatalok-öregek ropták a táncot, önfeledten dobálták a klotyópapír gurigákat és vidáman hadonásztak a WC-kefékkel. Kell ennél jobb kezdet a 2025-ös évre? Aligha.

Fotók: Bende Csaba