GrundRecords

Hej! Ötven éves a VHK 2025-ben. Fél évszázad nem könnyen belátható távlat, de ne féljetek, nem fogok előjönni az emberélet eseményeivel és fordulópontjaival csak azért, hogy szemléletesebb képen ábrázoljam az idő múlását. A kerek évforduló ritkaság-voltára azonban rá kell világítanom, különös tekintettel arra, hogy azt nem egy mainstraimből elrugaszkodott rádió-barát banda, hanem a magyar underground egyik csúcs-zenekara érte el. Nos, kérnék hát példákat (nemzetközieket is), hogy ki mindenkivel fordult ez elő az undergroundban. Mert én kapásból nem tudok ilyet.

Igen, ez a naptári év minden bizonnyal a VHK jól megérdemelt ünnepléséről fog szólni, sokunk számára legalábbis. Lesznek kiemelt koncertek, kicsit nagyobbak tán, mint amekkorákat megszoktunk mostanában, és egy új könyv születéséről is rebesgetnek ezt-azt. És persze máris itt van ez a lemez. Személy szerint nehezen hiszem, hogy kifejezetten évfordulós „termék” lenne. Egyszerűen csak így alakult. (Vagy egy kicsit mégis? Az erre utaló számra és jelre kitérek alább.) Mostanára gyűlt össze egy lemezre való, zenébe kódolt, robbanásra kész energia. Méghozzá akkora töltettel, amekkorát bármelyik, feltörekvő banda megirigyelhetne!

16 vérbő nótát hallhatunk a CD-n, ami manapság nem kevés. A szerkesztésért pedig eleve kijár a dicséret, hiszen úgy építkezik és úgy áll össze a lemezanyag, mintha valami szvit-szerű alkotás lenne. Egy biztos: ha kizárólag ezeket a számokat hallanám egy koncerten ugyanebben a sorrendben akár, akkor sem távoznék onnan elégedetlenül. Mondanom sem kell: kíváncsian várom a Budapest Parkos bulit! Most azonban az eredeti pályára kell visszakanyarodnom.

A fokozatos és ideális ráhangolódást Az Élet lángja gyújtja be számunkra. Szaggatott gitárjáték és énekbe hajló prózavers jellemzi. És aztán lángra lobban a tűz, felduzzad az élet-erő, felpörög a VHK teljes legénysége – Belső tűzzel az életedért!

A kissé korai, időleges pihenést – paradox módon – Az örökkévalóság tánca hozza el. Majd Zenéből nő a táj – amely számcím önmagáért beszél. Attila és a zenekar olyannyira elemében van, hogy lelki szemeimmel látom a koncert-közönség forgószél-szerű, elsöprő reakcióját. Amiről beszéltem az imént, csak az első négy szám volt. Ennyiből is elhihető talán, hogy nagyon ott van a muzsika! Olyannyira, hogy én nem egyebet, mint a maga nemében etalonnak számító A semmi kapuin dörömbölve című albumot tenném mellé támaszul. Annál is inkább, mert itt és most a slágernek számító Hunok csatája párja is megvan. Következzen tehát a fent jelezett kis csavar a történetben, hiszen amelyik számra gondolok, kakukktojás. Talán VHK-nóta is lehetett volna (meg kéne kérdezni Both Mikit, vitte-e próbára), valójában nem az lett. A VHK-tagokat a soraiban tudó Magura Napotvet jegyezte. A címe: Görög – Járd el az élet igazát! Both Miklós és Zsámán Attila tempós és magával ragadó, kvázi slágeres szerzeménye, amelyet Grandpierre Attila most új versszakkal egészített ki. Az én olvasatomban arról van szó, hogy időszerűvé vált összebékíteni, visszaintegrálni a VHK történetébe azt a (nézetem szerint kissé alulértékelt) korszakot, amikor Grandpierre Attila éppen nem volt a zenekar tagja. Gyorsan bebizonyosodott persze anno, hogy a VHK Attilával és az ő szellemiségével egyenlő. Egy hosszúnak tűnő idő (ha jól emlékszem: két év) elteltével szerencsére, helyreállt a VHK és a világmindenség rendje: Grandpierre Attila visszatért a zenekarába. E lemezen pedig az egyik szerző, Zsámán Attila hatékony ének-közreműködésével adják elő az ominózus számot. „Örömre szólít” – ezt a két, jellemző szót hozom csak ide belőle.

A múltat pásztázó visszatekintés pedig direktben is működik, hiszen A VHK kiáltványa című dalban a Pótolhatatlan halhatatlanság szelleme idéződik meg. Szóval, akárhonnan nézzük ezt a friss kiadványt, egyetlen panasz-szavunk sem lehet rá. Sőt!