Az Omega, a Strings, a Thomastic, a Pannónia és a Hungária egykori szaxofonosa
Láng Péter az Omega, a Strings, a Thomastic, a Pannónia és a Hungária egykori szaxofonosa. Nagy idők, nagy tanúja, aki a hőskorban a beatkorszak egyik főszereplője, aktív alakítója volt. Péter már sok-sok éve Münchenben él, ott rendezett be magának hangstúdiót, ahol az Artist Studio GmbH nevű cégével számos hangfelvételt, hanglemezt, CD-t, filmzenét, hangoskönyvet és utószinkront készített már az elmúlt évtizedek során. 2024-es hazalátogatása alkalmával ültünk le egy hosszabb beszélgetésre, hogy felidézzük a legendás múlt legendás együtteseit. Majd szép sorban végigvettük a fontosabb stációkat, a hazai beat-, pop- és rockzene első szárnypróbálgatásaitól egészen az 1968-as Ki Mit Tud?-ig.
A beszélgetés második részében Kóbor Meckyék érkezéséről és egyéb tagcserékről esett szó. Ami nyilván ugyanúgy nem egyezik tökéletesen a korábbi kánonnal és a többi, az ősidőkben jelenlévő omegás művész visszaemlékezésével, mint a többi ős-omegás interjú, riport, könyv és egyéb írás sem. Ezért bár biztos lesznek, akik indulatba jönnek, de mindenkit emlékeztetnék, hogy többségünk még csak nem is élt akkor. Ráadásul az azóta eltelt hatvanegynéhány év még azokat az emlékeket is tovább szelektálhatta és torzíthatta, mely történéseket már a maguk idejében is másként élték meg az érintettek. Szóval, csigavér! Különösen, mert nem kizárt, hogy hamarosan újabb visszaemlékezések és dokumentumok is érkeznek, melyek ismét felvethetik a legendás múlt újragondolását.
A legutóbb ott fejeztük be, hogy 1961-ben felkerültetek a Várba, a Hess András térre, a Műegyetem Diákotthonának a klubjába. Ott volt az állandó játszóhelyetek, egyben a próbahelyetek. Miközben az együttest időnként továbbra is meghívták máshova, jellemzően iskolai-vállalati rendezvényekre.
Aztán elkezdődtek a tagcserék. Mikor már fenn játszottunk a Hess András téren, egy darabig még mindig Tornóczky Ferenc, a gitárosunk volt a zenei vezető, aki mindent meghangszerelt. Akkoriban ő, valamint az időnként már éneklő billentyűsünk, Benkő Laci voltak a zenekar lelkei. Miközben én pedig tartottam a kapcsolatot a Diákbizottság vezetésével.
Zenekarvezetőként?
Mondhatni, de azt sem úgy hívtuk. Sőt, jóformán sehogy sem hívtuk. Mindenesetre akkoriban én voltam, aki eljártam, tárgyalni, szerződni, papírokat rendezni, aláírni. Amolyan kimondatlan adminisztratív vezetőként. Szóval Tornóczky Feri egyszer csak odajött hozzám és azt mondta, hogy belőle profi zenész lesz. Mert, tulajdonképpen úgyis jazz irányban gondolkodik, így elmegy tőlünk és egy nagy zenekarban folytatja.
Mint kiderült, Ungár Pista meghívta a zenekarába gitárosnak és pozanosnak. Mert megtanult harsonázni is. Mi több, nagyon jól pozanozott. Tehát közölte, hogy elmegy az Omegából és akkor kell majd egy másik szólógitáros. Benkő Laci mondta, hogy talált valakit, Kovacsics Andrást.
Ők vajon honnan ismerték egymást?
Nem tudom.
Laci annakidején sokszor mesélte, hogy egy átmeneti zenekari felállással játszottak Kovacsics Öcsivel, Kóbor Meckyvel és Varsányi Gergellyel az amerikai követségen. Ami a gyakorlatban a nagykövetség nyári rezidenciáját jelentette. Méghozzá, a kutatásaim szerint, többek között az akkori amerikai ügyintéző szolgálati idejét is figyelembe véve, ez szinte biztos, hogy 1961-ben történt. Ráadásul Mecky többször is úgy mesélte, hogy a követségi buli után döntötték el, hogy együtt fognak játszani Benkő Lacival, illetve, hogy „beszivárognak” a várban játszó együttesbe.
Nekem erről nincs tudomásom.
Esetleg te is ott voltál velük, mikor az amcsiknak játszottak?
Nem, én sosem jártam az amerikai követségen, sem más hasonló helyen. Mindenesetre valahonnét ismerték egymást. Aztán feljött Kovacsics az első próbára, egy elég jó gitárral, egy csehszlovák Jolanája volt és jött vele egy másik srác is, aki hozott egy elektromos nagybőgőt, amit ő maga csinált. Valamint hozott magával két erősítőt is. Az egyik erősítő Kovacsics Öcsié volt, a másik pedig a bőgősnek készült. Utóbbi Varsányi István volt, „Gergely”, mert minden srácnak volt beceneve. Akik aztán beálltak a zenekarba és elkezdtünk próbálni…
Neked volt beceneved?
Nem, nekem soha nem volt. Mindenki csak Péternek szólított, miként manapság is. Szóval beálltak a zenekarba és minden működött. Velük pedig mindig feljött a próbákra egy harmadik srác is. Egy sportos, szőkehajú gyerek, aki nem szólt egy szót sem. Volt egy nagyon szép piros Hopf gitárja, ami marha jól szólt. Bedugta Öcsi erősítőjébe és sokkal jobban szólt, mint a Jolana. Ráadásul minden számnak rögtön tudta a kíséretét. Aztán megkérdeztem, hogy ő kicsoda. Ő a Mecky, jött a válasz. Kóbor Jánosnak hívták. Így lett az öttagú Omegából héttagú együttes.
Szálazzuk szét ezt egy kissé, mert elég sok mindent érintettél most. Elsőként, hogy időben hol járhatunk?
1962 elején, akkor mondott fel nekünk Tornóczky Feri.
Ami egyben azt is jelenti, hogy ezek szerint ő nem lehetett ott azon az ominózus szeptemberi, úgymond megalakuláson, illetve névadáson.
Nem, akkor már Kovacsics Öcsi és Mecky gitároztak a zenekarban.
A másik, ami feltűnt, hogy míg szinte az összes akkori tag úgy emlékszik, hogy Varsányi állt be előbb, majd csak aztán jött a két új gitáros, beleértve Gergelyt is, addig te mindig, mindenhol konzekvensen úgy meséled, hogy egyszerre érkeztek.
A próbára mindenképpen. Méghozzá Benkő Lacival. Aztán az lehetséges, hogy az első néhány koncerten Gergely már volt, mikor Tornóczky Feri még nem kezdett Ungárékkal. Majd Öcsiék csak utána álltak velünk színpadra, mikor Feri végleg elment. Már csak azért is, mert ugyan ilyen koncertre nem emlékszem, de arra annál inkább, hogy a diákbizottságos Patkó Mártonnal viszont kellett róla tárgyaljak. Ugyanis vele korábban 100 forint per fő gázsiban egyeztünk meg, viszont Gergellyel hatfősre duzzadt az addigi ötös felállás, ami plusz 100 forint kiadást jelentett a Hess András téri klubnak. Rá is kellett kérdezzek, hogy belefér-e egy plusz tag? De szerencsére belementek. Így ennek alapján tényleg kicsit később lehetett az egygitáros felállásról a kétgitárosra váltás. Majd aztán ismét, mikor hétfősre duzzadtunk. Vagy pedig fordítva. Mindesetre, míg addig ötfős együttes voltunk, az őszre már hét fiú zenélt.
Megint kicsit álnaiv kérdés következik. De ha már említetted a beceneveket, muszáj vagyok rákérdezni, hogy mit tudsz a Mecky név eredetéről? Már csak azért is, mert eddig egyedül te adtál olyan választ, amire a saját kutatásaim alapján jutottam. Ráadásul aránylag régen, 2016-ban nyilatkoztál erről Bálint Csabának, ami megjelent a passzió.hu oldalon, majd rá egy évre nyomtatásban is.
Nagyon egyszerű, azért hívták Meckynek, merthogy az akkori frizurája nagyon hasonlított egy népszerű, cigarettát szívó sündisznó figurára.
Igen, magam is erre jutottam. Mikor erről Meckyt kérdeztem, nevetve mondta, hogy a moziban látták. Így sokáig azt gondoltam, hogy ugyanúgy egy filmszereplő kapcsán kezdték becézni, mint Blörót vagy mondjuk engem is. Aztán elkezdtem keresni, kutatni, de semmit sem találtam. Főleg, mert a nyugati filmek javarészét be sem engedték a komcsik akkor a mozikba. Aztán egyszer, mikor az egykori Híradó moziban teázgattam, beugrott, hogy akár egy reklámfilm vagy híradórészlet is lehetett. Mert Mecky memóriájában azért még a legutolsó hónapjaiban is stabilan meg lehetett bízni. Ráadásul a korszak miatt szinte biztos, hogy a reklámok tekintetében a keleti blokkra kell koncentrálni. Hát kitartóan kerestem, kutattam és rátaláltam egy kelet-német játéktípusra. Ami egy-egy vicces füstölő figurából, valamint a hozzájuk tartozó Mäcky „cigikészletből” – azaz füstölőcsomagokból áll. A süni haja pedig tényleg olyan, mint Meckyé a Ciklon korabeli régi képeken. Elég csak játékdobozt vagy a cigipapírt és Kóbor János valamelyik korbeli fotóját egymás mellé tenni.
Igen, ez az.
Mutattam is pár botcsinálta „rocktörténésznek”, de le sem tojták. Sokan vannak, akiket annyira benyelt mentálisan a Kádár-rendszer, hogy ami nem szerepel az egykori ügynökjelentésekben vagy a vörös korszak pártállami sajtójának agyontorzított híradásaiban, az szerintük nem is létezik. Hát hagytam a fenébe, végül is elfér a többi anyag mellett az archívumban… Pedig alaposan utánajártam, egy lipcsei játékgyártó népszerű terméke volt, még a korai NDK időszakban. Olyan intenzíven reklámozták, hogy még a holland piacra is sikerült betörniük vele. Akkoriban még nem volt ciki a cigi.
Mint már korábban is közöltem, egyértelműen ez a figura, amiről Mecky a becenevét kapta.
Továbblépve a következő vonatkozó kérdésre, újabb zavar a történetben és egyben a kánonban, amit korábban már érintőlegesen említettünk, hogy az elmondásod szerint itt még sehol sem volt a Próféta becenevű Künstler Tamás…
Mert az új felállás Kiss Zolival kezdte meg a próbákat, mind zenéltek Kiss Zolival fent a várban. Miként Bánkúti Győzővel is. De először Zolit rakták ki a zenekarból.
Igen, erre is feltétlen rá akartam kérdezni. Már a Bálint Csabának adott interjúdban is hasonlóan nyilatkoztál, viszont Kiss Zoli már azt mondta neki, hogy sosem játszott Meckyvel…
A próbákon biztosan találkoztak. Talán ugyanaz a megoldás, mint Gergely esetében is. Hogy a hattagú együttesben játszottak együtt, majd miután kirúgták, lettünk heten, immáron Tamással. Mert a bizottságtól először biztosan a plusz egy főt kellett megkérdeznem, a korábbi öt fő változatlan díjazása fölött.
Mindez mikor zajlott le?
Valamikor ’62 tavaszán, még az első évadban. Már csak azért is, mert még mindig csak a kisterem volt használható. Viszont Künstlert Tomit nem tudom, hogy ki hozta be a zenekarba.
Azt tudod, hogy ő honnan kapta a becenevét?
Künstler Tomi beceneve Próféta volt. Zsidó gyerek volt és a haverjai elnevezték Prófétának.
A fazonja miatt?
Kicsit talán igen. De mivel a haveri körében vezéregyéniség volt, talán azért is.
Elvi kérdés csak. De vajon játszhatott az a felállás, akár a tudtodon kívül is, Próféta együttes néven?
Nem hiszen, nem valószínű. Nálunk a kezdetektől fogva Benkő Laci körül forgott minden. Nagyon nagy fazon volt, nem lehetett rá nem figyelni. Majd az érkezése után egyelőre még csak szépen lassan, de Mecky kezdte a dolgokat mozgatni. Tomi itt nem lehetett vezér vagy próféta, csak a nevében. Mindenesetre miután Kiss Zolit kirakták, milyen vicces az élet, Zoránéknak lett a dobosa. Tehát Kiss Zoli nem lefelé bukott, hanem fölfelé.
Visszatérve a névre, Benkő Laci mondta egyszer az egyik riportban, hogy meg akarták változtatni az Omega nevet. Mindegyikük műszakis volt. Ő járműgépész lett. Kóbor építész volt. Varsányi szintén műszaki beállítottságú, ő egy nagyon ügyes gyerek volt, ő építette az Omegának szinte az egész felszerelését. Én gépész vagyok, így fontos volt, hogy a technikai rész is benne legyen az együttes nevében. Amit az Omega nagyon jól megjelenített. A sok egyéb jelentése mellett az ellenállásnak is a jele. Nap, mint nap találkoztunk vele, mikor a felszerelést javítgattuk. Így hát sok évvel később azt mondta Benkő Laci, hogy azért nem változtatták meg a nevet, mert nem találtak jobbat.
Mecky nekem úgy mesélte, hogy azért lett Ciklon a nevük, még Laux-szal, az előző garnitúrával, mert a Johnny and the Hurricanes volt a minta.
Igen, az volt az ő régi bandájuk neve, de azt nem akarták megtartani. Annak semmi köze nem volt a technikához és így inkább az Omegát tartották meg. Meg hát ugye az Omegáé volt a szerződés. Meckyék nem, mint zenekar jöttek oda, hanem egyénenként. A mi klubunkba, a mi együttesünkbe, a mi szerződésünkkel zenélni.
Mert ugye eredetileg mi csak egy szólógitárost kerestünk, Tornóczky Feri helyett. Ettől függetlenül Meckyvel és az összes többi zenekari taggal is nagyon jóban voltam. Megértettük egymást. Amikor a Rózsa Ferenc Kultúrotthonban játszottunk, akkor már a Laux Józsi volt az Omega dobosa, aki szintén velük zenélt korábban és szintén mérnöknek készült.
De előtte még a Danuviában is játszottatok, valamint ismét változott a felállás.
Igen, a Hess András tér mellett a Danuvia lett az Omega második törzshelye, ahová leszerződtettek bennünket Gergelyék érkezése után.
Emlékeid szerint kik voltak jelen azon a bizonyos ’62-es, szeptemberi koncerten, ahonnét az Omeagát hivatalosan is számolják? Illetve másfél hónappal később, november 7-én, a nagyterem ünnepélyes átadásán, a valódi nagy bulin?
Tornóczky Feri elment, Kiss Zolit elküldték. A régiek közül hárman maradtunk az őszre: Bánkúti, Benkő és én. Az újak közül meg Kovacsics Öcsi, Gergely, Mecky és a Próféta játszott akkor a zenekarban. Az a bizonyos „névadás” pedig nagyon egyszerűen történt, mert annak az volt a lényege, hogy mi addig is Omegaként játszottunk, mert az Omega név szerepelt a szerződésben. Az egyik koncert előtt Benkő azt mondta, látott valamit befelé jövet. Mert amikor először bejöttünk az első próbára játszani a hétvégén, akkor ki volt függesztve arra az ajtóra egy cédula, ahol diákigazolványos szűrés volt, és rá volt írva tollal, hogy: „Itt játszik az Omega együttes”. Laci bejött és megkérdezte, hogy ezek mi vagyunk? Persze, feleltem Lacinak. Azt nem tettem hozzá, hogy én adtam a nevet. Idősebb volt, meg nem is számított annyira. Akkor csak az volt a lényeg, hogy azt mondta, hogy: jó. Később kitalálták, hogy az Omegát biztosan a gondok vagy a portás írta föl, saját kútfőből. Dehogy a portás, én adtam a zenekarnak a nevét, Szabó Lajossal.
Az a kézzel írott cetli lehetett az a bizonyos plakát, amire mindenki hivatkozik, de még senki sem látta vagy tudta bemutatni?
Nem volt plakát, legalábbis én sosem láttam. Egy egyszerű cetli volt, ahol nem a zenekarnév volt a lényeg, hanem, hogy melyik ajtónál kell a diákigazolványt bemutatni, majd a zenés klubestre bemenni.
Bár a névvel kapcsolatos közlésed már tíz éve is megjelent, csecsemőnek minden vicc új. Nyilván ezután is fogsz hideget-meleget kapni ezekért a kijelentésekért. Így a második rész végére, hogy egy kicsit magamra vonjam a tüzet, ezzel kapcsolatban elmesélek még két dolgot. Több is van, de arra ennyi is bőven elég lesz, hogy a vehemensebbek rám is kígyót-békát kiabálhassanak… Szóval anno, miután olvastam Kovacsics Öcsi honlapján a névadós sztoridat, az Omega Oratórium turné zajlott éppen, és természetesen rákérdeztem Meckynél is erre. Aki szó szerint a következőket felelte, mosolygósan, kedvesen – és ami főként fontos, hogy nem ért a kezével a hajához beszéd közben: „Láng Péter egy kedves fiú. Ő így emlékszik.” És ezzel le is zárta a dolgot. Pedig én még firtattam volna, hogy látta-e a szerződést vagy beszéltetek-e névről az első újságcikk vagy rádiófelvétel előtt. De inkább valami egészen mást kérdezett, így aztán arra feleltem…
A másik, hogy talán tudod, mert annakidején külföldön is hamar híre ment a magyar rockzenészek között, hogy volt pár év, mikor heti szinten találkoztunk valamelyik étteremben Benkő Lacival és olyankor vagy a TTT Nemzeti Rockarchívum közgyűjteménnyé tételét, illetve más állami gyűjteményekkel való összefésülését, vagy a Rocktörténeti Intézet felállítását és működési elveit, vagy a Magyar Rockklasszikusok bélyegsorozatot készítettük elő. A zenei élet krémjével, például Török Ádival, Gidóval, Monostori Petivel, Csiga Sanyival és egyéb neves zenészekkel, szakértőkkel, szövegírókkal.
Az egyik ilyen alkalmon épp a kajarendeléssel bíbelődött valaki, mikor Laci elém csúsztatott egy papírt. Amin egy omegás szerződés volt, valamilyen fellépésről, de 1961-es dátummal. Persze egyből kiszúrtam, mi a csízió. Vigyorogtam is rá, hogy no, akkor megint lehet átírni a wikipédián az Omega szócikket, de leintett. Majd azt mondta, hogy kellenek a fix pontok egy produkció életében, meg kellenek a legendák is. Valahogy a kezébe akadt, el is hozta, mert tudja, hogy engem minden ilyesmi érdekel, de azt kérte, inkább ne mutogassam úton-útfélen a rajongóknak. Hát félretettem a fotózásra előkapott telefonom. Pedig, ha lefényképezem, akkor most mind a saját történetemet, mind a tiédet könnyedén igazolni lehetne. De akkor úgy éreztem helyesnek, hogy nem élek vissza Laci bizalmával és figyelmességével. Meg nem is tartottam annyira fontosnak, mivel addigra már megjelent Kovacsics Öcsi honlapján és könyvében a visszaemlékezésed egy része, majd Bálint Csaba interjúkötetében bővebben is. Akit tényleg komolyan érdekelt az Omega története, már addig is találkozhatott az sztoriddal. Aki meg a kákán is csak a csomót keresi, mindenképpen meg fogja találni, hogy aznap éppen miben botránkozhat meg.
Folytatjuk!
Fotók: Láng Péter Archívuma, Papp Zsuzsanna Cserne, Jozé, TTT Nemzeti Rockarchívum
