Nem átlagos, hétköznapi ember. Lemezborítóra készített, vagy vászonra, farost lemezre festett alkotásai árulkodóak a bensőjében zajló folyamatokról és egyáltalán a minket körülvevő világról. Amit meglehetősen futurisztikus, szürrealista, extravagáns, szóval aligha hétköznapi módon, a szókimondást, a fanyar (néhol Rejtő Jenő-i) humort sem nélkülözve fogalmaz meg és ad értésünkre. Úgy művészecsettel, mind a metal egyik legszélsőségesebb műfaját művelve – „Gróf” Hörcher László festőművésszel, az Udvarias Tömeggyilkos elnevezésű metal formáció alapító-frontemberével beszélgettünk. Figyelem, csak erős idegzetűeknek!
Számos példát hozhatunk arra, hogy a festészet kézen fogva jár a beat-pop-rock zenével. Esetedben a metal műfaja is csatlakozott a felsoroláshoz. Hogyan és mennyi idősen fedezted fel magadban a két művészeti ághoz való affinitást?
A gyökerek egészen a gyermekkoromig nyúlnak vissza, bár a rajzolás és a festészet volt hamarabb. Kilenc éves koromban – hála édes szüleimnek – valami itáliai tanulmányutazásból hazatérve emlékezetből, lendületből, tustollal lerajzoltam Európa egyéb katedrálisai mellett a párizsi Notre Dame-ot. Ami akkora port vert fel, hogy kölyök zseniként, felvételi vizsga nélkül felvettek az Iparművészeti Főiskolára. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de hát ez az igazság.
A zene is ajtóstól rontott be a házba még gyermekkoromban, amikor vagány édesanyám tíz éves koromban elvitt egy Illés koncertre. Ez volt az egyéves eltiltásuk utáni első fővárosi bulijuk, ahol dacból olyan hangosan játszottak, hogy majdnem leomlott az Egyetemi Színpad. Emlékszem, a bulit követően édesanyám hajszál híján a Dunába hajtott a verdával.
A heavy metal gyökerei méga hetvenes évek elején, gyermekkoromban megkapaszkodtak bennem, amikor nagyon megtetszett az utcában működő ipari műhelyekben az esztergagépek fűrészelő hangja. Már akkor felötlött bennem, milyen „faszályos” lenne az esztergagépek módfelett rideg és fémes hangzását a zenében is realizálni torzított gitárok formájában. Itthon Komjáthy Gyuri bácsitól hallhattuk először a „kemény fémzene” kifejezést.
Ilyen előzmények után fontos tudni, hogy amíg a festészet valami ecsettel megalkotott állóképekre redukált ágazati-esztétikai kategória, addig a zene valamilyen álló- és mozgóképekre illetve hangokra kiterjesztett ágazati-esztétikai fogalom. Ahogy a filmezés is, csak éppen másfajta megközelítésből. A lényeg, hogy ilyen módon a festészet és a zene óhatatlanul kapcsolódik egymáshoz. Akár lemezborítók, vagy színpadra kivetített festmények, illetve a pólók és egyéb merch-cuccok révén.
A zenei affinitás gyermekkoromban követte a festészet iránti vonzalmamat, amikor öcsémmel gitározni tanultunk a Kottányi nővéreknél. Baromira félvállról vettük az egészet. Valami nyári napközi „táborita”, hülyegyerek-ünnepség egyik fő attrakciójaként az öcsémmel olyannyira rosszul játszottunk a gitáron, hogy egy hivatásos zenész öreglány kénytelen volt ütni-vágni, csépelni a zongorát, hogy ne lehessen kihallani módfelett lompos és hamis gitározásunkat. Mondanom sem kell, hogy ezek után páros lábbal rúgtak ki bennünket a gitár suliból. Egyébként polgári és úri nevelést kaptam, még ministráltam is a templomban. Mérnök szüleim, édesapám és édesanyám angyali jó és vagány, bohém emberek voltak, mindenben támogattak.
Miután a zenei oktatás ilyen módon kútba esett, nem próbálkoztál tanulással a képzőművészet terén?
De igen, tíz évig jártam valami fővárosi intenzív rajztanfolyamra, heti öt alkalommal, minden nap délután három órától este 8 óráig. Korga Gyögy festőművész irányítása alatt nyaranta a művésztelepen sajátítottam el a „plain air” festészet alapjait. Főiskolai tanulmányaimat pedig a nyolcvanas évek végén fejeztem be.
Ettől függetlenül a gitártanulást sem adtam fel teljesen. Bencsik Samu, Móré Imre és Török Gyuri voltak a soron következő gitártanáraim, a zenei mesterem pedig Németh Lojzi. Aki azon túl, hogy gyűjti az olajfestményeimet, bizony húsz évig volt a szomszédom.
Tavaly nyáron valakik úgy felnyomták az agyamat, hogy dühömben elkezdtem énekórákat is venni. Több énektanártól is. Azon túl minden nap több órát gyakorlok, mert a hörgésbe hajló „orditológus”, bizarr, zombi kornyikálási metódust már jócskán körbe jártam. A zenei innováció jegyében akarok tovább fejlődni és megtanulni rendesen énekelni!
A zenéről bővebben kicsit később, most nézzük a festészetet! Hová sorolod magad, milyen stílusban alkotsz?
Kérlek szépen, még a nyolcvanas években találtam rá a saját festészeti stílusomra, ami a fotórealizmus és szürrealizmus fúziója. Az így született nukleáris realizmus jelzőt még a kilencvenes évek elején, a Hilton Galériában rendezett kiállításomon Dolly első férje, Balogh Jancsi nyilatkoztatta ki. Ezek után beültetett egy taxiba, majd együtt kiautóztunk a város másik végébe Orbán Józsihoz (†Orbán József, a 100 Folk Celsius együttes egykori énekes-frontembere – H.I.), ahol Balogh Jancsi akkoriban a kézi borotva készletét tartotta. Fontos tudni azt is, hogy anno a nyolcvanas évek eleje óta a legnagyobb inspirációs hatást – persze a teljesség igénye nélkül – Korga György és Salvador Dali festészete gyakorolta rám Gertner Oszkár fotórealista stílusú szénrajzai mellett.
Milyen anyagokkal és milyen hordózóra dolgozol, milyen témák ihletnek meg? Honnan az inspirációk?
Momentán olajfestékkel dolgozom vászonra, korábban farostlemezre. Jobbára az autonóm táblakép festés a szakterületem, amihez képest alárendelt szerepet játszanak a lemezborító festmények, de leginkább a kontrasztosan megvilágított városképek. Ezeken kívül érdekes karakterű arcképek illetve aktok, de a temetők, koponyák és egyéb metalista förmedvény motívumok is markáns ön- és vetett árnyékokkal turbózva. Néha tusrajzokat is szoktam készíteni papírra.
Fontos tudni továbbá, hogy az olajfestményeknél nem használok festékszóró pisztolyt,
vagy sablonokat, hanem hagyományosan, ecsettel dolgozom. Ultra precíz és figuratív előadásmódban, rendkívül kontrasztos, masszív fény- és árnyékhatással, drámai erőt sugározva. Az extrém precíz, kimért és fegyelmezett ecsetkezelés érdekesen egészíti ki a másik végletbe hajló zabolátlan és „ereszd el a hajam” típusú, aktív zenélést.
Hogyan kerültél a Kortárs Alkotók Stúdiójába (K.A.S.) és azon kívül hol állították ki a műveidet?
Wehner Tibor, a nagytekintélyű Munkácsi-díjas művészettörténész professzor úr ajánlott be Nyakas Ilona galériavezető kurátor hölgynek a K.A.S. Galériába. De kiállították a képeimet a Klauzál13 Galériában is George Weinberger Vince galériavezető és kurátor úr szervezésében, akivel valamely szilveszteri, sok száz fős, giga házi bulin haverkodtam össze. Gyorsan le is zsírozta az egészet, és erre a kiállításra a Duna TV stábja is rácuppant.
Aztán megjelentek a műveim a VárMező Galériában is Vincze Petronella szaktekintély hölgy jóvoltából, illetve az Örökmozgó Galériában, Lencsó László ugyancsak szaktekintélynek köszönhetően. Illetve volt még egy tárlatom valami hajón is, ám a végére a kiállított olajfestményeket valahogy elvitte a cica… És, a mai napig sem került elő a szajré. F…ngom sincs arról, hogy mi lett a képek sorsa. Jut eszembe, korábban Bécsben, illetve a Hilton és Hunyadi, valamint az MPC Galériában voltak még önálló kiállításaim.
Az imént szóba kerültek a lemezborító festmények, amelyek egyfajta összekötő kapcsot jelenthetnek a zene és a képzőművészet között. Hogyan kezdődött ez a fajta tevékenységed?
Még a nyolcvanas évek végén, illetve a kilencvenes évek elején kezdődött ez a tevékenységem. Fontos tudni, hogy elsősorban autonóm táblakép festő vagyok, ez a fő szakterületem. Ehhez képest alárendelt szerepet játszik a lemezborító festés, az aktív zenélés, illetve a performer művészet, vagy éppen a költészet.
A lemezborítók között megemlíteném a Moby Dick első albumának, az Ugass kutya címűnek a borítóját.
Miként kerültél kapcsolatba Németh Lojzival és mi fogta meg őt a munkáidban?
A kilencvenes évek elején, amikor még nem voltunk húsz évig szomszédok, pofátlanul leszólítottam a Vörösmarty téren, valami Bikini dedikálás ürügyén. Néhány hónappal később meg is látogatott, lendületből szerelmes lett az olajfestményeimbe. Így született meg aztán az általam festett Bikini lemezborító. Végül a kilencvenes évek végén a Lojzi gyerekkel szomszédok lettünk, mint említettem, összesen húsz évig. Nemcsak komáztunk jócskán, de olajfestményeket vett tőlem, plusz még meózta is az általam komponált nótákat. Ily módon a zenei mesteremmé is avanzsált.
Túl azon, hogy az Örökmozgó Galériában megnyitotta a tárlatomat, a K.A.S. Galériában sztárvendégeskedett Qualiton című kiállításom második megnyitóján.
Mert, hogy az első megnyitóra elfelejtettem elmenni, ahol Nagy Feró lett volna a sztárvendég. Aztán kiderült, hogy Feró is elfelejtett elmenni. Így helyettem és a Feró helyett végül a Pigs My Flight nevű heavy metal zenekar – Gusztav Ibanez Wágner gitáros vezetésével – szórakoztatta a népes közönséget, ahol a teljesség igénye nélkül még a Katona Laci Főnök és Király Zoli dobos, valamint Kelempájsz Zénó basszusgitáros is tiszteletét tette Urbán Mariann énekes színész hölgy mellett.
Anélkül, hogy ott lettem volna ezen a bizarr megnyitón, a kiállításomat másnap újra megnyitottam, mintha mi sem történt volna. A közönség mellett a sztárvendégek is gyakorlatilag kicserélődtek Németh Lojzi és aHammer góré, Cselőtei Laci, valamint Kőnigh Petyka személyében. Torzított gitáron előadtam Recska metal című szerzeményemet, miközben a földön fetrengtem, mint valami menstruáló antilop. A közönség meg kipusztult az utcára, miközben a fetrengő gitározás alatt dolgozott a füstgép. Így szó szerint is kifüstöltem a közönséget, az emberek kintről, az ablakon keresztül nézték a bulit. Utánam Kőnigh Petyka gitározott, aki alatt meg beomlott a galéria asztala.
Néhány évvel később Wehner Tibor művészettörténész által megrendezett Perspektíva című kiállításomon ismét Németh Lojzi volt az egyik sztárvendég, ahol az ő gyűjtemény anyagát mutattuk be. Ugyancsak a K.A.S. Galériában Horkay-Hörcher Ferenc művészettörténész, professzor és kandidátus, azon túl egyetemi tanár öcsém valamint Rob Pusér filmkritikus közszereplő mellett Robi, a monológja végén stukerral a levegőbe lőtt. Ahogy jómagam is, miután az Udvarias Tömeggyilkos zenekar adott valami élő bulit, gitártörés kíséretében. Akkora volt az érdeklődés, hogy még a csilláron is lógtak.
A hardrock nagymestereihez, a Deep Purple-höz is eljutott a híred festészet vonalon. Olyannyira, hogy egy alkalommal a műtermedben is meglátogattak. Testületileg, vagy egyedül Roger Glover, akivel gitároztatok is egy jót akusztikusan? Hogy jött össze a „nagy találkozás” és hogyan vélekedtek a műveidről?
Akkoriban szabadtéri rajzórát tartottam a Mátyás templom előtt, ahol megszólítottam a Deep Purple hazai turnémenedzserét, a Közép-európai Balázs Gyurit. Nyakában lógott a banda lógója. A tanítás után Gyuri szervező zsenije révén tető alá hozott egy randit a bandával, először a Hilton szállodában, ahol együtt iszogattunk. Aztán meghívtam őket a műterembe, előtte gyorsan felhívtam édesapámat egy telefonfülkéből, hogy készítse elő a kamerát, mert világsztárok fognak meglátogatni. Örök hála érte, hogy felkészülten várt minket kamerával a kezében. Fel is vette az egészet, nélküle bizony nem jött volna létre ez a mára már legendás műtermi vizit.
A Deep Purple garnitúrát Roger Glover képviselte, akit a Közép-európai Balázs kísért el oda és vissza egyaránt. A jeles basszer végig olyannyira jól érezte magát a műtermemben, hogy még gitározott is egyet a nappaliban. Aztán szép lassan beesteledett, de Roger annak ellenére kitartott, hogy aznap a Deep Purple koncertre készült Lengyelországban.
Németh Lojzival és a Deep Purple-lel tulajdonképpen el is jutottunk a zenei vonalhoz. Miért éppen a heavy metalt választottad?
A mindent elsöprő kategorikus metalista inspirációt nálam a Judas Priest garnitúra Unleashead In the East című koncertlemeze jelentette. Még anno a nyolcvanas évek elején, amikor a műfaj cunamiként robbant be az országba, elsöpörve ezáltal a hetvenes évek komótosabb hard rock zenéit. Akkoriban még nem voltak keményebb és metálosabb zenék a látótérben, így kénytelen voltam beérni a nyugisabb hard rockkal, ami számomra nem volt az igazi. Aztán beindult az angolszász, illetve a hazai metalizmus.
Voltak a kezdetekkor amatőr, kísérletező zenekaraid?
Természetesen rövid ideig, még a kilencvenes évek elején megfordultam a kérészéletű, Tolcsvay Csaba vezette Rebel illetve a Zubor Olly vezette Cerebrial Hammeriage zenekarokban. Illetve még a nyolcvanas évek elején Kőnigh Petyka javasolta azt, hogy Robot Pénisz néven csináljunk valami punk metalista bandát.
Aztán a Millennium környékén a Tormentor garnitúra gitárosa voltam néhány hónapig, ahol Katona Peti volt a banda menedzsere. Akkoriban Somogyi Jódli volt a dobos és a Gyík művésznévre hallgató Farkas Petyka a basszer. Csihar Attila énekelt, jómagam gitároztam és tanultam be a közvetlen gitáros előd, Antal Pityu gitártémáit. Azaz az akkor aktuális Recipe Ferrum című Tormentor lemez gitártémáit. Aztán egyéb okok miatt, néhány hónapos, viszonylag rendszertelen próbák után a banda akkori felállása széthullott. Egész pontosan akkor, amikor az egyik próbán elvitte a cica pénzemet, valami öt számjegyű összeget… Dühömben mindenkit kirúgtam. Bár szerintem a nélkül is befejeződött volna a történet, legfeljebb néhány héttel később.
Miután az idő mindent megszépít, azóta kibékültem mindenkivel az akkori Tormentor garnitúra legénységéből. Ezen kívül néha, még a kilencvenes évek elején, illetve derekán, valamelyik jubileumi Hammer-bulin felléptem a Tankcsapdával, az Akelával, valamint a Junkies-zal. Később újra jött az Akela, majd a Moby Dick, a Stress, a Rock Fanatic, a Bastards, a Mürderhead, a Siberia, de Szikora Robival is álltam közös színpadon.
Jelenleg az Udvarias Tömeggyilkos nevezetű formációval énekelsz. Mikor alakult a banda és kik a tagjai? A heavy metal melyik alfajához sorolnátok magatokat?
Az Udvarias Tömeggyilkos zenekart jómagam alapítottam 2009. december 1-n. Lendületből kilasszóztam két bárdistát Müller Laci és Soltész Gábor gitárosok személyében, ezzel együtt kérészéletű volt az együttműködés. A következő gitáros a néhai Lugosi Laci lett – összesen egy napig. Nagyon rövid időre megfordultak a csapatban Kőnigh Petyka és Kelempájsz Zénó húrkezelő muzsikusok is. Aztán Halápi Levente lett a következő gitáros, ám a banda néhány évig csak fantom zenekarként üzemelt.
A premier bulin Halápi Levente helyett már Básky Józsi gitáros mutatkozott be 2016 szeptemberében a Lőrincz Tibi Army Fesztiválon. 2016 nyarán Indián volt a banda menedzsere, aki fel is adott egy zenészeket toborzó hirdetést. Néhány hónappal később azonban Indián és a banda között egyéb okok miatt megszakadt a munkakapcsolat.
A buli napján egyébként a kocsmából, a villamos- és buszmegállóból, illetve a sarki fűszeres boltból hoztam le a zenész kollégákat. A kezdés előtt kétperccel ráadásul a dobos Ferike hazament, így a basszeros Csabikátültettem a dobok mögé, hogy ütögessen valamit, ami éppen az eszébe jut. Ha mindez kevés lenne, a bárpultról lasszóztam le Baranyai Lacikát, a Stress és Rock Fanatic basszerosát. A banda egyébként próba nélkül lépett színpadra, valami olyan zabolátlan és összefüggéstelen free style-zajt produkált, hogy a Mikszáth Kálmán téri Trafik klub kiürült. A rajongók kipusztultak az utcára.
A gitáros, Básky Józsi a buli után azonnal kiszállt a bandából, akit a második Lőrincz Tibi Army Fesztiválon, 2016 decemberében Molnár Shorty Zsolt gitáros követett. Őt aznap lasszóztam ki valami hangszerboltból, néhány órával a buli előtt. A következő gitáros Bozzy Osbourne gitárművész lett, rutinos, magasan kvalifikált, képzett, felkészült zenész. Profi muzsikus, több évtizede van a pályán, rengeteg bandában megfordult már. Profizmusával be is dolgozta magát a gitártörő brigád sorai közé. Nem akarom elkiabálni, de az Udvarias Tömeggyilkos egyik legfontosabb tagja. A basszeros Gegen, akivel még Indián, a korábbi menedzser hozott össze, aki egyúttal a személyes jó barátom is. „Rajta kívül senki” alapon, a közönségnek háttal tolja végig a bulikat… Valamint Bozzy egyik havarja, a Bestiális Bütyök szokott még a banda úgymond állandó sztárvendége lenni. Dobosokból elég sokat fogyasztottunk: megfordult nálunk Nagy Laci, valamint az azóta elhunyt Kreutz Laci, Vásárhelyi Zoli, Koki, Horváth Géza és Schmied Attila is.
Stílusunkat tekintve mezőgazdasági punk-metal muzsikát fakaszt a banda, és az Akela extrém mutációjaként szokták emlegetni. A zenei csomagolás géppuskázó thrash metal, különös hangsúllyal a nyitó és záró riffek cunamijára, poszt dadaista és anarchista punk szövegekkel. Egyébként lenyúltam magamnak a nóta komponálás és szövegírás kilencvenkilenc százalékát, Bozzy néha társszerző bizonyos nótákban.
Ha már szóba hoztad az Akelát, a banda frontembere, Katona László Főnök sokat segített nektek a kibontakozásban. Olyannyira, hogy a Heavy metal hivatal című dalotok is az ő inspirációjuk alapján született.
Igen, a közelmúltban, még az X-Faktor című műsorban is elhangzott Heavy metal hivatal című Udvarias Tömeggyilkos nótának az inspirációs előzményei bizony egészen Katona Főnök Laci inspirációjáig nyúlnak vissza.
Addig, amikor korábban, valami fővárosi Akela bulin megszigorították a bejutást a VIP szektorba. De mázlim volt, csak azért is sikerült bejutnom. Katona Laci csodálkozott is, hogy ez miként jött össze, mire azt feleltem, hogy én a zárt ajtón is átmegyek. Mert hivatalból a VIP szektorban a helyem. A következő kérdésére, miszerint: „melyik hivatal küldött engem?”, azt találtam mondani, hogy a „Heavy metal hivatal”. Amitől Katona Laci módfelett vidám lett, gyorsan fel is írta a szótárába ezt a kifejezést.
Én már akkor eldöntöttem, hogy ezt az egészet meg fogom írni valamelyik saját magam komponálta nótába. Természetesen Heavy metal hivatal címmel. És ezt a zenei fenyegetést önmagam és banda számára kíméletlenül be is váltottam. Korábban, még 2018-ban, a gitártörő brigád a nevezett nótát készült betolni az X-Faktorba, de gonosz erők lekapcsolták az áramot a tévében, aminek következtében a banda nem szólalt meg. Na, akkor megfogadtam, ha a világ a feje tetejére áll is, a nóta néhány évvel később csak azért is meg fog jelenni az X-Faktorban. Aztán a konok kitartás, az akarat meghozta a gyümölcsét: a közelmúltban ország-világ világ szeme láttára mégiscsak elhangozott. Lassú víz – partot mos.
Mellesleg még 2017-ben, a banda Mikulás-ruhás korszakában az RTL Klub TV csatorna kategorikusan elzárkózott az Udvarias Tömeggyilkos névtől. De volt a zenekarnak egy tartalék, médiabarát neve is, mégpedig Udvarias TömegMiklós. Egyébként így mutattam be a bandát a zsűrinek, ezért voltunk Mikulás ruhában. Még azt is hozzátettem, hogy Miklós Tibor kitűnő versein nőttünk fel. Hiába. A műsorba kerülés környékén az RTL meggondolta magát és csak azért is Udvarias Tömeggyilkos néven szerepeltünk a főadásban.
Már a zenekari név is extrém, árulkodó, nem különben maga dal: nem kevés irónia fedezhető fel a dalszövegben illetve magában az előadásmódban. Mintha csak egy metal paródiát látnánk. Mennyire vehető mindez komolyan?
Paródia helyett inkább ironikus hangulatról van szó. A szöveg pedig igazi „nesze semmi, fogd meg jól!”. Pofátlan púderezés és arcátlan porhintés a szerjózsa minden irányába. Ami mögé mindenki azt gondol, amit akar.
Az Udvarias Tömeggyilkos zenekari név egyúttal tágabb és mélyebb értelmezést is nyer,
egyfajta szarkasztikus önirónia is egyúttal. A fegyelmezett festészeti stílus és a visszafogott magánélet az udvarias szektort képviseli. Az odab…szós mezőgazdasági metál és az ultra ripacs performansz, az ipari mennyiségű gitártörések pedig a tömeggyilkos részleget jelképezik. Tömeges méretekben gyilkolom le a gitárokat, hogy ezzel is felhívjam a figyelmet arra – az elrettentés politikájával élve –, hogy pontosan ez az, amit nem szabad csinálni.
És akkor itt már van egy ravasz dupla csavar! Lényege, hogy leleményesen van tálalva az a sokoldalú művészi koncepció, ami magas intelligenciára utal.
Az Udvarias Tömeggyilkos bandának kialakult a rá jellemző zenei stílusa, itt sokkal többről van szó, mint valami metalista brigádról. Az extravagáns szövegek ugyanis kortárs, poszt dadaista, anarchista punk költészetté emelik a zenét, amik gyakorlatilag megzenésített versek. A zene és a festészet közvetlen szintéziséből született meg a Koponyát k…ró denevér című festészeti és zenei legenda, ami az X-Faktor adásba kerülés révén vált országosan ismertté. Hivatalosan póló formájában is megjelent, a Viking Heavy Metal póló kereskedés gondozásában, Herczeg Tomi irányításával.
Milyen munkamódszerrel dolgozol?
Jellemző, hogy addig szoktam festeni, amíg természetes fények vannak, miután besötétedik, akkor kezdek aktívan muzsikálni. Az aktív zenélésnél, a nóták írásánál először a verset írom meg és szedem rímekbe, majd az elkészült verset megzenésítem. Először akusztikus, aztán elektromos gitáron jön a banda védjegyévé vált kategorikus nyitó és záró riff, géppuskázó cunamival. Mert elvből kivétel nélkül minden Udvarias Tömeggyilkos nóta nyitánya és zárása szándékosan van rommá riffelve. Azt gondolom, a mindent elsöprő metalista riff-terror előnyösen befolyásolja a libidó helyzet alakulását is.
Mellesleg a Nem úszod meg élve című Udvarias Tömeggyilkos nótát az éjszaka közepén írtam meg néhány perc alatt, miközben átsétáltam a Szabadság hídon. A villamos megállóban gyorsan leírtam a verset lekottázva egy közüzemi számla hátoldalára, hogy hazafelé menet el ne felejtsem.
Egyébként imádok komponálni. Gyorsan le is szögezném, hogy igazán jó nótát bizony a legnehezebb írni. A Szörényi Levente jubileum örömére alkottam egy zsír új szerzeményt Szörényi Security címmel, a vázlata jelen pillanatban csak akusztikus formában érhető el. Még elektromos hangszerelésre, további csiszolásra és finomításokra vár.
Az eddig elmondottakból kitűnik, komoly hangsúlyt fektetsz a riffekre.
Emlékszem, kamaszkorom évei alatt a teljes őrületbe kergetett a hetvenes évekre jellemző angolszász és hazai nyitó és záró riff-spórolás; aztán a nyolcvanas évektől kezdve a bandák már nagyvonalúbban bántak ezzel az egyre gyakoribb riff-terrorral, vagyis határozottan javult a helyzet. De még mindig nem az igazi, mert, ha egy lemezen tizenkét nóta van, akkor legyen az összes rommá riffelve!
Kutatásaim alapján kijelenthetem, hogy a géppuskázó illetve betonozó, metalista riffek variációs lehetősége sokmillióra tehető. A rajongókat amúgy sem érdekli a riffek déja vu élménye, hogy ilyet vagy hasonlót már hallottak akár évtizedekkel korábban is, hiszen azoknak a hangulata a lényeg! És, hogy kotorjanak, mint az állat.
Ha jó a hangmérnök, egy jól eltalált, nyitó, illetve záró riffel akár már gyilkolni is lehet a frontokon. Ha úgy vesszük, a torzított gitárok gyakorlatilag megfelelnek az elektromos géppuskáknak.
A dalszövegeiteket a Magyar Műhely című folyóirat is leközölte. Hogy sikerült ezt elérni?
A közelmúltban elhunyt Szombathy Bálint főszerkesztő esztéta és költő barátommal elég rosszul indult a kapcsolatom. Ugyanis kikosarazta az akkoriban aktuális kiállításom publikálását, amiért beszóltam neki egy e-mailben. Kissé morgolódó, ámbátor csipkelődő, de mégsem alpári stílusban. Bálintnak ez olyannyira megtetszett, hogy javasolta, szedjem csokorba a pikírt beszólásaimat, amit akár könyv formájában is ki lehetne adni. Ekkor kezdtünk összehaverkodni.
Akkoriban rendeztek a Kiscelli Múzeumban egy konceptuális jellegű kiállítást 27-esek klubja címmel, ahol aláfestő zeneként valami Rolling-nótára, egymásra licitálva kezdtünk tombolni és ripacskodni. Majdnem egymáson fetrengtünk. A bratyizás örömére Szombathy Bálint főszerkesztő urat poénból Valentin Saturday, Black Sabbath, meg Swarzes Sonnebend néven kezdtem becézni. Pár évvel később – megint csak poénból – elküldtem Bálintnak e-mailben a Metál mezőgazdaság című Udvarias Tömeggyilkos nóta szövegét. Egy lyukas fillért nem mertem volna fogadásként rátenni, hogy elnyeri a tetszését. Legnagyobb meglepetésemre, annyira megtetszett neki a vers, hogy hivatalosan megjelentette a Magyar Műhely 182. számában, rögtön az első oldalon. Amit a Költészet Napján rezzenéstelen póker arccal fel is olvasott a cizellált műkedvelő közönség totális döbbenetére.
https://epa.oszk.hu/03700/03748/00022/pdf/EPA03748_magyar_muhely_2017_4_001.pdf
Néhány évvel később újabb Udvarias Tömeggyilkos nóták szövege jelent meg hivatalosan is a Magyar Műhely hasábjain, és egy másik számban már a kiállításomról is lejött egy beszámoló. Kapcsolatunk akkor érte el csúcspontját, amikor a Bálint azt javasolta, egy rólam készült werk-fotó legyen a Magyar Műhely című folyóirat éppen aktuális címlapján. Ami meg is történt: a címlapfotó Halápi Levente, a banda korábbi gitárosának fotó műtermében készült, jó néhány további Udvarias Tömeggyilkos nóta szövegének kíséretével. Az Udvarias Tömeggyilkos zenekar úgy esett be a Magyar Műhely folyóirat munkatársainak adminisztrációjába, mint Pilátus a Credoba.
Hogy álltok a kiadványokkal? Rögzítették-e valamilyen fizikai hordozóra a zenekar dalait, vagy csupán az online térben népszerűsítitek azokat?
Személyesen keresett meg Enyedi Ernő jó nevű és nagytekintélyű zeneipari guru, az egykori és nemrég újraindult Proton kiadó góré-producere, atyaúristene. Ami hatalmas megtiszteltetés volt számomra. Sajnálatos módon nem tudtunk a zenei részletek kérdéseiben dűlőre jutni, emiatt elmaradt alemez megjelenése. Viszont Carlo, a Rebel garnitúra frontember, atyaúristene nagyon segítőkész mind a mai napig.
Több közös bulit is szervezett, az általa indított metalista válogatás-CD lemezre felkerültek a Heavy metal hivatal és a Termonukleáris atomb…szadék című Udvarias Tömeggyilkos nóták. Úgy tudni, egy üzletember meglebegtetette neki egy EP lemez dotációját, ám ez sem jött össze. Véleményem szerint a fickót annyira megviselte egy, még azon a nyáron, az esti órákban történt baleset a főváros egyik forgalmas csomópontján (egy bringás gyorsan elsuhant mellettünk a járdán), hogy emiatt kihátrált az együttműködés alól.
Mennyire vagytok keresettek fesztiválokon, illetve vállaltok fellépést klubokban, egyéb helyeken? Hogy fogadja a zenéteket a közönség?
Van egy hűséges, rajongó kemény mag, amely szinte minden bulin csápol és kórusban énekli a refréneket. Az amúgy segítőkész Lőrincz Tibi beprotezsált bennünket egy fesztivál szervezőnek, aki azóta sem kereste meg a bandát. Erről persze Tibike mit sem tehet.
Igazság szerint itthon nincs hagyománya és kultúrája az extrém zenei és performer megnyilvánulásoknak a sajnos még létező, vasfüggöny mögötti provinciális mentalitás miatt. Tisztelet a kivételnek. Emellett vannak olyan szervezők, akiket a hideg rázza a gitártörő brigád extravagáns bulijainak még a gondolatától is.
Ettől függetlenül játszott már a banda olyan cizelláltabb belvárosi klub objektumban is – a stáb beszámolója alapján –, ahol húsz percig megszűnt a kiszolgálás a bárpult környékén. Ugyanis a klub hagyományos ivó közönsége – a hűséges, rajongó kemény magot leszámítva – kipusztult az utcára a banda zenéje miatt.
Véleményem szerint a főnökséget nem hatotta meg a főképp belterjes rajongókból verbuválódott közönség italfogyasztása, jó néhány, már előre lezsírozott bulit törölt is.
Azt látom, hogy az élő zenének ilyen rettenetesen rossz helyzete még sosem volt a fővárosban. A klubhálózat oroszlánrésze megszűnt, művelődési házak nagy része bezárt, alig van néhány hely, ahol nem kérnek terembérleti díjat. Kitört a vadkapitalizmus, ahol szinte minden a lóvéról szól, nincsen leszabályozva a fellépési helyek státusa. Emiatt anarchisztikus és nihilista állapotok uralkodnak, aminél még a legsötétebb kádári terror-bolsevizmusban is jobb volt az élő zene helyzete.
Mindezek után hogy látod: érdemes küzdeni?
Kérlek szépen, a konok kitartás és az akarat diadala előbb utóbb meghozza gyümölcsét. Ha kidobnak az ajtón, bemászok az ablakon. Csak egy botfülű kort tud megelőzni bármilyen kortárs alkotó. Momentán azt mondom, lassú víz- partot mos, nem akarom elkiabálni.
