Idén öt éve, 2020-ban kezdődött, hogy minden különösebb hírverés nélkül, egyszer csak elkezdtek megjelenni a legnépszerűbb videómegosztón az első felvételek, melyet a beszédes, de titokzatos nevű Powerplant-hu csatornán tettek közzé az alkotóik. Klasszikus Kraftwerk szerzeményeket újszerű köntösben – és magyar szöveggel. Az azóta már soklemeznyi repertoárrá bővült feldolgozások elkövetőit: Bennárik Tibort és Fehér Tibort Jozé faggatta ki a különleges projektről és annak hátteréről.
A beszélgetést a kezdetektől indítottuk, majd a magyar Kraftwerk honlap és rajongói közösség kialakulásával folytattuk, melyből aztán a közös koncertlátogatások és a hazai rajongói találkozók mellett idővel a két Tibor zenés együttműködése is kinőtt.
Mutatkozzatok be, kérlek!
B. T.: A nevem Bennárik Tibor, immár kissé az ötödik X-en túl, és én csapom a zajokat.
F. T.: Fehér Tibor vagyok. Erősen ötvenpluszos, és úgy nyolcéves korom óta szeretem a Kraftwerket. A magyar szövegek miatt nekem jár a szidás. Vagy a dicséret.
Mikor és hol találkoztál a Kraftwerkkel?
B.T.: 1988-at írtunk. Éppen otthon pihentem sérülten nyáron, a lábamon gipsz volt, amikor két haver meglátogatott. Kezükben egy kazetta, és valami ilyesmivel nyitottak: Anyám sírva könyörög, hogy kapcsoljuk ki! Az én anyám meg idegbajt kap, ha bekapcsolom! Mindenki menekül, amikor ezt bömböltetjük! Ez ám a gépzene! Annyira gépzene, hogy besz@rsz! És akkor ott közösen, szakértő módon megfüleltük. Persze egy másolt kazetta volt, rajta az Electric Cafe.
Miket hallhattál még akkoriban?
B.T.: Metalt hallgattam korábban, még az általánosban és a középiskola elején. Akkor abban az időben találkoztam a Depeche Mode-dal is és indult el ez a vonal. Szóval a rockot sem vetem meg, de már nem foglalkozom vele. Tehát Kraftwerk-től az Electric Cafe jött elsőnek, egy középiskolai osztálytársam ismerte, tőle másoltam kazettákat.
Neked hogyan történt a Kraftwerk zenéjével a nagy találkozás?
F.T.: Nagyjából nyolc-kilenc éves lehettem. Édesapám egy barátja, Nyugat-Németországból hozott egy nagyon modern, sztereó hi-fi berendezést. Azt mutatta, hogy milyen tisztán és gyönyörűen szól. Valószínűleg akkor hallottam életemben először sztereó berendezést. A dalok között, amiket mutatott, ott volt a Radioaktivität a Kraftwerktől. Valami akkor bekattant nálam – és azóta is úgy maradt.
F.T.: Apu később felfedezte, hogy létezik a Trans Europe Express lemez és kamionos barátok segítségével megszerezte nekem, majd később a Man Machine-t és a Computer World-öt is. Ami számomra nagyon emlékezetessé tette a Man Machine-t, a borító ikonikus piros-fekete színvilága. Kaptam hozzá egy sztereó lemezjátszót, egy Ziphona Combo márkájú NDK csodát, ami ugyanolyan piros és fekete színekben pompázik, mint a lemezborító.
B.T.: Én aztán 1991-ben, egy utcai plakáton láttam, hogy lesz Budapesten egy Kraftwerk koncert. Mivel ismerős volt a név, szóltam egy haveromnak, hogy menjünk el és nézzük meg. Így, szinte véletlenül voltam először Kraftwerken.
Aztán 2000-ben, amikor megjelent az EXPO 2000 kislemez, épp Angliában voltam és odakinn a BBC-n láttam a dalt a Top Of The Pops adásában. Akkor történt a felismerés, hogy: ó, hát én ezt ismerem – és akkor gyorsan begyűjtöttem az összes sorlemezt. Majd attól kezdve kezdtem el rendszeresen hallgatni őket.
Aztán amikor 2001. január első napjaiban hazajöttem, akkor kezdtem el a neten nézelődni. Akkor még betárcsázós internet volt, nem volt honlap, se semmi és akkor indítottam el ezt az egészet.
Pontosan mit?
B.T.: Honlapot, egyszerű formában.
Ez azért érdekes, mert abban az időben egy informatika iskolában dolgoztam, utána meg egy internet kávézóban és a szó szoros értemében minden nap rákerestem a Kraftwerkre. Hátha van már valami értelmes információ róluk. Majd egyszer csak, láss csodát, egy egész pofás, tartalmas oldal jelent meg róluk. Magyarul.
B.T.: Abban az időben tartalmakat inkább csak más oldalakról lehetett leszedni, mert itthon még nem igazán voltak önálló anyagok. Ezért kezdetben nem tudtam mást csinálni, mint cikkeket fordítani, bár abban sem vagyok igazán jó. Akkor kezdtünk el Fehér Tibivel találkozgatni. Egy népszerű portál fórumában akadtunk egymásra.
Én is ott szúrtam ki magamnak a rajongói kemény magot, valamikor 2002 nyarán találkozhattunk először. Mondjatok valamilyen jellemző témát, amikről akkoriban beszélgettetek!
F.T.: Például, hogy mekkora hatása volt a Kraftwerknek a zenei életre. A hetvenes évek közepéről beszélünk, mikor idehaza is ismertté váltak. Ahhoz képest, amilyen zenék mentek akkoriban, a Kraftwerk egészen döbbenetesen újszerű volt. Amit én nagyon szerettem, például a Deep Purple, a Queen vagy a Pink Floyd, illetve amik abban az időben voltak slágerzenék, mondjuk az ABBA vagy a Middle Of The Road, általában gitárcentrikus zenék voltak. Akárcsak a Beatles. Azokhoz képest a Kraftwerk annyira más volt, olyan éteri. Mivel a sci-fit és a fantasztikus irodalmat is szeretem, a robotika, az űrutazás, vagy a számítógépek világa sem volt idegen. Ez számomra annyira kötődik az egészhez, hogy egy pillanat alatt összeállt a fejemben. Döbbenetesen más volt, mint amit addig hallani lehetett.
Ugye jól tudom, hogy te is ott voltál a Kisstadionban 1981-ben?
F.T.: Igen, és mind a kettőn, mert dupla koncertet adtak. Azt is édesapám intézte, mert egyrészt még kiskamasz kölyök voltam, másrészt meg ugye akkor mindent csak pult alól lehetett beszerezni, miként a lemezeket, úgy a jegyeket is. Így tudtam ott lenni mind a kétszer a Kisstadionban. Aztán édesapám ugyanúgy meghoztatta nekem holland nyomásban a Computer World LP-t egy kamionos barátja segítségével. Az Electric Cafe-t pedig tök véletlenül láttam meg a villamosmegállóból. Állt egy kis maszek lemezbolt az Örs vezér téren, egy pici kis bódé, a kirakatában a kazetta. Bementem, megvettem és nagyon örültem neki. Annyira, hogy a mai napig megvan.
Mikor és hol volt az első közös koncertélményetek?
F.T.: Úgy indult, hogy 2002-ben megtudtam, hogy Kraftwerk koncerteket hirdetnek Párizsba. Aztán láttam, amint kialakul valamiféle szerveződés, hogy a magyar rajongók közösen utazzanak ki. Jelentkeztem. De azt mondták, hogy sorry, már betelt a kocsi. Aztán később üzentek, hogy mégis lehetne menni, de autót is kéne hozni, mert az a srác, aki a kocsit hozta volna, mégse jön. Akkor négyen elmentünk az enyémmel és onnét datálódik a személyes ismeretség. Menetközben megbeszéltük, hogy ki mióta ismeri a Kraftwerket, kinek hány lemeze van, mennyire szereti azokat. Meg, hogy hány koncerten volt, meg mit tud a zenekarról.
Erre rá is akartam kérdezni. Már a párizsi út is egyfajta fórumtalálkozó volt?
B.T.: Nem fórumtalálkozó volt. Egyszerűen csak elkezdtük tervezni az utat, majd Fehér Tibi hirtelen felbukkant és hozta a kocsiját is, és így már a 2002-es Párizs is kapott egy utólagos pluszjelentést.
Akkor már utána, amikor a magyarországi Kraftwerk találkozók voltak, jött össze a fórumon összeismerkedett hazai rajongói kemény mag?
F.T.: Igen. Azokat már Bennárik Tibi szervezte, és egyik jobb volt, mint a másik. Az egésznek ő a motorja, mert ő csinálja a honlapot, és a résztvevő tagokat is ő szervezte. Nem ritkán a saját lakásába, házába. De nálam is volt néhányszor, szűkebb körű találkozó, pár fővel. Miként néhány másik barátunknál, rajongótársunknál is.
Ez hívható Kraftwerk klubnak? Vagy ez egy baráti társaság azonos zenei ízléssel?
F.T.: Inkább az utóbbi. Egyrészt a fórumról, akik ismertük egymást, vagy éppen a levelezőlistáról. Amit egy szűk, nagyjából húszfőnyi társaság követett igazán. Hiába volt a fórum és a lista is nyilvános, mégis mindig csak azok jönnek el, akiket ez igazán érdekel. Emlékszem, te magad is úgy jöttél el először, hogy a levelezőlistán beszélgettél valakivel.
Igen, valamikor 2004 környékén. Akkor már olvastalak titeket egy ideje és nagyon felcsigázott, hogy itthon is vannak olyan emberek, akiket ez ilyen mélységben érdekel és valóban komoly tudásanyagot halmoztak fel a Kraftwerk munkásságáról. Viszont addig nem sok komolyan vehető rajongót ismertem személyesen, mert nem igazán voltak közös klubos vagy koncertélmények. Miként addig ennek az egész kultúrkörnek sem volt igazán terepe.
Térjünk rá akkor a beszélgetés fő témájára! Kábé öt éve találhatók az interneten olyan tartalmak is, hogy Kraftwerk magyarul. Azok mind ti vagytok?
F.T.: Igen, van a YouTube-on egy Powerplant.hu nevű csatorna, – Kraftwerk újragondolások magyarul témakörrel, ami Bennárik Tibor barátomé, azok mi vagyunk. Ő a zene és a videó; én pedig a szöveg.
B.T.: Az első néhány dalban segítettek is néhányan, például a vocoderrel és a klip készítésében. De most már alapvetően ketten csináljuk.
Ugye jól érzékelem, hogy nem vagytok a szó hagyományos értelmében vett zenekar?
B.T.: Van, hogy egy évig is nem találkoztunk személyesen Tiborral. Akkor ez mennyire zenekar?
F.T.: Ezt ne írd le, mert úgyis letagadom, de ketten összesen játszunk másfél hangszeren. (nevetés) Bennárik Tibi úgy, ahogy billentyűzik. Kábé, mint egykor szegény Fletch a Depeche Mode-ban. Én meg dobolni szeretek. Szeretek, csak nem tudok. Az igazi dobosok iránti tiszteletből nevezzük inkább csapkodásnak!
Értem, rendben. Akkor indítsuk el máshonnan. Ennek az egész projektnek az egzotikuma, hogy magyarul szólalnak meg a jól ismert dalok. De hogyan lett az ismeretségből alkotói közösség?
F.T.: Nagyon spontán, véletlenszerűen, eltervezetlenül történt az egész. Talán úgy indult, hogy Tibi csinált egy saját zenét, egy Kraftwerk tribute-ot. Nagyon örültem neki. Addig én magam se tudtam, hogy ilyesmikkel is foglalkozik. Aztán egyszer csak felbukkantak az instrumentális Kraftwerk átdolgozások is és megkérdeztem, hogy szeretne-e szöveget hozzájuk. Miért, te tudsz olyat? – kérdezte. Mire azt feleltem neki, hogy: tudok.
Honnan jött az ötlet, hogy te magad is elkezdj zenélni?
B.T.: Már korábban szerettem volna, de igazából úgy éreztem, hogy nincs hozzá tehetségem, nem értek hozzá. Ráadásul eszközök sem voltak. Aztán lassacskán kialakult egy olyan környezet, amiben elkezdhettem nyomogatni a gombokat. Mert ehhez nagyon fontos a sokféle tárgyi eszköz. Hogyha a tudás nem is túl nagy, úgy kell kialakítani, hogy legyen valamilyen alkotási eszközpark. Hát vettem hozzá egy számítógépet és a zeneszerkesztő programot, majd elkezdtem tanulgatni rajta kezdetleges kompozíciókkal. Majd a véletlen hozta a folytatást, hogy aztán ebből kinőtt egy Kraftwerk újragondolás is.
Véletlen?
B.T.: Igen. Az, hogy megvettem egy hivatalos Kraftwerk kottás könyvet. Majd szépen lassan, kézzel bepötyögtem az Autobahn dallamait.
F.T.: Ugyan hivatalos, de azért akad benne kottahiba gazdagon… Na, de sebaj, mi meg ravaszul visszajavítjuk.
Az a bizonyos Autobahn átdolgozás mikor született?
B.T.: 2019-ben jelent meg a kottáskönyv. Az Autobahn után folytattam más dalokkal is. Lassan lett annyi, hogy aztán már kíváncsi legyek, mire jutottam. Kellett valami visszajelzés, hogy ezt nem csak csinálni jó, hanem esetleg hallgatni is. Mert más az, ha egy pali ezt csak magának csinálja, a saját örömére és megint más, ha másoknak tetszik, másoknak is örömet okoz, mások is szívesen hallgatják. Megmutattam néhány Kraftwerk rajongónak, így Tibinek is, aki azt mondta, hogy nem is számított rá, hogy ilyesmikkel foglalkozom, főleg nem, hogy ilyen jól sikerültek. Majd kiderült, hogy neki meg lenne kedve a témákat, szövegeket magyarítani…
Mi alapján választod ki, hogy éppen melyik dalhoz készítesz feldolgozást, vagy melyik korszakhoz nyúlsz?
B.T.: Véletlenszerűen. Minden Kraftwerk lemezt és korszakot kedvelek. Így aztán hol ide, hol oda kalandozok a zenéik között.
A formációtoknak van valami hivatalos neve vagy ez is ilyen rejtőzködő dolog?
B.T.: Igen, szándékosan van kissé elmaszatolva. Mert úgy gondoltuk, hogy nem kell olyan nagydobra verni az egészet. De igazából nevünk sincs.
F.T.: Ezt inkább Tibi gondolja így. Ő igen szemérmes és visszahúzódó. Én szívesen viszem e felvételek hírét a nagyvilágba. Gondolom, jóval extrovertáltabb vagyok és nem mindig zavar, ha szerepelni kell.
Van tehát bennetek egy nagyon erős Kraftwerk szenvedély, írtok róla, beszélgettek róla. Vissza tudsz emlékezni, hogy az első közös feldolgozásotok mikor született?
F.T.: A YouTube-csatornán meg is lehet nézni a konkrét dátumokat, de nagyságrendileg úgy négy-öt éve.
A magam részéről 2020 nyarán futottam bele a dolgaitokba.
F.T.: Az első nyilvánosságra hozott közös számunk a Computer szívek volt. De nem az volt az első, aminek elkészült a zenéje.
B.T.: A Modell zenéje kész volt már előtte. De még nem teljesen pontos a szöveg, nem jön ki úgy, ahogy igazából szerettem volna. Vagy csak én mondom rosszul. Ezeket gyakorolni kell. Észre lehet venni, hogy egy kis fejlődés mindig van.
B.T.: Először megkértem egy barátot, hogy a vocoderes részhez mondja már fel a szöveget, mert még akkor nem volt a programomban vocoder, nem tudtam volna megcsinálni. A videó készítéshez szintén nem értettem, így felkértem valakit, hogy egy klipet dobjon össze. Az lett a Computer szívek. Én azért nem igazán szerettem ezt így, mert nem vagyok jó együttműködő. Velem nem túl jó együtt dolgozni.
F.T.: Néha beszélgetni sem. (nevetnek)
B.T.: Várni kellett az egyikre, aztán a másikra… mert ugye többen dolgoztunk rajta. Amikor elküldöm az anyagot, akkor a másik nem biztos, hogy ráér megcsinálni. Én tudnék haladni valamivel, de a másik nem halad. Így lehet évekig húzni egy számot. Így aztán rákészültem arra, hogy vocoder is legyen, muszáj voltam – még ha gyenge is – videót is elkészíteni. Mostanra ebből már kialakult egy stílus, hogy mindenféle kis gif-eket rakok össze, ami nagyjából a tartalomba vág… és ennyi. Meg a szövegeket kiírom. Az azért még jó lenne, ha valaki énekelne. Mert ugye énekelni sem tudunk.
F.T.: Bár még mindig jobban éneklünk, mint ahogy zongorázunk… Amúgy Tibinél is megfigyelhető ugyanaz, mint a Ralf Hütternél, hogy borzasztó nehezen ad ki bármit a kezéből. Pedig a miénk párszáz, pár ezer embernek szól csak. Nincs mögöttünk egy „örökség”, amit óvni kéne. Tibi nagyon nehezen enged ki bármit. Száznegyvenhét verziót csinál, mire valamit végül kirak a csatornára és arra is azt mondja, hogy: „Na, ez is sz@r lett!”.
Gondolom ti is hallottatok már sokféle Kraftwerk tribute-ot, meg olvastatok, hallottatok visszajelzéseket is. Kell némi bátorság a dologhoz, mert a csapat rajongói finoman fogalmazva is elég kritikusak.
B.T.: Részemről nem cél az utánzás. Nem akarom ugyanazt, ugyanúgy megcsinálni.
F.T.: Annyira nem volt kiforrott ez az egész és annyira spontán volt még az elején, hogy én például először nem is értettem, hogy Tibi miért ebbe az irányba indult el. Eredetileg azt gondoltam, hogy pont ugyanúgy kell a zenének megszólalni, mint a lemezeken. Csak hetekkel, hónapokkal később esett le a tantusz, hogy hát minek? Arra ott van az eredeti.
B.T.: Erről van szó, pontosan.
F.T.: Utána már láttam, hogy teljesen igaza volt, amikor a saját útján indult el. És nekem meg pont onnan kattant be, hogy ha a Tibi ennyire eltér a zenei alaptól, akkor valamennyit a szövegben is el lehet térni. Nem úgy, hogy bikinis lányokról írunk, meg mit tudom én, nyári kalandokról. Hanem csak annyi, hogy a szöveghez is lehet egy kicsit másképpen hozzányúlni. Alapvetően próbálok minden dalszövegben az eredeti témánál maradni, az eredeti címhez illeszkedni. Viszont, ha kifutja ihletből, akkor bővítem a szöveget. Például a Home Computer-nek két sor az eredeti szövege – a miénk hétszer két sor. Még így is vitáztunk, mert volt, amit ugyan kidobtunk, aztán a Tibi mégis belerakta az egyik remixbe.
B.T.: Egy másik verzióba. Ha nem tudom beletenni az összes ötletemet egyetlen verzióba, akkor több változatot is csinálok. Eszembe jut egy ilyen verzió, aztán egy olyan, meg egy amolyan. Gyorsítva, vagy lassítva, dob nélkül, satöbbi… Ha több ötlet van bennem, megőrjít, ha nem készül el másképp is.
F.T.: Tulajdonképpen önmagunkat remixeljük, vagyis a saját hangszerelésünket. De Tibi néha olyan szövegrészeket is betesz ezekbe, amik az eredetiekben nincsenek benne. Megírtam én azokat a sorokat is, persze, csak ahogy haladtunk a dalokkal, néha annyit osztunk, szorzunk, hogy minden beférjen mindenhova, hogy időnként – nem is ritkán – valamennyit el kell dobnunk belőlük. Tibi meg újrahasznosít.
Folytatjuk!
Fotók: Bennárik Tibor és Fehér Tibor archívuma, Jozé, TTT Nemzeti Rockarchívum
