Fonó Budai Zeneház

Ez itt, alább egy majdnem felesleges írás. Elegendő lenne csupán a cím-sort leírni, hiszen abban minden együtt van. A minőség, amelyet Dresch Mihály neve és játéka szavatol, és az alkotás minden pillanatában fellelhető a részben általa teremtett, magyar népzenei motívumokon alapuló folk-jazz.

Amelyben (máshol) az idősebb generációval közös muzsikálás közben remekül működik a régi ismeretségből fakadó rutin, de hát a fiatalok bevonásával sincs gond, hiszen őket felemeli, felhúzza Dresch Misi a saját szintjére, már-már észrevétlenül. A Dresch Vonós Quartetben az ifjak maroknyi serege áll az örökifjú fúvós mellett, amely színvonalában és aktivitásában nem, csupán a jellegében (speciális hangszer-összeállításban, például) különbözik a többi Dresch-formációtól.

A Reptető a vonósokkal vegyített csapat harmadik lemeze. Miről szólna másról, mint az élet pezsgéséről és szabadságáról, túlmutatva a műfaj alapból meglévő szabadság-fokán? Való igaz, a számcímek néha másfelé vinnék a gondolatainkat, de ez a muzsika, akár a folyóvíz áradása, tulajdonképpen egy irányba zúdul.

Az általános képlet az, hogy Csoóri Sándor brácsázása és Bognár András nagybőgő-játéka és Zimber Ferenc cimbalmozása teremti meg a zenei alapokat a zenekarvezető számára, aki aztán háromféle fúvós hangszeren szállítja, kibontja és variálja a témákat: fuhun, tárogató és tenor szaxofon áll a rendelkezésére a hét számot tartalmazó felvételsorozaton. Valamennyi Dresch Mihály szerzeménye.

A nyitó Kincs 2 című számra kivételesen nem érvényes a fenti megközelítés. Együttes a nekiveselkedés és erőteljes az elindulás, amiből remekül bontakozik ki a három nem-fúvós hangszeres muzsikája, illetve Zimber Ferenc figyelemre méltó szólója. Az i-re aztán, ahogyan az kurucosan dukál, közösen teszik fel a pontot. „Folytatása”, a Kincs 1 izgalmas, fuhun-centrikus nóta, nem csak a változatosság kedvéért.

Hesere címmel valóságos szárnyalások történnek a bőgő ostinatója felett. Dresch Misi nagyszerű játéka persze már nem hat a meglepetés erejével, azon kívül, ha jól tudom, Zimber Feri a méltán Kossuth-díjassá lett Balogh Kálmán tanítványa, amelynek következtében szintén garantált a minőség. Úgy hiszem, cimbalom-revival van készülőben! Úgy értem: nem kizárólag ezen az albumon, de itt remekül tetten érhető az ilyen irányú törekvés. Annál is inkább, mert a még fiatalabb Horváth Áron (cimbalom) is vendégeskedik ebben a számban, úgyhogy el is bizonytalanodtam, hogy kit dicsérhetek jobban.

A címadó szám hangulatában pedig ott feszül a befogott madár szívdobogása és vergődése, egyszersmind a független, önálló létezéstől való félelem izgalma. Szerintem is „jó ez”, sőt: a lemezanyag csúcspontja!

Variációk egy népzenei témára, hat percben – talán ez lehetne a Nem ezen az utcán című darab alcíme, amely aztán ki is meríti a fenti gondolatot, annak rendje és módja szerint. Az Ereszkedő, mint a Reptető, kifejező számcím, amelynek kidolgozása átgondolt és elsőrangú, akarom mondani: tökéletes.

A lemezanyagot lezáró Kerti ima – nagyon távolról, és nem tudom megmagyarázni, miért – Dresch Misi első siker-darabjainak egyikére emlékeztet, amely a Hazafelé címet viseli. Lehet, hogy most a jelen korszak sikerszámával van alkalmunk megismerkedni? Kívánom, úgy legyen!

Ami pedig Reptetés élményének CD-jét illeti: csak a borítójának árnyalata szürkés, bár nem teljes egészében. A muzsika azonban színpompás, az elejétől a végéig. Méltó helye van az alkotók korábbi hanghordozóinak sorában!