Wittek Mari a beatkorszakban tűnt fel, az egyik legegyedibb hangú, legtehetségesebb és legszorgalmasabb magyar énekesnők egyikeként, mely adottságaival bármikor máskor és bármilyen más stílusban is szintén gyorsan kitűnt volna. 1964 és 1969 között az Omega tagja volt, de mellette és utána dolgozott még gyakorlatilag a komplett magyar élmezőnnyel és az akkori hazai underground kiválóságaival is.
A harmadik részben Mari 1965 és 1971 közötti hazai szólóénekesi karrierje került a fókuszba. Emlékezetes fellépések, koncertek, filmek, fesztiválok, többek közt a Hungária, az Illés, a Metro, a Syrius, a Tűzkerék vagy a Sakk-Matt kíséretével.
A legutóbb ott hagytuk abba, hogy 1969-ben véget ért az omegás pályafutásod. Mennyire változott meg az életed, illetve vett új irányt a karriered, miután már nem volt egy anyazenekar mögötted?
Tulajdonképpen semmi sem változott. Fellépéseim mindig voltak: akkor, közben és utána is. Persze, hogy hiányoztak, de kérdezzük meg, hogy én mennyire hiányoztam nekik?! Sajnos erre már csak fentről kapnék választ…
Már az Omega mellett is rendszeresen énekeltél, miként még utána is sokat dolgoztál különböző előadókkal, együttesekkel. Beszéljünk most ezekről! Méghozzá úgy, hogy ha megengeded, bedobok egy-egy nevet, majd elmondod a vonatkozó emlékeidet. Elsőként legyen a Metro! Kik voltak akkoriban a zenekar tagjai és milyen emlékeket őrzöl azokról az évekről?
Nekem az egyik fontos állomás volt a Metro. Jó volt az együttessel fellépni. Nagyon szerettem velük énekelni. Zorán többször eljött hozzánk, még 1966-ban, ha jól emlékszem. Kora reggel becsengetett: „Mari, van egy koncertünk, eljönnél énekelni?” Mindig nagyon megjutalmazott. Szerette volna, ha átmegyek hozzájuk. Persze azt nem lehetett, mert én Omega tag voltam és hűségesnek kellett lennem.
A Metro együttes 1966-ben úgy állt fel, hogy Zorán Sztevanovity volt a zenekarvezető, aki szólógitáron játszott és énekelt. Dusán Sztevanovity volt a ritmusgitáros, Brunner Győző a dobos, Schöck Ottó a billentyűs, Frenreisz Károly pedig szintén énekelt, illetve basszusgitározott.
Énekeltem velük többször vidéki turnékon is. Akkor Zalatnay Sarolta és én voltunk a szólisták, mindenhol nagy sikerünk volt. Ez mind párhuzamosan történt az Omega korszakkal, természetesen. Csak akkor vállaltam más programot, ha nem ütköztek a fellépések az Omega lekötött dolgaival.
1967-ben a Fehérvári úti Művelődési Házban Beat Színpad ’67 címmel volt három nagysikerű koncertünk, amiken Dévényi Tibor konferált. A harmadik április 14-én, immár közkívánatra, mert olyan nagy volt az érdeklődés. Akkor már Rédey Gábor volt a basszusgitáros és Veszelinov András a dobos.
Szintén emlékezetes előadás volt, mikor a Budapesti KISZ 1967. október 7-én divatbemutatóval egybekötött bált szervezett a Danuvia Gorkij Kultúrházban a Metro zenekar, Koncz Zsuzsa és Wittek Mária közreműködésével. Szerintem mindenki közül Zorán énekelte a legjobban a Pretty Woman-t és Frenreisz Karcsi a The Who-tól a My Generation-t.
Egyszer telefonáltak az ORI-ból, hogy azonnal jönnek értem, mert az Erkel Színházba kell énekelnem. Zoránék kísérnek, már megy a műsor, de mivel az egyik neves énekesnő nem érezte jól magát, őt kell helyettesítenem. Örömmel – feleltem. Nem volt probléma, mert a dalaimat tudták. Majd olyan nagy sikerünk volt, hogy hosszú vastapsot kaptunk, nem akartak elengedni, ismételni kellett. Erre biztos, hogy Zorán és a zenekari tagok is emlékeznek, mert az ő érdemük is volt a kirobbanó siker. De ez is csak egy a sok hasonló közül, amit átélhettünk azokban az években.
Ilyen ez a háború, filmzene. Az internet szélesebb körű elterjedése óta terjed két, elvileg 1966-os fotó, melyen a Metro tagjaival vagy látható, a film betétdalának felvételekor.
Nem vagyok benne biztos, hogy 1966 vagy már inkább ’67, mert az egyiken Rédey Gábor is szerepel. A történet hasonló a többi filmzenééhez. Meghívtak a filmgyárból erre a rövid dalra. A Metro Klubban, a Rákóczi út 66-ban volt a felvétel, kísért a Metro együttes. A dal címe: Tiltakozó ének. Aminek az érdekessége, hogy aztán az Uránia Filmszínházban játszották a nagy filmek előtt. Jó volt viszontlátni magunkat. Zorán biztos emlékszik erre.
Akkor kérlek, folytassuk az Illéssel!
Az Illés együttessel 1968-ban, egy ORI központi műsorban ismerkedtem meg személy szerint. Nagyon jó volt velük énekelni. Aranyosak voltak, kedveltem őket, jó barátságban voltunk. Jártunk együtt fürdeni a Balatonba. Mivel én nagyon féltem a víztől, néha cukkoltak is, kapaszkodtam a matracba, hát fiatalok voltunk és bohók.
Természetesen már előtte is ismertem őket hírből, többször jártam hozzájuk a Bercsényibe táncolni és zenét hallgatni. Voltak felkérőim, mert minden túlzás nélkül nagyon jól táncoltam. Később viszont a színpadon már úgy álltam a mikrofon előtt, mint a cövek, inkább az éneklésre koncentráltam.
Ha jól tudom, egy erős turnét bonyolítottatok le közösen.
Igen, 1968 júliusában a következő városokban voltak fellépéseink: Törökszentmiklós, Szarvas, Kiskunfélegyháza, Fonyód, Balatonboglár, Balatonlelle, Balatonalmádi, Dunaújváros, Esztergom, Siófok, Balatonfüred, Balatonföldvár, Kaposvár, Székesfehérvár, Nyíregyháza, Debrecen. Majd két dupla koncerttel zártunk: 1968. július 31-én két műsor 17 és 20 órakor Debrecenben. Augusztus 10-én pedig a Rózsavölgyi Parkszínpadon, Budapesten. Egy műsorfüzetből néztem ki, tehát minden hiteles, a fénykép is Leventével.
Mely dalokat énekelted az Illés zenekarral?
Ha jól emlékszem, Tina Turner River Deep Mountain High, Shirley Bassey I Who Have Nothing, Cilla Black You’re My World és Timi Yuro My Prayer című dalait.
Atlantis.
Az Atlantis együttessel még az első Táncdalfesztiválon ismerkedtem meg. Ők kísérték a Hova szalad a nyár című dalt, amit én adtam elő. Később is meghívtak néhány koncertjükre énekelni. Nagyon jó zenekar volt, Neményi Béla vezetésével. Emlékszem, többek között a Seekers Walk With Me dalát is énekeltem velük, nagy sikerrel.
Néhányszor előfordult, hogy miközben az Irányi utcában fent játszott az Atlantis, közben pedig lent a pincében az Omega. Érdekes, igaz?
Volt rá példa, hogy ilyen esetekben átszaladtál a másik színpadra is?
Nem. És már erre sem emlékeztem, hanem a testvérem, Wittek József említette, aki mindig velem jött a bulikra.
Sakk-Matt.
A Sakk Matt egy szupergroup volt, Radics Béla vezetésével. Cream és Jimi Hendrix számokat játszottak emlékezetesen. Radics a fogával gitározott, a közönség megőrült. Béla nagyon jó zenészekkel dolgozott. A dobnál Váradi László „Vadölő” volt. Miklóska Lajos basszusgitározott, Csuha Lajos ritmusgitározott, Harmath Albert énekelt, miközben Radics Béla szólógitározott és szintén énekelt.
Többek között a Radnóti Művelődési Házban játszottak, ahol én is felléptem velük, továbbá Csepelen és a Danuviában.
Miket énekeltél velük, illetve milyen embernek ismerted meg Bélát?
Radics Bélát egy kedves embernek ismertem meg. Nagyon kedveltem őt azért is, mert elismert, mint énekesnőt. Macusnak becézett. Mikor néhányszor felléptem velük, a következő Aretha Franklin dalokat énekeltem: Respect, Chain Of Fools, Baby I Love You és a Save Me.
Tűzkerék.
Volt egy nagykoncert a Tabánban, akkor már Tűzkerék néven, ami egy trió volt: Radics Béla, Váradi László „Vadölő” és Demjén Ferenc „Rózsi” felállásban, ahol Béla úgy jelentett be, hogy: „Most Magyarország legjobb énekesnője következik!” Hát kell ennél több? A közönség is biztosan jól emlékszik arra a koncertre.
Miket adtál elő akkor a Tűzkerék kíséretében?
Az Aretha Franklin számokon kívül elénekeltem még Sonny & Cher What Now My Love, Tom Jones (Who Have Nothing) és Ike & Tina Turner River Deep Mountain High című slágereit.
Ezen kívül a dunai Koktélhajón is énekeltem még többször velük, hasonló műsorral.
Béla tényleg olyan szigorú volt a próbateremben?
Igen, elég szigorú volt. Megkövetelte, hogy mindenki tudja a saját részét.
Egyszer nekem is mondta, „Macuska, nem készültél!” Hát, az elején nem volt könnyű Aretha Franklin dalokra átállni a beat számok után. Bevallom, sokat kellett gyakorolnom, hogy olyan legyen, mint az eredeti, mert mindig is a tökéletességre törekedtem.
Szoktak téged kérdezni róla? Már csak azért is, mert az utóbbi időben elszaporodtak a Bélával kapcsolatos nyilatkozatok, könyvek, filmek, cikkek, publikációk, de javában olyanok értekeznek róla, akik sosem látták-hallották őt élőben. Boldog, boldogtalan szónokol a témában, miközben tőletek, a még élő zenésztársaitól ritkán kérdeznek, így aztán egyre ritkábban hallani hiteles visszaemlékezéseket…
Ő volt a király a színpadon. Mindenki tágra nyitott szemekkel csodálta. Hatalmas tábora volt. Akik, ahol csak fellépett, mindenhova követték. Sajnálom, hogy miután elmentem Olaszországba, már nem tartottuk a kapcsolatot. Amikor megtudtam, hogy elhunyt, nagyon rosszul éreztem magam, mert megtudtam a szomorú körülményeket is. Váradi László „Vadölő” haláláról is csak 2014-ben értesültem. Isten nyugosztalja őket békében! Örülök, hogy Béláról utcát neveztek el és szobrot állítottak neki! Úgy tudom, a zenésztársai kezdeményezésére és a rajongók hozzájárulásával gyűjtötték össze a pénzt. Nagy elismerés, megérdemelte! Én ennyit tudok mondani. Nem tudom, mások mit mondtak, nem tudtam részleteket a magánéletéről sem. A próbákon és egy pár fellépésen találkoztam vele. Sajnos közös fotóink sincsenek, ezt nagyon sajnálom.
Syrius.
A Syrius együttessel először 1967-ben dolgoztam, amikor nagyszabású ORI műsorokkal jártuk az országot. A zenekar hattagú volt: Baronits Zsolt zenekarvezető, szaxofonos, Pápai-Faragó László billentyűs, énekes Molnár Ákos szaxofonos, Rákosi László gitáros, Varga Dénes basszusgitáros és Fehér Lajos dobos. Mellettük olyan nagy sztárok voltak a kollégáim – Csillagos Slágerek és Fesztivál Csillagok – Ritmus ’67 műsorcímmel-, mint Ambrus Kyri, Németh József, Bencze Márta, Angyal János, Bakacsi Béla, Harangozó Teri, Koós János, Mikes Éva, Poór Péter, Szécsi Pál, Tycho Marianne, Aradszky László vagy Kozák Péter. Muranyi Lili és Sármándi Pál konferált.
Majd 1968-ban Sláger NB. I. címmel zajlott úgynevezett „tánczenei bajnokság 2 félidőben”. Fellépők voltak: Ambrus Kyri, Poór Péter, Harangozó Teréz, Vámosi János, Záray Márta, Tycho Marianne, Majláth Jenő. Szintén ’68-ban játszottunk az Express hajón a Balatoni Koktél műsorban, Poór Péter és Sándor György társaságában. Valamint 1969-ben volt még tévé-fellépésem is a Syrius-szal.
Akkor elvileg már az újabb felállással is dolgoztál Pataki Lacival, Veszelinov Andrással, Mogyorósi Lászlóval vagy Barta Tamással…
Nem, nem emlékszem, hogy cserélődtek volna.
Hungária.
Fenyő Miklós meghívott énekelni a Hungária együttessel. Nagyon jól éreztem magam velük. Helyes srácok voltak és persze kiváló zenészek.
Kik alkották akkor a Hungáriát és milyen dalokat adtatok elő közösen?
1969-ben Fenyő Miklós orgona, ének, Csomós Péter ritmusgitár, ének, Matlaszkovszky Miklós szólógitár, Sipos Péter basszusgitár, ének és Tóth József dob felállásban játszottak. Velük is Aretha Franklin számokat énekeltem és híres angol sikereket, amiket általában minden zenekarral. Az egyik akkori új volt például az Archies Sugar Sugar slágere.
Hogyan emlékszel Fenyő Mikire?
Tehetséges zeneszerző, nagyon jó énekes és showman. A mai napig is az. Emlékezetes koncertjeink voltak akkoriban. Például a Balatoni Koktélhajón 1969. augusztus 18-tól 22-ig. Aztán az október 3-án tartott Beat Hangverseny a Gammában, vagy 18-án a Poroszlói Művelődési Házban és 26-án a Radnóti Művelődési Házban. Akkoriban rendszerint Dévényi Tibor konferált.
Akkortájt cserélték le Matlaszt Barta Tomira. Esetleg Tamás kíséretében is énekeltél a Hungáriával?
Nem emlékszem ilyesmire.
Dogs.
A már említett ’67-es Táncdalfesztiválon léptünk fel, a „Keresek egy fiút” című számot adtuk elő. Készült néhány fotó a gyönyörű Rotschild Klára ruhámban. Vastapsot kaptunk, majd megismételtük a középrésztől a dalt és mégsem jutottunk a döntőbe. Meg kell hagyni, a Dogs egy nagyon jó és sikeres zenekar volt!
Esetleg később, más alkalommal is dolgoztatok együtt?
Nem, egyszeri alkalom volt.
Milyen volt a fiatal Demjén Ferenc?
Szuper, mint zenész, cool megjelenés és ő a „Hang”. Mind a mai napig!
Corvina.
A Corvina együttessel is többször felléptem ORI műsorokban. Nagyon jó zenekar volt, kedveltem őket. A zenekar tagjai Soltész Rezső basszusgitáros, énekes, Szigeti Ferenc gitáros, vokalista, Makay Zsolt billentyűs, Soltész Gábor, aki fuvolán, furulyán és akusztikus gitáron játszott, valamint Fonyódi Péter dobos voltak. Sajnos abból a korszakból nem maradtak feljegyzések, így fellépési dátumok vagy plakátok sem.
Scampolo.
A Scampolo együttessel 1967. március 31-én léptünk fel a híres Beat Színpad ’67-en a Fehérvári úti Művelődési Házban, Danyi Attila vezetésével. A Scampolo blokkban Komár László és én voltunk a szólisták, valamint Dévényi Tibor konferált. Emlékezetes sikert arattunk.
Kik játszottak még akkor a Scampolo együttesben?
Danyi Attila zenekarvezető, gitár, Faragó Istvan „Judy” szólógitár, Szidor László basszusgitár, ének és Merczel András dob.
Mogyorósi Trió.
1970. december 26-án, este 7-kor az Egyetemi Színpadon léptem fel a Mogyorósi Trióval. Fogarasi János orgona, Mogyorósi László szólógitár, Váradi László Vadölő dob felállásban játszottak. Nagyon jól sikerült koncert volt, Mogyoró biztosan emlékszik erre. Én Aretha Franklin számokat is énekeltem. Valamint Mungo Jerry In The Summertime, a Simon & Garfunkel Scarborough Fair, a Seekers Walk With Me és George Gershwin Summertime slágereit.
Koncz Zsuzsa, illetve a Bergendy együttes.
1971-ben az ORI rendezésében Koncz Zsuzsa Szerelem című nagysikerű műsorában vettünk részt Gábor Krisztinával és Miklósi Péterrel, a kiváló Bergendy együttes kíséretével. Bejártuk az országot, de sajnos csak néhány plakátom maradt arról a turnéról. Sajnálom, hogy nem készítettem jegyzetet mindenről és nem is találok adatokat sehol az interneten.
Nem készült felvétel?
Nem, legalábbis én nem tudok róla. Pedig február 22-én az Erkel Színházban fellépett még Szirmay Márta, Ernyei Béla, a Benkó Dixieland Band és Hofi Géza is. Kirobbanó siker volt, megért volna egy tévéközvetítést, jó lett volna megörökíteni.
Bárkivel beszéltem eddig, mély nyomokat hagyott bennük a Szerelem turné.
Koncz Zsuzsa végig csodálatos volt, mint egy igazi showgirl. Többek között a Hair musicalből énekelt egy egyveleget. Le a kalappal előtte! Mi hárman és a Bergendy együttes is beletettük a maximumot. Hatalmas sikerű műsora volt. Köszönjük, hogy ott lehettünk!
Folytatjuk!
Fotók: kiadói archívum, Wittek Mari archívuma, Schiffer Pál, Szipál Márton, Szutyányi Zoltán, Fortepan, TTT Nemzeti Rockarchívum
