Minden külföldi slágerszámot azonnal játszottunk – Kovacsics Öcsi interjú

Kovacsics András „Öcsi” a Ciklon, az Omega, a Decca, az Olympia, a Syconor és a Universal együttesek egykori gitárosa, basszusgitárosa. A hazai beat- és rockzene hőskorának egyik főszereplője, aki az Omega 1962 és 1967 közötti korszakának zenekarvezetőjeként elévülhetetlen érdemeket szerzett a műfaj meghonosításában és elfogadtatásában. Majd évtizedekkel később, a legendás együttes későbbi archívátoraként rengeteg korabeli dokumentum, beszélgetés és forrásanyag közzétételével segítette a zenekari történet, az úgynevezett „kánon” bővítését, javítását, pontosítását, kiegészítését.

Negyedszerre Öcsi 1969 és 1972 közötti Syconor időszakát jártuk körül.

Legutóbb ott fejeztük be, hogy 1969-ben véget ért az Olympia első nagy korszaka…

Ismét nem maradtam sokáig együttes nélkül, ugyanis nem sokra rá Hámor Rudiék kerestek meg. Az akkor már komoly múlttal rendelkező Syconor zenekarba hívtak. Tehát hamar megtaláltak, így szinte nem is volt időm gondolkodni, hogy hova megyek, mit csináljak és mivel ott kellett egy szólógitáros és nagy örömmel vártak engem, elvállaltam.

Kik alkották akkor a Syconort?

Hámor Rezső „Rudi” dob, ének, Halász Tibor ritmusgitár, ének, Zwolenszky Ferenc „Marió” ének, szaxofon, Váradi Béla basszusgitár, ének, Kapitány Gábor billentyűk, vokál és én, Kovacsics András „Öcsi” szólógitár, ének. Majd Halász Tibitől hamarosan megváltunk, így egy ötös Syconor felállás ment tovább.

Tehát gyakorlatilag mindenki énekelt. És miket adtatok elő?

Kifejezetten a szokásos tánczenét játszottuk, konkrétan táncosoknak, sok-sok feldolgozást. Rudi is énekelt, meg hát persze mindegyikünk. Minden külföldi slágerszámot azonnal játszottunk.

Sokat gondolkodtam már ezen, hogy hányan, de hányan adják elő most így utólag magukról, hogy ők voltak az első négy-öt-hat szólamú vokállal fellépő magyar pop-, rock-, beat-együttes, miközben többségében évekkel utánatok alakultak…

Tudod, megszűntek a nagyívű énekes dalok, helyére a vokális zene lépett és énekelnünk kellett, hogy élethű legyen a produkció.

Mellette pedig születtek saját szerzemények is.

Igen, idővel egyre nagyobb igény merült fel bennünk, hogy a Syconor zenekarnak is legyen saját nótája. Hát elkezdtünk ebben is gondolkodni. 1970-ben, Balatonszemesen született meg első két saját dalom zenéje, a Maradj még kicsit velem és a Volt egy álmom, melyeket Halmágyi Sándor szövegével egészítettünk ki.

A fiatalabbak kedvéért mondd el, kérlek, hogy ki volt ő!

Dalszövegíró, aki többek között Korda György, Zalatnay Sarolta, Poór Péter és Máté Péter számára írt szövegeket. Együtt írtuk a Csavargók utcája dalunkat, ami a műsorunkban, például nyáron, a siófoki Beloiannisz hajón is sikernótának számított. Akkoriban nem volt egyszerű egy saját szerzemény engedélyeztetése, mert be kellett adni a kottát a Táncdal Sanzon Bizottságba, ahol egy szál zongorista lejátszotta, melyet ismeretlen szerző esetén menetrend szerint elutasítottak. Hát a következő beadáskor megkerestünk egy ismert szövegírót, aki beírt egy vesszőt, vagy egy-két új szót, és láss csodát, úgy már el is fogadták!

Lehet tudni, ki volt még, akinek igénybe vettétek a segítségét?

Igen, de nem fontos. Az egész ország így működött, bármit is akartál elintézni. Tehát, mikor a bennfentes szerző idézőjelesen „átalakította” a számokat, akkor végre kapott egy pecsétet. Egyébként olyan mondvacsinált indokokkal dobták vissza a dalokat, hogy a szöveg jellegtelen, a zene meg sablonos, közhelyes, mit tudom én milyen szemétségeket írtak még oda…

Mihez kezdtetek a pecsétes papírral?

Amikor már megvolt, akkor kettesével lehetett beadni a rádióba. Mikor elfogadták és nagy nehezen adtak időpontot és elkészültek a felvételek, akkor még mindig volt egy szűrő, amit úgy hívtak, hogy „zésítés”, magyarán zenei műsorokba szerkeszthető.

Továbbá azt is jelentette, hogy nem törölhető hanganyag…

Igen, végül bő egy év kellett hozzá, de mindezek után végül engedélyezték a rádiónál, hogy a két dalunk játszható. Majd a rádiófelvételeket az állami hanglemezgyár kislemezen is kiadta.

Milyen érzés volt, hogy a saját dalaid is hallhatod a rádióban, illetve hogy kislemezen is ott vannak a boltok polcain?

Nagyon jó. Ezek után talán érthető, hogy nemcsak maga a megjelenés volt az élmény, hanem a sok-sok macerás dolog eredményes lezárása is.

A kislemez kapcsán jártatok a tévében is. Playback volt vagy élő eladás? Megvan még a felvétel?

Akkoriban a tévében mindig playback volt. Nekem nincs meg. Vélhetőleg már jó régen letörölték.

Hol léptetek fel a Syconorral?

Akkoriban nagy klubélet volt, magunk szerveztük a klubjainkat, invitáltuk a klubtagjainkat, miközben mi magunk gyártottunk a tagsági igazolványokat is. A fővárosban rendszeresen játszottunk a Budai Ifiparkban, mellette három saját klubunk is volt. Az első a Rózsa Ferenc utcában, a Kellner Művelődési Házban. A második a BKV Trafóházában, a harmadik pesti klubunk pedig Józsefvárosban, a Kőris utcában működött. Ezeken a helyszíneken havonta osztottunk műsorterveket, mert sokan követték a zenekart a vidéki klubjainkba is.

Merre működött még Syconor klub akkortájt?

Pécs, Esztergom és Mezőtúr jutott most eszembe, de voltunk más településeken is. A siófoki Hangár bárban is nagy sikerrel játszottunk, melyről több újság is beszámolt.

Mikor és miért ért véget számodra a Syconor korszak?

Leginkább azért, mert nem szerettük a dobosunk, Hámor játékstílusát. Leginkább azt nem, hogy mikor hosszan pergetett, akkor az együttes nem úgy jött vissza, ahogy kellett volna, mert senki sem tudta hol járunk. Konkrétan az vezetett a szakításhoz, mikor volt egy felkérés egy zenekari bemutatóra. Meghívtak négy vagy öt formációt, hogy mutassuk be a műsorunkat. Természetesen mi is elmentünk és mikor ránk került a sor, a harmadik számnál jött az a bizonyos hosszú pergetés, idejekorán. Egy olyan dalban, ahol fontos lett volna a pontos szerkezet, viszont én még sehol sem voltam a gitárommal. Persze próbáltuk magunk is korrigálni, de azt a dalmentési technikát én nem akartam többet. Akkor és ott én elhatároztam, hogy csinálunk egy jobb zenekart. Majd átbeszéltük a dolgokat és 1972 nyarán, Siófokon hárman úgy döntöttünk, hogy még az év ősszel új zenekart alakítunk.

Kapitány, Zwolenszky és én kiléptünk a Syconorból. Majd azt határoztuk el, hogy én basszusgitárra váltok, majd keresünk egy új dobost és egy gitárost. Onnantól mi Universal néven működtünk tovább, míg a Syconor nevet Hámor és Váradi vitte tovább.

Miért pont a Universal névre esett a választásotok?

Mert univerzális volt a zenekar, mindent játszott, mindenkit lekísért, mert mindannyian kottát olvastunk.

Miért váltottál hangszert?

Egy sokkal jobb zenekart akartunk. Mivel én nem játszottam a nyújtott technikát, azt gondoltam egyszerűbb áttérnem basszusra. Már csak azért is, mert a legfontosabb a ritmusszekció, ott már szinte el is dől a nóta. A rádióban is mindig ketten játszottuk fel a számot, dob és basszusgitár, majd csak utána jött a többi hangszer, utoljára pedig az ének és a vokál.

Később volt még egy-két Syconor találkozó, illetve nosztalgiakoncert is. Utóbbiakon nem láthattunk téged. Nem hívtak vagy nem volt kedved elmenni?

De, a 2010-esre hívtak, elvállaltuk és el is kezdtünk rá gyakorolni. Már túl voltunk a második próbánkon, amikor megtudtuk, hogy semmilyen formában nem szereplünk a plakátokon. Mindezt Rudi koordinálta, nem is értettük mi oka volt rá. Mindenesetre zokon vettük, mert a mi formációnknak jelent meg az első kislemeze, az én zenémmel és Márió énekével. Illetve a mi formációnknak volt a legnagyobb klubhálózata és legtöbb magyarországi fellépése, tehát az a Syconor felállás volt idehaza a legsikeresebb, legeredményesebb. Ennek ellenére lehagytak a plakátról. Így viszont a „futottak még” kategóriában már nem kívántunk szerepelni.

A 2010-es Syconor koncert kiajánlójában Hauer Rudi neve szerepel.

Igen, mert Hámor később visszavette az eredeti családnevét. Ide vonatkozó érdekesség, hogy a Hungaria Multimilliomos jazzdobos című dala róla szól.