Corvin

Kilenc évet kellett várni a zenekar új albumára, legutóbb 2016-ban adtak ki lemezt ’Úton’ címmel. Szeretik ezt a témát, hiszen az új lemezen is több dal az utazás fogalmát járja körbe.

Zeneileg sokfelé elágazó alkotás ez a mostani anyag, a blues műfajon egyértelműen túlmutat. A nyitás, az Utazik a rock and roll egy középtempós rockos nóta határozott riffel. A téma jól párosul az ilyen zenéhez, jó élni, éljük az életet. A Boldogság már más képet mutat. Egy ötletes akusztikus akkordbontásra épül a dal és ahogy a címe elárulja, idillt, hűvös folyó tiszta vízét kínálja. Ebben a szerzeményben leginkább tetten érhető Takáts Tamás keresztény hite és lelki békéje. A szép gondolatok után markáns témaváltás következik, hiszen a Lesújt a kalapács döngős blues-rockja már a mindennapos kenyérharcról mesél, az erősebb kutya elvét mutatja be, az elsöprő zene jól párosul a dal témájával. A blues dominál a Motor Rockban is, itt azért korántsem olyan durva a téma, mint az előzőben, újra az aszfaltot rójuk, a mozgás szépsége fontos: „Unom már, hogy tétlenség növeszt rajtam sörhasat” – határozott felhívás a cselekvésre.

A lemez felénél megpihenünk, jön egy kissé öreges nóta, a Hintaszék. Na, finoman fogalmazok, inkább egy ballada. A zene nyugis, jó az énekdallam, a szöveg gondolatszabadságról árulkodik, mégis tapintható a valóság: „Éljünk a mának úgy, hogy semmi se múljon el” – hangzik fel a kissé ambivalens, mégis egyértelmű gondolat. Újra száznyolcvanfokos fordulatot vesz a lemez, mert az Idős hölgy blues címe tiszteletre ösztönöz. Újra a való élet a téma, nem a napos oldal kerül terítékre: a nyugdíj melletti munka, a nehéz napok – kapásból ráismerünk hazánkra, mindezt határozott tradicionális bluesmuzsikával tálalva. A Csak Reggae zenéjével bajban vagyok, mert ugyan a reggae jelen van, de a ritmus nem műfajkompatibilis, a blues felé tendál, de jól összerakták a két stílust. A Cowboy-dal az egyik legérdekesebb a lemezen. A műfaját tekintve southern rock, sőt, hajaz is a Lynyrd Skynyrd Sweet Home Alabama örökzöldjére, a szöveg érdekes párhuzamot von Amerika és a magyarlakta területek közt: Hortobágy-Texas, Montana-Erdély. Újra egy reflexió Tamás lelki állapotára: hosszú bolyongás után egyszer csak otthonra lelünk.

A végső dal a Planéták. Egy kis pszichedelia is bejön, az elszállós témához passzol a világ felülről való szemlélése némi sci-fibe csomagolva: piramisok titkai, UFO-k érkeznek embereket rabolnak el, de ha ő itt van, akkor érdemes itt maradni. Vallomásnak is felér ez a befejezés.

Változatos a zenei kínálat, jó ötletekkel, őszinte szövegekkel. Takáts Tamás nem használja hangjának magasabb tartományait, mint azt teszi a Karthagoban vagy az iLAND-ben, a blueshoz elég szűkebb hangterjedelem is. Tamás régi zenésztársa, Gál Gábor gitárjátéka, ötletdús, sokszínű, hallható, hogy nem egy műfajban van otthon és ezt jól ki is használja a lemezen.

Takáts Tamás egy ideje megszelídült. Bár a közéleti megnyilvánulások, a polgárpukkasztás most is jelen van a dalszövegekben, közel sem olyan nyersen, sikamlósan, mint korábban. Ez a kor előre haladtának is betudható, de amióta megtalálta az utat Istenhez – amit nem rejt véka alá, nyilvánosan is beszél róla egészséges dózisban –, nyugodtabban szemléli az eseményeket. Ez az album is erről árulkodik sokféle zenét kínálva, ami a lemez egyik fő erénye. A megnyugvás abból is látszik, hogy a zenekar nevéből még korábban eltűnt a „dirty” szó, maradt az énekes neve, meg a Blues Band.

Dallista:

1. Utazik a rock & roll
2. Boldogság
3. Lesújt a kalapács
4. Motor Rock
5. Hintaszék
6. Idős hölgy blues
7. Csak reggae
8. Cowboy-dal
9. Planéták

Zenészek:

Takáts Tamás – ének, vokál, ütőhangszerek, trombita
Gál Gábor – gitár
Patyi Sándor – basszusgitár
Tóth Károly – dob, cintányérok

Közreműködik:

Gábor Andor „UFO” – ütőhangszerek
Jánky Zsolt – darbuka