2023. március 24-én érkezett a Pink Floyd együttes sokadik Dark Side Of The Moon díszdoboza. Az 50. évfordulóra időzített kiadvány a zenei felvételeket illetően nem kínál újdonságot. A jubileumi box set ezúttal sokkal inkább magával a tálalásával üzen, mint hogy a nagyközönség számára ismeretlen extra trackekkel világítsa meg a rocktörténeti mérföldkőnek számító alkotás kevésbé ismert aspektusait. A korábbi hibák egyidejű kijavításával remélhetőleg az előző másfél évtized kapcsolódó kiadványainak tévedéseit is sikerült tartósan korrigálnia a Pink Floyd Records munkatársainak.
Maga a doboz többféle médiumot tartalmaz, melyek nagyvonalakban a következőképpen csoportosíthatók: vinil lemezek, optikai lemezek és könyvek, illetve egyéb nyomdai anyagok. Ha kissé jobban széjjelszálazzuk, akkor ez a gyakorlatban két nagylemezt, két kislemezt, két Blu-rayt, egy DVD-t, két CD-t és két könyvet jelent, azok mellékleteivel (bookletek, poszterek, matricák, egyéb nyomdai replikák) együtt. Mely extrák, így együttesen felfoghatók akár egy utolsó, hetedik termékkategóriaként is.
Az 50-70 éves kamaszoknak szánt Dark Side Of The Moon 50 „készségfejlesztő játék” egy monstre, 43x43x13 cm-es kartondobozzal indul, melynek lefejtése után eljutunk egy másik, hasonlóan vastag, és jellegtelen, design nélküli kartondobozig. A második védőréteg lehámozása után következik a valódi kiadvány, egy fekete alapon fekete háromszöget ábrázoló kemény díszdoboz. Melyet egy kifejezetten erős fólia véd, rajta az 50 éves kiadás gazdag tartalmát ismertető nagyméretű dekoratív matricával. Utóbbi lefejtése és átmentése komoly missziónak bizonyul. Révén, hogy a ragasztó is kellően erős…
I. A 2023-as DSOTM fotóalbum
A nagy fekete doboz fedelének leemelése után egy vastag, 160 oldalas, széltében-hosszában LP-méretű, keményfedeles, bibliaszerű albummal szembesülhetünk. Ami egyben az új kiadás egyik legnagyobb értékét is jelenti. A kimagasló minőségű reprókat felvonultató fotóalbum témánként mutatja be az 1972 és 1975 közötti turnék legjobb fényképeit. Méghozzá a kellő átgondoltsággal, mely nem csak jó ízlést és a szakmai hozzáértést tükröz, de egyben az adott korszak alapos ismeretéről is árulkodik.
(Tudom, hogy vannak, akik nem szeretik a hazai színtérre kikacsintó, alapvetően javító szándékú epés megjegyzéseim, ezért kérem, ők most ugorjanak a következő bekezdésre. De, mint jó példát kiemelve, szerintem ezúttal is érdemes megjegyezni, hogy a felemás hazai gyakorlattal ellentétben, a Pink Floyd Records-nál minden egyes fotó legális forrásból származik. Csak és kizárólag jogilag és anyagilag rendezett hátterű fényképek kerültek felhasználásra, az eredeti negatívok és egyéb korabeli nyersanyagok professzionális feldolgozása után, a mindenre kiterjedő alapos szerzői kreditek feltűntetésével… Lám-lám, így is lehet.)
A fotóalbum leemelése után egy újabb erős kemény doboz következik. Az ezúttal fekete alapon arany háromszöget ábrázoló fedél alatt három erős papírtok és újabb dobozka található.
II. Az optikai lemezek
Az első, teljesen fekete szekció, egy gatefold LP covert, magyarán kihajtható nagylemez-borítót idéz, melyben ezúttal -vinilek helyett- öt optikai korong kapott helyet. A belső oldalak egyikén az exkluzív DVD és BD változatok, egyedi borítójú kartontokokban. A másik felén pedig az önálló kiadványokként is elérhető softpak csomagolású CD-k, egy-egy ötletes kis zsebben.
II/1. A 2023-as Dark Side Of The Moon DVD
Elöl, legfelül tehát az új DVD kiadás található. Ez esetben nem érdemes hinni a hivatalos Pink Floyd csatornákon közzétett előzetes unboxing videónak, mert –mint közismert- menet közben változott a csomagolás koncepciója. Miként a hozzáértést nagyvonalúan mellőző, jellemzően a terjesztők által összetákolt fél-amatőr promóciós anyagokban, majd az azokat kritikátlanul átvevő online katalógusokban szereplő „DVD-Audio” megjelölés sem igaz.
A valóságban egy DVD-Video formátumú korongot kapunk, melyen valóban nincs videóklip vagy koncertvideó, de attól a hanghordozó típusa még DVD-Video marad. Mely fontos ténykérdés, mind a lejátszáshoz szükséges eszközök tekintetében, mind a technológia korlátainak ismeretében. Ennek megfelelően a Dark Side Of The Moon – 50 Years című DVD a hangminőségét illetően labdába sem rúghat a King Crimson The ReconstruKction Of Light vagy a Djabe Before albumának DVD-Audio kiadásai mellett, hogy csak egy-két frissebb példát említsünk. Ennek ellenére a Pink Floyd korongon hallható anyag arányosan és jól szól. Mely nem csak a házimozikban dörren meg, hanem a kifejezetten Hi-Fi vagy HighEnd komponensekből kiépített, tehát elől-hátul egyaránt azonos méretű és teljesítményű hangládákat tartalmazó, igényes, komolyabb rendszerekben is.
A lemez három választható hangsávval mutatja be a 1973-es Dark Side Of The Moon stúdióalbumot. A 24 bit/48 kHz-es tömörítetlen LPCM Stereo Mix már csak a jellegénél fogva is maga a tömény gyönyör. Az 5.1-es Dolby Digital Surround Mix pedig 448 kbps és 640 kbps minőségben választható. Előbbit bármely asztali DVD lejátszó tudja, utóbbi nyilván csak az arra alkalmas rendszereken élvezhető. A térhatású keverés gyakorlatilag megegyezik a 2003-as SACD kiadáséval. Míg a sztereó hangsáv a 2011 óta használatos James Guthrie mastering sokadik leporolása.
Furcsamód az 2011-es Immersion kiadáson még szereplő 4.0-ás Quad Mix ezúttal lemaradt, miként minden egyéb audió-vizuális extrától is mentes az 50 éves jubileumi kiadvány. Csak és kizárólag a hivatalos stúdióalbumon szereplő eredeti tételek, illetve a háttérképként beállított lemezborító-kép szerepel a DVD műsorán. Egyéb érdekességként csak a Pink Floydnál szokásos hangrendszer-beállító tesztrészleg szolgál, mely a régi poénhoz ragaszkodva ezúttal is szolgáltat némi úgynevezett „pink noise”-t a megfelelő sorrendben tesztelendő hat hanghangfalhoz, illetve hangládához.
További újdonság a DVD-menüben szereplő animáció és hangmontázs, mely az alapfunkcióján túl talán némi segítséget jelenthet az 50 éves csomagolás dekódolásához is. Nevezetesen, hogy a fehér fényt megtörő prizma bár a spektrum színeire bontja a fényt, de ha szemből nézzük, mégis inkább egy aranyló fénygömböt érzékelünk, mint bármi mást.
Ez az érzéki csalódás pedig átvitt értelemben akár azt is jelentheti, hogy jelen társadalmi rendszerünk problémái, összeadódva -azokat nap, mint nap elszenvedve- már nem látszanak oly tisztán, mint kívülről szemlélve, ahol banálisan egyértelműnek és jól elkülöníthetőnek tűnnének. Miként az idővel megszépült emlékekké szelídült rossz élményeink is bearanyozódnak. Miként a benne élő egyéneket az idő előtti halálba hajszoló társadalmi berendezkedésünk visszásságait bemutató rockzenei szvit hanghordozói is sokszorosan bearanyozódtak a nagy mű publikálása óta eltelt évtizedek alatt. A régi dicsőséget pedig mi más őrizné meg jobban az utókornak, mint egy aranyszarkofág, melyet további rétegek védenek az elemektől…
II/2. A 2023-as Dark Side Of The Moon Blu-ray lemezek
Az 50 éves jubileumi csomag két Blu-rayt tartalmaz, melyek audió tartalma viszont komoly előrelépés a 2011-es Immersion BD-hez képest. Mert míg azon csak háromféle -az eredeti stereo és quadrofon, valamint a 2003-as surround- hangsáv szerepelt (igen, így múltidőben) 24 bit/48 kHz-es felbontásban, addig az 50 Years gyűjtemény már hétféle Blu-ray hangformátumot vonultat fel, melyből három tömörítetlen egy pedig a jelenleg legmodernebbnek tekinthető Atmos.
A gyakorlatban mindez úgy néz ki, hogy az első Blu-ray Disc hozza a korábbi keveréseket, az 5.1 mix dts-HD Master Audio és 24bit/96kHz Uncompressed Mix verziókban, a sztereó pedig dts-HD Master Audio és 24bit/192kHz Uncompressed változatokban. Míg a második korongon található a jelenleg legfrissebb keverés, mint Dolby Atmos Mix, illetve kétféle, dts-HD MA és 24-bit/192kHz Uncompressed Stereo Mix formában. A hangcucc ideális belövéséhez pedig Blu-rayen is találunk rózsaszín-zajt, a hangfalak pozicionálásához és a hangrendszer egyéb alapbeállításához.
Mivel hazánk háztartásai -arányait tekintve- még mindig elég jó felszereltek minőségi sztereó hangrendszerekkel, valamint a normális surround kiépítés sem számít ritka dolognak, viszont a Dolby Atmoshoz szükséges hangfalrendszerek nem igazán terjedtek el, a legteljesebb Dark Side Of The Moon 50 élményhez bizony érdemes egy Hi-Fi/HighEnd bemutatótermet felkeresni vagy egy Atmos kompatibilis mozitermet kibérelni. Legalábbis addig biztosan, míg végre a budapesti Planetáriumba is sikerül leszervezni egy official jubileumi bemutatót, miként teszik azt ezekben a napokban a világ minden táján lázas sietséggel.
A 2023-as Blu-ray kiadás azért is örvendetes, mert a méregdrága Immersion boxokba került Dark Side Of The Moon korongok gyakorlatilag mindegyike technológiai selejt volt, így miután néhány év használat (vagy dobozban állás) után tömegesen kezdtek lejátszhatatlanná válni, nem győzte a gyártó a csere BD-ket a rajongók számára postázni.
(Ami a kontinentális Európa keleti részén a Brexit után vált valódi rémálommá. Hiszen a fafejű hivatalnokokat a legkevésbé sem érdekelte, hogy egy 2011-es, tehát uniós korszakbeli, kifizetett, lepapírozott és leadózott kiadvány egy-egy alkotórészének minőségi, ergo garanciális cseréjéről van szó. Így aztán a magyar hatóságoknál hetekig-hónapokig húzódó kényszervámolást követően nem ritkán többe került az elvileg ingyenes cserelemez, mint maga a termék és a postaköltség, együttvéve… Mely torz ítéletet bizony akkor is fenntartották, ha az adott klubtag harmadszor is fellebbezett a döntés ellen. Miközben a másik simán megtalálta egy szakadt és láthatóan felbontott vékony borítékban, a postaládájába dobva, ingyen, az amúgy saját kézbe kézbesítendő aláírós, ajánlott küldeményt. De hát, mitől is volna még 50 év múltán is aktuális a Dark Side Of The Moon, ha nem a kapitalista világrend olyan abszurd anomáliáitól, melyek végletesen megkeserítik a benne élni kényszerülők mindennapjait?)
Ezúttal azonban így nem csak a hibás BD széria miatti kellemetlenségeket sikerült feledtetni, de az Immersion dobozba behányt és már a szállítás, meg az igénytelen nagykereskedelmi tárolás alatt összekarcolódott Dark Side Of The Moon CD-k és DVD-k sorsából tanulva, a korábbi csomagolások tervezési csorbáit is sikerült kiköszörülni. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy mindegyik DVD és BD egy-egy kartontokban, azon belül pedig egy-egy nylontasakban foglal helyet. Melyek így most már nem repkedhetnek oda és vissza a dobozban. Főleg, mert a kartontokok a gatefold gyűjtő stabil belső zsebeiben helyezkednek el.
II/3. A 2023-as Dark Side Of The Moon CD kiadványok
Az optikai korongokat összefogó rész másik oldalán a két, önállóan is kapható CD található. Méghozzá egy meglehetősen rajongóbarát megoldással élve, egy az egyben a boltokban elérhető softpak csomagolásban, a gyűjtőkarton egy-egy erre a célra kialakított tartózsebében leleményesen elhelyezve. A gatefold LP kiadásokat idéző CD tokokban egy-egy pár normál audió CD és 12 oldalas booklet foglal helyet.
A 2013-as Dark Side Of The Moon CD hanganyagát illetően megegyezik a 2011-es Why Pink Floyd? kampány keretében megjelent Discovery, Experience és Immersion kiadványokban szereplő stúdióalbuméval. Míg a booklet a 2016-os Pink Floyd Records újrakiadására hajaz. Sajnos, mert a korábbi 16, illetve 24 oldalas verziók azért ennél jobban segítettek eligazodni a Dark Side Of The Moon szvit gazdag szimbolikájában.
A második audió CD-n hallható The Dark Side of the Moon – Live at Wembley 1974 című koncertfelvétel szintén megjelent már korábban, a már említett Experience és Immersion kiadványok második korongjaként. De saját designt kapott önálló albumként csak 2023-ban emelték a hivatalos Pink Floyd koncertlemezek közé.
III. A 2023-as kislemezek
Az optikai lemezeket elhagyva, a második, kívülről megszólalásig hasonló gatefold gyűjtőtokban két vinil kislemez található, a Money / Any Colour You Like és az Us And Them / Time dalokkal. Melyek az 1973-as és ’74-es, úgymond „albumról kimásolt” kereskedelmi tömegkiadások másolatai. A gyönyörű replikák a hetvenes évek első felében használatos, lyukas, zöldesbarna Harvest egyentasakban foglalnak helyet, melyek kivágott része alatt a klasszikus zöld-sárga Harvest logó díszeleg.
Talán az ifjabbak számára nem egyértelmű, miként a kezdő lemezgyűjtők számára is újdonság lehet, hogy a két kislemezen hallható Dark Side Of The Moon tételek mindegyike single edit. Magyarán ezeken a korongokon mind a négy dal az albumverziótól eltérő, szerkesztett, rövidített változatban hallható. Melyekből akár már az 1992-ben készülő 20 éves jubileumi Dark Side Of The Moon dobozkába is lehetett volna bónusz CD-t készíteni, de valamiért ezek a verziók azóta is vinil exkluzivitások maradtak.
(Kivéve a Time, melyet az 50-es díszdoboz kampányában végre, valahára mégiscsak megosztottak a rajongókkal.)
Így változik a világ, ami egykor az otthoni hifi tornyokban és a rádiókban egyaránt agyonjátszott populáris felvétel-változat volt, mára már lassan csak a gyűjtők kincseként és a szakértők titkaként vonul feledésbe…
IV. A 2023-as kiadás szöveges mellékletei
A harmadik és egyben utolsó fekete tartó ezúttal egy félig nyitott replika tár. Aminek három eleme közül a legtartalmasabb egy 76 oldalas könyv. Melyben a Dark Side Of The Moon tételeinek kottái és a narrációkra is kiterjedő részletes szövegkönyve található, továbbá koncertfotók és egy 1973 májusában készült interjú a néhai Peter Watts-szel, egykori Pink Floyd hangmérnökkel és road managerrel.
Pete rendkívül érdekes dolgokat mesélt a Pink Floyd színpadtechnikájának és hangosításának fejlődéséről, illetve a kvadrofon keverés speciális megoldásairól. Teheti, hiszen 1967-ben csatlakozott a Floyd stábhoz, fél évvel David Gilmour belépése előtt. Tehát nagyjából mindent végigcsinált, míg a Pink Floyd egyetemi zenekarból világsztár volumenű, kivételes minőségű produkcióvá vált.
Közreműködésének fontosságáról mindent elmond, amit az interjút készítő Frank Torker a beszélgetés zárszavában összegzett: „A hangcucchoz való hozzájárulása a Floyd zene nélkülözhetetlen része. … Valaki más is elvégezhetné ezt a munkát, de akkor lehet, hogy a Floyd zenéje nem úgy szólalna meg, ahogy.”
(Floyd témában kevésbé jártasaknak: messze nem véletlen, hogy az Ummagumma album hátsó borítófotóján és a korabeli reklámplakátokon éppen Watts látható a felszerelés mellett, a másik kulcsember, Alan Styles társaságában.)
A belül található második könyv mellé megkapjuk még az eredeti meghívó és zenekari ismertető egy-egy másolatát, mely páros annakidején a Dark Side Of The Moon album az 1973. február 27-i planetáriumi bemutatójára szólt.
V. A 2023-as nagylemezek
Az utolsó fekete gyűjtő alatt ismét egy kemény doboz következik. Az immáron arany alapon arany háromszöget ábrázoló fedél alatt pedig két vinil nagylemez kapott helyet: az 50. évfordulóját ünneplő stúdióalbum és egy 1974-es koncertfelvétel található. Méghozzá egymás kvázi inverzeiként, egy fekete gatefold és egy kihajtható fehér borítóban, matrica- illetve posztermellékletekkel.
A kötelező gyakorlatként teljesítendő klasszikus stúdióalbum szép is, jó is, de semmi újat nem hoz a 2011-es Why Pink Floyd?, a 2013-as 40 éves verzió és a 2016 óta rendszerben lévő Pink Floyd Records-os kiadásokhoz képest. Magyarán a kiadvány ezúttal is szépen hozza az eredeti design-t, benne az eredeti kiadásokhoz tartozó dupla poszter- és dupla matrica-mellékleteket, de semmi több. Sem a hanganyag, sem a képanyag tekintetében nincs extra tartalom. A vinil minősége meg ugye, olyan, amilyenek a mostanság az új kiadások szoktak lenni. Pontosabban, a jelenleg kihozható talán legjobb vágás és nyomás valamiért mégsem érződik tökéletesnek. Vélhetőleg a sokadik remaszterizálás közben keletkezhetett valami maszatolás. Nem vészes a dolog, de hallhattunk már ennél sokkal jobb vinil verziót is ebből az alapvető albumból.
Vinil hype az van, megfelelő alapanyag, a korábbi minőséget hozni képes gyártósor annál kevésbé. A hozzáértő szakembergárda kikopása és a jómunkásemberek általános érdektelensége már csak hab a tortán. Pedig a Pink Floyd kiadványokat még mindig jóval kevésbé érinti a világszinten jelentkező fásult, mindenbe beletojós mélyigénytelenség, mint a kevésbé neves előadók, kevésbé tehetős kiadók megkérdőjelezhető értékű kiadványait… Mély tisztelet a kevés kivételnek!
A helyzet az, hogy a divat és a dömping sajnos a Pink Floydot és a „bakelit” lemezeket sem kímélte, így a 2010 utáni Dark Side Of The Moon újranyomások elődeik közelébe sem érnek hangminőség és dinamika tekintetében. Így már a 30. jubileumra készült 2003-as LP –a nagyméretű piramis matricás kiadás-, illetve az 1997-es Back Catalogue részeként megjelent nagylemez is keresztbe lenyeli az újkori divathullámmal érkezett újrakiadásokat. A hőskorszakbeli nyomásokról már nem is beszélve…
Persze ez a problematika az 50 éves Dark Side Of The Moon dobozban található kislemezeket is érinti. De mivel nagyon úgy tűnik, hogy a single kiadványok jóval inkább elhasználódtak az elmúlt évtizedekben, mint a vinil albumok, így a most újranyomott kislemezek talán mégsem csak a kezdő gyűjtők és kocafloydosok számára lesznek szemet gyönyörködtető érdekességek, hanem a komoly Pink Floyd gyűjteménnyel rendelkező feketeöves rajongóknak is. Miként a Pink Floyd szakértők számára is valódi alternatívát jelenthetnek, amikor csillogó fekete lemezekről kívánják megszólaltatni ezeket az időtlen klasszikusokat.
Az aranyszínű dobozban található második nagylemez pedig az az 1974-es Wembley koncert, mely bár a Dark Side Of The Moon 2011-es Immersion és Experience kiadásain CD-n már megjelent, de egészen 2023-ig kellett várnunk a hivatalos vinil kiadásra. Pedig a Live At The Empire Pool vagy Brain Damage és egyéb neveken közismert, rádiófelvételből szerkesztett anyag már évtizedek óta velünk van. Előbb bootleg LP-ken és kalózkazettákon terjedt, majd a szélessávú internet elterjedésével az mp3-ra butított verzió is könnyen elérhetővé vált. Az ilyen-olyan barkács kalóz CD változatokról már nem is beszélve…
Annyit azonban ezúttal is érdemes felidézni, hogy annakidején a Pink Floyd egymás után négy koncertet is adott a Wembleyben. Az 1974. november 14-17. között készült felvételekből pedig rendkívül sok változat terjedt a 2011-es, első hivatalos kiadásig. Készült egy rakat bootleg, valamint keverőről származó anyag is kiszivárgott már, valamint a BBC szintén rögzített valamennyit. Mint közismert, a november 16-i előadás szerkesztett anyagát többször is leadta a BBC, így az első kalózlemezek- és kazetták szinte biztosan a rádió szalagtárában tárolt nyersanyagból készültek.
Az a verzió, ami most végre hivatalos LP verzión is hallható, egy speciális mix, méghozzá a zenekar megbízásából kikevert speciális hanganyag, ami épp ezért, a hangzását tekintve minden korábbi rádiós- és egyéb kalóz-változatnál finomabb. Ráadásul ezúttal maguk a dalok is sokkal pontosabb, precízebb, szinte hibamentes változatban hallhatók. Hiszen most nem egy bizonyos koncert hallható valamelyik vegyes forrásból összetákolt, véleményes minőségű kalózlemezen, hanem egy olyan, okosan szerkesztett anyag, mely több koncert legjobb pillanataiból lett összeollózva, akár egy dalon belül is.
Nem véletlen, hogy sehol sem szerepel a címben konkrét nap. Hiszen a The Dark Side Of The Moon – Live At Wembley 1974 című koncertalbum ugyanúgy több nap felvételeiből áll, mint az olyan klasszikus élő albumok anyaga, mint az Ummagumma – Live Album, az Is There Anybody Out There? – The Wall Live 1980-81 vagy a Pulse.
A korábbi kiadás hivatalos infói szerint az official kiadást a november 15-i és 16-i koncertek felvételeiből állították össze, de ezt már 2011 decemberében is bőszen kétségbe vonták a rajongók. Lévén, hogy addigra azért már minden elkötelezettebb floyder polcán ott sorakoztak az Empire Pool koncertek három- vagy négy CD-s összesített anyagai. Igazságot tenni azonban most sem könnyű, mert bár a Pink Floyd Recordsnak dolgozó stáb tagjai a saját kiadványhoz elvben minden tételt a soksávos saját felvételről kevertek, kevertettek ki, ennek ellenére itt-ott bizony megtévesztésig hasonlít a végeredmény az évtizedek alatt alaposan a fülünkbe égett rádiófelvétel, BBC transcript LP-ről készült kalózkiadásaira. Máshol viszont tényleg árnyaltabb, finomabb, rétegzettebb a hanganyag. Bár az apróságok és a dinamikai különbségek leginkább csak a vinil kiadásokon jönnek ki, beleértve a korabeli kalózlemezeket is, azonban még a CD változatokon vagy egyéb digitális forrásokból hallgatva is feltűnhet némi hasonlóság és különbség.
A lényeg viszont mégiscsak az, hogy végre elérhető egy korabeli, jó minőségű Dark Side Of The Moon koncertfelvétel, professzionális keveréssel, a Pink Floyd Records gondozásában. A jelenleg elérhető vágási és préselési lehetőségek talán legjobbját, a hollandiai Record Industry-t választva partnerként. (Ott, ahol a Djabe audiofil vinil kiadványai is készülnek.)
Eme élő hangfelvétel a tekintetében pedig az is fontos, hogy a Pink Floyd legkreatívabb időszakának vége felé született. Akkor, mikor a srácok még másfél évvel a Dark Side Of The Moon hivatalos LP kiadása és majdnem három évvel a nagy mű születése után is bátran mertek kísérletezni a dalok szerkezetével, hangszerelésével és megszólaltatásával. Beleértve a gitárszólókat és vokálokat is. Nem pedig önmaguk emlékzenekarává válva, egyfajta atombiztos fanservice-ben utazva, a jól bevált albumváltozatokkal haknizva játszották unalomig ugyanaz, mindig ugyanúgy…
Az 1974-es koncertfelvételen a Floyd fiúk mellett Dick Parry szaxofonos, valamint Carlena Williams és Venetta Fields vokalisták hallhatók még. Így természetesen nem csak a vokáltémák, hanem vokál hangszínek is jelentősen eltérnek a stúdióváltozaton hallható verzióktól. Újabb színeit mutatva be a legendás rockszvitnek.
A Live At Wembley 1974 csomagolása pedig abszolút csúcs. Voltak persze pletykák, hogy mire készülnek a fiúk, de a végeredmény tényleg minden előzetes elképzelést felülmúl.
Bára Pink Floyd néhai vezető grafikusa, fotósa és arculattervező fő desingere, Storm Thorgerson immáron tíz éve eltávozott az élők világából, a munkája így sem hiányozhat a Dark Side Of The Moon egyik kiadásáról sem. Ugyanis a borító design-t Aubrey Powell Hipgnosis-beli munkája alapján állította össze Peter Curzon, a Storm Studios designere, melynek központi eleme George Hardie eredeti, 1973-as vonalas, rajzolt borítókép vázlata, ami a maga idején Storm útmutatásai alapján valósult meg.
A mostani borítótervet, az eredeti nyomdai előkészítéshez használt, pauszra készített terv felhasználásával készítették el. A rajzos és szöveges elemek leírták és megmutatták a rajzos grafika részletek kontúrjait, azok színkeverését, az átfedések és keretezések megoldásait, valamint a szedők számára a szövegboxok és szövegek elhelyezését. Igazi kuriózum, hogy a terv fennmaradt ebben a formában is.
Az élő album borítója a gyakorlatban így azt a nyomdai előkészítéshez használt technikát imitálja, melyet annakidején a Dark Side Of The Moon-hoz is használtak. Persze nem pont ugyanaz, mint az 1972-es, 1973-as előkészítő vázlatok és az éles munkaanyag, de az illúzió így is tökéletes. Miként a két nagylemez, mint albumpár harmóniája is teljes a stúdiólemez fekete- és a koncertlemez fehér-borítógrafikájával.
A koncertalbum kihajtható borítója a vinil mellett két poszter-mellékletet is rejt még. Az első egy valódi klasszikus, Ian Emes Time animációjából kifotózott részlet. A második pedig Gerald Scarfe egy korai Pink Floyd grafikája, egy zenekari karikatúra, ami eredetileg az 1974-es turnéfüzetben jelent meg. Csodás hanganyag, csodás körítéssel. Végig a lehető legközelebb maradva az eredeti stúdióalbum kiadásának szellemiségéhez. Lám-lám, így is lehet.
Illusztrációk és fotók: kiadói archívumok, Pink Floyd, Pink Floyd Records, Pentagram Design
Folytatjuk!
A szerző a Hungarian Pink Floyd Club elnöke. A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Pink Floyd könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
