Gramy-H Kft, 2025

Egy esetleges elektrokardiogram (EKG) vizsgálat eredményének értékelését követően két eset lehetséges: „jó szívvel” megyünk a magunk dolgára, vagy éppen elkeseredetten. Nincs ez másként az EKG együttes Esőcseppek címmel nemrég megjelent posztumusz, harmincötödik évfordulós albumának „vizsgálata” esetében sem.

Első gondolat, hogy a ki tudja hányadik vonalbeli EKG zenekar veretes fúziós muzsikája vajon miért nem kapott, kaphatott nagyobb nyilvánosságot a nyolcvanas évek zenei világának sokszínű forgatagában. Amikor jól megfért egymás mellett a szárnyait bontogató metal, a klasszikus rockot felváltó modernebb rock, az alternatív irányzatok, az újhullám, a könnyű pop, de még a zenei mélységeket alulról kapirgáló mulatós „rock” is… Nos, ebbe a színes kavalkádba pöttyinti bele élénk színezetű festékcseppjét a maga pszichedelikus-progresszív-misztikus rock szcénájában serénykedő EKG formáció. Két vezéregyénisége közül az egyik, Mándoki Sándor billentyűs 1984-ben kerül képbe az épp katonaidejét múlató †Csókássy Ervint pótolandó, mégpedig a másik meghatározó muzsikus, †Bolla Zsolt dobos hívó szavának engedelmeskedve. Számos koncerten megméretve (többek között Budai Ifjúsági Park – 1984. augusztus, majd a legendás Bemrockpart ugyanezen év októbere) az évtized utolsó esztendejében jön Bollától az ötlet, hogy lemezre kéne venni végre az EKG addigi szerzeményeit. A másfél éven át tartó (kitartó) munkát követően a kiadásig azonban nem jutnak el, ugyanis mindketten csatlakoznak a Vörös István és a Prognózis alakulathoz.

Miután a zenekar korábbi tagsága (a kiváló szólógitáros Dömötöri Jenő, majd az őt követő Baranyai Csaba, továbbá Subitz Attila basszusos, Velebny Zsolt szaxofonos illetve Sipos F. Tamás énekes) addigra már szétszéled, így a két meghatározó zenész egymás között testvériesen osztozva, maga játssza fel szalagra a különböző hangszerszólamokat, témákat. Miáltal alkalmuk nyílik bizonyítani, hogy egyrészt Bolla Zsolt (mint multiinstrumentalista) számára az ütőhangszereken túl is van élet: kifogástalanul hozza a veretes, virgamentes, hard rock ízű és megszólalású gitárszólókat, emellett korrektül felénekli az énekdallamokat. Hangszínét illetően semmi extra, ám orgánuma tiszta, hozza, amit kell, ami az EKG pszichedelikus-progreszív-rock stílusába éppen belefér. Eközben az is kiderül, hogy ő felel a fontos, mondhatni nélkülözhetetlen szerepet betöltő különböző szintetizátorhangzásokért, effektekért is.

Másfelől ott van Mándoki, aki a fő csapást jelentő billentyűs hangszerek mellett a basszus alapokról is gondoskodik. Mindemellett és nem utolsó sorban a bemrockparti koncertek egyik leggyümölcsözőbb hozadékaként †Török Ádám, mint a fuvola nagymestere, vendégként vesz részt az EKG-produkcióban. Nem véletlen, hogy épp a Fuss el, illetve Mindent elhiszek című szerzeményeket turbózza fel senkivel és semmivel össze nem téveszthető, briliáns játékával.

Az egykori tagság részéről kitörölhetetlen nyomokat hagy a zenekar életében a már említett Dömötöri Jenő, aki a címadó Esőcseppeket zeneszerzőként, valamint Sipos F. Tamás, aki a Fuss el című opusz szövegét jegyzi; de ne feledkezzünk el a külsős (és míves) szövegíró Bolla Lászlóról sem! Hogy a dalokat jelentős mértékben meghatározó hangszerelés kinek a munkája, nos, az nem derül ki, ám akárki követte, vagy akárkik követték el – szép munka!

Az Esőcseppek címre hallgató EKG-albumra mindösszesen hét plusz három tételt rögzítettek, amely magán viseli a Pink Floyd, az Omega, illetve a szemlátomást példakép Solaris zenei világának stílusjegyeit. Nincs ezzel az égvilágon semmi baj, miután nem plágiumról, „csupán” inspirációról beszélünk. Érdekesség, hogy amíg a zenekar Nostradamus címmel jegyzi Mándoki Sándor egyik remek, instrumentális, progresszív rock szerzeményét, addig a Solaris 1999-ben napvilágot látott anyagával, Nostradamus – A próféciák könyve címmel egy komplett albumot szentel ugyanezen témának. További kapcsolódás az a fajta invenciózus fuvolajáték, amely mindkét műben megjelenik: az EKG-ban – ahogy említettük – Török Ádám jóvoltából, míg a Solarisban Kollár Attilának köszönhetően.

A hét szerzemény akár egyfajta EKG „best of”-ként is felfogható, valamennyi páratlanul csillogó gyöngyszem a maga nemében. Ha a korabeli média annak idején jobban odafigyel, a hétből két opusznak mindenképpen helyet adhatott volna, ám Erdős doktor regnálása óta tudjuk, hogy „nem ehhe b…szik a magyah” (emlékeztetőül: a hanglemezgyár fura ura e veretes szavak kíséretében hárította el a hetvenes évek közepén Lerch István és akkori formációja, a progresszív zenét zászlajára tűző V’73 lemezfelvételi igényét). Az egyik a Jelenléted kevés, a másik a Mindent elhiszek című; mindkettő dallamosságával, remek hangszerelésével, utóbbi e mellett szövegvilágával is tarol. És, ha már a dalszövegeknél tartunk, mindenképp említésre méltó a Fuss el tétele, amely mintha az évekkel későbbi rendszerváltozást követő társadalmi-közbiztonsági zűrzavart megelőzve (megelőlegezve) látnoki módon és örökérvényű igazságokkal festené le a jövőt; de kiemelendő Sárközi György 1944-ben készült költeményének példaértékű megzenésítése is, az Esőcseppek. Amely szőröstől-bőröstől telitalálat.  

Nem hagyhatjuk szó nélkül a lemezindító, Solaris-Pink Floyd hatású Berepülést sem, összekötve az imént említett és magasztalt címadó darabbal, amely markáns gitárszólójával, fülben maradó dallamvezetésével, effektjeivel a pszichedelika, a hard rock, illetve a prog-rock jó érzékkel mixelt, remekül eltalált elegye. A Varázsló opusza pedig az Omega Gammapolis dallamos space rock hangulatát idézi, olyannyira, hogy még Bolla hangszíne (lehet, hogy csak képzelődés?) is Kóbor Meckyére vált…

Bónuszként a hét tételből hármat kiválasztva (Esőcseppek, Fuss el, Mindent elhiszek) rádió változatot is készítettek oly módon, hogy az eredeti játékidőt lerövidítve (átlag 3 és 4 perc körülire) egyszerűen lekeverték szám végi hangszerszólókat. Hm. Noha érthető, mégsem a legprofibb megoldás.

Egy harmincöt éve létezett, méltatlanul elfeledett, háttérbe szorult – hiánypótló – produkció került most reflektorfénybe, amelynek minden esőcseppje rockzenei érték. Jó szívvel hallgattuk. játékidő: 51’12”