LP – EMI / Harvest / Columbia 1975
Idén 50 éve készült és jelent meg a Pink Floyd egyik legjelentősebb albuma, a Syd Barrett sorsa és munkássága ihlette Wish You Were Here. A mára már megkerülhetetlen alapműnek számító nagylemezen négy tartalmas kompozíciót tett közzé az együttes, melyhez négy színt és négy őselemet rendelt hozzá a Storm Thorgerson vezette Hipgnosis csoport.
Sorozatunk második részében az album felépítését és szimbolikáját járjuk körbe.
A Live At Pompeii és a Dark Side Of The Moon sikerének, valamint a Barrett reneszánsznak köszönhetően a Wish You Were Here LP már elővételben aranylemez lett. A sikerszéria pedig azóta is töretlenül folytatódik, hiszen sokszoros platinalemezként kereskedelmileg is rendkívül sikeres kiadvány, miközben máig totális alapműnek számít, minden rockzenész által ismert és elismert közös kulturális hivatkozási pontnak.
„Szerintem ez a legjobb albumunk, személy szerint imádom.” – nyilatkozta anno Richard Wright billentyűs, zeneszerző a Wish You Were Here LP-ről. Ami már csak azért is lényeges, mert visszatekintve ma már nyugodtan kijelenthető, hogy Rick számára ez volt utolsó alkalom, amikor még teljes mértékben Pink Floyd tagnak érezhette magát.
Pedig a nagy négyes, a második klasszikus felállás, mint együttes már akkor is töredezett. Részint, mert egyre jobban szembekerült a Roger Waters által képviselt multimédiás, összművészeti felfogás a szólisták „maradjunk csak a zenénél” felfogásával. Másrészt Waters üzenetei is egyre vadabbá, barátságtalanabbá és morózusabbá válták. Értjük persze, hogy hadiárva és teljesen jogosan volt kiakadva Barrett elvesztése miatt, meg a szórakoztatóipar működése miatt is, de az azért mégiscsak túlzás, hogy minden irányba lövöldözve, haragban az egész világgal képzelte el a zenekar jövőjét.
Roger Waters mindezt a felemás helyzetet úgy élte meg, hogy „…David és Rick mindig megpróbáltak lehúzni és mindig megpróbáltak lerázni. …Azt állították, hogy süket vagyok és nem értek a zenéhez. „Ó, ő csak egy unalmas tanár, aki megmondja, mit csináljunk, de még a saját gitárját sem tudja behangolni.” Nagyon sznobok és csípősek voltak, azt hiszem azért, mert jelentéktelennek érezték magukat.”
„Sokkal nehezebb volt megcsinálni így az anyagot. Roger egyre mogorvább lett. Mindannyian öregebbek lettünk. Gyerekeink voltak. Több konfliktus volt köztünk, gyakran jöttek idegenek a stúdióba, amit nem szerettünk. Rám is nagyobb nyomás nehezedett, hogy minél pontosabban doboljak. De szerintem nagyon jól sikerült. A témák ismétlődését tekintve a Meddle utódja is lehetne.” – Nick Mason
Továbbá, amiről senki sem beszélt, hogy messze nem Syd volt a legnagyobb junkie a bandában, hanem bizony másoknak is meggyűlt a baja a kábítószerrel. Oly annyira, hogy a Wish You Were Here környékén már magának a csapatnak a működése is kétségessé vált a költséges és pusztító szenvedélybetegség miatt. Így aztán hiába hallgatott mindenki szemérmesen, Richard marginalizálódása törvényszerűen be kellett következzen, miután a billentyűs időről-időre hónapokra eltűnt a Földközi tengeren kikapcsolódni, mely nyaralások nagy részét kiütve töltötte…
Ennek megfelelően a már eleve depresszív, szomorkás és néhol dühös lemezanyag egyre csak újabb és újabb értelmezési és érzelmi rétegeket kapott. Így aztán idővel már messze nem csak Barrett elvesztéséről szólt, hanem önmaguk elvesztéséről és az együttes széteséséről is.
„A Wish You Were Here nagyon jó cím. Mindig azt mondtam, hogy Wish We Were Here legyen a címe, mert nem igazán voltunk ott.” – Roger Waters
Összegezve, a magyarul „Bárcsak itt lennél” című album egyik előzménye, hogy az 1973 márciusában kiadott elődje, a Dark Side Of The Moon az alkotóit is meglepő mindent elsöprő sikere sokrétű erős nyomás alá helyezte az együttes tagjait, mely komoly frusztrációhoz vezetett, mely néhány hónapig tartó tanácstalansághoz, zavarodottsághoz, illetve ezek összhatásaként kommunikációs zavarokhoz vezettek a stábon belül.
A nagy kiadók minden sikeres előadót komoly nyomás alá helyeztek a ’60-as, ’70-es években, ami nyomasztás a gyengébb idegzetű Syd Barrett mentális összeomlásának egyik legfőbb oka volt. A major kiadók /multinacionális lemezkiadói csoportosulások, melyek a hangfelvételek piacát uralják/ és a velük szoros kapcsolatban álló kereskedelmi multicégek már akkor is maximálisan visszaéltek az erőfölényükkel és bábként próbálták mozgatni az aranytojást tojó művészeiket. Ez pedig nem csak Sydet tette frusztrálttá, hanem a Pink Floyd teljes legénységét. Így aztán a Wish You Were Here album elkészítésekor Syd tragikus története szervesen kapcsolódott a saját sérelmeikhez, és a zenéléssel, zeneiparral kapcsolatos erősen felemás érzelmeikhez.
E mellé ott volt a frusztráció másik oldala is, hogy bár a Dark Side Of The Moon LP-vel feljutottak a csúcsok csúcsára, mégsem lettek tőle maradéktalanul boldogok. A Pink Floyd fiúk a Dark Side nyomán, illetve részben már addig is, mindent megkaptak az élettől, amiről tíz évvel korábban fiatal fiúkként álmodtak. Csodás felszerelést, a lehető legjobb minőségű hangszereket, szép nőket, családot, menő autókat, kényelmes otthonokat, pénz, vagyont, utazást a világ mind a négy égtája felé, mégis hiányzott valami. Így aztán az élet értelmének felsőbb, szellemi irányban történő kutatása is egyre aktuálisabbá vált az életükben.
Ezt a frusztrációcsomagot fogta össze és fogalmazta újra négy költői képben a borítóért felelős Hipgosis csoport. A négyes felosztás használata nyilván nem volt véletlen.
Adott volt négy kompozíció (Shine On You Crazy Diamond, Welcome To The Machine, Have A Cigar, Wish You Were Here) 44 percben, melyet a zenekar négy akkori tagján kívül négy vendégművész (Dick Parry, Roy Harper, Venetta Fields és Carlena Williams) adott elő.
Mindehhez készült négy különleges fotó, mely a négy őselemet jeleníti meg. A négy kép egyaránt társítható a korongon hallható dalokhoz, dalszövegekhez, miként az egész albumot borító csomagolásra kerülő, összegző színes matrica négy cikkelyéhez.
A 2012-es The Story Of Wish You Were Here filmben Storm Thorgerson egyebek mellett arról is beszél, hogy a Wish You Were Here dizájnjához adta magát a négyes szám, négyes felosztás, négyes szimbolika, mivel négy szóból áll az album címe, négytagú az együttes. Így adta magát a négy dalhoz a négy ősemelet ábrázoló fotó, illetve a szintén négyes felosztást megjelenítő Wish You Were Here logó, mely matricaként fogja össze a kétszer két ősemelet felvonultató borítót.
Anno Thorgerson hívta fel a figyelmet a Roxy Music Country Life című albumára, melyen két fiatal hölgy látható: egyikük átlátszó melltartóban, a másik a kezeivel takarja a kebleit. Ez a maga idejében rendesen kicsapta a biztosítékot. Talán a közerkölcs volt még kevésbé leharcolva, vagy csak a képmutatás mértéke volt nagyobb, mint manapság, lényeg, hogy a Blind Faith 1969-es albumához hasonlóan finom cenzúrára került sor. A Country Life LP végleges, zöld celofán csomagolása kitakarja a tényleges borítót. Onnan származik a Wish You Were Here album feketébe való csomagolásának ötlete, ami a tényleges borító elrejtése, ismét egyfajta utalás a hiányra. Illetve ügyes megoldás, hogy a négy művészi fotóból egyik se kerüljön túlzott hangsúlyozásra. Bár utóbbi idea a különféle licenc- és újrakiadások során megdőlt, a floyderek kemény magja máig nem tartja azokat teljes értékű Wish You Were Here kiadványoknak, amik nincsenek tisztességesen becsomagolva és felmatricázva. Érdekesség, hogy a Roxy Music együttes gitárosa Phil Manzanera később David Gilmourral is dolgozott…
Szóval készült egy fedőcsomagolás a négy dalt tartalmazó Wish You Were Here albumhoz, melynek négy szóból áll a címe. Míg belül, a borító különböző rétegein mindehhez kapcsolódva négy fotó látható a négy őselem megjelenítésével, addig odakinn egy négy cikkelyből álló, négy uralkodó színnel kiemelt matrica társul mindehhez.
Így hát, aki annakidején megvásárolt egy Wish You Were Here albumot, csak egy fekete fóliába vagy a licenc kiadások némelyike esetében egy szürkés-barnás csomagolópapírba rejtett zsákbamacskába ruházott be. Melynek tartalmáról egy kisebb, kör alakú martica tájékoztatott. A Hipgnosis egyik alkalmazottja, George Hardie által tervezett robotkezes matricán ugyanis két robot kézfogásával köttetik megállapodás, az egész világot szemléltető, némileg sámánisztikus hatású kör fölött. Melyen a piros cikkely a tűz, a kék a levegő, a zöld a víz, míg a sárga a föld őselemek negyedeinek uralkodó színe.
Miután ollóval óvatosan kibontjuk a csomagolásból az albumot, ismét egy érdekes borítóréteget kapunk. Elől-hátul egy-egy fényképet, méghozzá fehér alapon, mintegy fehérbe keretezve. Ráadásul nemcsak ahhoz nem kell tudományos fokozat, hogy a matricához kapcsolódó őselemeket felismerjük, de azok megduplázását, a kereteken belüli kihangsúlyozását is hamar észrevehetjük. A tüzes képnél ugyanis lángra kapott a keret széle is. Magyarán ez esetben nem a kép kapott lángra és fogy el az égés nyomán, hanem a keretre terjedt át a belső láng. Mindehhez hasonlóan sivatag homokja is kipereg a föld elemet kiábrázoló kép alsó keretének repedésén. Íme, a külső, élettelen réteg.
Az első képen két emberalak köt üzletet, mely során egyikük jól megégeti magát. A hátsón pedig egy testnélküli, arctalan üzletember, aki a Pink Floydon keresi hülyére magát, miközben a Loksi primadonnájához hasonlóan az egész alak csak egy illúzió, semmi emberi nincs benne, csak a látszat. Csakúgy, mint napjaink szórakoztatóiparának, kiadói szegmensének jellemző alakjai esetében. Mindehhez jól csatlakoznak a Shine On szvit közé ékelt Welcome To The Machine és Have A Cigar keserű sorai, zeneiparról szóló dalok üzenetei. Roger Waters lesújtó véleménye az általuk addig megtapasztalt kiadói és terjesztői rendszerről. You gotta get an album out…
Miután a külső borítóból kihúzzuk a lemeztasakot, ismét két képet kapunk az előzővel azonos fehér keretben. Míg a levegőt jelképező képet a szél lengeti, addig a szövegeket is tartalmazó vizes kép aljára felcsap a víz. A Shine On You Crazy Diamond és a Wish You Were Here sorait már Barrett sorsa ihlette, bár nyilván az évek során leülepedett, némileg szűrt formában, melyben már a többiek érzései és tapasztalatai is megjelennek.
A belső réteg tehát már személyesebb. Miközben a Shine On szövegében hemzsegnek a Syd-re és a korai korszakra utaló sorok, addig az egyik belső képen egy fátylat visz a szél a fasorban. Mellyel kapcsolatban már megoszlanak a források, de abban mindenki egyetért, hogy vagy Barrett arcát rejti, esetleg ábrázolja ki vagy pedig arra Formenterán /Formentera a Baleár-szigetek legkisebb tagja/ készült fotóra utal, melyen Syd látható egy vörösfátylas meztelen lánnyal, vélhetően Sarah Sky-jal.
A Hipgnosis két vezetője, Storm Thorgerson és Aubrey Powell által vezényelt többsíkú és többrétegű borító design tehát úgy is felosztható, hogy a külső lemezborítón a szórakoztatóipar van megjelenítve élettelen környezetben, míg a belsőn a valódi művészet világa, egy fokkal talán élettelibb környezetben.
Külső, alapvetően élettelen rétegen tehát a Welcome To The Machine dalhoz tartozik a tűz őselem és egy előnytelen üzlet megkötése a kaliforniai Warner Bros stúdiókomplexumának egyik belső udvarán. It’s alright, we know where you’ve been…
Illetve a Have A Cigar arctalan (arcátlan?) és testetlen üzletembere, a saját és a föld őselem képviseletében. Akit cseppet sem érdekelnek a srácok, akinek a művészet smafu, a zene termék, mégis ő osztja az észt a hanghordozókkal kapcsolatban, mégis ő dönt a kiadványok sorsáról. You gotta get an album out…
A belső, félig-meddig élő rétegen pedig a Sydhez és a levegő őselemhez kapcsolódó szellős kép a Shine On You Crazy Diamond szvithez tartozik. Sail on the steel breeze. Míg az egész albumot összefogó, címadó Wish You Were Here esetében a víz őselem jelenik meg a képen. A vízcseppek, fröcsögés nélküli vízugrást ábrázoló fotó az élőket körülvevő élettelenségről, az élet és a valóban élő lelkek hiányáról és a zeneiparban sínylődő művészlelkeket kínzó társas magányról vall, szavak nélkül is beszédesen. Swimming in a fish bowl. Ezért is írja le jól nemcsak magát a dalt, hanem az egész lemezalbumot.
Mindezt a többszörös szimbolikát pedig tovább fokozza, ami a borítóról is hiányzik. Vagyis az ötödik elem, amit az ókori gondolkodók úgy fejeztek ki, hogy az elme hatalma az anyag felett.
Mindez persze a különféle nézőpontok és világnézetek alapján sok minden lehet. Akár a Teremtő, akár valamilyen másfajta felfogás okkult, természetfeletti ereje, transzcendens félisten, vagy az ember önmegváltásában és önmaga istenné válásában reménykedő önimádó tévtanainak bármelyike. Miközben a floyderek némelyike úgy is okoskodott, hogy a négy elem a négy akkori zenekari tag. Majd jöttek különféle elméletek, hogy melyikük szerepe, személyisége melyik képnek, dalszövegnek, őselemnek feleltethető meg. Míg az ötödik elem maga Syd, aki nélkül sem a Pink Floyd, sem a mai értelemben vett pszichedelikus és progresszív rock nem létezne.
Érdekesség, hogy miután sok éven keresztül vitatkoztam a Pink Floydról mindenféle rendű és rangú rockerrel, illetve lemezgyűjtővel –amit ma már biztosan nem tennék-, valamikor 1997 őszén megjelent Storm Thorgerson könyve, Mind Over Matter – The Images of Pink Floyd címmel. Mely kötetben gyakorlatilag minden belemagyarázásnak ítélt addigi elmélet megerősítést nyert. Miközben már magának a műnek a címe is oly erősen húzza alá a Wish You Were Here gondolatiságát, hogy az nem igényel semmiféle további alátámasztást. Mégsem éreztem elégtételt. Részint, mert már rég túlléptem a dolgon. Részint, mert az a fajta embertípus képtelen a hibáit beismerni vagy őszintén bocsánatot kérni. Marad hát némi kis hiszti, dedós sértődés, világi posztok és végzettségek mögé bujkálás. Majd mikor idővel lecsengenek a dolgok, úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Fátylat rá…
Egyébként, ha a Mind Over Matter címet nem szó szerint fordítjuk, hanem a kifejezés értelmét ültetjük át magyarra, akkor leginkább a fejben dől el fordítás adja vissza a lényeget. És valóban, akár Waters szövegei, akár Stormék képei, akár a Wish You Were Here különféle magyarázatai is kerüljenek középpontba, azok megítélése elsősorban mindig a befogadó elméjének tükörképei, majd csak azután jönnek a további rétegek. Magyarán a közönség, a befogadó intelligenciáján, műveltségén, beállítottságán, világnézetén, tapasztalatain, lelki és szellemi állapotán múlik, kinek mit mond, ki milyen mélyre hatol, ki-ki mennyit képes és hajlandó felfogni belőle. Mert a Wish You Were Here albumon kifejeződő hiány bizonyos szinten bizony még a néző és hallgató hiányosságait is képes felszínre hozni. Nyilván nem szentírás, de azért a lemez által feszegetett kérdéskörök akár kényelmetlenné is tudnak válni, ha mondjuk, valamivel kapcsolatban bejelez az illető lelkiismerete. Már akinek még van, már aki a nagy-nagy törtetésben, csörtetésben nem nyomta el végleg magában az igaz és tiszta hangot.
Szintén érdekes és egyben szintén beszédes, hogy a négy kép közül csak egy készült Angliában, Syd és/vagy Sarah fátyla, egy széljárta norfolki ligetben. Az összes többi USA, Kalifornia, mely állam a kultúrbiznisz világközpontja. Egyfajta modernkori Bábel, mely miközben ontja magából az új Babylon mögött álló eszmeiséget, igyekszik mindent visszaszorítani, ami kilóg a jelenlegi világ fő narratívájából. Amit pedig nem tud eltaposni, azt igyekszik minél inkább lehúzni, lenyúlni, eltéríteni.
Nem véletlen, hogy a szuperérzékeny és szuperintelligens Barrett mentális állapota pont a Pink Floyd első USA turnéja ideje alatt romlott le rohamosan. Miként az sem, hogy az önmagával is viaskodó Waters részben tudatosan, de önkéntelenül is egyre inkább Amerikára helyezte a hangsúlyt.
Ugyanis adott egy balos meggyőződésű angol hadiárva, aki zenészként felnőve úgy akart világmegváltó lenni, hogy közben a rablókapitalizmus adta anyagi javakra is egyre erősebben áhítozott. Persze, nem is csoda. Kit ne kísértett volna meg a mammon abban a szuperanyagias show business környezetben? Tehát, miközben Roger komolyan gondolta és máig komolyan gondolja a szegények, áldozatok és egyéb elesettek képviseletét, addig egy-egy kényelmes Bentley vagy üveg minőségi pia sem hagyja hidegen. Ez a kettősség pedig igenis megjelenik a szövegeiben. Mert miközben Syd elvesztéséért és a saját további sérelmeikért jogosan ostorozza a lemezcégeket, illetve a terjesztő partnereiket, időnként azért neki is bele kellett tekintenie a tükörbe, hogy sok esetben bizony maga is hasonlóan gondolkodik, mint a pénzimádó öltönyösök. Egy kapitalista szocialista, aki hadat üzent a háborúskodásnak. Persze, hogy nőttön-nőtt benne a feszültség.
Így aztán, mindent egybevéve, ez esetben az ötödik elem akár magát az Ördögöt is jelentheti, mely olyan ügyesen keveri a kártyát, hogy miközben a kísértések során győztesnek érezheted magad, valójában a lelkeddel fizetsz a karrieredért. Akárcsak a sivatagi üzletember, akinek hiába lett tele a pénzzel az utazóbőröndje, nem tud rajta vizet, élelmet vagy szeretet venni. Maradnak a sakálok, meg a pusztai démonok.
Bár a felületes szemlélő számára úgy tűnhet, hogy a Pink Floyd 1975-ös albumán a négy őselemet megjelenítő négy művészi fotó állandó, már 1975-ben is az volt a játék, hogy a Wish You Were Here különféle borítóira ugyanazoknak a sorozatoknak az eltérő képei kerültek fel, mint más egyéb lemezborítók esetében is.
Például egy teljesen más tüzes kézfogás látható a nagylemez eredeti UK és USA verzióin. Mindez azt üzeni, hogy nem az adott kép a lényeg, hanem sokkal fontosabb, amit megjelenít, az eszmei mondanivaló, a mögöttes tartalom.
Mint már szóba került, sajnos már akkor is voltak, és azóta is vannak olyan hangok, odakinn is, akik szerint a cover design négy fotója nem köthető a négy őselemhez, hanem mindez úgymond „belemagyarázás”. Hát igen, a hülyeség minden tekintetben határtalan. Mindezt ráadásul a főokosok úgy állítják ezt a butaságot és okádták tele például az internet hőskorának fórumait, hogy már a kezdetektől fogva minden egyes őselem esetén minden adott témának megtalálható a duplázása. Tehát, ismétlés a tudás anyja, a legtöbb verzión az aktuális tüzes fotó tüze például kicsit már belekapott annak keretébe is, a levegős fotó szele kissé megbillentette magát a fényképet, illetve annak különféle verzióit. A sivatagi fotó homokja szintén kipergett a képből, ahogy a vizes jelenet alatt is csordogál, felcsapott vagy egyenesen ráfröccsent a víz. Ráadásul utóbbi változatait számos kiadásban plakát, illetve képeslap formában is mellékelték, jellemzően a vízre utaló nyomdai megoldással, például hullámos szegéllyel.
Majd a 2000-ben kiadott Wish You Were Here rövidfilmben már az új dizájn-generáció egyik eleme is megjelent, amikor is a száradásra kiakasztott tüzes kézfogást bemutató fénykép lángra kap. Ezt később egy komplett sorozat követte, melynek elemei a 2009-ben meghiúsult, viszont aztán 2011-ben végül mégis megjelent Wish You Were Here SACD borítóján kaptak helyet. Melyben a vizes kép konkrétan víz alatt van, a sivatagi fotó a sivatagban árválkodik, a szeles fotót pedig a szó szoros értelmében felkapta a szél.
Ezek a szinte már szájbarágósan megduplázott elemek kerültek az újrakiadásokra, valamint a 2011-es Immersion box set különféle felületeire is, így például a Wish You Were Here sztereó, quadrofon és surround keverését egyaránt tömörítésmentes formátumban tálaló Wish You Were Here Blu-ray lemezborítójára.
Mindezt a szinte már a ló túloldalára eső szájbarágós felfrissítést 2012-ben koronázták meg, a The Story of Wish You Were Here dokumentumfilm Blu-ray és DVD-kiadásához készült új Wish You Were Here logóval, melyen a robotkezek alatti négy cikkely konkrét tüzet, vizet, sivatagot és eget mutat be, valósághű fényképeken, de gondosan megőrizve az eredeti grafika uralkodó színeit. Megint K.O. az okostojásoknak – persze tökéletesen értelmetlenül, mert az ilyen ember alapvetően semmiből sem tanul. Isteni csoda kell hozzá, hogy beismerje, ha tévedett. Miután kifogytak az érvek, jön a személyeskedés.
Nekem amúgy az is szilárd meggyőződésem, hogy azért maradt le az Immersion kiadás extrái közül néhány Wish You Were Here demó, mert nem akartak harmadik CD-t a dobozkába tenni. Ugyanis így a korongok összessége is tökéletesen kiadta a szimbolikát. A két CD a föld és az ég, a két DVD a víz és a tűz, míg a külön csomagolt Blu-ray a robotkézfogás vagy az ötödik elem. Ha mindehhez egy plusz CD-t adtak volna, lehet, jó lenne a fülnek, de bukott volna a gondosan őrzött szimbolika. Ami a Wish You Were Here esetében úgy tűnik fontosabb, mint maga a zene.
A művészet és a biznisz, az ég és föld, tűz és víz, élő és élettelen kettőssége persze nem egyedi a rocktörténetben. A művészettörténet számos hasonló megoldást ismer. Például Koncz Zsuzsa szintén 1975-ös Ne vágj ki minden fát lemezének első és hátsó borítóján a művésznő mögött egy-egy zöldellő erdő, illetve sivatagi kép szerepel. Az album 2002-es remaszter CD változatának kibővített bookletje szintén kihangsúlyozza a szövegbeli és a képi üzenet közötti szoros kapcsolatot. Akárcsak a Pink Floyd remaszter CD-k extended bookletjei esetében, melyekben hasonló rásegítő kiegészítés tapasztalható. Ráadásul az ilyenfajta, önmagában is beszédes borítókoncepció messze nem egyedi a művésznő munkásságában. Például egy évvel a Dark Side Of The Moon kiadása előtt, 1972-ben jelent meg Koncz Zsuzsa és az Illés Élünk és meghalunk koncept-albuma, mely a halandóság témakörét járja körül Bródy János többfenekű szövegeivel. Az a korong is egy fontos mérföldkő, a hazákba kissé megkésve érkezett és szolidan lezajlott flower-power mozgalom lenyomata.
A négy őselem megjelenítése amúgy kifejezetten gyakorinak számít a brit művészeknél. Vegyük például Mike Oldfield 1993-as Elements című díszdobozát. Ott négy válogatás CD az alap, ahol a négyféle elven kigyűjtött dalcsokorhoz szintén négy borító és négy szín társul, melyek egyértelműen a négy őselemre utalnak. Bár ott az ég és a víz kétféle kék árnyalatot kapott, a föld pedig a zöldellő természet képében jelenik meg, kétség kívül arról van szó, amiről.
Természetesen ezzel a példával kapcsolatban is felfedezhető némi érdekes párhuzam. Ugyanis a szólókarrierje előtt Mike Oldfield többek között a Kevin Ayers and The Whole World nevű formációban játszott basszusgitárosként. A Pink Floydhoz hasonlóan a Harvest kiadóhoz tartozó Whole World pedig annak a Soft Machine együttesnek volt az egyik utódzenekara, mely 1966-ban a The Pink Floyd (Sound) és a The Crazy World of Arthur Brown mellett a pszichedelikus zene berobbanásának középpontját képezte a londoni UFO klubban.
Tehát mindenki ismert mindenkit. Mindenki inspirált mindenkit. Amiből aztán sok évtizedre elegendő művészi muníció, eszköztár és mondanivaló virágzott ki. Nagyjából, mint anno idehaza a Bem Rockpart 6-ban.
Természetesen közben a Shine On You Crazy Diamond rétegeinek és mondanivalójának kibontása is időről-időre megtörtént. 1992-ben egy kilenc CD-ből álló monstre Pink Floyd díszdoboz jelent meg, Shine On címmel. Benne a Floydok legjava, természetesen a Wish You Were Here is. Valamint egyebek mellett egy Wish You Were Here képeslap és egy könyv, mely tovább építette a legendáriumot. A könyv Wish You Were Here albummal foglalkozó fejezeteiben egyértelműen fogalmaznak az érintettek. Miközben van, hogy a szöveg hullámosan van szedve. Ennél egyértelműbben nem lehetett volna fogalmazni.
A CD-tok fekete-fehér keretes kialakítása is egyértelműen az eredeti koncepció továbbvitele. Mely ráadásul a többi sorlemez esetében is alkalmazva lett, kiemelve a Wish You Were Here központi voltát. Egyetlen CD borító maradt csak ki az egységesítésből, a részben Syd Barrett által készített korai kislemezeket összegyűjtő The Early Years. Az ötödik elem?
Majd 1993-ban érkezett a Crazy Diamond box is. Ezúttal a kilenc Pink Floyd CD anyaga között készült három Barrett szólólemez kibővített anyagával. Tehát a kilenc darab Shine On CD után érkezett három darab, képi anyagában is kibővített Crazy Diamond CD is.
Viszont a ’90-es évek remaster CD kiadásairól, így a 25. évfordulóra időzített új Wish You Were Here kiadványról lemaradt a fekete fóliatasak, ellenben Storm egy új képet emelt be a designba. „Az élet értelme”, The Meaning Of Life című szürreális alkotáson egy ember próbál a sivatag homokjában úszni. A két zeneipari dal képi elemeinek egyesítésével a korábbiaknál is negatívabb értelmezési lehetőséget kapunk, mellyel a halandó ember múlékony törekvéseinek állít görbe tükröt, miközben a Homo sapiens boldogulásával szemben dolgozó jelenlegi világrend is precízen meg lett jelenítve.
Akinek esetleg ismerős volna a cím, nem véletlen. A Monty Python csoport legendás filmjéből kiindulva John Lloyd és Douglas Adams író, a Pink Floyd későbbi dalszövegírója készített könyvet. Az a Douglas Adams, aki a Galaxis útikalauz stopposoknak (The Hitchhiker’s Guide to the Galaxy) sorozatában többek között a Pink Floydnak is görbe tükröt állított. És, hogy arrafelé tényleg minden mindennel összefügg, a Jethro Tull, a Led Zeppelin és a Pink Floyd tagsága volt a Gyalog galopp (Monty Python and the Holy Grail) című filmnek a fő befektetője is. Mely mozit a Pythonok 1974-ben készítettek és 1975-ben, a Wish You Were Here kiadásának évében mutattak be.
A négy elem ilyen hangsúlyos megjelenése természetesen sokakat késztetett továbbgondolásra, hogy mégis mi van, ha esetleg még mélyebb az üzenet? Mire, kire utalhat és melyik lehet az a bizonyos ötödik elem?
Elsőként érdemes feltenni a kérdést, hogy mi van akkor, ha nincs tovább, ha a Wish You Were Here albumon nincs is ötödik elem? Ugyanis vannak természetes duplázások, melyek a Meaning Of Love-val együtt kiadnak egy teljes kört, önmagukban is teljes négyes kört, így aztán a Hipgnosis alkotta Wish You Were Here dizájn-család úgy is tekinthető, hogy végül természetes módon önmagába fordul a négyes tematika.
Másrészt viszont ott vannak a további egyértelmű duplázások. A Shine On You Crazy Diamond dalciklus kettévágva. A Have A Cigar kétféle földes fotója, ráadásul The Meaning Of Love címmel. A Welcome To The Machine duplázott kézfogása, mely a matrica mellett a lemezcímkén és némely CD és Blu-ray korongon is megjelenik. És ugye nyilván a Wish You Were Here cím is kettős szerepű, a dalé, de egyben a lemezalbumé is.
Vegyük még ehhez hozzá, hogy a Wish You Were Here album minden eddig kiadott alap-változata 44 perces. Illetve, hogy a Wish You Were Here dalt bevezető komolyzenei részlet, vagyis Csajkovszkij IV. szimfóniájának 4. tétele is minimum érdekes egybeesés. Főleg, mert ha hinni lehet a fiúknak, csak véletlenszerűen csavargatták a rádió gombját David Gilmour autójában, mégis sikerült újabb két négyest találniuk.
Így aztán vagy az Örökkévaló volt sokadszorra is tökéletes időzítő, vagy pedig hőseink esetében igencsak nagy kópékról van szó, akik igencsak alaposan eltervezték az albumuk tálalását, miként a hozzátartozó mesterségesesen létrehozott miszticizmust is.
Folytatjuk!
A szerző a Hungarian Pink Floyd Club elnöke. A cikksorozat részleteket tartalmaz a készülő Pink Floyd könyvből. Minden jog fenntartva. A cikk utánközlése részben, vagy egészében, kizárólag írásos engedéllyel lehetséges!
