Mini – Kell a barátság koncert

Muzikum, 2025. 09. 19.

Átütő erejű sikerkoncerttel mutatkozott be a Muzikum Klub színpadán a Mini – Kell a barátság zenekar megújult felállása. A szeptember 19-i előadáson a kötelező alapművek mellett ráadásul egy alapos ízelítőt is kaphatott a nagyérdemű az együttes készülő új albumának anyagából.

Török Ádám halála után a Mini billentyűs zeneszerzője, Németh Károly úgy döntött, hogy továbbviszi az értékes zenei örökséget. Ami nem csak a régi klasszikusok élő előadását jelenti, hanem új szerzemények írását és bemutatását is, természetesen a Mini szellemiségét és hagyományait maximálisan szem előtt tartva.

A Mini – Kell a barátság nevű zenekarban Karcsin kívül a Mini basszusgitárosa, Paróczai Attila „Tacskó” játszik még, valamint állandó vendégként Kézdy Luca hegedűművész, számos korábbi Mini formáció egykori tagja.

Az új együttes frontembere Török Viktor lett, a kitűnő progresszív rockzenekar, a Marcello’s Mystical Mind korábbi énekese, aki csak névrokona Gyugyónak. Érdekesség, hogy a Marcello és a Mini egymás után lépett volna fel a 2023-as Moonhead Progresszív Rock Fesztiválon, amire Török Ádám 75/55 koncertjének kényszerű elhalasztása miatt sajnos nem kerülhetett sor.

A csapat első felállásában Balogh „Szivacs” Jenő Mini dobos játszott még, akit betegsége alatt Köves Miklós „Pinyó” helyettesített, szintén ex-Mini muzsikusok. Majd végül 2025. szeptember 19-én a budapesti Muzikum színpadán mutatkozott be a Mini – Kell a barátság együttes új ütőse, Egri Márton, aki pedig Török Viktor korábbi zenésztársa volt, a Marcello’s Mystical Mind dobjai mögött.

Eddig a szikár tények. Ami pedig a dolog szakmai, rajongói oldalát illeti, nyilván nem voltam egyedül azzal, aki elképzelhetetlennek tartotta a Mini zenéjét fuvola nélkül. De persze győzött a kíváncsiság, így magam is rákerestem és megnéztem-meghallgattam a bandát Szivaccsal. Majd élőben is láttam a Skorpió előtt Pinyókával. Így aztán leesett állkapoccsal kellett revideálnom a nézeteimet, mert a dolog tényleg működőképes. Leginkább Luca zsenialitásának köszönhetően, aki minden zenei hiányérzetet képes áthidalni. Ráadásul Gyugyó korábbi zenésztársaként abszolút hiteles is a szólista szerepben.

Ezzel a megváltozott, még inkább kíváncsi lelkülettel indultam a Muzikumba, hogy egy teljes értékű, önálló klubkoncerten is lássam, hallhassam Karcsiékat. Már a zenére várakozás alatt érezhető volt egy felfokozott, várakozásteljes jó hangulat, mely oda-vissza áradt a közönség és a zenészek között. Aztán, miután az első etapban beindult a zene, tényleg olyan volt, mintha a Bem rockparton buliznánk a régi szép időkben. Jöttek sorban az örökzöldek, és bár a hangja, lénye, játéka fájóan hiányzott, valahogy mégis végig érződött Török bácsi szellemisége. Amit a zenével, konfokkal, szövegekkel is sikerült megidézni, de még inkább azzal a nehezen körülírható életigenlő jókedvvel, mely Ádit és a produkcióit mindig is jellemezte.

Szóval két felvonás, kétszer nyolc dal, közben szép sorban jöttek a megunhatatlan klasszikusok és a dolog működött. Karcsi és Tacskó hozták a kötelezőt. Hihetetlen átéléssel és élményszerűen előadva azt, amit Ádámmal és a többi egykori Mini taggal anno közösen hoztak létre. Luca egészen egyszerűen tündökölt, ráadásul végtelenül szerényen adta elő a maga magas művészetét, szépen beleolvadva az együttesbe és az együttzenélésbe. Török Viktor ugye már a MMM élén is bizonyította frontemberi kvalitásait, ezúttal is jó érzékkel talált középutat a tiszteletteljes emlékezés és a hatékony ceremóniamesterség között. Marci meg ugye megint csak azoknak volt kérdőjel, akik lemaradtak a Marcello’s élményről, természetesen azt és úgy ütötte, amit a Miniben kell. Példaértékű előadás volt. Öt szereplő, ötféle zsenialitással. Egytől-egyig a hangszereik királyai, vérprofi előadók. Nagyon egyben van ez a produkció.

A legnagyobb truváj azonban, hogy Karcsi továbbra is rendületlen írja az új dalokat, melyek hozzák a megszokott Mini világot és színvonalat. Míg a szövegeket jegyző Török Viktor is nagyon szépen belehelyezkedett abba, az immáron félévszázados hagyományba és szellemiségbe, ami ide kell. Nem véletlen választották maguknak a „Mini – Kell a barátság” zenekarnevet, hiszen az együttesből áradó hangulaton és az új kompozíciókon is simán átjön, hogy igenis tudják, mire vállalkoztak és komolyan is gondolják a patinás staféta továbbvitelét.

A készülő új anyagból aznap este végül öt dalt adtak elő: Minden új nap más, Ha neked jó, Hullámvasút, Merre mennél és Bármerre mész – mindezeket feltűnően nagy sikerrel. Akárcsak a Mini örökzöldek fogadtatása esetében. A közönség vette a lapot. A zene él tovább.