LP/LP, EMI / Kling Klang / Electrola / Capitol 1975
Az áttörést jelentő Autobahn LP 1974. novemberi megjelenését követően 1975-ben az addigi legnagyobb turnéjára indult a Kraftwerk. Mely egy elképesztő sikersorozattá állt össze. Ugyanis mindegyik európai, amerikai, kanadai és brit helyszínen egyaránt kitörő örömmel fogadták a zenekart. De talán még az egyértelmű sikersorozatnál is fontosabb momentum volt, hogy a turné alatt érkezett a csapat kötelékébe Karl Bartos, akivel kialakult a Kraftwerk klasszikus felállása, mely a következő tizenöt évben nemcsak, hogy sikert sikerre halmozott, de hosszútávon is meghatározta a zene fejlődését. Beleértve a későbbi időszakok vezető újhullámos, eurodisco, rock és metalzenekarainak a hangzását, illetve témaválasztását is.
Első körben az eredeti kiadások tartalmát ismertetjük.
A részben magyar felmenőkkel is rendelkező Karlheinz Bartos első komolyabb formációja a The Jokers, illetve idővel már a The Jolly Jokers néven koncertező egyetemi együttes volt, ahol Carlos Bartos művésznéven dobolt 1970 és 1975 között. Mely korszakhoz képest a Kraftwerkhez történő csatlakozása sokszoros változást hozott. Először is, a szinte tét nélküli amatőr örömzenélgetésből egyik pillanatról a másikra egy világturnét bonyolító vérprofi gépezetbe csöppent, ahol nem lehetett hibázni. Másodszor, az akkori Kraftwerk már teljes egészében elektronikus dobfelszereléseket használt, aminek nemcsak a megszólaltatása volt teljesen más, mint a hagyományos doboké, de a korabeli elektronika késleltetését is bele kellett kalkulálnia a játékába. Ha mindez pedig nem lett volna elég, a Kraftwerk aranyfelállásában egyből két dobos is dolgozott. Így a nevét időközben Karl Bartosra egyszerűsítő muzsikusnak figyelembe kellett vennie Wolfgang Flür dobrészeit is. Miközben mindkettejüknek alázatosan ki kellett szolgálniuk a maximalista kreatív kemény mag, Ralf Hütter, Florian Schneider és a koncepcionalisa, grafikus, szövegíró Emil Schult művészi vízióit. Az album hatodik főszereplője pedig az a Walter Quintus hangmérnök lett, aki addigra már saját jogon is rocksztár volt a Parzival együttes nagyszerű Legend és BaRock albumai okán.
Karl jött, látott és győzött. Így a következő album már az ő közreműködésével készült el. Mely egy újabb szédítő sikerszéria nyitányának bizonyult. Ugyanis, míg hatását tekintve az Autobahn az egyetemes zenei élet egyik legfontosabb mérföldköve lett, addig a Radio-Aktivität / Radio-Activity párosa pedig inkább az együttes számára bizonyult fordulópontnak.
Részint, mert az ötödik Kraftwerk albumra fejeződött be a folyamat, hogy teljesen áttértek az elektronikus hangszerelésre, míg korábbi lemezeik anyagát nagyrészt még elektronikusan modulált, torzított hagyományos hangszerekkel hozták létre. Részint pedig, mert a világsikert követő óriási kereslet okán időközben szükségessé vált az anyagaikból angol változatot is készíteni. Így hát, míg az első négy nagylemezből csak egyféle készült, addig a második négy album már egyaránt megjelent jobbára német- és javarészt angol nyelvű verziókban is. (Megelőzendő a felesleges kommenteket és az azokat követő még feleslegesebb szócsatákat: az Electric Cafe már három verzióban jött ki: német, angol és spanyol változatban.)
További fontos innováció volt, hogy az ötödik albumnál kezdett a Kraftwerk promóciós filmeket is készíteni a dalaihoz, ami a mai fogalmaink szerint leginkább a videóklipekhez áll a legközelebb. De azok javarészénél persze jóval átgondoltabb, tartalmasabb, igényesebb és művészibb filmalkotások születtek. Melyek egyfajta korabeli multimédiás csomagként teljes mértékben kiegészítik, egyben fel is erősítik a zenék, a címek, a szövegek és a lemezborítók által már önmagukban is sokszorosan rétegzett koncept-albumok üzenetét. Így például a Radio-Activity klipjében a radioaktivitás nemzetközi szimbóluma is látható, mely az eredeti LP-khez mellékelt matricákon is szerepel. Miként az lett albumhoz tartozó kislemez borítója, majd sok évvel később ez lett az újrakiadások frontborítója is. Aztán a Morze készüléket kezelő, illetve fénymorzét bemutató kesztyűs kezek is szépen rímelnek a dalszövegre és a felvételen hallható morzézásra. Az Antenne klipjében pedig egy oszcilloszkóp is látható, mely a zenében is megjelenő oszcillációkra erősít rá, igencsak látványosan.
Mindeközben ezek a promóciós kisfilmek a klasszikus felállás vizuális bemutatkozásaként is kitűnően szolgáltak. Így aztán a Kraftwerk magának tudhatja azt a kivételes bravúrt, hogy az Autobahn gigasikerét követően gyakorlatilag egyik csúcsról a másikra érkezett a Radio-Aktivität / Radio-Activity párossal.
Ezért aztán az 1975-ös Autobahn turné annak ellenére is rendkívül fontos lépcsőfok volt a Radio-Aktivität megszületéshez vezető úton, hogy egy dalt sem játszottak a készülő páros albumról. Viszont mivel a korábbi repertoárt akkoriban korszerűsítették, így hát az olyan korábbi klasszikusokból, mint például a Ruckzuck, a Klingklang, a Tongebirge vagy a Tanzmusik, kivétel nélkül ráncfelvarrott, áthangszerelt, felújított verziókat adtak elő. Ami menet közbeni munkafolyamat lassan, de biztosan kialakította a Kraftwerk együttes védjegyszerű, a hetvenes évek második felére kikristályosodó, egyedi és előremutató hangzásvilágát. Miközben a műveikben feldolgozott témák tekintetében is túlsúlyba kerültek a tudomány és a technika vívmányai.
A mérföldkőnek számító Radio-Activty lemezváltozatok 1975 novemberében kerültek a boltok polcaira, méghozzá világszerte, hiszen az angol-nemzetközi változatok, illetve azok további licenckiadásai szinte mindenütt gyorsan elérhetővé váltak. Így például idehaza is. Hivatalos magyar licenckiadás akkor persze még nem születhetett, de mivel az elvtársak nem tartották veszélyesnek a Kraftwerk tudományos-technikai tematikáit, nem is vadásztak rá a határokon.
A Capitol licenc alapján készült Jugoton Radio-Activity LP-k például ipari mennyiségben jöttek be a déli határon. Majd a Múzeum körúton sem azért kellett a rendőr elöl szaladni, mert rendszerellenes tartalmat adtál-vettél, hanem ezúttal kivételesen csak az állami monopólium kijátszása, megkerülése végett.
Majd hazaérve, a lemezjátszó elé ülve igazán elégedetten ülhetett le az ember. Ehhez hasonlót tuti nem hallott addig még senki. Ugyanis az 50 éve megjelent időtlen klasszikus tartalmilag egy sokszoros asszociációs füzér, mely önmagába újra és újra visszatérve egy elképesztően egyedi művészi kifejezésmódot, értelmezési hurkot alkot.
A különleges koncept-albumot nyitó Geigerzähler / Geiger Counter pontosan az, ami a címéből is kiderül. Egy Geiger–Müller-számlálót hallhatunk, mely fokozódó sugárzásra figyelmeztet. A ritmikus, lassan gyorsuló recsegő hangok, majd a bekapcsolódó elektronikus zajok aztán minden átmenet nélkül torkollnak bele a címadó szerzeménybe, mely az Autobahn után a második átütő erejű Kraftwerk világslágerré vált.
A Radoaktivität / Radioactivity ráadásul nemcsak ezért történelmi jelentőségű, hanem mert első, két nyelven is elkészült Kraftwerk darabként új korszakot nyitott a zenekar, egyben az egész elektronikus zene történetében. A nem túl bonyolult szöveg ugyanis részint szándékosan készült el angolul is. Ráadásul mindkét verzió tudatosan épül szójátékokra, hiszen a rádió-aktivitás egyaránt érthető rádiótevékenységre, tehát műsorszórásra és kommunikációra, illetve konkrét radioaktív sugárzásra, technológiára. Mivel mindkét terület egyaránt használható építő jellegű, illetve pusztító tevékenységre, triplán szellemes a korabeli atom-szlogen szövegbe illesztése: „Wenn’s um unsere Zukunft geht”, azaz szabadfordításban: „a jövőnk forog kockán”.
További zseniális húzás, hogy az énekelt szövegrészek közötti Morze-kódnak is van értelme, mely szintén a radioaktivitásról „énekel”. Minderre ráerősít a korabeli „klip” is, mely vizuálisan is alátámasztja a morzézás módozataira. Ha ezután véget érne az album, már csak azért a két tétellel is örökre beírták volna magukat a zenetörténelembe, de a java még csak ezután következik.
A harmadikként felhangzó Radioland árnyalja, egyben ki is terjeszti a képet. Maga a szöveg, látszólag csak egy tranzisztoros rádió hangolásáról szól, de persze itt is jóval mélyebb a tényleges üzenet. Először is, ismét egy mérföldkő, egy kétnyelvű dal. A rádiózás és a sugárzás ugyanis határtalan. Tehát a mantraként ismétlődő versszakot először németül énekli, majd angolul. Ezen belül is, a sorokat felváltva Hütter és Schneider, emberi hangon, illetve vocoderrel torzítva. A kimondatlan üzenet pedig valami olyasmi lehet, hogy míg a rádiózás határtalan, elmossa a határokat az emberi kultúrák és a technikai eszközök között, addig a rádiózást működtető elektromos energia pedig főként atomenergiából, egy másfajta határtalan sugárzásból születik. (Ne feledjük, ötven éve még működtek az NSZK-ban az atomerőművek! Akkor még eszük ágába nem lett volna a németeknek tökön lőni a saját iparukat.)
Az Atherwellen / Airwaves párosa egy újabb remekmű, mely amellett, hogy nagyon hajaz a korábbi Kraftwerk világra, a ritmikájával és a koncepcióhoz kapcsolódó szövegével egyben a jövőbe is mutat. A német címben megjelenő éter magyarul is könnyen értelmezhető, hiszen még mindig hallhatunk olyan megfogalmazásokat, hogy ez vagy az a rádióműsor mikor került az éterbe. Szintén egy felváltva énekelt darab a rádiós kommunikációról: Wenn Wellen schwingen / Ferne Stimmen singen.
A Sendepause / Intermission ismét az, amit a cím hirdet: rádiós adásszünet. Némi kis mókázás korabeli szünetjelekkel. Fiatalabbaknak ez már semmit sem jelent, de a már akkor is élt emberek, önkéntelenül felkapják rá a fejüket. Szinte pavlovi reflexként reagálva az ismerős hangokra.
Mindez ismét szépen átúszik az oldalt záró Nachrichten / News vagyis hírolvasás részbe. Melyben különféle rádiós híradások vannak egymásra montírozva, különféle rádiós szignálokkal és zajokkal fűszerezve. A kettős tematika pedig ezúttal is módszeresen folytatódik, hiszen a hírszövegek atomerőművek építéséről, a technológia fejlődéséről és az uránlelőhelyek korlátozott számáról számolnak be.
A B-oldalt nyitó Energia Hangja ismét csavar egyet a dolgokon, hiszen a Die Stimme Der Energie / The Voice Of Energy tételben már nem az emberi nézőpont jelenik meg, hanem egy robothang ismerteti a technológia álláspontját a modern társadalom teljesen kiszolgáltatott helyzetéről, mely elektromosságtól és az atomenergiától függ: „Egyszerre vagyok a szolgád és az urad”.
Utóbbi két tétel mindkét lemezváltozaton kizárólag csak németül hangzik el.
Hier spricht die Stimme der Energie
Ich bin ein riesiger elektrischer Generator
Ich liefere Ihnen Licht und Kraft
Und ermögliche es Ihnen Sprache, Musik und Bild
Durch den Äther auszusenden und zu empfangen
Ich bin Ihr Diener und Ihr Herr zugleich
Deshalb hütet mich gut
Mich, den Genius der Energie
A második oldal második darabja az album második nagy slágere. Az Antenne / Antenna verzéit németül, a refrént angolul hangzik el. A zengő effektek és vad elektromos zajok még napjainkban is futurisztikusnak hatnak.
A Radio Sterne / Radio Stars ugyanis alapvetően a rádiócsillagokról szól, pulzárokról és kvazárokról, tehát olyan égitestekről, melyek egyaránt kibocsátanak radioaktív sugárzást és rádióhullámokat is. Azonban az addigiak fényében nem lehet elvonatkoztatni a rádiós sztároktól sem, akik a rádiózásnak köszönhetik az ismertségüket és népszerűségüket. A szöveg ismét kizárólag csak németül hangzik el, majd a dal minden átmenet nélkül folyik át az Uran / Uranium tételbe, ami az urán radioaktív bomlását ismerteti, ezt már újra a kétnyelvűen.
Az instrumentális Transistor egy csodaszép dallam, mely jól vezeti fel a finálét. A darab nyilván a tranzisztoros rádiókra utal, melyek forradalmasították az emberiség kommunikációját. Mivel a tranzisztor máig a modern elektronika egyik alapeleme, széles értelmezési réteget kínál. Mi több, innentől már a hallgatóban kell, hogy kavarogjanak a gondolatok, vajon mi mindennel függ még össze a teremtett világban, illetve mi újság az ember alkotta technológiában?
Persze, mint ilyen esetekben mindig, hamar felbukkantak az ünneprontók is. Egyből előkerült néhány túlbuzgó idióta a szennymédiában, akik teleszórták a sajtót azzal, hogy szerintük a Kraftwerk „neonáci”. Ismerve Florian felmenőit, illetve az apja, nagyapja családi kálváriáját, minimum groteszk volt a vád. De a magukat mindenekfelett állónak gondoló, következmények nélkül vádaskodó sajtómunkások nyilván nem akadnak fel ilyen apróságokon.
Mindenesetre a vád alapja a koncepcióművész, szövegíró Emil Schult tervezte lemezborító volt, mely egy Deutscher Kleinempfänger rádiót használt a rádió aktivitás képi megjelenítésére. A borító elején és hátulján szereplő DKE 38 Volksempfänger a Harmadik Birodalom kedvelt néprádiója volt, melyet a népnyelv találóan Goebbels-Schnauze-nak, azaz „Goebbels orrának” nevezett, mert elsősorban azon keresztül érkezett a háztartásokba a náci propaganda. Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy a Kraftwerk akkori kreatív társulata szimpatizált volna azokkal az eszmékkel.
Sőt, ha egy kicsit jobban végiggondoljuk rádiózás és radioaktivitás szerepét a II. világháborúban, akkor hamar beláthatjuk, hogy mindegyik harcoló fél ezerrel tolta a maga ideológiáját, pusztító erejű agymosással aktivizálták az embereket a harcok támogatására. Továbbá a rádiózást a hadi cselekmények, tehát a konkrét fizikai pusztítás elősegítésére is használták. Valamint a háború lezárását jelentő kettős atomcsapás, majd az azt követő patthelyzet folyamán kialakuló hidegháború kölcsönös nukleáris elrettentésre alapuló világrendje sem képzelhető el atomfegyverek és tömegmédia nélkül.
A lemezt záró Ohm Sweet Ohm ismét egy szellemes szójáték, mely elsősorban nyilván az angolszász „home, sweet home”: „otthon, édes otthon” szólásra utal. Igen, nemcsak, hogy függünk az elektronikától, rádióhullámoktól és persze a radioaktivitástól, de egyenesen otthon is érezzük magunkat a sugárzás és elektromosság modern világában.
Másrészt pedig értelemszerűen ohm-ra is fókuszálhatunk, az elektromos ellenállás mértékegységére, melynek jele az Ω, vagyis a görög ábécé nagy ómega betűje. Ismét egy tipikus szépséges Kraftwerk dallam, a rájuk jellemző elektronikus ritmikával. Mely végül csak elhalványul, de nem ér véget, hanem bennünk lüktet tovább. Miként az album által felvetett kérdések is.
Ennél jobb lemezt az óta sem alkottak. Hasonlóan jót, összetettet és gondolatébresztőt néhányszor még igen. De Ralf és Florian 1975-re elérte azt a művészi csúcsot, mely a kísérleti avantgárd és a populáris melódiák ötvözéséből maximálisan kihozható volt. Az erőműből atomerőmű lett.
Folytatjuk!
