Török Ádám & Mini – Keszthelyen ma lenni jó

GR1993 Records, 2025 – CD

Nem hiába tartják Török Ádámról, hogy örök hippi volt. Ennek szellemében élte életét, istenadta tehetségét szolgálatába állítva zenélt, az anyagiak sohasem érdekelték. Mint korosztályának többsége, ő is Woodstockra, arra a nagy zenés hippi találkozóra vetette vigyázó szemeit, amelyre esély sem volt kijutni a vasfüggöny innenső oldaláról.

Éppen egy évvel a nagy woodstocki seregszemle előtt alakult Török Ádám csapata a Mini, amelynek egy apró kegyes trükkel, valamint annál kitartóbb munkával sikerült állandó fellépést szerezni Badacsonyban, a Tátika presszóban. És amely a fiúk, de a közönségük későbbi véleménye szerint is kimondatlanul felért egy (nomen est omen) mini Woodstockkal. Csak akkor még nem tudhattak róla. Ám elég volt érezni az összetartozás, a barátság hihetetlen erejét, megélni a bulizás, piálás, csajozás örömét. Kell ennél több egy akkor húsz év körüli fiatalnak?

1998-ban – tizenöt év szilencium után – a Mini visszatért a színpadokra. Régi-új tagokkal, ereje teljében: Németh Károly elmaradhatatlan Fender-zongorájával és veretes, virtuóz szólóival, a piramisos, megbízható Köves Miklós Pinyóval a dobok mögött, valamint a miskolci illetőségű gitáros tehetség, Füles, azaz Kerékgyártó István, aki a Miniben (meg bárhol, ahová hívták volna) remekül basszusozott. Sajnos már ő is felköltözött az égiekhez… Biztosan jót dzsemelnek Török Ádámmal és a többiekkel.

Ám alig több mint negyedszázada, 2000. augusztus 12-én még a Mini egyedi, semmivel össze nem téveszthető, veretes muzsikájától zengett a keszthelyi tópart. A négy profi zenész a tőle megszokott virtuozitással, odaadással, eleganciával hozza a már-már elfeledett ’83-as, feloszlás előtti utolsó albumról (Dzsungel) a Jaguárok, kolibrik, amazonok, valamint a Mániákus nosztalgia opuszokat, hogy aztán belecsapjon az Én akarlak, úgy kívánlak (amely soha nem jelent meg lemezen) balladájába, amelybe a két legősibb-Mini-zenész, Závodi János (szólógitár) és Czipó Tibor (basszusgitár) is beszáll. Hiszen a kezdet-kezdetén együtt írták az Asztalhoz leültem balladájával, amely ugyancsak terítékre kerül. Mindkettőben remek gitárszóló örvendezteti meg a nosztalgiázó hallgatóságot (mondjuk, lehetne hangosabb is valamivel, de a hamisítatlan Závodi-sound így is odavág), leheletfinom aláfestő zene kíséretében, amelyre pszichedelikusan épül Török Ádám szinte prózai, elbeszélésszerű múltidézése. Ez, valamint különleges megszólalású fuvola szólamai, öblös, energikus, abszolút átéléssel előadott éneke, előadásmódja emeli karizmatikus frontemberré a Mini vezéregyéniségét, motorját – ettől pótolhatatlan. No, meg az igényes zeneiségétől. A kezdeti interpretációktól a progresszív-, majd az azt követő jazz-rockon át a blues-, illetve ballada korszakig végigjárva a különböző stációkat elmondható, hogy mindezek elegyéből kialakult az a fajta Mini-hangzás, ami messziről felismerhető és szerethető. Még akkor is, ha nem a könnyű popularitás a legfőbb jellemzője…

A kitartó és zeneértő közönség azonban tűzbe ment érte és a mindenkori Miniért. Amelyet másfél évtizeden át nélkülöznie kellett, de most visszakapta. Keszthelyen, az egyzenekaros Woodstockon is érzékelhető a forró koncerthangulat, Ádám elemében van. Az ős-korszak 1970 utáni szakaszából befut a képzeletbeli Gőzhajó fedélzetén a Keresztes lovaggal, a valóságban azonban már erősen „némethkarcsisított” verzióban; azaz tisztességesen megtűzdelve Fender-zongora, illetve fuvola szólamokkal, de az úgynevezett ezüstkorszak legsikeresebb nótái közül a Fekete gép is „ontja muzsikáját”, ahogy kell. Nem maradhat ki a kedvenc budai klubról szóló Bem rockpart 6. – benne Füles elképesztően invenciózus basszusszólójával –, miközben a RABB-ocskáról sem feledkeznek meg: a Hívj fel baby! az eredeti magyar, majd elköszönésképpen (Keszthelyi búcsú címmel) angolul indítva és magyarul befejezve szólal meg. És, ha már blues, hát előtte miért ne kerülne terítékre a Keszthelyen ma lenni jó rögtönzött tétele (a helyszín neve egyébként minden koncertre aktualizálva van), amely valójában egy ének-, illetve hangszeres improvizáció kevés, ismétlődő szöveggel. Fenomenális. Vele ellentétben kissé kommerszebbre, ettől függetlenül vállalhatóra sikeredett az ezredfordulón született Tabán 2000, amely szövegében és dallamában valamelyest elmarad a megszokott Mini-színvonaltól. Mentségükre szól, hogy az új évezred nem éppen a Mini által képviselt magas színvonalú zenéknek kedvez…

Keszthelyen ma lenni jó – állította a lemezen Török Ádám, aki Balaton-imádó volt. Akit harmincegy esztendő múltán is megcsapott Woodstock szelleme, és aki minden egyes koncertjén magas hőfokon égett. Ez a katartikus érzés, hangulat köszön vissza a 2000-es koncert digitalizált zeneanyagáról, amelyért örök hála és köszönet Pereszlényi Zoltánnak. Az akkor helyi rádiósként dolgozó úr nem volt rest rögzíteni, negyed századon át őrizgetni és most rendelkezésre bocsátani a remek zeneanyagot. De köszönet illeti a kiadót a GR1993 Recordsot, továbbá a hangmérnököt a kiváló, mai füllel hallgatva is kielégítő hangminőségért, valamint a producer Bese Jozét is.