(A Kádári-Aczéli könnyűzenei politika alul- és felülnézetből)
A történész végzettségű szerző nem először foglalkozik a hazai könnyűzenének hívott szórakoztató műfaj hazai történetével az ötvenes évektől, fókuszálva a műfajhoz való pártállami, társadalmi hozzáállásával. Egyszerűbben szólva a 3T-nek nevezett támogatás, tiltás, tűrés bemutatásával, működésével. Korábbi könyveit inkább tudományos jellegűnek éreztem a sok köznép részére nem hozzáférhető hivatkozásokkal, lábjegyzetekkel. Ez a kötet három különböző sajtótermékben megjelent mintegy 220 cikk szerkesztett változata. Folyamatosan olvasható akár egy regény.
A kötet három fő részből áll: Hallgatni, Megélni, Játszani.
Az első rész témái a lemezkiadást és cenzúrát, a legendás formációk és zenei pályák indulását mutatja be. A jelentős lemezek kritikáját foglalja össze érdekes háttér történetekkel. A második (Megélni) rész a koncertszervezésről, legendás koncertekről és helyszínekről, fesztiválokról szól. A harmadik rész a rendszerváltozást járja körül: az előző fejezetekben leírtak mennyiben hoztak változást. A kötet jellemzéséül az Utóhangból idézek: „Érdekes, ellentmondásokkal sem mentes, abszurditásokban gazdag világ volt a könnyűzenészek élete a Kádár-rendszerben. Az akkori aktív résztvevők ebben szocializálódtak…” Befogadó részvevőként olvasás közben sokszor bólogattam, máskor meglepődve olvastam akkor nem értett történéseket.
Összefogalva és ismét idézve: „Az igényes gyűjtemény túlmutat egy átlagos zenetörténeti kötet keretein: izgalmas korrajzot, társadalmi körképet és kultúrpolitikai elemzést is kínál.”
Megjelent keményborítóval, 308 oldalon. Magánkiadás, Siófok, 2025
