Pár napja, január 4-én töltötte volna be a 60. életévét Peter Steele, aki leginkább a Type O Negative frontembereként vált világhírűvé. A Jeff Wagner által írt Soul on Fire című életrajzi könyv átfogó betekintést nyújt az egyik valaha létezett legprovokatívabb zenész életébe. Peter Steele zseniális kreativitásának köszönhetően, a Carnivore vad napjai után, a platinalemezes Type O Negative élén kiérdemelte a goth metálisten titulust. A katolikus iskolában eltöltött napjaitól, a 80-as évek New York-i hardcore világán át, a depresszióval kísért szupersztár státuszig mindent megélő baritonhangú bőgős kitörölhetetlen nyomot hagyott a rajongóiban, a popkultúrában – és a Playgirl magazinban.

A 368 oldalas, képekkel teletűzdelt életrajz az ő történetét meséli el – ha már maga nem tehette meg… Mint már oly sok underground és kevésbé underground zenész önéletrajza vagy életrajza magyar kiadása esetében, Dudich Ákos (https://dudichakos.com/) szakfordító és a Konkrét Könyvek Kiadó (https://konkretkonyvek.com/) vállalta magára a magyar kiadást.

A megjelenés március végére várható, de aki március közepéig előrendeli a könyvet, annak a neve is felkerül az egyik oldal fejlécébe, mint támogató.

A könyv Facebook-oldallal is rendelkezik, ahol a rajongók nyomon követhetik a fordítás szakaszait és a Type O Negative-hoz kapcsolódó történeteket, videókat, fotókat oszthatnak meg egymással:

Type O Negative-könyv: https://www.facebook.com/groups/1073803619824680

„Már semmi sem tesz boldoggá, és ettől még rosszabbul érzem magam, mert közben pontosan tudom, hogy valójában nagyon szerencsés embernek számítok. És most nem csak arra gondolok, hogy egy sikeres zenekarban játszom. Szerintem, aki nem vak, tud járni és képes beszélni, annak semmi oka panaszra. Ez ironikus és egyben szomorú is. Sok minden megváltozott az életünkben. Egymást érik a halálesetek és zűrzavar jellemzi a napjainkat. Mindezek ellenére, ahelyett, hogy kimennék az utcára és behúznék valakinek, csak mert haragszom a világra, úgy döntöttem, inkább írok egy rakás csapnivaló dalt” – Peter Steele.