BD – Real World / Mercury Studios 2025
2025. október 10-én végre megjelent Peter Gabriel Taking The Pulse című koncertfilmje, melyet a New Blood Tour során, 2010. szeptember 26-án rögzítettek Veronában, majd rá egy évre tervezték moziban vetíteni, illetve kiadni, de máig ismeretlen okból eddig mégis dobozban maradt.
Mint ismeretes, a New Blood turné során két koncertfilm készült. Előbb a 2010-es szigorúan kettéosztott (Scratch My Back + New Blood), kétrészes veronai. Majd a 2011. március 23-án és 24-én forgatott, kevert programos londoni. De míg utóbbi rendben megjelent, többek között az akkor divatos 3D formában is, az olasz koncertfilmről eleddig mély hallgatás volt. Illetve néhol szórványos tévévetítés, minden különösebb promóció vagy kommentár nélkül.
Ehhez képest a tizenöt év késéssel abszolvált Taking The Pulse Blu-ray még így is csak a veronai koncert szünet utáni második felét mutatja be. Tehát a feldolgozások utáni, sajátdalos second set műsorát archiválja. Válasz ezúttal sincs a nyilvánvaló kérdésre.
A korong egy szabványos, normál Blu-ray tokban került kiadásra, egy nyolcoldalas informatív booklettel kiegészítve. Amiért önmagában is hatalmas pacsi jár, a mérhetetlen igénytelenségről tanúsodó übergagyi softpak kiadások özönében. Extra viszont nincs, ami Gabriel szinten minimum furcsa. A film minősége, fényképezése és vágása példaértékű. A hang szintén etalon, akár a sztereó akár a surround keverésről van szó. Minden hangszer jól elkülöníthetően, tisztán hallható, miközben a zenekari dinamika sem sérül, minden szépen átjön. Így duplán nagy kár, hogy a koncert első fele továbbra is dobozban maradt.
Mindenesetre a most kiadott második félidő önmagában is maga a tömény zsenialitás. Van ugye Peter Gabriel nagyhatású és kimagasló minőségű életműve, melynek ékköveit a New Blood projekt keretében alaposan áthangszerelve és átvariálva adták elő. Méghozzá a Ben Foster vezényletével megszólaló ötventagú New Blood Orchestra és három énekes, Peter és Melanie Gabriel, valamint Ane Brun részvételével előadva. Egy roppant egyszerű szabályt szem előtt tartva: a kíséretben nincs rockzenekar, nincsenek gitárok, csak és kizárólag a nagyzenekar.
Gabriel természetesen döbbenetes, eredeti és magas minőségű vizualitással fűszerezve adta elő életműve legjavát. Mindez a csoda pedig Peter másik lányának, Anna Gabriel rendezésében került filmre. Aki kapásból megcserélte a második szett első két dalát, hiszen így a Rhythm Of The Heat és a San Jacinto párosa egészen más dinamikát ad a filmnek, mint ami az élő előadáson megint máshogy működött jól. Miként a mozi dramaturgiájához az a változtatás is remekül illeszkedik, hogy az eredetileg a szünetben elhangzó Wallflower ezúttal az alkotás legvégére, a stáblista alá került.
Mindez önmagában is aláhúzza a fotósként, klipkészítőként és dokumentumfilmesként már korábban is bizonyított Anna hozzáértését. Aki az édesapjától örökölt tehetsége mellé, egy hozzá hasonló, egyedi, formabontó és erősen önálló művészi látásmóddal rendelkezik.
A megszokottól erősen eltérő filmben így aztán vegyesen láthatunk hagyományos koncertfilm jellegű megoldásokat, például osztott képben bemutatott vezető énekest és a kíséretet. De sok esetben a háttérben futó művészi vizuálok uralkodnak. Vagy a két énekes közé montírozott táncosok árnyképe. Meg egy rakat olyan kép, ami se nem dokumentumfilmes, se nem koncertfilmes elem, inkább amolyan klipbe oltott művészfilmek, rövidke filmetűdök, PG fazonjára és zenére. Ráadásul a lehető legkülönfélébb forrásokból montázsolva, különböző képfelbontásokkal és képminőségekkel operálva.
Mindez így együtt azonban nyilván túl sok lesz az átlagembernek, miként az átlag rockernek is. Nem elég az újrahangszerelt fajsúlyos zene, ezúttal még a dalokhoz kapcsolódó film is túl elvont, túl intellektuális lett. Mert Anna bizony valóban túl sokat akar képkölteményként, szavak nélkül közölni; miközben trambulinról tesz a szakma írott és íratlan szabályaira.
Kifordított látásmód, szokatlan perspektívák, látszólag nem a történés lényegére koncentráló snittek, máshonnét átemelt közönségképek és reakciók. Szándékosan túlexponált, illetve koszos, szemcsés képek a tűélesek között. Ráadásul pont fordítva, mint egy átlag koncertfilmben lenni szokott. A színpad maszatos, a művészek vannak túl közel, míg a közönség között imbolygó mobiltelefon képe széles és éles. És persze szándékoltan oda-vissza egymás után vágva. Vastagon aláhúzva a kifordított, befordított látásmódot.
Persze van olyan vélemény is, hogy egyszerűen csak így sikerült. Mert a New Blood Tour Arena di Verona állomásán nem volt második előadás, így elegendő vágókép sem. Mert a kis Anna nem is annyira tehetséges, egyszerűen csak összedobálta, amije volt. De a magam részéről nem hiszek ebben. Mert ennyi véletlen nincs. Különösen úgy, hogy a furcsa megoldások igenis működnek. Ehhez bizony rendezői szándék és akarat kell. Tehát a Taking The Pulse alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy Anna Gabriel is egy öntörvényű, ösztönös művész, született zseni, akárcsak az édesapja.
„Amikor apámmal beszéltem az egyik előadásának forgatásáról, azonnal lecsaptam a lehetőségre, hogy a veronai római amfiteátrumban forgassak. Az olaszok mindig is nagyon lelkes közönség voltak, és sokat visszaadtak az előadónak és a kamerának. Ezt a filmet a barátommal, Andrew Gastonnal készítettem, aki mindvégig munkatársam volt a folyamat során. Mindig öröm számomra apámat forgatni, mivel annyira jól ismerem az anyagot és az előadásait, hogy úgy érzem, meg tudom ragadni egy személyesebb oldalát is. A zenekart is izgalmas módon akartam filmezni, és Andrew vágásával együtt azt hiszem, igazán sikerült elkapnunk az egész előadás energiáját.” – Anna Gabriel
Ehhez sokkal többet nem is igazán lehet hozzátenni. Mert a Taking The Pulse-t tényleg látni és hallani kell. Lehetőleg nyugalomban, eredeti Blu-ray korongról, (mert ezt végképp nem lenne értelme DVD-re butítani), jó minőségű hangcuccon, 5.1 DTS-HD Master Audio hangsávval, többször.
Még akkor is, ha vélhetően ezúttal is kisebbségben maradunk a véleményünkkel, hogy ez a film bizony az elejétől a végéig zseniális. Különösen azok fogják rekord-gyorsan lefikázni, akik mindig mindenben a saját dicsőségüket keresik; most viszont be kéne állniuk valaki más mögé, megpróbálni egy másik művész ritmusát felvenni, erősen eltérő látásmódját követni. Ami nem csak, hogy sokaknak nem fog menni, de még csak nem is akaródzik…
Mindenesetre egy szupertehetséges Gabriel is nagy áldás az emberiségnek, hát még három. Taking The Pulse!
Peter Gabriel: Taking The Pulse
BD 2025
1. Intro
2. The Rhythm of the Heat
3. San Jacinto
4. Digging in the Dirt
5. The Drop
6. Signal to Noise
7. Downside Up
8. Darkness
9. Mercy Street
10. Blood of Eden
11. Washing of the Water
12. Intruder
13. Red Rain
14. Solsbury Hill
15. In Your Eyes
16. Don’t Give Up
17. The Nest That Sailed The Sky
18. Wallflower / End Credits
